Komáromi Lapok, 1933. július-december (54. évfolyam, 52-102. szám)
1933-07-19 / 57. szám
1933. július 19. >K0MÁR0M1 LAPOK< 3. oldal. HÍREK A hasonlat, álmokban. Három ember megy a Szigetbe, a hídon. Ebédidő tájt vagyunk, a Nádor ucca ilyenkor néptelenedik el s ekkor kezd sűrűsödni az ember a külvárosban, szigeten, mindenki hazafelé tart. Nagyon meleg van. A három ember panyókára veti a kabátját, a kabát munka-kabát, ahogy levetik, kitűnik, hogy az ing is erősen munka-ing: foltos és rongyos. Cipőjük is vásott, nadrágjuk szakadt, fejük födetlen: szegény kétkézi munkások tehát, most jönnek valahonnan a kikötőből. Egyszerű szegény emberek. Esterházy herceg általában gazdagabb s jobban is öltözik. Beszélgetnek. Közönyösen beszélgetnek valamiről, de megkap, amit mondanak. Valami összehasonlításról van szó s az egyik, igen közönyösen, magátólértetődő egyszerűséggel magyarázza meg a mondandóját: — Olyan az, tudja, mint mikor magának a szép házát telekkönyveznék be a maga tudta nélkül.. . A másik is magyarázni akar, tódit ő is egyet a dolgon: — Vagy mintha az én uj autómat valaki engedély nélkül használni kezdené. A harmadik bólint. A példák világosak voltak s hogy most már ő is érti, szintén hasonlatot mond: — Értem. Mintha az ezerholdamat maguk sző nélkül felparcelláznák. Egyik sem azt mondta: „hogyha volna házam, birtokom, akkor...“ Nem. Ök azonnal birtokba ültek s minden feltétel nélkül maguknak mondták az egész világot. Mint mikor az ezerholdjukat parcellázzák ... Három ágrólszakadt, derék, beszélgető ember. Nem szép-e, nagyokat álmodni júliusi délben ? — TANÁCSÜLÉS A VÁROSNÁL. A városi tanácsnak L hó 18-ára kitűzött ülése, tekintettel Ghyczy János <ir. városi főügyész közbejött halálára, elmaradt. Az ülést július 24-én, hétfőn, délután 5 órakor tartja meg a tanács kibővített tárgysorozattal. — Soltész Pál kinevezése. A belügyminisztérium Soltész Pált, a komáromi járás közigazgatási biztosát főbiztossá nevezte ki s szolgálattételre berendelte a prágai belügyminisztériumba. Uj állását valószínűleg szeptemberben foglalja el. Soltész Pállal a komáromi társadalom és tisztviselői kar szimpatikus alakját fogja elvesziteni. — SZABADSÁGON. Csizmazia György városbíró július 17-én megkezdte négy hétre terjedő nyári szabadságát. — Uj miniszteri osztálytanácsos. Magyarország kormányzója az igazságügyminiszter előterjesztésére Igő Elek dr. igazságügyminiszteri címzetes osztálytanácsosnak, kiváló képzettségű jeles földinknek, az osztálytanácsosi jelleget adományozta. — HALÁLOZÁS. Mint őszinte részvéttel értesülünk, özu. Király Józsefné szül. Sernthál Jeanette, ékszerész özvegye, életének 75. évében, július hó 17-én Tatán jobblétre szenderült. A magas kort élért lisztes matróna kihűlt porrészeit július 18-án, délután a tatai izr. temetőben helyezték nagy részvét mellett örök nyugalomra. A megboldogultban Király Károly jónevű ékszerész testvérét, Weisz Izidorné füszerkereskedő neje pedig édes anyját gyászolja. Béke poraira! A BEK. EGYHÁZ PBESBITERI ÜLÉSE. A komáromi református egyház presbitériuma foly óhó 14-én Galambos Zoltán ref. lelkész és Fülöp Zsigmond főgondnok együttes elnöklete mellett látogatott ülést tartól!, amelyen a lelkész-elnök a törvényes formaságok elintézése után tett jelentése során részvétteljes szavakkal emlékezett meg Bíró Imre ny. törvényszéki irodafőtisztnek, az egyház hűséges presbiterének és áldozatkész diakónusának elhunytáról. Nagy köszönettel adózott azért, hogy a presbitérium és diakónus testület tagjai a főgondnok vezetésével testületileg megjelentek az elhunyt temetésén és ezzel testvéri szeretetüknek kifejezést adtak. Majd méltatta a megboldogult érdemeit és indítványára a presbitérium emlékét jegyzőkönyvében megörökítette. Majd jelentette az elnök az elnök az egyházmegye esperesének átiratát a Komáromban felállítandó ref. tanítóképző intézet fenntartására vonatkozó költségek vállalására nézve. A presbitérium az egyház által már eddig is készséggel meghozott áldozata mellett egyhangúan kimondotta, hogy a lélekszámonként járó 50 fillér hozzájárulási szívesen vállalja, hogy az intézet fenntartását a maga részéről igy is elősegítse. Meleg szavakkal üdvözölte a lelkész-elnök Kaszás József presbiteri abból az alkalomból, hogy a napokban érte meg hitvestársával, szül. Farkas Máriával házasságkötésének ötvenéves évfordulóját. A Mindenható áldását kérte az Isten kegyelmes szereleténck részeseire, amit Kaszás József meghatva köszöni meg. Végül Fülöp Zsigmond főgondnok terjesztette elő a temető ravatalozó építésére vonatkozó szakvéleményt, amelyet Ggalókay Miklós egyházmegyei főmérnök adott a beérkezeti ajánlatokra. A presbitérium hosszas vita után arra az álláspontra helyezkedett, hogy a ravatalozó épületét két kisebb teremmel és egy hullaházzal építteti meg és felkéri az ajánlattevőket, hogy beadott ajánlatukat ezszerint kibővíteni szíveskedjenek. Evégből a ref. lelkészi hivatalban jelentkezzenek. Halározalilag mondotta ki a presbitérium, hogy a ravatalozó termek bármelyikét ugyanazon bér mellett adja ki temetkezések alkalmával. — Strand és nyári tüllfüzők szakszerű elkészítése mérték után, meglepő olcsó áron Herzogné füzőszalojában, Nádor-utca 83. 280 Komáromi Ház és Telektulajdonosok Egyesületének közleményei A komáromi ház- és telektulajdonosok egyesülete f. évi julius 17-én tartotta a városháza nagytermében évi rendes közgyűlését. Ez azonban nemcsak évi közgyűlés volt, hanem ünnepi gyűlés is, a komáromi ház- és telektulajdonosok egyesületének ünnepi zászlóbontása, melyen a pozsonyi országos ház- és telektulajdonosok egyesülete képviselői Ludwig Károly országos egyesületi elnök, dr. Hantke Halmi Oszkár ügyvéd országos egyesületi alelnök és Bellies Hugó országos egyesületi főtitkár is megjelentek. Az országos egyesületi elnök rámutatott arra, hogy a házbirtok mindenütt, minden államban a legbiztosabb gazdazági források egyike. Mert hiszen a nemzetvagyon legnagyobb részét a háztulajdon képezi, de emellett elsőrendű kulturtényező is, mert hiszen a háztulajdonos lakását mindenkinek a rendelkezésére bocsátja. Mi volna ezzel szemben a feladata az államnak? Az, hogy a háztulajdonost előnyökben részesítse, nem pedig lehetetlen törvényekkel a végpusztulásba sodorni. A háztulajdonosok elementáris kötelessége, hogy belépésükkel is támogassák azt az egyesületet, amely produktiv munkát csakis akkorra képes kifejteni, ha erős tábor áll a háta mögött. SZERI) -A.. mm Jogrend, vagy középkor? Az újságok türelmes olvasójában naponta újabb s újabb kétségek jelentkeznek. Vannak napok, amikor szinte szédült boldogsággal eszmél rá korunk acél-szervezetére, az iparnak, tehnikának, tudománynak, közlekedésnek és elvont szellemi műveltségnek uj eredményeire s ekkor boldogan kiált föl : micsoda pompás kor ez a mi korunk, szervezetei, kívánságai és követelései oly pontosan kapcsolódnak egybe, mint a fogaskerék csavarjai! Ámde másnap, amikor emberrablásokról vesz tudomást, a gangsztervilág aznapi viselt dolgairól olvas, csinos közéleti panamákról hall és politikai ellentéteket szemeláttára intéznek el bombákkal és csinos bunkókkal, amikor ijedve szemléli, hogy a frankok, bajorok, szászok, poroszok szeszélyes csatározása megint megindult s néhány száz év nem volt elég ahhoz, hogy a Treuga Dei érvényét hosszabb időre kitolják s a harcot ugyanott folytatják, ahol néhányszázévvel ezelőtt elhagyták, legfeljebb tökéletesebb módszerekkel és rendszeresített kegyetlenséggel, amikor hitfelekezeti harcokat lát felujulni az Igaz Isten nevében, amikor vasúti sinek alatt robban a bomba és mindezek tetejébe a természet is beleszól vizeivel, tüzeivel, szélviharaival a kis ember nehéz mindennapjába, hogy tökéletessé tegye a rombolást, — — nos, akkor érthetően kételkedni kezd a fennálló világ egyre tökéletesebb formájában, nem hisz a jogrendnek nevezett száraz fikciókban s atavisztikus képzetei lopva visszaragadják a „sötét középkornak“ nevezett röneszánsz-életbe, amelyben szintén loptak, raboltak és gyilkoltak jelszavak alatt, de legalább őszintén csinálták s az örömmel felfedezett humanizmus nem lett hipokriták, nagyképűek jelszava és segítségével embert akartak menteni, nem pedig álemberiséggel ólomgolyóból „emberies és barátságos“ acélhegyü lövedéket készíteni s mustárgáz helyett andalító kéjgázt alkalmazni a harc gyorsabb eredménye érdekében. Mindaz, amit a francia forradalom óta emberiességben, testvériségben, öszszetartásban felépíteni akartunk, összeomlott: a szabadjára eresztett emberi indulatok leplezetlenül mutatják meg ismét az ősi lelket, a testvérharcos, kegyetlen lelket, amelyet ugylátszik, mindig csak ideig-óráig lehet takarni a páthosz szófelhőivel, mert csak alkalmakra vár, hogy véres őszinteséggel mutatkozzék meg ismét. Sokat emlegetett büszke jogrendünket egy-egy jelszó azonnal fölforditani képes, a sötét és kegyetlen középkor megvetett embere nagyon használható volna ma is, csak a fegyverek használatára kellene kitanitani. A jogrend nehezen születik az egész világon. Ellentétes érzelmek folytonos háborgásában mindig a romboló szellem győz s nagyon sokáig fog még tartani, amig legalább viszonylagos rendet élvezhet a világ. Ne nagyon sajnáljuk azt a középkort .. . Legalább őszintén csinálta. (szv.) Komáromi ucca Kereskedők az ajtóban. Ez is korkép. Végigmégy az uccán, — nemcsak a főbb uccákon, hanem akár a mellékuccácskákon is, — és látod, hogy a boltok ajtajaiban állanak a kereskedők. Miért állanak ott? Talán napfürdőznek, talán a postást várják, avagy a rettenetes forgalomban kissé kipihenik magukat, miért? Vagy talán lusták és kényelmesek s a személyzetre bízzák az üzletet, hogy a kellemes 'kánikulában szabadon gyönyörködhessenek ? Állanak az üzletajtóban, a várakozásteli állapotnak sajátságos formájával, félig kifelé fordulva, de tettrekészen, hogy illően fogadhassák a vendéget, ha jön: ebből a kiállásból lehet szomorúan látni, hogy melyik szakma, melyik üzletág pang Komáromban. Mert egyes ágak képviselői, szinte összebeszelésformán állanak az ajtóban s akasztófahumorral telt megjegyzéseket tesznek önmagukra, ha az ember kérdi őket, miben gyönyörködnek, vagy, hogy milyen az aznapi forgalom. — Nem birom a sok kuncsaftot, — kiáltja az egyik, — kicsit ideálltam pihenni.,. — Ha jobban menne a bolt, már ki sem bírnám, — mondja a másik s útnak indul a délelőtti napsütésben. Itt állanak, diskurálnak, várakoznak már hónapok, évek óta. Igazán nem azért, mintha az ügybuzgalom, vagy a szakmabeli hozzáértés hiányozna belőlük. Mit tegyenek? Forgassák föl a raktárai, szellőztessék a fiókokat, vagy kötéllel álljanak ki az ucca sarkára és orvul behúzzák a vevőket? Hát csak álldogálnak. A friss újságot már elolvasták, a napi híreket megbeszélték s általában kerülik a témát, gondosan és következetesen kerülik, amely az üzleti forgalmat érintené. Mi újságot tudnának egymásnak panaszolni, micsoda uj örömét az adózásnak, üzleti pangásnak tárhatnák még föl? Így álldogálnak délelőtt, délután. Néha be-betéved egy vevő, azt ügyesen és frissen kiszolgálják, aztán megint kezdődik az álldogálás az ajtóban. A szomszéd kisiparos is társul. Együtt nézegetik a kövezetét. Mi újságot mondhat a kisiparos is? Örül a sok gyári lerakatnak. így tengünk-lengünk Komáromban, kérem. Legfeljebb azzal a változatossággal, hogy a tavaszi langyos napsütések idején az árnyékos oldal boltosa megy a napsütötte kollégához ajtót támogatni, mig ilyenkor júliusi időben a napsütötte kolléga vándorol az árnyékos oldalra, hiisölni. Visszaadja a vizitet. Mert ilyen jól mennek Komáromban a boltok. A vámháboru, az a néhány idegen hajó, a válság és minden minden ami velejár, annyi örömet hozott, hogy egy ember önmagában elviselni alig birja. így aztán kelten segítenek egymáson ... — A solymári bányászok köszöneté. A solymári szerencsétlenség kilenc megmentett bányászának — mint ismeretes — Tolnai Világlapja kilenc „Tropical Fresko“ tisztagyapju öltönyt és kétszáz pengőt küldött. Ä bányászok, akik már kiheverték a kilencvenegyórás élet-halál küzdelem súlyos következményeit, hálás szívvel fegadták az ismert képeslap adományát és egymásután mondtak köszönetét a Tolnai Világlapjának. A Tolnai Világlapja kapható a Spitzer-boltban.
