Komáromi Lapok, 1933. július-december (54. évfolyam, 52-102. szám)

1933-07-19 / 57. szám

1933. július 19. >K0MÁR0M1 LAPOK< 3. oldal. HÍREK A hasonlat, álmokban. Három ember megy a Szigetbe, a hí­don. Ebédidő tájt vagyunk, a Nádor ucca ilyenkor néptelenedik el s ekkor kezd sűrűsödni az ember a külváros­ban, szigeten, mindenki hazafelé tart. Nagyon meleg van. A három ember panyókára veti a kabátját, a kabát munka-kabát, ahogy levetik, kitűnik, hogy az ing is erősen munka-ing: foltos és rongyos. Cipőjük is vásott, nadrágjuk szakadt, fejük födetlen: szegény kétkézi munkások tehát, most jönnek valahonnan a kikötőből. Egyszerű szegény emberek. Ester­házy herceg általában gazdagabb s jobban is öltözik. Beszélgetnek. Közönyösen beszélget­nek valamiről, de megkap, amit mon­danak. Valami összehasonlításról van szó s az egyik, igen közönyösen, ma­­gátólértetődő egyszerűséggel magya­rázza meg a mondandóját: — Olyan az, tudja, mint mikor ma­gának a szép házát telekkönyveznék be a maga tudta nélkül.. . A másik is magyarázni akar, tódit ő is egyet a dolgon: — Vagy mintha az én uj autómat valaki engedély nélkül használni kez­dené. A harmadik bólint. A példák világo­sak voltak s hogy most már ő is érti, szintén hasonlatot mond: — Értem. Mintha az ezerholdamat maguk sző nélkül felparcelláznák. Egyik sem azt mondta: „hogyha volna házam, birtokom, akkor...“ Nem. Ök azonnal birtokba ültek s minden feltétel nélkül maguknak mond­ták az egész világot. Mint mikor az ezerholdjukat parcel­lázzák ... Három ágrólszakadt, derék, beszél­gető ember. Nem szép-e, nagyokat álmodni júli­usi délben ? — TANÁCSÜLÉS A VÁROSNÁL. A városi tanácsnak L hó 18-ára kitű­zött ülése, tekintettel Ghyczy János <ir. városi főügyész közbejött halálára, elmaradt. Az ülést július 24-én, hét­főn, délután 5 órakor tartja meg a ta­nács kibővített tárgysorozattal. — Soltész Pál kinevezése. A bel­ügyminisztérium Soltész Pált, a ko­máromi járás közigazgatási biztosát főbiztossá nevezte ki s szolgálattételre berendelte a prágai belügyminiszté­riumba. Uj állását valószínűleg szep­temberben foglalja el. Soltész Pállal a komáromi társadalom és tisztviselői kar szimpatikus alakját fogja elvesziteni. — SZABADSÁGON. Csizmazia György városbíró július 17-én meg­kezdte négy hétre terjedő nyári sza­badságát. — Uj miniszteri osztálytanácsos. Magyarország kormányzója az igazság­ügyminiszter előterjesztésére Igő Elek dr. igazságügyminiszteri címzetes osztály­­tanácsosnak, kiváló képzettségű jeles földinknek, az osztálytanácsosi jelleget adományozta. — HALÁLOZÁS. Mint őszinte rész­véttel értesülünk, özu. Király Józsefné szül. Sernthál Jeanette, ékszerész öz­vegye, életének 75. évében, július hó 17-én Tatán jobblétre szenderült. A magas kort élért lisztes matróna ki­hűlt porrészeit július 18-án, délután a tatai izr. temetőben helyezték nagy részvét mellett örök nyugalomra. A megboldogultban Király Károly jó­­nevű ékszerész testvérét, Weisz Izi­­dorné füszerkereskedő neje pedig édes anyját gyászolja. Béke poraira! A BEK. EGYHÁZ PBESBITERI ÜLÉSE. A komáromi református egy­ház presbitériuma foly óhó 14-én Ga­lambos Zoltán ref. lelkész és Fülöp Zsigmond főgondnok együttes elnök­lete mellett látogatott ülést tartól!, amelyen a lelkész-elnök a törvényes formaságok elintézése után tett jelen­tése során részvétteljes szavakkal em­lékezett meg Bíró Imre ny. törvény­­széki irodafőtisztnek, az egyház hűsé­ges presbiterének és áldozatkész dia­kónusának elhunytáról. Nagy köszö­nettel adózott azért, hogy a presbité­rium és diakónus testület tagjai a fő­gondnok vezetésével testületileg meg­jelentek az elhunyt temetésén és ez­zel testvéri szeretetüknek kifejezést adtak. Majd méltatta a megboldogult érdemeit és indítványára a presbitéri­um emlékét jegyzőkönyvében megörö­kítette. Majd jelentette az elnök az elnök az egyházmegye esperesének át­iratát a Komáromban felállítandó ref. tanítóképző intézet fenntartására vo­natkozó költségek vállalására nézve. A presbitérium az egyház által már eddig is készséggel meghozott áldozata mellett egyhangúan kimondotta, hogy a lélekszámonként járó 50 fillér hoz­zájárulási szívesen vállalja, hogy az intézet fenntartását a maga részéről igy is elősegítse. Meleg szavakkal üd­vözölte a lelkész-elnök Kaszás József presbiteri abból az alkalomból, hogy a napokban érte meg hitvestársával, szül. Farkas Máriával házasságkötésé­nek ötvenéves évfordulóját. A Minden­ható áldását kérte az Isten kegyelmes szereleténck részeseire, amit Kaszás József meghatva köszöni meg. Végül Fülöp Zsigmond főgondnok terjesz­tette elő a temető ravatalozó építésére vonatkozó szakvéleményt, amelyet Ggalókay Miklós egyházmegyei fő­mérnök adott a beérkezeti ajánlatok­ra. A presbitérium hosszas vita után arra az álláspontra helyezkedett, hogy a ravatalozó épületét két kisebb terem­mel és egy hullaházzal építteti meg és felkéri az ajánlattevőket, hogy be­adott ajánlatukat ezszerint kibővíteni szíveskedjenek. Evégből a ref. lelkészi hivatalban jelentkezzenek. Halároza­­lilag mondotta ki a presbitérium, hogy a ravatalozó termek bármelyikét ugyanazon bér mellett adja ki temet­kezések alkalmával. — Strand és nyári tüllfüzők szak­szerű elkészítése mérték után, meglepő olcsó áron Herzogné füzőszalojában, Nádor-utca 83. 280 Komáromi Ház és Telektulajdonosok Egyesületének közleményei A komáromi ház- és telektulajdo­nosok egyesülete f. évi julius 17-én tartotta a városháza nagytermében évi rendes közgyűlését. Ez azonban nem­csak évi közgyűlés volt, hanem ün­nepi gyűlés is, a komáromi ház- és telektulajdonosok egyesületének ünnepi zászlóbontása, melyen a pozsonyi or­szágos ház- és telektulajdonosok egye­sülete képviselői Ludwig Károly orszá­gos egyesületi elnök, dr. Hantke Halmi Oszkár ügyvéd országos egyesületi al­­elnök és Bellies Hugó országos egye­sületi főtitkár is megjelentek. Az országos egyesületi elnök rámu­tatott arra, hogy a házbirtok minde­nütt, minden államban a legbiztosabb gazdazági források egyike. Mert hiszen a nemzetvagyon legnagyobb részét a háztulajdon képezi, de emellett első­rendű kulturtényező is, mert hiszen a háztulajdonos lakását mindenkinek a rendelkezésére bocsátja. Mi volna ezzel szemben a feladata az államnak? Az, hogy a háztulajdonost előnyökben ré­szesítse, nem pedig lehetetlen törvé­nyekkel a végpusztulásba sodorni. A háztulajdonosok elementáris kö­telessége, hogy belépésükkel is támo­gassák azt az egyesületet, amely pro­duktiv munkát csakis akkorra képes kifejteni, ha erős tábor áll a háta mö­gött. SZERI) -A.. mm Jogrend, vagy középkor? Az újságok türelmes olvasójában na­ponta újabb s újabb kétségek jelent­keznek. Vannak napok, amikor szinte szédült boldogsággal eszmél rá korunk acél-szervezetére, az iparnak, tehniká­­nak, tudománynak, közlekedésnek és elvont szellemi műveltségnek uj ered­ményeire s ekkor boldogan kiált föl : micsoda pompás kor ez a mi korunk, szervezetei, kívánságai és követelései oly pontosan kapcsolódnak egybe, mint a fogaskerék csavarjai! Ámde másnap, amikor emberrablá­sokról vesz tudomást, a gangsztervilág aznapi viselt dolgairól olvas, csinos közéleti panamákról hall és politikai ellentéteket szemeláttára intéznek el bombákkal és csinos bunkókkal, ami­kor ijedve szemléli, hogy a frankok, bajorok, szászok, poroszok szeszélyes csatározása megint megindult s né­hány száz év nem volt elég ahhoz, hogy a Treuga Dei érvényét hosszabb időre kitolják s a harcot ugyanott foly­tatják, ahol néhányszázévvel ezelőtt el­hagyták, legfeljebb tökéletesebb mód­szerekkel és rendszeresített kegyetlen­séggel, amikor hitfelekezeti harcokat lát felujulni az Igaz Isten nevében, amikor vasúti sinek alatt robban a bomba és mindezek tetejébe a termé­szet is beleszól vizeivel, tüzeivel, szél­viharaival a kis ember nehéz minden­napjába, hogy tökéletessé tegye a rom­bolást, — — nos, akkor érthetően kételkedni kezd a fennálló világ egyre tökéletesebb formájában, nem hisz a jogrendnek nevezett száraz fikciókban s ataviszti­­kus képzetei lopva visszaragadják a „sötét középkornak“ nevezett röne­­szánsz-életbe, amelyben szintén lop­tak, raboltak és gyilkoltak jelszavak alatt, de legalább őszintén csinálták s az örömmel felfedezett humanizmus nem lett hipokriták, nagyképűek jel­szava és segítségével embert akartak menteni, nem pedig álemberiséggel ólomgolyóból „emberies és barátságos“ acélhegyü lövedéket készíteni s mus­tárgáz helyett andalító kéjgázt alkal­mazni a harc gyorsabb eredménye ér­dekében. Mindaz, amit a francia forradalom óta emberiességben, testvériségben, ösz­­szetartásban felépíteni akartunk, össze­omlott: a szabadjára eresztett emberi indulatok leplezetlenül mutatják meg ismét az ősi lelket, a testvérharcos, ke­gyetlen lelket, amelyet ugylátszik, min­dig csak ideig-óráig lehet takarni a páthosz szófelhőivel, mert csak alkal­makra vár, hogy véres őszinteséggel mutatkozzék meg ismét. Sokat emlegetett büszke jogrendün­ket egy-egy jelszó azonnal fölforditani képes, a sötét és kegyetlen középkor megvetett embere nagyon használható volna ma is, csak a fegyverek haszná­latára kellene kitanitani. A jogrend nehezen születik az egész világon. Ellentétes érzelmek folytonos háborgásában mindig a romboló szel­lem győz s nagyon sokáig fog még tartani, amig legalább viszonylagos rendet élvezhet a világ. Ne nagyon sajnáljuk azt a közép­kort .. . Legalább őszintén csinálta. (szv.) Komáromi ucca Kereskedők az ajtóban. Ez is korkép. Végigmégy az uccán, — nemcsak a főbb uccákon, hanem akár a mellék­­uccácskákon is, — és látod, hogy a boltok ajtajaiban állanak a kereskedők. Miért állanak ott? Talán napfürdőznek, talán a postást várják, avagy a rette­netes forgalomban kissé kipihenik ma­gukat, miért? Vagy talán lusták és ké­nyelmesek s a személyzetre bízzák az üzletet, hogy a kellemes 'kánikulában szabadon gyönyörködhessenek ? Állanak az üzletajtóban, a várako­zásteli állapotnak sajátságos formájá­val, félig kifelé fordulva, de tettreké­­szen, hogy illően fogadhassák a ven­déget, ha jön: ebből a kiállásból lehet szomorúan látni, hogy melyik szakma, melyik üzletág pang Komáromban. Mert egyes ágak képviselői, szinte összebeszelésformán állanak az ajtó­ban s akasztófahumorral telt megjegy­zéseket tesznek önmagukra, ha az em­ber kérdi őket, miben gyönyörködnek, vagy, hogy milyen az aznapi forgalom. — Nem birom a sok kuncsaftot, — kiáltja az egyik, — kicsit ideálltam pihenni.,. — Ha jobban menne a bolt, már ki sem bírnám, — mondja a másik s útnak indul a délelőtti napsütésben. Itt állanak, diskurálnak, várakoznak már hónapok, évek óta. Igazán nem azért, mintha az ügybuzgalom, vagy a szakmabeli hozzáértés hiányozna be­lőlük. Mit tegyenek? Forgassák föl a raktárai, szellőztessék a fiókokat, vagy kötéllel álljanak ki az ucca sarkára és orvul behúzzák a vevőket? Hát csak álldogálnak. A friss újsá­got már elolvasták, a napi híreket megbeszélték s általában kerülik a témát, gondosan és következetesen kerülik, amely az üzleti forgalmat érintené. Mi újságot tudnának egy­másnak panaszolni, micsoda uj örö­mét az adózásnak, üzleti pangásnak tárhatnák még föl? Így álldogálnak délelőtt, délután. Néha be-betéved egy vevő, azt ügye­sen és frissen kiszolgálják, aztán me­gint kezdődik az álldogálás az ajtóban. A szomszéd kisiparos is társul. Együtt nézegetik a kövezetét. Mi újsá­got mondhat a kisiparos is? Örül a sok gyári lerakatnak. így tengünk-lengünk Komáromban, kérem. Legfeljebb azzal a változatossággal, hogy a tavaszi langyos napsütések idején az árnyékos oldal boltosa megy a napsütötte kollégához ajtót támo­gatni, mig ilyenkor júliusi időben a napsütötte kolléga vándorol az árnyé­kos oldalra, hiisölni. Visszaadja a vizitet. Mert ilyen jól mennek Komáromban a boltok. A vámháboru, az a néhány idegen hajó, a válság és minden minden ami velejár, annyi örömet ho­zott, hogy egy ember önmagában elvi­selni alig birja. így aztán kelten segí­tenek egymáson ... — A solymári bányászok köszö­neté. A solymári szerencsétlenség ki­lenc megmentett bányászának — mint ismeretes — Tolnai Világlapja kilenc „Tropical Fresko“ tisztagyapju öltönyt és kétszáz pengőt küldött. Ä bányá­szok, akik már kiheverték a kilencven­­egyórás élet-halál küzdelem súlyos kö­vetkezményeit, hálás szívvel fegadták az ismert képeslap adományát és egy­másután mondtak köszönetét a Tolnai Világlapjának. A Tolnai Világlapja kapható a Spitzer-boltban.

Next

/
Thumbnails
Contents