Komáromi Lapok, 1933. július-december (54. évfolyam, 52-102. szám)
1933-12-16 / 100. szám
2. old*! 2KOMÁROMI LAPOK< 1933. december 16. AlapY Gyula dr. tartományi képviselő az országos költségvetés tárgyalásán több hozzászólásban fejtette ki a tartnatatlan gazdasági helyzet okait és nagy beszédben szállt sikra a magyar kisebb* ségi kultúra érdekeiért. sőbbi folyamán megállapította, hogy a bíróságok túl vannak terhelve. Ennek tulajdonítható, hogy az adósok szívesen kockáztatják a peres eljárással együttjáró nagy költségeket, mert az ítélethozatal idejét ki tudják húzni. Régebben erre nem volt példa. Hodzsa Milán dr. a szlovenszkói autonómia ellen. Hodzsa Milán dr. földmivelésügyi miniszter Besztercebányán előadást tartott. Előadásában Masaryk, Stefanik és Benes dr. együttműködését állította példaképen a szlovákok elé. Majd azt fejtegette, hogy a köztársaság Szlovenszkó révén jut a Dunához. Szlovenszkó népének is ki kell tartani az egység gondolata mellett, nem szabad elfelejteni, hogy az önálló Szlovenszkó valóságos csapás! jelentene, hiszen a négymillió lakossal bíró ország csak a szomszédok kegyelméből tudna megélni. Hodzsa miniszter kijelentette, hogy bízik abban, hogy Szlovenszkó épségben fog kikerülni a mai lelki válságból. önálló német vagy magyar rádióról szó sem lehet. Franke dr. postaügyi miniszter résztvett a szenátus költségvetési bizottságának ülésén és a tárcájára vonatkozó költségvetés elfogadását kérte. Felszólalásában reflektált a vitában elhangzott kifogásokra és kérdésekre és a rádióra nézve föltett kérdésekre többek között kijelentette, hogy önálló német vagy magyar rádióról szó sem lehet. A jelenlegi törvények alapján nem lehet megváltoztatni a rádió szervezetét. Önálló német vagy magyar rádiót már csak azért sem lehet létesíteni, mert a német és a magyar lakosság nem lakik egységes zárt területen és azért nehéz lenne olyan rádióállomást létesíteni, melyet Csehszlovákia német vagy magyar nemzetiségű hallgatói könnyen foghatnának. Ki kell bővíteni a német és magyar műsorokat, hogy a német és a magyar kisebbség fokozottabb mértékben bekapcsolódhassák. Nemzetközi szempontok is számba jönnek a kérdés elbírálásánál, mert új hullámhosszt csak a rádióegyezményt aláíró államok beleegyezésével lehetne kapni. A kormány rövidesen elkészíti a rádiótörvény novelláját. Komárom, december 15. A hét első napjaiban tárgyalta az országos képviselőtestület az 1934. évi országos költségvetést, melynél Alapy Gyula dr., az országos keresztényszocialista párt képviselője a költségvetés több fejezetéhez szólt hozzá, így a szociális kiadások tételeinél a munkanélküliség kérdésével foglalkozott, amely nagy veszedelmet jelent az államra és társadalomra egyaránt, főképcu, amióta az állam ezt a kiadást az önkormányzati testületekre akarja áthárítani és erre 1 %-kal pótlékolui kívánja a jövedelemadót. Ez kétségtelenül meg fogja a helyzetei nehezíteni. Kevesli, amit a munkakölcsönből kaptak a városok és Szlovenszkó általában, mert a legfőbb tétel egy vasúti vonal kiépítésére esik. amely egy szűkebb vidék munkásainak foglalkoztatására sem elégséges. A felszólaló utalt a komáromi helyi viszonyokra és felhívta a nyomortanyákra az országos hivatal figyelmét. A közegészségügy címénél a tüdővész ellen való védekezésnek nagyobb támogatását kéri, mert Szlovenszkó déli részén ezek a viszonyok rosszabbodtak. Az érsekujvári országos kórházra vonatkozólag megjegyzi, hogy az mintaszerű vezetés alatt áll és ha fejlődését az ország biztosítani tudja, akkor messze vidék kórházi ápolásra szoruló betegeit felveheti. A kórház nélkül szűkölködő járások részére orvosi ambulanciát sürget a járás székhelyén, ahol orvosi tanácsadó létesülne, felszerelve Röntgen készülékkel és mikroszkopikus műszerekkel a tuberkulózis és a rákos megbetegedések diagnosztikai vizsgálata céljából. Az ipar és kereskedelem fejezeténél a kisipar helyzetével foglalkozott Alapy dr. és annak növekvő romlását, ecsetelte. Fokozott támogatását az ipari szakiskoláknak és az iparostanonciskoláknak, a tanonckiállításoknak és a helyi ipari kiállításoknak, amelyek a kézműipar iránt való érdeklődés és támogatás céljaira alkalmasak. Sürgeti az i[»ártörvény reviziójál és a kézműipar védelmét adókönnyítések révén. A kereskedelem érdekeinek kihangsúlyozásg után a bankügyök válságára is rámutatott. Felpanaszolja, hogy azok a nagybankok, melyek a kis intézeteket affiliállák, most ezek adósaitól kímélet nélkül hajtják be a követeléseket. Óva intattól, hogy a közönséget, mely vagyonából oly sokat vesztett, ismét csalódások érjék. A földmivelésügyi léteinél az agrárpártnak a »becsempészett« ötezer vaggon magyar gabonáját teszi szó tárgyává. Mivel az kizárt dolog, hogy a vámfalon átjusson akár egy kilogramm gabona is illegitim úton, egészen bizonyos, hogy ebben az esetben azoknak a földbirtokosoknak és gazdáknak magyarországi birtokaikon termett gabonájáról van szó, akik azt jogosan hozhatták be. Nem tartja méltó dolognak, ilyen eszközökkel hangulatot kelteni. Hosszasabban foglalkozóit a mezőgazdasági munkásoknak tűrhetetlen gazdasági helyzetével, akiket mindenféle szociális gondoskodásból következetesen kifelejtenek. A falu proletárjai és a faluvégi kis házikók lakói a legrosszabb helyzetben vannak, mert még olcsó napszámbérhez sem tudnak jutni. A törpebirtokos is azon az úton van, hogy a földmivesproletariátus számát szaporítsa A gazdaosztály eladósodása minden képzeletet felülmúl. Végül a kultura fejezeténél nagy beszédet mondott Alapy Gyula dr., amelyben felvázolta a magyar nemzeti kisebbségnek kulturális követeléseit és azokat a törvényeket, amelyek ezeket a követeléseket biztosítják. Ezzel szemben megállapítja, hogy mit kapott eddig az itt élő magyarság. Az a negatívum, mely így létrejön, az iskolázásnál jelentkezik legszembeszökőbben. Foglalkozik az elemi oktatás, a középiskola és az egyetem ügyével. Szóvátcszi a magyar filológiai és irodalmi egyetemi katedra betöltésének ügyét is, melynél éles szóharc fejlődik, amelynek az a kijelentése vet véget, hogy a magyar nyelv és irodalomnak már 1853-ban is volt katedrája a prágai cseh egyetemen. Majd az iskolánkívüli oktatás ügyét felvázolva felvetette a kérdést, hogy mik a kormánynak a céljai a magyar kisebbségnek egyetemet és középiskolákat végzett, az államnyelvet teljes mértékben bíró tagjaival, akik a közhivataloknál elhelyezkedést nem találnak, de nem találnák a katonaságnál sem, holott a magyar fiatalságot mint jó katonaanyagot hízelgő bókokkal intézték el mértékadó tényezők. Bőven foglalkozott a szónok a inadéról! állami iskola, akurtakeszi r. kai. elemi iskola, a tótmegyeri magyarok iskolaügyével, a somorjai és a nyíri iskolák kérdésével. A magyar színészetnél kifogásolta, hogy annak szubvenciója nem üti Spanyolbetegség, köhögés és nátha, szóval minden meghűlés A. L P A menthol sósborszesszel való masszázs által elkerülhető. Akar ön mindig egészséges és ellentállóképes lenni ? Masszírozza testét állandóan Alpával! Kérdezze az orvosát! 411 meg a százezer koronát, mig a szlovák színészetre milliókat adnak ki Ebből az derül ki, hogy a segélyezésekből a magyar kisebbség alig fo/o-ban részesedett, holott Szlovcnszkóban megközelítőleg 30% a számaránya, a közteherviselésben pedig 50o/o. Mivel ez ellenkezik úgy az alkotmánylevél rendelkezéseivel, mint a saint-germaini szerződés becikkelyezésével, a költségvetést nem fogadhatja el. Jaross Andor az előtte felszólalt Alapy dr. beszédére elhangzott kijelentésekre fontos deklarációt tesz az itt élő magyar kisebbség nevéljen és azt követeli, hogy állapíttassák meg békés egyetértéssel az a demarkációs vonal ,melv a nemzeti többség és kisebbség jogai közt határvonalul tekinthető legyen és a szlovákság ne a magyar kulturális értékeknek elpusztításával igyekezzék kulturális épületét tető alá hozni. Egyebekben a magyar nemzeti párt nevében is mindenben magáévá teszi Alapy dr. fejtegetéseit. — A K. F. C. teadélutánja a városi Népkonyha javára dec. 26-án. Karácsony második ünnepén d. u Vs5 órakor az „Otthon“ kávéházban teadélutánt rendez a K. F. C. a városi Népkonyha javára. Igazán dicséretes és követésreméltó a K F. C. vezetőségének ezen rendezése, mert ezáltal is segítik az oly szükséges és nemes intézménynek mielőbbi megnyitását. Cassius. Irta: Miklós Jenő. Hóna alatt görcsösen szorongatta kopott nagy vászontáskáját, mely hátul úgy kiduzzadt sovány lapockája mellett, mintha félrecsuszott púpot cipelt volna Tenyerével megdörzsölte, kireszelte borostás állát. csutkáját is megigazította a torkán és óvatosan, könynyed öregesen táncos lépésben sietett át a filmvároson. Néha megállt, kíváncsian nézett körül, de csak azért, hogy sajgó térdét gyorsan megdörzsölje. Két órája gyalogolt idáig, a lába reszketett és a talpa égett a gödrös, kavicsos úttól. Bizony elfáradt. De kihúzta magát és mint a színpadon, lassan körülnézett. Ismerte már a cement- és gipszváros szűk utcáit, régi paloták hivalkodó és utánzóit frontját, amely mögött létrák, deszkapalánkok lapulnak meg, ismerte a kiugró erkélyszögleteket, letöredezett cirádáival, a tereket, sáncokat, bástyákat, a kis, kerti tavat a fehér hijacskával és békanyálas pocsolyájával; már többször járt erre, de sose tudott még az igazgatóval beszélni. Hátrább hatalmas üvegpalota ragyogott elébe. Égés7, me evi’ág: csillogó tetejével, lefüggönyözött, emeletes üvegoldalaival és odabent tarka népének csodálatos életével. Ezernyi titok. Lárma, felcsapó fénysugarak, jelmezes embercsoportok, a rendező szava, géljeikkel kattogó operatőrök, a film csodavilága. Áhitatosan lépett be a palotába és szétnézett. Most pihent itt a munka, összedobált szobarészek, sisakok, pajzsok, trónszék, függönyök szerteszét, a magasban kialudt reflektorok naptányérja, itt-ott pedig felvevőgépek álldogáltak hosszú létralábakon, fekete lepellel letakart kicsi fejükkel, mintha valami idetévedt Marslakók, ebben a kulisszavilágban. A palota legvégén kis irodaszobák húzódtak meg. Néhány öltöző, a sötét kamarák... az egyik kis helyiségre elszántan, félénken rákopogtatott. — Mit akar? — kiáltotta rá valaki belülről. Benyitott: Az igazgató urat keresem. Alacsony, duzzadtképű emberke nézett fel rá: —■ Csak gyorsan, gyorsan. A leggyorsabban kérem. Mit akarok? Szerepel. Miféle szerepet? —• Akármicsodát. Könyörgöm . önök most sokat filmeznek... Az igazgató végignézett rajta. A száját elhúzta: —- De hát mit akar, jóember? — Ne nézzen így. Bizony, hogy lecsúsztam. De még kiberetválkozom. Kékre. Brassai vagyok. Hehehe. — Kicsoda, kérem? — Brassai... Erdélyből. Színész! — Játszott már filmen? Az öreg színész kiegyenesedett. Ez itt még nem ismeri, őt. Brassait! A fejét felvágta. Görcsösen mondta: — Én? Filmen? Hát gondoltam valaha erre? De most — vállalom. Ne küldjön el. Maga elé nézett. Gyorsan kinyögte: — Éhezem. Nem tartozik ide... Előkapta duzzadt táskáját a hóna alól. Kinyitotta, régi fotográfiák és ujságlapok feküdtek sorjába benne. Most kiszórta mind az asztalra: — Nézze. Tiborc, Brankovics! Cassius! És ami ezzel mind velejár. Siker, taps, kihívások. Kolozsvár, azután Kassa, Pozsony is ... Most? Lassan kiteregetett még néhány elsárgult újságol: A kritikák. Brassai Pál mindenütt. A Pali bácsi. Csupa dicséret, komoly újságok. Negyvenévi magyar színészet... Most? Lassan felemelte az öklét. Peje lóié tartotta, aztán a tenyerével lesuhintott a lába elé: — Rongyban! Hahaha! De még — kiberetválkozom. Kékre, azúrkékre! Már kihúzta a derekát és a jobblábát előrecsusztatta. Azon nem volt oly repedt cipő. Várt. Az igazgató nézte. '— Ne nézzen így! És ne küldjön el. Már két hete, hogy keresem... Az igazgató arcán megértő mosoly futott végig: — Játsszon el valamit. Játszok, de hol, kérem? Most, mindjárt. Itt. előttem. Meglátjuk. — Jó. Az öreg színész kiállt. Az igazgató beigazította hasát az öblös székbe és hátradült. — Cassiust. Jó? — Jó. Bánom is én... Zsekszpir! Mégis a legnagyobb, fenséges. Tehát: Casius: Ö szümet tudnám e szemekből Kisírni. Itt a kard, itt puszta mellem, Itt benne szív, mely drágább, mint Plutus Bányái, dúsabb, mint arany: Ha római vagy, vedd, én, ki megtagadtam Az aranyat tőled, nyújtom — szívemet. A színész kinyújtott karral várt. Az igazgató oldalt csúszott a székén: Tovább. Brassai helyet cserélt, mintha Brutus helyére állna és dörögni kezdte: Brutus: Vidd vissza kardodat, légy haragos, Ha úgy tetszik. Minden legyen szabad. Kényed szerint tégy. A gyalázatot... no, és így tovább ...
