Komáromi Lapok, 1933. július-december (54. évfolyam, 52-102. szám)
1933-12-02 / 96. szám
2. oldal. »KOMÁROMI LAPOK* 19d3. december 2. r I TUNGSRAM ■ SCHAUB II PHILIPS HAVEL | BLAUPUNKT I TRIOTRON O rádiőkészQlé- 1 kék raktára. KB. 413 ^3»Z=ZI miILLER rádió-, eleklro- és mechanikai szaküzlet raktáron tart bármilyen legmodernebb rádiókészüléket és ízléses csillárt. Olcsó és garantált jó akkumulálorlölíés Szakszerű átalakításokat és javításokat 1 éves jótállás mellett a legolcsóbban végzem. MÜLLER KURT,Várinegye-u. 10, Tekintse meg üzletemet! rost! Ugyanez a helyzet más íparosiminkaadókra, akik nem tulajdonosai vagy kiadói a betiltott lapoknak. Ál törvény, rendelkezése» szerint ugyanis a betiltott lapok személyzetének kártérítés alakjában joga van ■arra a különbözeire, amely a munkanélküli segély és a bérösszeg vagy fizetési összeg különbözeiéből adódik. Erre vonatkozik a szenátus javaslata a nem laptulajdonosok és nem kiadók előnyére. A törvényjavaslatot a szenátus mindkét olvasásban elfogadta. Szovjetoroszország elismerése és Csehszlovákia. A cseh nemzeti szocialista párt a szovjet elismerését követeli. Richter cseh nemzeti szocialista képviselő, Bcnes dr. külügyminiszter bizalmasa, a költségvetési vita során fölvetette Szovjetoroszország elismerésének kérdését. A képviselő igen éles szavakkal lámadta a cseh nemzeti demokrata pártnak ebben a kérdésben tanúsított elutasító álláspontját. Richter kijelentette, hogy a csehszlovák—orosz viszonyt már csak azért is szabályozni kell, nehogy Csehszlovákia legyen egyike azoknak az utolsó államoknak, amelyek ezt a szláv államot elismerik. Oroszországban szintén megnyilvánul a szándék — úgymond —, hogy az emberiségnek legyenek szolgálatot és Szovjetoroszország szláv állam, miértis minden személyes természetű és presztízskérdésből eredő vélemény fölött napirendre kell lérni. Közvetlen tárgyalás Berlinnel. A Párizsban megjelenő Petit Párisién című lap prágai jelentés alapján közli, hogy a csehszlovák kormánynak az a szándéka, hogy közvetlen tárgyalásokat kezdjen Berlinnel. Ezeknek a tárgyalásoknak az lenne a céljuk, hogy a két országot érdeklő különféle kérdéseket rendezzék. A lap jelentése szerint csehszlovák kormánykörökben kijelentették, hogy a közvetlen tárgyalások a jövő hét végén kezdődnek meg és elsősorban gazdasági kérdéseket fognak érinteni. Olvassa és terjessze a legjobb magyar lapot, a Komáromi Laookat — Üzlet átszervezés miatt Elbert divatáruháza raktárának nagyobb részét 25—50°/o-kal leszállította. Közérdekből. Irta: Koczor Gyula a Komáromi Járási Ipartársulat elnöke. A válságos időket minden társadalmi réteg kivétel nélkül megérzi. A földművest az alacsony terményárak dacára magas közterhek, a tisztviselőt a fizetések leszállítása, a munkást a munkahiány kényszeríti, hogy bevásárlásait a legszükösebbre szorítsa és mindenből csak a legolcsóbbat vegye. A szükségleti cikkek minőségének figyelembevétele teljesen háttérbe szorult, mellékes lett, csak az olcsóság, a látszólagos olcsóság az irányadó. Ez a szempont azután teljesen a nagy reklámmal dolgozó, legtöbbször csak látszólag olcsóbb gyáripari termékek fogyasztójává tette a közönségét. A vásárlók csak a nagy plakátokat és csalogató kirakatokat látják, azoknak szuggesztiv hatása alatt vesznek és még csak nem is érdeklődnek az iránt, hogy hasonló árut a kézműiparosnál milyen áron vehetnének meg. Ä rossz viszonyok folytán természetszerűleg is kevesebb munkaalkalmat találó kisiparost, aki kellő anyagiak hijján a tőkeerős gyárak reklámhadjárataival nem tud lépést tartani, vevőközönségének ily módon való elpártolása teljesen a földhöz verte. Társadalmunknak ezen értékes, bőségben a múltban sem duslakodó, de munkája után tisztességesen élő rétege, a legszomorubb helyzetbe jutott. Nincs egyetlen iparág sem, ahol a leküzdhetetlen anyagi gondok ne ütöttek volna tanyát, de sok olyan szak is van, melyeknél az iparosok 90%-a a szó szoros értelmében nyomorog és éhezik. Hiba volna ezt a helyzetet teljesen a gazdasági válság terhére írni. Ennek feltétlenül nagyrésze van benne, de legalább 50° 0- ban a vevőközönségnek a kisipartól való elpártolása és a gyáriparnak való fejlődése a kézműipar vesztének az oka. A közönségnek ez a magatartása teljesen indokolatlan és abban az előbb is már említett téves felfogásban leli magyarázatát, hogy a gyárak lerakataiban olcsóbbat és jobbat kap. Egy példát hozok csak föl. Ennek a felfogásnak következménye az is, hogy ma alig akad ember, aki iparosnál cipőt rendelne és jóformán mindenki kész gyári cipőt vesz. A gyári cipő olcsósága a hatalmas reklám folytán átment a köztudatba, és az embereknek még eszükbe se jut próbát tenni a kézmüpárosnál. Pedig mennyire tévednek s ezzel önmagukat károsítják az emberek! Mostanában pl. többeket rábeszéltem, hogy maguknak vagy gyermeküknek iparosnál rendeljenek cipőt. Néhány embert sikerűit megnyernem. Nemsokára örömmel újságolták: Ilyen szép és jó cipőm már évek óta nem volt s emellett egy fillérrel sem drágább, mint a kész cipő; élétemben sem hagyom ott többé a kisipa-Nagy ünnepe lesz holnap, december 3-án az evangélikus egyháznak. Az uj egyházi esztendő első napján: ádvent 1. vasárnapján történik meg a evangélikus templom uj „Szentlélek“-harangjának a felszentelése Még októberben elhatározta a komáromi evangélikus egyházközség, hogy az idei nagy Luther-jubileum megkoronázásaként önkéntes adományokból megönteti a világháborúban „elnémult harangok“ közül a kisebbiket, hogy társa legyen az árva nagyharangnak. Az uj harang már el is készült, a nagyszombati Fischer-cég öntötte és amint értesülünk, kitünően sikerült az öntése. Csütörtökön délelőtt érkezett meg városunkba az uj harang, amelyet nyomban el is helyeztek a templom előcsarnokában, ahol már eddig is állandóan sokan gyönyörködnek az Isten dicsőségére áldozott szép alkotásban. A gyár kiküldött szerelője és segítsége tegnap és ma elvégezte a harang felhúzásának és a toronyban való elhelyezésének előzetes munkálatait, úgyhogy az ünnepélyes felszen-A közönség azt hiszi, hogy az iparosnál drágábban vásárol, pedig ha egyszer próbát tesz, meggyőződik arról, hogy a kisiparosnál jobb, tartósabb, csinosabb árut kap, mint bárhol és azt egy fillérrel sem kell drágábban megfizetnie. Mindenkinek érdeke, hogy olcsón és jót vásároljon, amit hiánytalanul megtalál, ha kisiparosnál vásárol. Tegyen tehát próbát a közönség, keresse fel rendeléseivel a kisiparost. Jó árunak olcsó áron való vásárlási lehetősége kifejezetten közérdek, melynek előnyét mindenki közvetlenül élvezi. De ezen tulmenőleg van egy magasabb szempont is, mely a nagyközönségnek a leghatározottabban — ismét csak saját érdekében — kötelességévé teszi a kisipar támogatását. Ez pedig az a nagyérdek, hogy a kisiparosság, társadalmunk ezen komoly, szélsőségekre nem hajló, értékes rétegének fönnmaradása a jövőre is biztosittassék. Ma olyan a kisiparosság helyzete, hogy ha sorsában rövidesen javulás nem következik be, úgy menthetetlenül beolvad a proletariátusba. Ennek megtörténte társadalmunk amúgy is ingatag egyensúlyának teljes felborulását jelentené, amit elkerülni mindenkinek érdeke. Karoljuk fel tehát a kisiparost, nem jelent ez áldozatot senkinek! Amikor valaki ezt teszi, minden tekintetben saját érdekét szolgálja ezzel. telés után nyomban megkezdődhetik majd a harang felhúzása. Holnap, ádvent I vasárnapján: délelőtt 10 órakor ünnepi istentisztelet lesz a templomban (énekel: a liturgikus gyermek-kar); az ünnepi istentiszteleten Krisztus testének és vérének szentségével élni kívánó részére a gyónás f^lO-kor kezdődik. Közvetlenül az istentisztelet után: 11 órakor a templom elé vonul a gyülekezet és a templom-kapu előtt elhelyezett és virággal díszített harang körül felsorakozva, a 497. ének 1. versét énekli („Csendüi-kondul uj harangszó“). Ezután megkezdődik a harangszentelés szertartása. Ünnepi beszéd után Jánossy Lajos esperes felszenteli az uj harangot Az Egyházi Énekkar“ Isten a mi oltalmunk és erősségünk“ énekével befejeződik a szertartás és megkezdődik a harang felhúzásának és elhelyezésének a munkája, hogy azután hamarosan megszólalhasson a buzgó és áldozatkész hivek örömére és az uj harang szava hívhassa már őket a délutáni istentiszteletre. Harangszerateies az evangélikus egyházban. „És kő-kövön nem marad...“ Irta: Zádor Tamás. Hajnalt előző kékes szürkület. A véres napok nlán a római táborban mélyen aludt a jerichoi légió az Olajfák hegyén. A lejtős oldalon az előőrsök vonala mögött, kél centurio mutatkozott. Szótlanul jöttek ki a táborból. Némán haladtak egymás melleit, Rufius Primus, a jerichoi légió centuriója alkalmas helyet kereseti, hogy leülhessen. Nagynehezen talált is egy elhagyóit cédriistönköt és rátelepedett Julianus 1.nercei us az alexandriai légió centuriója. bosszus arccal, szánakozva nézte egykedvű társát, akit a kora-időben az elpusztított Jeruzsálem lassan megvilágosodó siralmas képe nem vert fel nyugalmából. Julianus tovább akart menni, de nagyot gondolt, keze ökölbe szorull és lába legyökerezett a cédrustömb közelében. Keserű hangja felcsattant: Az istenekre. Rufius! — Megint a tegnapi siránkozás. Julianus?! Nem siránkozás! Az alexandriai légiók egyetlen centuriója se siránkozik a parancson, amit teljesíteni kell.- Akkor meg végezd a dolgodat, Julianus... Azi ígérted, segítségemre leszel. — Hát nem vagyok veled?! Ilyen egykedvűen mit érek veled?! Nem mozog a véred, nincs indulatod és még arra sincs hajlandóság benned, hogy a vezér különös parancsát mégegyszer meghánylorgasd.- Hét napja teljesítjük a parancsot. Mit beszéljünk még róla, Julianus?! Az istenekre, Rufius! Hát nem érted? Nem érzed, hogy ilyen paranccsal vezér még nem kínzott meg cenluriól a győzelem lilán?! Évekig tartott, míg a lázadó provinciát Szíria határától Arábia határáig megfékeztük és Jotapatától minden várát, erősségét, városát megvívtuk, elfoglaltuk és a földdel egyenlővé tettük. Augusztus idusa után három nappal foglaltuk el Jeruzsálemet, ívűnek már hét napja. És azóta nem volt se éjjelem, se nappalom. Titus a győzelmes, a bölcs vezér, kegyetlen parancsol eszelt ki számomra... Nem kegyetlen, csak kemény parancs. Nincs más dolgod, Julianus Lucrecius, mint az elpusztult Jeruzsálemet kell megfigyelned. Fel kell jegyezned, hogy a füstölgő romok közöli mi minden történi azután, hogy a hadjáratot befejeztük. És segítséged dél, Rufius. fel is j-egyezlem minden!. Elhallgattak ... Jeruzsálem romjai feleli erősen megvilágosodott az új nap. Újra belenéztek a siralmas képbe, amit a győzelem mámorának elmúlása után már nagyon megszoktak. Egykedvűen nézték, hogy a szépséges városból pusztító fegyvereik nyomán csak az Antónia erőd maradt meg, úgy, ahogy, épen. Salamon temploma füstölgő romhalmaz. Merodes palotája, három szépséges őrtornyával, mintha a főid nyelte volna el. még a nyoma se látszott. A város védőfalai romokban hevernek. Az utak, a terek eltűntek s csak itt-oltl bűzösen felásító csatornanyílások emlékeztetnek még. hogy itt, nemrégen egy város voll. A szemlélődésben Julianus Lucrecius átgondolta, hogy a vezér parancsára mi mindent jegyzett fel a héL nap akiit. Nem sok megfigyelnivalónk akadt... — törte a hajnali csendet Julianius sötét hangon. Rufius Primus ráásílott: Ti tusnak nem is az a fontos, hogy a halottakat el földeltük, rabszíjra fűztük az életben maradiakat. A zsákmány összehordásánál a vezér még úgyis is itt volt és tudja. hog\ minden arany és ezüst, ami Jeruzsálemben található volt, a kezünkbe került. A zsákmányltól azonban hiányzanak a judeai lázadás vezérei/ A giskalai János holttestét embereink megtalállak a csatornában. Mii értünk vele, Julianus?/ Holt vezért nem lehet a diadalmenetben felhajtani a Capitólium lábáig.. (iioras Simont pedig nem talál juk sehol. Majd meglelik embereink holtan a csatornában. Meri az istenekre esküszöm, hogy Simon is oda menekült a leszámolás óráján! Ez lesz az utolsó jelenet a judeai hadjáratban! — Az utolsó jelenet... Most már világosan emlékezem ... Titus, a kemény parancs megadása után azt mondta, engem most már csak a háború utolsó jelenete izgat. Azt akarom megtudni, mi lesz az utolsó jelenet, amelyre nyugodtan azl mondhatom, hogy Jeruzsálem élete ebben aludt ki. És a vezér nem mondta meg. miért érdeklődik annyira az utolsó jelenet iránt? Nem mondta meg, Rufius. Most már én mondom, Julianius Lucréchis, van mit hánytorgatni ezen a páratlan parancson! Rufius felpattant a cédrustönkről. Indulatosan elrúgta magától és centurió társát vállonragadva, mondta: — A vezér nagyol tévedett, amikor neked adta * ti? *4 IMÍ *»>«■*•'
