Komáromi Lapok, 1933. július-december (54. évfolyam, 52-102. szám)

1933-11-25 / 94. szám

»KOMAROMI LAPOK« 5. oldal. 1933, november 25. litikai működést, hogy meg ne bont­sák azt a példás harmóniát, amely a magyar és szlovák hitoktatók kö­zött fennáll. Egyébként is az iskolás gyermekek csak annyiban veitek részt a katolikus akcióban, amennyibe] megjelentek a körmeneten — a nyílt uccán. Itt csak az láthat politikai hátteret, akinek szabadon való jár­­kálása közegészségügyi szempontból is aggályos. A »Komáromi Hírlap« második­­vádja, hogy a hitoktatók erőszakkal vitték el a gyermekeket a körmenet­re. Legalább is a »lelki erőszak« ki­fejezés erre enged következtetni. Ez­zel szemben tény az, hogy az osztá­lyokban kijelentettük, hogy azok a gyermekek, akiknek a szüleik elle­neznék gyermekeiknek a körmeneten való részvételt, szépen maradjanak odahaza. A körmeneten csak az ve­gyen részt, akinek a szülei ebbe szí­vesen beleegyeznek. Amikor ezt kije­lentettük, teljesen az érvényben lévő iskolai törvények és miniszteri ren­deletek szellemében jártunk el. Sőt egyáltalában nem tartottuk és kér­tük számon, hogy kik jelentek meg a körmeneten. Hol itt az erőszak leg­kisebb nyoma? A magát megnevezni szégyenlő va­laki azzal rágalmazza meg a kato likus gyermekeket, hogy a katolikus akció révén vallástürelmetlenségi in­cidenseket idéztek elő. Amennyiben akár a magyar, akár a szlovák pol­gári vagy elemi iskolákról lenne szó, a következő megjegyzésem van ehhez a vádponthoz. A cikkíró vagy igazat mondott, vagy hazudott. Ha a cikk­szerző tényleg tud ilyen esetről, kö­telessége lett volna azt az illető isko la igazgatóságával közölni, hogy az illető igazgató aztán figyelmeztesse erre a hitoktatót és megfeddje a gyer­meket. Sem a magyar, sem a szlovák iskolák igazgatói semmiféle ilyen dol­got nem említettek a hitoktatóknak, de nekünk sincs tudomásunk ilyei esetről. Ha azonban mégis előfor­dult volna ilyen eset, amiről nem hallottunk, — akkor sem lehet azt rákenni a katolikus akcióra. A mi gyermekkorunkban nem volt katoli­kus akció, hitviták között mégis né­ha összekaptunk, de a következő percben már ismét a legjobb bará­tok lettünk. De vegyük a második feltevést, hogy a cikkíró hazudott, szóval másokat rágalmazott. Ezt ter­mészetesen az illető »úr« becsületről való véleményének és gusztusának a kérdése. A tiszta igazság kedvéért szüksé­gesnek tartottam ezeket megjegyez­ni. Ezek után kijelentem, hogy a »Komáromi Hírlap« durva támadá­saival többé nem óhajtok foglal­kozni. A »Komáromi Hírlap« pedig, ha nem akar harcot, akkor másokat ne rugdosson meg rágalmazásaival. Meri annyira idealisták mégsem vagyunk, hogy a másik arcunkat is oda tart­suk pofon alá. Zemaník Alajos hitoktató. A beszélőgép mint bírósági tanú ... és minthogy a vádlott maga is beismerte, hogy előre megfontolt szán­dékkal ... — Bocsánatot kérek, ügyész úr, ezt én sohasem ismertem be, — tiltako­zik a vádlott. — De a vizsgálóbíró előtt azt val­lotta, hogy el akarta tenni láb alól. — Ilyet én sohasem mondtam. — De tanuk vannak rá! — A tanuk tévednek, vagy nem mondanak igazat. — A jegyzőkönyvben is benne van! — A jegyzőkönyvet is meghamisí­tották. — Úgy? Nos, mingyárt másképpen fog beszélni. Tegyék csak fel a le­mezt! Egy dobozból fekete beszélőgép­lemezt vesz elő az egyik bírósági tisztviselő és ráhelyezi a villamos be­szélőgép tányérjára. Óvatosan a szé­lére illeszti a tűt. Egy kapcsoló for­dul. A tányér lassan forogni kezd és a zsúfolt tárgyalóterem izgalomtól túlfűtött levegőjében megszólal a hangszóróból a vádlott hangja: ... sohasem akarta igazságosan el­osztani a közös keresetet. Valahány­szor tiltakoztam, szemem közé neve­tett ... Nem nézhettem, hogy ő meg­gazdagodjék, én meg csak dolgozzam és semmi hasznom ne legyen a kö­zös munkából... Eszembe villant, ha ő eltakarodnék az utamból, én ke­rülhetnék a vállalat élére... Ha úgy rendezném el a dolgot, hogy dula­kodás közben, önvédelemből sülne el a pisztoly, amit erre a célra vásá­roltam, könnyen szabadulnék... Moraj hullámzik a tárgyalóterem­ben. A vádlott halálsápadtan emeli fejét a hangszóró tölcsére felé. Az pedig kérlelhetetlenül olvassa fejére saját vallomását... ... egyik elszámolásunk alkalmával a kereset egyenlő elosztását követel­tem ... Szemem közé nevetett... Én öklömmel arcába sújtottam ... Bir­kóztunk ... Ködbeborult előttem a világ, magam sem tudtam, mit csi­nálok, mikor megmarkoltam a pisz­toly agyát és lőttem ... lőttem ... A hangszóró elhallgat. Minden szem a vádlottra szegeződik, aki görnyed­­ten ül padján bűne súlya alatt. Ta­gadni próbálta, amit a vizsgálóbíró előtt beismert, de nem számított arra, hogy nemcsak emberi fülek, hanem egy megvesztegethetetlen, könyörte­len villamos- fül is éberen ügyel min­den szavára és följegyzi, megörökíti minden mondatát. A jegyzőkönyv csak halott szavakat rögzít, de a villamos fül visszaadja mindazt az elfogódottságot, remegést, bűntudatot is, ami ott bujkál a gonosztevő hang­jában. A villamos fül. A mikrofon. Forradalmi újítás a jogszolgáltatás­ban, hogy most már nemcsak jegyző­könyvbe veszik a tanuk és a vádlot­tak vallomását, hanem villamos utón beszélőgéplemezre rögzítik, hogy utó­lag, ha a bizonyítás megkívánja, bár­mikor élethűen visszaadhassák. Ham­burgban bírósági tárgyalások alkal­mával pompás eredménnyel használ­ták ezt a módszert. Úgy látszik, az elgépiesedés folya­mata átcsapott már a Corpus Juris birodalmába is. A diadalmas gép a bírói asztalt is meghódította. Kis áll­ványon apró korong áll a bírói emel­vényen: a mikrofon. A legtöbb vád­lott a keresztkérdések izgalmában talán észre sem veszi. A mikrofon figyelemmel »hallgatja« a kérdéseket és feleleteket, odébb pedig egy szek­rényben elektroncsövek csillognak és az elektromágneses írókészülék tűje szaporán vési a forgó lemez viaszfe­lületére az elhangzott vallomást. Ha a főtárgyaláson tagadni akarna a vád­lott, vagy valamelyik tanú megvál­toztatja vallomását, csak lepergetik előtte a lemezt, mely saját szavaival cáfolja a delikvenst. Ez ellen a meg­dönthetetlen bizonyíték ellen nincsen felebbezés. A »villamos fül« a telefonbeszélge­téseknél is fontos szerepet tölthet be, mint megcáfolhatatlan jegyzőkönyv és bizonyíték. X ur felhívja Y urat, de nincs otthon, tehát bemondván köz­lendőit a kagylóba, rábizza azokat az Y telefonjára szerelt önműködő be­­szédrögzitő készülékre. Y ur, hazaér­kezvén, egy gombnyomással elrecitál­­tathatja magának X hátrahagyott sza­vait. Lehet, hogy X ur később egyet­­mást szeretne visszaszívni mondókájá­­ból, de már késő: a mágnesezett acél­szalagon (mert az ilyen készülék le­mez helyett rendszerint acélszalagra, vagy acéldrótra rögzít), megmásítha­­tatlanul megörökitődnek hangjai. Ha ketten tárgyalnak, mindkét fél beszé­dét feljegyzi az ördöngős masina s abból később semmit sem lehet le­tagadni. Tárgyalásokon, konferenciá­kon pedig az eleven jegyzőkönyv sze­repét tölti be. A jegyzőkönyvvezető kifelejthet egyes szavakat, de a gép, a villamos fül csalatkozhatatlan. Sőt a fejlődés egy további lépcsőfo­kán a villamos fül a súlyos perdöntő bizonyítékok beszerzésében is vezető szerephez fog jutni. Könnyen elkép­zelhetjük például, hogy a jövő titkos­­rendőrei a gonosztevők kipuhatolt rej­tekhelyén, bűnbarlangokban, játékter­mekben rejlett mikrofonokat fognak felszerelni, melyek távvezeték utján összeköttetésben állnak a rendőrségen működő lemezfelvevőkészülékekkel és mindent lemezre rögzítenek, ami ezek­ben a helyiségekben történik, minden zajt, párbeszédet, bűntényre, összees­küvésre való titkos megbeszélést. El­képzelhető lesz az elfogott banditák megrökönyödése, mikor konok taga­dásukkal szemben a mikrofon által elkapott és lemezrerögzített szavaikkal bizonyítják rájuk a tervezett gaztettet, önmagukat fogják vádolni a mikrofo­non keresztül és kevesebb lesz a fel­derítetlen bűntények száma, mikor tanú és bizonyíték híján futni kellett hagyni a bűnöst. Amikor — betűsze­rinti értelembe véve is — füle lesz minden falnak és a gonosztevő nem tudhatja, melyik sarokból hallgatja ki a rendőrség legrejtettebb gondolatait, nem lesz többé túlságosan csábító fog­lalkozás a banditamesterség. Komáromi Ház és Telektulajdonosok Egyesületének közleményei Az adóügyi előadást dec. 3-ára halasztották. Lapunk múlt számában értesítettük a Komáromi Ház- és Telektulajdono­sok Egyesületének tagjait, valamint az összes háztulajdonosokat, hogy no­vember 26-án az egyesület fölkérésére Ratimorszky István pénzügyi főtitkár a városháza tanácstermében adóügyi problémákról előadást tart. Minthogy a városháza nagytermében az egyesület által kitűzött határidőben a városi hatóságnál egy már korábban bejelentett máscélu közgyűlés lesz, az előadást egy héttel el kellett halasz­tani és igy Ratimorszky István pénz­ügyi főtitkár december 3-án, jövő vasárnap, délelőtt 11 órakor fogja a városháza nagytermében adóügyi elő­adását megtartani, amelyre a Ház- és Telektulajdonosok Egyesületének tagjai és valamennyi háztulajdonos hi­vatalosak. Jelenjék meg az előadáson valamennyi háztulajdonos 1 VIDÁM SAROK Megfogadott tanács. — Mi az, fáj a fogad? Ha az én fogam fájna, nyomban kihúzat­nám 1 — Igazad van, ha a te fogad fájna, semmi kifogásom sem vol­na ellene, hogy kihúzasd, de most az én fogam fáj! * Akadály — De asszonyom, hogyan kép­zeli, hogy meggyógyul, ha még be sem vette az orvosságot, amit rendeltem! — Kérem, doktor úr, az orvos­ságot megcsináltattam, de azt ír­ták rá, hogy gondosan elzárva tartandó. Most is a szekrényben van. * Az egyetlen. — Ferdinand tegnap azt mond­ta, hogy' én vagyok az egyetlen nő, akit szeretett valaha... — Ugy-e milyen kedves, senki sem tudja olyan kedvesen mon­dani ezt, mint Ferdinánd! * Siker. — Mondd, hogyan sikerült az előadásod? Tetszett a közönség­nek? — De mennyire, különösen egyik kijelentésemnél tapsoltak nagyon 1 — Mi volt az? — Amikor ezt mondtam: »Ura­im és hölgyeim, most pedig min­gyárt végére érek az előadásom­nak...« Ekkor óriási taps tört ki. * Vidéki trafikban. — Kérem, ezen a bélyegen nincs ragasztó, hiába nyalom, nem ra­gad! — Az lehetséges, mert ön már a tizedik, aki emiatt panaszko­dik. * Csak finoman! — De kedves kisasszony, úgy­látszik, ön szélhámosnak tart en­gem! — Isten ments, nem vagyok olyan, hogy nyomban a külső után ítéljek meg mindenkit... Gyomorsavasok egyesüljetek! Az okosok bizonyára megállapítják, hogy idők és viszonyok jele, hogy nap-nap után furcsánál furcsább egyesületek és szervezetek alakulnak: mert tömörülésben, egyesülésben ke­resnek védelmet az élet és a sors rossz fordulataival szemben. Mond­ják, most nálunk a cukorbajosok is egyesületbe tömörülnek, hogy felve­gyék a küzdelmet a drága gyógyszer ellen. Van ugyan némi gyanúnk, hogy az egyesületi tagdíjfizetéssel nem ol­csóbb, hanem drágább lesz a gyógy­szer, mindenesetre azonban uj és ere­deti ez a gondolat. A jó példa ragadós és talán hama­rosan megalakul az epekövesek, a ve­sekövesek egyesülete, nem is szólva a gyomorsavasokról, akik egész bi­zonyosan a legnagyobb taglétszám­mal rendelkező szervezetet alapíthat­nák meg. De azért nem kell mosolyogni ezen a gondolaton, hogy a betegek is így, egyesülésben keresik az erőt. Vannak ennél furcsább szervezetek is. Nem is kell egyébre gondolni, mint példá­ul az Adófizetők Szövetségére Fran­ciaországban, ahol most annyi bajt csinálnak. Ez is ilyenfajta közös baj­ban szenvedők tömörülése. Mindössze nem egészen világos, hogy ki ellen szervezkednek. Csak nem az állam ellen? Viszont ezek az új egyesületi különlegességek szerényen húzódnak meg a külföld ilyen termése mellett. Londonban éppen most alakult meg kétezerötszáz taggal a Cigarettagyüj­­tők szervezete, hogy méltón csatla­kozzék a százkilósak klubjához, az agglegények egyesületéhez, a nősülni akarók szövetségéhez, a férjhezmenni akaró és a férjhezmenni nem akaró leányok társaságaihoz. Hogy ne is beszéljünk azokról a fenkölt és ma­gascélú amerikai egyesületekről, ame­lyek egyedül és kizárólag azzal a cél­lal alakullak, hogy egy-egy filmsztárt ünnepeljenek. Ezekkel szemben bizony nagyon komoly dolog, ha a cukorbetegek kö­zös bajukkal egymást akarják ilyen tömörülésben megvigasztalni s ha a gyomorsavasok is egymáshoz viszik el panaszaikat, vagy ünnepet ülnek az enyhítő, a jótéteményes, az áldott Sodabicarbona tiszteletére. (=)- Pálinka helyett lugkövet mér­tek ki. Nem mindennapi tévedésről számol be alábbi hírünk. Schlesinger Hermann dunaszerdahelyi baromfi­kereskedő egyik kora reggel megállt kocsijával a csilizpatasi kocsma előtt. Mivel a kocsiját nem akarta őrizet­lenül hagyni, egyszerre nem ment be kocsisával az ivóba, hanem előbb a kocsisát küldte be, ki bent egy po­hárka borovicskát kért. Kijöttekor a kocsis meg is mondta a gazdájának, hogy ő is abból a jóféle borovicská­ból kérjen. A gazda szót is fogadott és abból a pálinkából kért. Szeren­csétlenségére időközben a cselédlány egy lugkőoldattal teli töltött üveget tett a pálinkás üveg mellé. Tévedés­ből abból öntöttek Schlésinger poha­rába, aki mit se sejtvén, fenékig ki­ürítette a poharat. Súlyos égési sérü­lésével eleinte otthon ápolták. Mivel azonban állapota súlyosbodott, be­vitték a pozsonyi kórházba.- Védje magát a betegségek el­len, amiket a zord időjárás magával hoz. Rendszeres „ALPÁS“ bedörzsölés megedzi testét és ellentállóvá teszi a nedves időjárás káros hatásával szem­ben. Kérdezze meg orvosát.

Next

/
Thumbnails
Contents