Komáromi Lapok, 1933. július-december (54. évfolyam, 52-102. szám)

1933-11-25 / 94. szám

4. oldal. 1933. november 25. »KOMAROMI LAPOK« Komárom közteherviselő pol­gárságának képviselői nem vettek részt az 1934. évi költ­ségvetésének tárgyalásán. Ném vállalhatják tovább azt a felelősséget, amely a többségi baloldali pártok gazdálkodása következtében a várost a tönk szélére juttatja. Talami a költségvetésről. támad fel többé. Ila a közönséget untatni akarnók, akkor néhány számadattal el tudnék kápráztatni. Például Komárom köz­­igazgatási kiadásai bői minden terem­tett létekre így a most született cse­csemőre is évi 85.65 K esik. Hát bi­zony ez a közigazgatás igazán nem olcsó. De nem akarunk ilyen szám­adatokkal hangulatot csinálni a költ­ségvetés ellen, amely annyira túlmé­retezett, hogy merőben a város köz-Komárom város gazdálkodása el­jutott arra a pontra, ahol többé nin­csen megállás, hanem az adósságok súlya következtében menthetetlenül sodródik lefelé a pénzügyi összeom­lás felé. A többségi pártok megállí­tani nem akarják, a kisebbségi köz­­teherviselő pártok képviselői pedig nem tudják, mert a városházán min­den hatalmi szóval intéződik, balol­dali parancsra a szocialista-kommu­nista virtsaftolás következtében. Mi ezeket a következményeket már jó régen felrajzoltuk és szomorú elég­tételül szolgálhat, l»ogy amit az elfo­gulatlan kritika bonckésével feltár­tunk, most teljesülésbe megy. A vá­ros legfőbb jövedelme, a pótadó lefog­lalva, a szállítók számlái kiíezetetlc­­nül, a hitel megrendülve, az alkal­mazottak és nyugdíjasok apró részle­­tecskékkel fizetve, a kölcsönök perel­ve, új helyzet elé állították Komárom várost. Ezért a helyzetért felelős azon-» hali a felügyelő hatóság is, amelynek tudnia kellett volna — mert hiszen elég felebbezését utasította cl a köz­­teherviselő pártoknak —, hogy há­nyat ütött az óra a város gazdálkodá­sában. Ez azonban felesleges rekrimi­­náció. Ezek után az előzmények után a közteherviselő polgárság nem vállal­hatja a Nagyharang szerepét, amely tudvalevőleg mindent megfizet, hanem felelőssé teszi azokat, akik a várost ebbe a helyzetbe taszították. A pol­gárságnak azonban tudnia kell további kötelességeit is. Átlapoztuk a városnak 1931. évi költ­ségvetését. Szenzációs számoknak a labirintusa ez abban az előírt formá­ban. amely az áttekinthetőséget úgy­szólván teljesen kiküszöböli és felap­rózza a végletekig úgy a szükségletet, mint a fedezetet. Általános benyomások. Mikor átrágjuk magunkat ezeken a végei nem érő számoszlopokon, rop­pant csalódás fog el bennünket. Hi­szen ezek a számok a polgári jólét­nek és gazdagságnak a kifejezői, annak a kiegyensúlyozott régi életnek, ami­lyet nem kezdett ki semmiféle krizis, hanem amely meglalálta a becsületes munkának tisztességes ellenértékét és így a közteher viselése nem okozott nagyobb problémákat. A számok a régiek, sőt jól meg is duzzadtak. Ám­de hol van a régi jólét, a gazdasági egyensúly, amikor a közteher nem je­lentett gátlásokat az életszínvonalban és nem vált gazdasági lét és nerfilét kérdésévé. A ma gazdasági életharcá­ban. mikor szanaszét feküsznek a gaz­dasági küzdelmeknek élt akar í táti an hősi halottjai körülöttünk. — ezek a számok anakronizmusok, azaz hogy mégsem: dokumentumai a szocialista gazdálkodásnak, amely köztudomás szerint a világ legdrágább közgazda­­sági 'kísérletei sorába tartozik. Ha tehát a költségvetés nem szá­mol a teljesítő képesség kimerülésé­vel. akkor ezek a számok hamis szá­mok, mert nem helyesen fejezik ki a közteherviselők teljesítőképességének határait, hanem messze afölött kalan­doznak a szociális termelés közismert sztratoszférájában, amelyből köztudo­más szerint a jólét fakad. Ne higyjünk tehát a csalóka számok játékának, mely ebben a költségvetés­ben délibábokat kerget, hanem tegyük fel a realitás éles szemüvegét és azon keresztül nézzük meg mi is van a költségvetésben gondos kézzel felcso­­portosítva. a mai modern időnek meg­felelően kipuderezve és kiruzsozva, hogy tetszetősebb legyen. Ez a költ­ségvetés csupa jó reménység, csupa bizakodás és fel kell tennünk, hogy jóhiszeműség is. Néhány részlet. A költségvetés fedezeti, tehát bevé­teli része egymilliót meghaladó (1,075.928 K emelkedést mutat, tehát a folyó évihez képest, melynek filmje most pereg le szemeink előtt, a jövő évben egymillióval többet szándékozik bevenni a szegény komáromi pol­gártól. Viszont a kiadások js másfélmilliós emelkedést mutatnak (1,409.242 K), amivel szemben például kamatokra az 1932-ben tényleg kifizetett 1,160.240 K-val szemben csak 894.972 K van előirányozva, ami annyit jelent, hogy a hitelezők a kamatlábat leszállították, ami nem valószínű, vagy pedig a vá­ros jelentékeny kölcsönt fizetett visz­­sza 1933. évben. De ez sem valószínű. A több mint negyedmillió kamatmeg­takarítás tehát, azt véljük, hogy csak illúzió. A másik csalóka reménység a cse­lekvő hátralékok behajtása, amelyből 1,335,993 K van előirányozva. Őszin­tén óhajtjuk, hogy ez a nehéznek látszó feladat sikerüljön. Mert hogy a rendes bevételeken — értsük, hogy adókon — kívül ilyen összeg Komá­romból befolyjon a város pénztárába, a felett alapos kételyeink vannak, amint a varos közteherviselő rétegét ismerjük. És azt sokkal alaposabban ismerjük, mint a városházának a ka­pitalisták ellen műmennnydörgő több­sége. Ez a szegény kapitalizmus már beleroskad a sírjába és onnan aligha teherviselő rétege érdekeit sérti. De nem hallgathatjuk el a gázmű című jövedelmező vállalatnak még 200.000 K kiadási többlettel való sza­nálását. A gázmű 600.000 köbméter gázt termel, amelyből a magánfogyasz­tás egyliuszadrészére zsugorodott ösz­­sze. Kár a drága oxigéntömlőkért, ha a beteg tüdő már nem bírja végezni funkcióját. És lássuk a legjövedelmezőbb üze­met, az úgynevezett központi műhelyt, Komárom GessTer-kalapját. Micsoda energia pazarlásba terülhetett annak jövedelmi többletéi kiszámítani, ho­lott köztudomású, hogy a folyó évben tetemes áldozatokkal járt e nagy mű fenntartása. No, de a jövőre csupa duzzadó reménységet rejt magában, hiszen 134.000 K bevételi többlet van rá kivetve és az üzem meg lesz bő­vítve, ami 50.000 K-val többe kerül, mint «jelig. Te, becsületes kisiparos, akinek kalapácsát a szörnyű idő ki­ütötte kezedből, vájjon elhiszed-e eze­ket a szép adatokat. Ellenben per­költségekre előirányzat nincsen, sem arra a perre, amelyet a város könnyen elveszíthet helytelenül nyugdíjazott al­kalmazottaival szemben. Fő, hogy a központi műhelyre van bőséges és ele­gendő fedezet. Az egyik asztalos cég­nek másfélmilliós perének most lesz a tárgyalása. Meglepő furfanggal akart pénzt és ellátást zsarolni egy komáromi munkanélküli, a hajdani munkaadótól. SajáL tudósítónktól. Komárom, november 24 Különös zsarolási esetre tett pontot a komáromi rendőrség. A napokban Fürst Mór, komáromi szémkeres­­kedő kapifánijuccai lakásán, haj­nali öt óra után megjeleni Takács Lajos nevű hajdani alkalmazottja s titokzatos beszélgetésre hívta ki Fürst Mórt. A szokatlan időben jelentkező mun­kás azzal ijesztette meg Fürst Mórt: Haj van! Minden percben jö­hetnek a detektívek s elfogják Önt!« A csodálkozó Fürstöt Takács megvi­­gaszlalta, hogy ne féljen, azért jött, hogy minden bajnak elejéi vegye. Majd titokzatosan előadta, hogy feleségét egg ismeretlen férfi ke­reste föl s ezer körönéit kínált föl neki, azért, hogy Takácsnét annak hamis bevallására bírja, hogy a Fürstnél négy esztendővel ezelőtt keletkezett kazaltüzet Fürst maga okozta. Az asszony állítólag elfogadta az ezer koronát, de Takácsék később meg­bánták a dolgot s most eljöttek Fürst­­höz azzal, hogy adjon Fürst nekik ezer koronát, vagy legalább ötszázat, hogy az idegennek visszaadhassák a megvesztegetési pénzt, mivel Takácsné kabátot vett a pénzen. Fürst Mór gya­nakodva hallgatta meg Takács haj­nali előadását és szinleg belement a dologba. Arra kérte hajdani munkását, keres­se fel az irodájában. Takács meg is jelent az irodában, felvette az 500 koronát, de ezzel nem elégedett meg, hanem most már követelőzni kezdett: az kívánta, hogy Fürst állást adjon neki s addig, is, amíg ez sikerül, heti százhu­szonöt koronával segélyezze. Ebben a pillanatban azonban előlép­lek az elbújtatott detektívek s leleplezték' a zsaroló Takácsot. Fürst Mór ugyanis közben feljelen­tést tett a rendőrségen, zsarolás cí­mén, Takács ellen. A rendőrség em­berei Takács feleségét is felkeresték, aki azonban semmit sem tudott, sem a titokzatos, megvesztegető idegenről, sem ura zsarolási kísérletéről. Takács Lajost átadták az ügyészségnek. Több­szörösen büntetett előéletű egyén. Két gyanúsítottja van a komáromi lakásfosztoga­tásnak. Megírtuk, hogy Adomány Anna, ko­­má omi mag .ínzónő kiadó szobáját egy állítólagos házaspár kibérelte s mikor a legjobb alkalom kínálkozott: éjnek idején kiraboltál: a lakást, minden elemelhetőt elvittek négy vulkánböröndben, még a párná­kat és az ágyhuzatot is. A rendőrség a feljelentés után meg­állapította, hogy hasonló módon más városokban is történtek la­kásfosztogatások s arra a gyanúra jutott, hogy a két tettes mindig ugyanaz a személy, aki­ket már fél Szlovenszkó csendőrsége is köröz. A személyleírás alapján, mint gyanúsítottak: Adamcsó Sándor, harmincötesztendős, zetényi illetőségű, rovottra ultú munkás és a vele közös háztartásban élő harmincéves Ken­­diné-Kohut Mária szerepelnek. Adam­­csónak van törvényes felesége, a nő­nek törvényes férje is, de mindegyik elhagyta a maga párját s most Jakás­­íoszlogatásból él. A rendőrség mindent megtett k ézrekerítésükre. 431 ELADÓ egy jókarban levő 29K45 cm, hosszú rúdu eredeti Sin­ger cipőjavító ci­linder varrógép jutányos árban. — Bővebbet Ribán Imre Nemesócsa. A Katholikus Akció ellen folyó harc Utóhangjához. Ismerve azt a kitünően megszerve­zel! hírszolgálatot, amely a »vallás magánügy« oldalon az információs munkát maradéktalanul és feltűnés nélkül végzi, nem szándékozunk sem a Katolikus Akciót, mely jó úton in­dult és a támadásokból láthatóan jó utón is halad, megvédelmezni. A ka­tolikus egyházat annyian támadták már évszázadok alatt, Néró császá­rok és cezaromániában szenvedő kis újságírók, hogy ez ennek az intéz­ménynek nem ártott. Most csak egy­néhány tényállítást kell a napfényre állítani és jól megvilágítani. 1. Nem felel meg a valóságnak az, hogy a Katolikus Akció folyamán a katolikusok gazdasági szeparálódását indítványozták volna. Ellenben egyik felszólaló a katolikusok gazdasági szolidaritásáról beszélt. Ez pedig két dolog. 2. Mi nem tudunk arról, hogy egyes katolikus kereskedők felmondtak vol­na másvallású alkalmazottaiknak a Katolikus Akció hatása alatt. Ezt senki sem kívánta a katolikus keres­kedőktől. 3. A Katolikus Akció egyik vezető tényezője nem találta sem a katoli­kus sem a marxi lelkiismerettel ösz­­szeegyeztelhetőnek azt, hogy a szer­vezett munkásság vallásos egyesület­nek ne lehessen látogatója, vagy tagja. Ezzel az állásponttal valláskülömbség nélkül azonosították magukat azok, akiket az említett határozat érintett. 4. Közönséges kitalálás az, hogy egyes iskolákban a Katolikus Akció szelleme konfliktusokra adott okot. Tessék az iskolát megnevezni, mert ezen segíteni fogunk. 5. A 'Katolikus Akadémia előadá­sainak semmi köze sincsen a politi­kához, sem másféle agitációhoz. Itt a katolikus tömegek olyan felvilágosí­tása folyik, amely ellen senki kifogást nem tehet. Nagyon természetes, hogy a Katolikus Akció is tisztában van a szabadkömivesség munkájával és a történelmi materializmus hazugságai­val is, a történelemhamisításnak klasz­­szikus módszereivel. Ezt a vélemé­nyét nem rejti véka alá. 6. Hogy a Katolikus Akció körme­netére miért küldték el a katolikus szülők gyermekeiket, arról alább ír egyik katolikus és szlovák hitoktató és pontos felvilágosítással szolgál. 7. Végül az Ízléstelen hecckáplán» megjegyzésre csak annyit, hogy a cikkező úrnak vallására és annak funkcionáriusaira megjegyzést nem teltünk. Nem tudjuk, hogy ő kano­nok! rangot visel-e, vagy mint hecc­­káplán hordozza tarsolyában a mar­­sallholol tiszteletreméltó hitvallásá­ban (a szociáldemokráciában). Mi. akik csak egyszerűen demokraták va­gyunk, azt vall juk, hogy a káplán meg­győződése és hite éppen olyan tisz­teletreméltó, mint a kanonoké vagy a püspöké. Az öntudatos katolikus. % Vettük a következő hozzászólást: Az iskolás gyermekek és a katolikus akció. A »Komáromi Hírlapnak« valahogy nagyon fáj a katolikus akció megin­dítása Komáromban. Szegénynek rémlátásai vannak, mert állandóan kirohanásokat intéz a katolikus ak­ció ellen. Vagyok annyira hidegvérű, hogy az említett »lap ; irkonc-firkon­­cainak az ömlengései teljesen hide­gen hagynak. De nem térhetek napi­rendre a durva támadás felett, amely­­lyel az iskolás gyermekeket és azok­­natekatolikus hitoktatóit illette. Úgy a szlovák, mint a magyar polgári és elemi iskolákon működő hitoktatók nevében vagyok bátor a következő­ket konstatálni. A legvakmerőbb hazugságnak nyil­vánítom azt a rágalmat, hogy az is­kolás gyermekek hitoktatóik által po­litikába lennének bevonva. Komá­romban két szlovák és két magyar nemzetiségű hitoktató működik, akik semmiféle politikai életben nem vesz­nek részt, annál kevésbé igyekeznek másokat bevonni a politikába, leg­kevésbé pedig az iskolás gyermeke­ket. Már csak azért is kerülik a po-

Next

/
Thumbnails
Contents