Komáromi Lapok, 1933. július-december (54. évfolyam, 52-102. szám)
1933-11-25 / 94. szám
4. oldal. 1933. november 25. »KOMAROMI LAPOK« Komárom közteherviselő polgárságának képviselői nem vettek részt az 1934. évi költségvetésének tárgyalásán. Ném vállalhatják tovább azt a felelősséget, amely a többségi baloldali pártok gazdálkodása következtében a várost a tönk szélére juttatja. Talami a költségvetésről. támad fel többé. Ila a közönséget untatni akarnók, akkor néhány számadattal el tudnék kápráztatni. Például Komárom közigazgatási kiadásai bői minden teremtett létekre így a most született csecsemőre is évi 85.65 K esik. Hát bizony ez a közigazgatás igazán nem olcsó. De nem akarunk ilyen számadatokkal hangulatot csinálni a költségvetés ellen, amely annyira túlméretezett, hogy merőben a város köz-Komárom város gazdálkodása eljutott arra a pontra, ahol többé nincsen megállás, hanem az adósságok súlya következtében menthetetlenül sodródik lefelé a pénzügyi összeomlás felé. A többségi pártok megállítani nem akarják, a kisebbségi közteherviselő pártok képviselői pedig nem tudják, mert a városházán minden hatalmi szóval intéződik, baloldali parancsra a szocialista-kommunista virtsaftolás következtében. Mi ezeket a következményeket már jó régen felrajzoltuk és szomorú elégtételül szolgálhat, l»ogy amit az elfogulatlan kritika bonckésével feltártunk, most teljesülésbe megy. A város legfőbb jövedelme, a pótadó lefoglalva, a szállítók számlái kiíezetetlcnül, a hitel megrendülve, az alkalmazottak és nyugdíjasok apró részletecskékkel fizetve, a kölcsönök perelve, új helyzet elé állították Komárom várost. Ezért a helyzetért felelős azon-» hali a felügyelő hatóság is, amelynek tudnia kellett volna — mert hiszen elég felebbezését utasította cl a közteherviselő pártoknak —, hogy hányat ütött az óra a város gazdálkodásában. Ez azonban felesleges rekrimináció. Ezek után az előzmények után a közteherviselő polgárság nem vállalhatja a Nagyharang szerepét, amely tudvalevőleg mindent megfizet, hanem felelőssé teszi azokat, akik a várost ebbe a helyzetbe taszították. A polgárságnak azonban tudnia kell további kötelességeit is. Átlapoztuk a városnak 1931. évi költségvetését. Szenzációs számoknak a labirintusa ez abban az előírt formában. amely az áttekinthetőséget úgyszólván teljesen kiküszöböli és felaprózza a végletekig úgy a szükségletet, mint a fedezetet. Általános benyomások. Mikor átrágjuk magunkat ezeken a végei nem érő számoszlopokon, roppant csalódás fog el bennünket. Hiszen ezek a számok a polgári jólétnek és gazdagságnak a kifejezői, annak a kiegyensúlyozott régi életnek, amilyet nem kezdett ki semmiféle krizis, hanem amely meglalálta a becsületes munkának tisztességes ellenértékét és így a közteher viselése nem okozott nagyobb problémákat. A számok a régiek, sőt jól meg is duzzadtak. Ámde hol van a régi jólét, a gazdasági egyensúly, amikor a közteher nem jelentett gátlásokat az életszínvonalban és nem vált gazdasági lét és nerfilét kérdésévé. A ma gazdasági életharcában. mikor szanaszét feküsznek a gazdasági küzdelmeknek élt akar í táti an hősi halottjai körülöttünk. — ezek a számok anakronizmusok, azaz hogy mégsem: dokumentumai a szocialista gazdálkodásnak, amely köztudomás szerint a világ legdrágább közgazdasági 'kísérletei sorába tartozik. Ha tehát a költségvetés nem számol a teljesítő képesség kimerülésével. akkor ezek a számok hamis számok, mert nem helyesen fejezik ki a közteherviselők teljesítőképességének határait, hanem messze afölött kalandoznak a szociális termelés közismert sztratoszférájában, amelyből köztudomás szerint a jólét fakad. Ne higyjünk tehát a csalóka számok játékának, mely ebben a költségvetésben délibábokat kerget, hanem tegyük fel a realitás éles szemüvegét és azon keresztül nézzük meg mi is van a költségvetésben gondos kézzel felcsoportosítva. a mai modern időnek megfelelően kipuderezve és kiruzsozva, hogy tetszetősebb legyen. Ez a költségvetés csupa jó reménység, csupa bizakodás és fel kell tennünk, hogy jóhiszeműség is. Néhány részlet. A költségvetés fedezeti, tehát bevételi része egymilliót meghaladó (1,075.928 K emelkedést mutat, tehát a folyó évihez képest, melynek filmje most pereg le szemeink előtt, a jövő évben egymillióval többet szándékozik bevenni a szegény komáromi polgártól. Viszont a kiadások js másfélmilliós emelkedést mutatnak (1,409.242 K), amivel szemben például kamatokra az 1932-ben tényleg kifizetett 1,160.240 K-val szemben csak 894.972 K van előirányozva, ami annyit jelent, hogy a hitelezők a kamatlábat leszállították, ami nem valószínű, vagy pedig a város jelentékeny kölcsönt fizetett viszsza 1933. évben. De ez sem valószínű. A több mint negyedmillió kamatmegtakarítás tehát, azt véljük, hogy csak illúzió. A másik csalóka reménység a cselekvő hátralékok behajtása, amelyből 1,335,993 K van előirányozva. Őszintén óhajtjuk, hogy ez a nehéznek látszó feladat sikerüljön. Mert hogy a rendes bevételeken — értsük, hogy adókon — kívül ilyen összeg Komáromból befolyjon a város pénztárába, a felett alapos kételyeink vannak, amint a varos közteherviselő rétegét ismerjük. És azt sokkal alaposabban ismerjük, mint a városházának a kapitalisták ellen műmennnydörgő többsége. Ez a szegény kapitalizmus már beleroskad a sírjába és onnan aligha teherviselő rétege érdekeit sérti. De nem hallgathatjuk el a gázmű című jövedelmező vállalatnak még 200.000 K kiadási többlettel való szanálását. A gázmű 600.000 köbméter gázt termel, amelyből a magánfogyasztás egyliuszadrészére zsugorodott öszsze. Kár a drága oxigéntömlőkért, ha a beteg tüdő már nem bírja végezni funkcióját. És lássuk a legjövedelmezőbb üzemet, az úgynevezett központi műhelyt, Komárom GessTer-kalapját. Micsoda energia pazarlásba terülhetett annak jövedelmi többletéi kiszámítani, holott köztudomású, hogy a folyó évben tetemes áldozatokkal járt e nagy mű fenntartása. No, de a jövőre csupa duzzadó reménységet rejt magában, hiszen 134.000 K bevételi többlet van rá kivetve és az üzem meg lesz bővítve, ami 50.000 K-val többe kerül, mint «jelig. Te, becsületes kisiparos, akinek kalapácsát a szörnyű idő kiütötte kezedből, vájjon elhiszed-e ezeket a szép adatokat. Ellenben perköltségekre előirányzat nincsen, sem arra a perre, amelyet a város könnyen elveszíthet helytelenül nyugdíjazott alkalmazottaival szemben. Fő, hogy a központi műhelyre van bőséges és elegendő fedezet. Az egyik asztalos cégnek másfélmilliós perének most lesz a tárgyalása. Meglepő furfanggal akart pénzt és ellátást zsarolni egy komáromi munkanélküli, a hajdani munkaadótól. SajáL tudósítónktól. Komárom, november 24 Különös zsarolási esetre tett pontot a komáromi rendőrség. A napokban Fürst Mór, komáromi szémkereskedő kapifánijuccai lakásán, hajnali öt óra után megjeleni Takács Lajos nevű hajdani alkalmazottja s titokzatos beszélgetésre hívta ki Fürst Mórt. A szokatlan időben jelentkező munkás azzal ijesztette meg Fürst Mórt: Haj van! Minden percben jöhetnek a detektívek s elfogják Önt!« A csodálkozó Fürstöt Takács megvigaszlalta, hogy ne féljen, azért jött, hogy minden bajnak elejéi vegye. Majd titokzatosan előadta, hogy feleségét egg ismeretlen férfi kereste föl s ezer körönéit kínált föl neki, azért, hogy Takácsnét annak hamis bevallására bírja, hogy a Fürstnél négy esztendővel ezelőtt keletkezett kazaltüzet Fürst maga okozta. Az asszony állítólag elfogadta az ezer koronát, de Takácsék később megbánták a dolgot s most eljöttek Fürsthöz azzal, hogy adjon Fürst nekik ezer koronát, vagy legalább ötszázat, hogy az idegennek visszaadhassák a megvesztegetési pénzt, mivel Takácsné kabátot vett a pénzen. Fürst Mór gyanakodva hallgatta meg Takács hajnali előadását és szinleg belement a dologba. Arra kérte hajdani munkását, keresse fel az irodájában. Takács meg is jelent az irodában, felvette az 500 koronát, de ezzel nem elégedett meg, hanem most már követelőzni kezdett: az kívánta, hogy Fürst állást adjon neki s addig, is, amíg ez sikerül, heti százhuszonöt koronával segélyezze. Ebben a pillanatban azonban előléplek az elbújtatott detektívek s leleplezték' a zsaroló Takácsot. Fürst Mór ugyanis közben feljelentést tett a rendőrségen, zsarolás címén, Takács ellen. A rendőrség emberei Takács feleségét is felkeresték, aki azonban semmit sem tudott, sem a titokzatos, megvesztegető idegenről, sem ura zsarolási kísérletéről. Takács Lajost átadták az ügyészségnek. Többszörösen büntetett előéletű egyén. Két gyanúsítottja van a komáromi lakásfosztogatásnak. Megírtuk, hogy Adomány Anna, komá omi mag .ínzónő kiadó szobáját egy állítólagos házaspár kibérelte s mikor a legjobb alkalom kínálkozott: éjnek idején kiraboltál: a lakást, minden elemelhetőt elvittek négy vulkánböröndben, még a párnákat és az ágyhuzatot is. A rendőrség a feljelentés után megállapította, hogy hasonló módon más városokban is történtek lakásfosztogatások s arra a gyanúra jutott, hogy a két tettes mindig ugyanaz a személy, akiket már fél Szlovenszkó csendőrsége is köröz. A személyleírás alapján, mint gyanúsítottak: Adamcsó Sándor, harmincötesztendős, zetényi illetőségű, rovottra ultú munkás és a vele közös háztartásban élő harmincéves Kendiné-Kohut Mária szerepelnek. Adamcsónak van törvényes felesége, a nőnek törvényes férje is, de mindegyik elhagyta a maga párját s most Jakásíoszlogatásból él. A rendőrség mindent megtett k ézrekerítésükre. 431 ELADÓ egy jókarban levő 29K45 cm, hosszú rúdu eredeti Singer cipőjavító cilinder varrógép jutányos árban. — Bővebbet Ribán Imre Nemesócsa. A Katholikus Akció ellen folyó harc Utóhangjához. Ismerve azt a kitünően megszervezel! hírszolgálatot, amely a »vallás magánügy« oldalon az információs munkát maradéktalanul és feltűnés nélkül végzi, nem szándékozunk sem a Katolikus Akciót, mely jó úton indult és a támadásokból láthatóan jó utón is halad, megvédelmezni. A katolikus egyházat annyian támadták már évszázadok alatt, Néró császárok és cezaromániában szenvedő kis újságírók, hogy ez ennek az intézménynek nem ártott. Most csak egynéhány tényállítást kell a napfényre állítani és jól megvilágítani. 1. Nem felel meg a valóságnak az, hogy a Katolikus Akció folyamán a katolikusok gazdasági szeparálódását indítványozták volna. Ellenben egyik felszólaló a katolikusok gazdasági szolidaritásáról beszélt. Ez pedig két dolog. 2. Mi nem tudunk arról, hogy egyes katolikus kereskedők felmondtak volna másvallású alkalmazottaiknak a Katolikus Akció hatása alatt. Ezt senki sem kívánta a katolikus kereskedőktől. 3. A Katolikus Akció egyik vezető tényezője nem találta sem a katolikus sem a marxi lelkiismerettel öszszeegyeztelhetőnek azt, hogy a szervezett munkásság vallásos egyesületnek ne lehessen látogatója, vagy tagja. Ezzel az állásponttal valláskülömbség nélkül azonosították magukat azok, akiket az említett határozat érintett. 4. Közönséges kitalálás az, hogy egyes iskolákban a Katolikus Akció szelleme konfliktusokra adott okot. Tessék az iskolát megnevezni, mert ezen segíteni fogunk. 5. A 'Katolikus Akadémia előadásainak semmi köze sincsen a politikához, sem másféle agitációhoz. Itt a katolikus tömegek olyan felvilágosítása folyik, amely ellen senki kifogást nem tehet. Nagyon természetes, hogy a Katolikus Akció is tisztában van a szabadkömivesség munkájával és a történelmi materializmus hazugságaival is, a történelemhamisításnak klaszszikus módszereivel. Ezt a véleményét nem rejti véka alá. 6. Hogy a Katolikus Akció körmenetére miért küldték el a katolikus szülők gyermekeiket, arról alább ír egyik katolikus és szlovák hitoktató és pontos felvilágosítással szolgál. 7. Végül az Ízléstelen hecckáplán» megjegyzésre csak annyit, hogy a cikkező úrnak vallására és annak funkcionáriusaira megjegyzést nem teltünk. Nem tudjuk, hogy ő kanonok! rangot visel-e, vagy mint hecckáplán hordozza tarsolyában a marsallholol tiszteletreméltó hitvallásában (a szociáldemokráciában). Mi. akik csak egyszerűen demokraták vagyunk, azt vall juk, hogy a káplán meggyőződése és hite éppen olyan tiszteletreméltó, mint a kanonoké vagy a püspöké. Az öntudatos katolikus. % Vettük a következő hozzászólást: Az iskolás gyermekek és a katolikus akció. A »Komáromi Hírlapnak« valahogy nagyon fáj a katolikus akció megindítása Komáromban. Szegénynek rémlátásai vannak, mert állandóan kirohanásokat intéz a katolikus akció ellen. Vagyok annyira hidegvérű, hogy az említett »lap ; irkonc-firkoncainak az ömlengései teljesen hidegen hagynak. De nem térhetek napirendre a durva támadás felett, amelylyel az iskolás gyermekeket és azoknatekatolikus hitoktatóit illette. Úgy a szlovák, mint a magyar polgári és elemi iskolákon működő hitoktatók nevében vagyok bátor a következőket konstatálni. A legvakmerőbb hazugságnak nyilvánítom azt a rágalmat, hogy az iskolás gyermekek hitoktatóik által politikába lennének bevonva. Komáromban két szlovák és két magyar nemzetiségű hitoktató működik, akik semmiféle politikai életben nem vesznek részt, annál kevésbé igyekeznek másokat bevonni a politikába, legkevésbé pedig az iskolás gyermekeket. Már csak azért is kerülik a po-