Komáromi Lapok, 1933. július-december (54. évfolyam, 52-102. szám)
1933-11-25 / 94. szám
2 oldat. »KOMAROMI LAPOK« 193 3. november 25. r I TUNGSRAM ■ SCHAUB I PHILIPS HAVEL BLAUPUNKT TRIOTRON fi rádiókészQlé- I kék raktára. W MILLER rádió*, eleklro- és mechanikai szaküzlet raktáron tart bármilyen legmodernebb rádiókészüléket és Ízléses csillárt. Olcsó és garantált jó akkumuláfortöltés. Szak* szerű átalakításokat és javításokat 1 éves jótállás mellett a legolcsóbban végzem. MÜLLER KURT,VármegYe-u. 10. Tekintse meg Üzletemet! Nemre való tekintet nélkül fizetik a hadmentességi adót. APrávo Lyidu úgy értesül, hogy a hadmentességi adót véderőilletéknck fogják nevezni. A lap szerint a kormány törvényjavaslatot terjeszt a törvényhozás elé, mely szerint az állam minden polgára 23-ik és 50 életéve között, amennyiben nem teljesített tényleges katonai szolgálatot, nemre való tekintet nélkül köteles véderőilletéket fizetni. A hadmentességi adót a kereseti adó alapján vetik ki. 30—40 ezer korona közötti jövedelemmel bíró egyének hadmentességi adója körülbelül évi 300 koronát tesz ki. Megváltoztatják a kishatárforgalmat a mezőgazdaság érdekében. tlodzsa Milán földmívelésügyi miniszter a képviselőhöz költségvetési bizottságában felszólalt a tárcájára vonatkozó költségvetésnél. Beszédében a gazdasági kisantant mezőgazdasági előnyeit bizonyítgatta, amely nagy jelentőségű lenne az iparra is. A földmívelésügyi miniszter szerint a belföldi gabona árát az a körülmény is lenyomja, hogy Magyarországról rengeteg gabonát csempésznek be Ruszinszkóba és Délszlovenszkóba. 1926- ban a vámtarifa alapján Magyanor-Komárom, november 21. A város 1934. évre szóló költségvetésének letárgyalására november 23-ára rendes közgyűlést tűzött ki a városbíró, amely, mivel a képviselőtestület tagjai nem jelentek meg határozatképes számban, megtartható nem volt. A közgyűlésen a polgári pártok és pedig a keresztényszocialistapárt, magyar nemzeti párt, a zsidó gazdasági párt, a zsidópárt és az iparospárt tagjai nem jelentek meg, ami a törvényben megkívánt kétharmad rész jelenlétét meghiúsította. Ilyen eset a polgári pártok részéről még nem fordult elő és így természetesen nagy feltűnést keltett a polgári képviselőtestületi tagok távolmaradása, ami nem ok nélkül történt. Sőt igen súlyos okai vannak ennek a lépésnek, amelyet a polgári pártok képviselői kénytelenek voltak megtenni. szággal megállapodást kötött Csehszlovákia, amely bizonyos kiszélesített mértékben lehetővé tette a határforgalmat. Bizonyos spekulánsok arra használják ki ezt a megállapodást, hogy Magyarországban a határvidéken birtokokat béreljenek és onnét akadály nélkül behozhatják a gabonát Csehszlovákiába. Ilyen módon az elmúlt évben körülbelül 5000 vagon búza került Csehszlovákiába vám nélkül és a földmívelésügyi miniszter kénytelen volt a külügyminisztériumhoz fordulni, hogy a kis határ forgalomra vonatkozó szerződést megváltoztassák. De gondoskodni kell arról is, hogy a csehszlovák búza ara megszilárduljon. A polgári pártok képviselői ugyanis a költségvetésnek a különböző bizottságokban, a tanácsban és a pénzügyi bizottságban történt előkészítése folyamán, a tárgyalások alatt erről győződtek meg, hogy a város szinte reménytelenül súlyos helyzetének figyelembevételével megtett javaslataik a többségben levő munkáspártok képviselőinek merev magatartása következtében hiábavalónak bizonyulnak, azok határozatokká nem emeltettek, a többség semminemű takarékossági törekvést sem honorál, holott a város gazdálkodásának az eddiginél helyesebb mederbe való terelése kikerülhetetlenül szükséges volna. Nem szükséges ahhoz különösebb pénzügyi tudomány, hogy megállapítsa valaki azt, hogy Komárom mai nehéz helyzetének egyik okát a túlméretezett költségvetése okozta, amihez járult természetesen a város mindenrendü polgárságának, az adóalanyoknak elszegényedése is. Ez a körülmény lassanként fikcióvá redukálta a városnak az adózó polgársággal szemben támasztott fedezeti követelését és így következett be az a helyzet, hogy a város gazdálkodásában megmamdtak a kiadások, azonban az erre előirányzott bevételek nem folytak be, aminek következtében a város állandó pénzzavarba jutott. Az, hogy a város bizonyos közmunkáknál felhasználandó kölcsönre Ígéretet kapott és éveken át ennek az Ígéretnek beváltásában bizakodott, súlyos csalódással járt. Talán túlságos hiszékenysége is közre játszott a város gazdasági helyzetének mai szomorú leromlásában, de tény az, hogy ma a város gazdasági állapota a legkomolyabb megfontolásra ad okot és meg kell gondolni azl, hogy összeegyeztelhető-e a város igazi érdekeit szolgálni kívánó képviselőtestületi taglelkiismeretével, hogy hozzájáruljon olyan javaslatokhoz, amelyek nem szolgálnak a város javára, hanem csak súlyosbítják a helyzetet, meri még kaotikusabbá teszik azt. A polgári pártok arra a meggyőződésre jutottak, hogy az 193b. évi költségvetés elkészítésénél nem vették figyelembe a takarékosság elvét, sőt egyes esetekben még az erre való szándék sem mutatkozik. Sem az alkalmazottak és munkások számának csökkentése, sem azok illetményeinek redukálása tekintetében nem történt számottevő intézkedés. A város üzemeit jövedelmezőbbekké lehetne tenni, de ebben az irányban sem jelentkezik elfogadható kezdeményezés, sőt ha a polgári pártok részéről valamelyik irányban indítványt tesznek az eddigi nagy ráfizetéssel működő házi kezelés megszüntetésére, akkor a munkáspártok többsége szembehelyezkedik az ilyen javaslatokkal és a végső határozatnál dönti meg a logjobb szándékot. Ilyen viszonyok között a polgári pártok tagjai magukra nézve lehetetlennek tartják azt, hogy a költségvetést általánosságban is elfogad ják s hogy a részletes tárgyalásoknál eredményt érjenek el. Ezért inkább azt határozták el, hogy a közgyűlésen meg sem jelennek, meri jelenlétükkel sem érnének el célt. Erről az egyhangúlag meghozott elhatározásukról írásban is értesítették Csizmazia György városbírót, aki előli a pártok nevében megjelent küldöttség szóval is megmagyarázta a határozat indokait. A polgári pártok ezen elhatározása kizárólag a város érdekében történt, ez a lépés nem “irányul személyek ellen, egyedül a viszontagságos helyzetben levő Komárom városának és lakosságának helyesen felfogott érdekét akarja szolgálni. Nem közömbös az a város kereskedőire, iparosaira, gazdálkodóira, vállalkozóira és egyéb társadalmi osztályaira és legelsősorban az itt élő munkásságra sem, hogy Komárom a jövő évben mint fog eleget tenni kötelezettségeinek és miként tud azokhoz a bevételekhez hozzájutni, amelyeket tizenhatmilliót kitevő szükségletének fedezetére elő akar irányozni az 193b. évi költségvetésben. Vájjon gondolnak-e a város képviselőtestületének tagjai arra, hogy amikor a városi adók és illetékek címén milliókkal vannak hátralékban és amikor a város ezek behajtására való törekvésében számtalan akadályba ütközik, a határtalan anyagi leromlás idejében sikerrel fogja-e a hátralékokat végrehajtani? Botorság volna azt hinni, hogy a helyzet a város javára megjavul, mert egész bizonyos, hogy az adóhátralékok csak szaporodni fognak, a város adósságainak törlesztésére újból lefoglalják az állami kezelés alatt levő pótadót, a város fizetőképessége csak romlani fog, újabb perek zúdulhatnak reá, amelyek költséggel járnak és ismerve az állami segélyek A polgári pártok a város 1934. évi költségvetése ellen. A villany. Irta Babay József. A simongáti határban fájdalmasan üvöltött a vihar, nádszálként hajlítgatta az útőrző jegenyéket. Lesöpörte ágaikról a pelyhes fészket, amelyekben Szent János madárkái dicsérték az JJrat hajnalonként. Fekete, huj jogó zivatareső paskolta a frissen hengerelt állami utat. Zörgetve sodródott rajta az avar s azok a sárga papírlapok, amelyeket kitépett a csontos ujjú szél a malmosék ablakából. — Rózám, Rózám, — sóhajtgatta Gencsi bácsi és és öreg pakrócokat dugdosott az ablakokba, — megcsufolja a szélvész a tudományod. Papírral üvegeztél s látod-e? Gencsiné látta. Érezte is. Nein járnak erretájt manapság üvegesek, így hát papírral kell befedni a kilyukadt ablakot. Kemény, sárga csomagolópapírra], nyolc fillér egy félív a Buricsnál. Papírral, meg szegénységgel. Mert amióta letelepedtek a rácok a Dráva túlsó oldalára, Soinogyból nem lehet átjárni vásárra s a somogyi iparos, különösen itt á határszélen, megszegényedett. Kevesebb az őrlő, kevesebb a liszt. Kevesebb a gabona is, a kenyér is, mert kevesebb kél a szalmaszékből, az esztergályos holmiból, csizmából, sujtásos ruhából, mézesbábból, mindenből. Mindenből, amit boszorkányos ujjú iparosok készítenek Somogy alján s ami nagy ládákba csomagolva át-át szaladt a Dráván, Horvátország városkáiba, híres nagyvásárok napjaiban. Az ötvösi rét felől újabb cudarhuron jajjongoló szélroham siklott be Atádra, végigüvöltött a kis uccákon, mint az ostoron a csomó, megcserdítette újra a városka végén lakó Gencsiék ablakait. Beüvöltött a kis szobába, ahol már világot gyújtott Gencsiné asszony, mert sajnálta felcsavarni a villanyt. A petróleum mégis csak olcsóbb. A villanyfény úri világ lángolása, nem is vezették volna be, ha nem tart róla szép prédikációt a tisztes Zsemlye barát, akinek a kegyes ég angyali hárfahurokat rakott a torkába s olyan szépen tud vélök szólani, hogy mindenki tetté váltja a prédikációit. — Ejnye a ménkű üssön belé! — ingerlékenykedik Gencsi bácsi, mert a szél kicsapja a rozoga ablakszárnyakat, az eső teleszórja nyitott parhettingét, ősz haját, arcát s még a pipatüzét is kitolja, ha nem védekezik. Sjiujj... Sjujjijji.,. süvölti a szél s a következő pillanatban kioltja a petróleumlámpa lángját. Sötét lesz. olyan sötét, mint Kellnerék pincéjében, ahol száz év óta nem jártak gyertyával, mert gonosz lelkek alusszák benne nyugtalan álmukat. — Róza! Gyújts világot, az orrom hegyit se látom, — Pedig elég veres, — motyogta magában a Berlinerbe bujt Gencsi néni, nyilván a borocskákra gondolva, amelyek négyévtizedes házaséletük alatt záporoztak le az öreg városyégi molnár torkán^ s csupán sillerszihüket hagyták meg külvilági emlékül az öreg, hajlott, rezes orr hegyetáján. Leteszi a lámpát a széles tölgyasztal közepére és hegyes hajlású ujjaival a gyufaskatulya után kutat. Részvétlen sötétség mindenüti, csárdás eső veri a világot, kijut belőle az ablakokat mentegető öregnek is. Tépi a szél az üvegrámákat, visszadobja a pokrócdarabokat, az almáriumot takaró lenkézimunkát cibálja, ej, adta beste szele, mindjárt felborulnak a cserépszentek, a kerek tükröcske, a vékony vázák, gyorsan azzal a világossággal, mert károkat cselekszik a zivatar! — Siess már, Rózái! — kiáltja Gencsi bácsi, — se te, se a villám! — No, csak ne kívánja annyira a villámot, — zsörtölődik az asszony, miközben fürge ujjakkal dobol minden irányban az asztalon, — sohse jó zivataros égből világosságot kérni, mintahogy a földi sötétséget sem óhinték az égiek. — Ámen... — toldja hozzá hirtelen, mert akkorát dörög, mintha nagy dobot feszítettek volna a fellegekre és sujokkal vernék az ördögök. Huh! — rezzen meg az öreg molnár, esse tréfa még felibe se! No Rózái, lesz világ vagy nem lesz világi — Vót is, lesz is, — karvalykodik a kis csontos, szikár öregasszony, — csak a gyújtót nem találom. Sssija ... jijj ... jijjsijasissiji... iszonyalozik a vihar s úgy kivágja a sarokablak szárnyát, hogy az utolsó üvegtábla, amely átlátszó testét nappalonként odaadta szerelmének, a napsugárnak és ellátta termékeny fénnyel az öreg lakást — éles csörrenésscl hullik a tisztapirosra mosott uccakövezetre. Apró, szilánkos darabokban. Nincs a világon olyan kicsi ablak, amibe még begittelhetnék ezeket a szilánkokat. Vége. összetörött. Száz darabban hever, mint a sánta Döbrök János feje, aki el akarta emelni a templomból a misepárnát, de a Zsemlye barát tettenérte ,és megkólintotta kissé a kis csengetyűvel. — No, most már fújhatod! -?■ dohogott vad haraggal Gencsi bácsi, — összetörött az utolsó tábla is. Most már fújhatod Rózái, héttődig. ■— Fújja ám, aki akarja. Hát látja, hog}^ nem találom a gyújtót. Hová tette? Pipázik, éjszaka is pipázik, tegnap is a szalmazsák szélibe találtam meg. Gencsi bácsi már nem is törődik a viharral. Kiszedte a szél az utolsó üvegtáblát s az összes papírlapokat. Most már hiába. Csak egy a baj, adta gézengúz nádiszele, csak egy a baj, hogy kialudt a pipa. No, ez aztán a bajok tetőzete. Ki bírja ki pipa nélkül ezt a nagy anyagi múlást, hogy a ludvérc szedje ráncba a szoknyáját ezzel a böjtidőkből ide rekedt szélnek. — Rózái, Rózát, szedd a gyufát, ha fűből is, kialudt a pipám! Vakapám, ha ki nem teszlek a rétaljára, ha nem lesz mmgyárt gyufa' Rózái néni belátja, hiába, ez már nagy átok... Borról, menyecskéről, ügyvédről, perről, végrehajtóverésről még csak le tudja beszélni. De arról, hogy ne pipázzék! Éppen olyan haszontalan dolog volna,
