Komáromi Lapok, 1933. július-december (54. évfolyam, 52-102. szám)

1933-07-15 / 56. szám

18ö3. július 15,

2 óid a'.

»KOMAROMI LAPOK«

beszédében, hogy a demokratikus európainak kötelessége, hogy mindig és mindenütt szembeszálljon az erőszakkal és a diktatúrával és ezzel megvalósítsa Masaryknak az uj Európáról felállított eszményeit. Ezt az uj demokratikus Európát mindazok az irányzatok veszélyeztetik, melyek letértek a demokrácia útjáról, .melyek túl nagy mértékben hangsúlyozzák a túlzott nacionalizmust vagy internacionalizmust és nem arra igyekeznek, hogy az állam funkcióját az individuum és kollektivum közötti igazságos viszony

Komárom, 1933 julius 14.

Lapunk múlt számában megemlékeztünk a prágai küldöttségjárásnak teljes eredménytelenségéről. Ez a deputáció még Ígéreteket sem hozott haza, amelyeket azelőtt legalább vigasztalásul — pénz helyett — máskor bőven osztogattak. A rossz gazdasági helyzetre való hivatkozással, meg a kánikulára való tekintettel a miniszterek nem voltak találhatók, az illetékes főosztályok vezetői pedig anyagi tekintetben Ígéreteket nem tehetnek, hiszen emlékezhetünk a népjóléti miniszternek (a német Czeh elvtárs kijelentésére, amelyet egy korábbi komáromi deputáció hallott a szájából, hogy nem tudok tiz koronát sem adni, mert nincsen. Illetve a dolog úgy áll, hogy minden nagyobb kiadást a minisztertanács tárgyal le és annak tudta nélkül most már nem folyósítanak nagyobb összegeket.

Bizony ezek azok a keserű pilulák, amelyeket le kellett nyelni a küldöttségnek és üres kezekkel kellett visszatérniük küldőikhez. A pilulákat már régebben nyeli a város közönsége, amely nem jut hozzá jogos járandóságaihoz sem és igy a városi pénztár fizetőképessége forog a legnagyobb veszedelemben. Mert ha az állam nem fizet, mint adós, akkor hogyan lehessen azt attól az adózó közönségtől várni, amelyet a rossz gazdasági esztendők viszszalöktek sok esztendőre és ezek a rossz esztendők teljesen alámosták létalapjukat is.

utján oldják meg Hangsúlyozta ezzel szemben a külügyminiszter azt, hogy szem előtt kell tartani a komoly politikai és világválságnak átmeneti jellegét és annak szükségességét, hogy a nemzet jobb jövője érdekében harcolni kell. Erre a harcra a fiatal nemzedék van hivatva, ennek kell ezt a harcot becsületesen végigharcolnia, bizva abban, hogy a végső győzelmet az fogja aratni, aki komolyan és bátran igyekszik a demokrácia és az igazi szabadság eszményét megvalósítani

semmi marad.

A semmi, amit a négy úr hozott haza Prágából, elfért volna egy egyszerű levélboritékban is és kár volt az útiköltségekért, amelyek évek hosszú során át azon a címen merültek fel, hogy Prágába deputációzó városi alkalmazottak sürgették a város jogos járandóságait. Meg kellene éreznie ezt minden szociális lelkiismeretnek, hiszen nem épen bagatell összegekről lehet szó, hanem súlyos ezrekről, amelyeket a deputációk Prágában hagytak.

idáig az volt a látszat, hogy a szociáldemokrata vezetőség az ő nagy befolyásával — hiszen ott ülnek a kormányban az exponenseik — sok mindent el tudnak érni. És igy a deputációzásra helybenhagyólag bólintottak rá azok is, akik ennek elvi okokból

Komárom, — július 14. A prágai kereskedelemügyi minisztérium újabban minden közbeeső szerv kikapcsolásával az egyes vidékekkel

nem barátai. Most azonban a helyzet teljesen tisztázódott: ez a befolyás is, ha ugyan tényleg volt ilyen, megsemmisült és nullává változott át. A nullát pedig hiába sokszorozzák, az a végeredményben nulla marad. Célszerűbb lesz ezeket a 3000 koronákat megspórolni és azt a város tartozásaira fordítani. Az egyetlen eredmény szintén negatívum: a deputációban ott voltak a munkáspártok képviselői is és igy azok is meggyőződhettek, hogy a város csakugyan nincsen abban a helyzetben, hogy mai súlyos helyzetében a munkanélküliek követeléseinek eleget tehessen.

Meggyőződhettek arról, hogy a beígért közmunkák is Ígéretek maradtak és a munkakölcsön, amelyre pedig Komárom városának lakossága is jelentékeny összeget jegyzett, Komáromba aligha fog beruházások alakjában viszszatérni. Bármilyen fájdalmasan hangozzék is ez, végre a deputációzásnak egy negatívuma fejnyithatja a szemeket, ma az államtól sem lehet segítséget várni, mert annak pénzügyei sincsenek kedvező helyzetben. Sőt el kell készülni arra, hogy a mai helyzet huzamosabb ideig tart és a községek autarkiára lesznek utalva, saját erejüknek a felhasználására, ami bizony ezekben a nehéz napokban súlyos megpróbáltatást jelent.

A városnak teljesen uj pénzügyi politikát kell követnie és mindenek felett leegyszerűsíteni költségvetését, mert hasztalan irányoznak abban elő jövedelmeket, amelyek be nem hajthatók és végre kímélet illetné a polgárt is, aki viseli a közterheket, amig bele nem szakad.

való közvetlen érintkezés utján igyekszik tiszta képet kapni a kereskedők helyzetéről. Helyzetjelentéseket kért a vidékek kereskedelmi testületéitől s a

A semmi sokszorozva is

A komáromi és határszéli forgalom szomorú képe tűnik elő

a kereskedelmi grémium jelentéséből.

Nem pillanatnyi segítséget, hanem gyökeres megoldást kérnek a kereskedők.

Laci bácsi.

Irta: Szitnijai Zoltán

Szokás szerint váratlaunl toppant be Laci bácsi. Kissé meghökkent, amikor másik vendéget is talált a házban. Laci bácsi ugyanis szerette a hegemóniát. Csak nagyon ritkán, háromévenként egyszer érkezett rokoni látogatóba, de ilyenkor megszokta, hogy körülötte sürög-forog a ház. Bizalmatlan pillantással vette tudomásul vendégtárást, aki elfoglalta Laci bácsi szokott helyét a vendégszobában. Neki már csak a szomszédos rendelő jutott, ahol korán kell kelni, hogy mire nyolc óra lesz és megkezdődik a rendelés, a szobalány készen lehessen a takarítással. Ez ugyan nem lett volna baj, mert Laci bácsi a madarakkal ébred, míg a másik vendég későnkelő mormota, de azért mégis elvárta volna, csupán az elv miatt, hogy a másik vendéget, aki távoli rokon és fiatalember, telepítsék a rendelőbe az ő ittléte alatt. Mindezt azonban csak gondolta és a világért se árulta volna el. Hogyne, neki nagyon jó lesz a rendelő is, neki igen. Sőt a mindennel beérő ember derült ábrázatát öltötte magára:

— Leikecskéim, én azért jöttem, hogy a rokoni szeretet és összetartozás szent érzetét gyakoroljam. A szeretet szempontjából vendégszoba, vagy rendelő teljesen mindegy.

Kissé meg is békült abban a tudatban, hogy a bölcsebbnek engedékenységét tanúsította s engedékenységére szép szavakat is talált. Ezekben finoman elrejtett véleménye is benne foglaltatott a másik vendég viselkedéséről. Ha van benne jó érzés, ennyiből is eleget érthet. Laci bácsi szertte a szépen hangzó szavakat és nagy Ívben lendülő mondatokat, melyek ifjúságának olvasmányaira emlékeztették. Laci bácsi emelkedett szellem. Gondos tisztaságban tartott ruhája is azt árulta él, hogy komoly megbecsülést igényel a maga részére az úriemberek társadalmában. Kopott kis bőröndjéből nyalánkságok kerültek elő a két kislány számára, mert Laci bácsia azt is tudja, hogy vendég szerepében mivel tartozik a vendéglátó háziaknak. Különben igen szegény ember. Nyugalmazott gyári hivatalnok az ország másik végén. Évekig gyűjtögette a pénzt minden alkalommal, ami a rokoni látogatáshoz kellett. De ha már együtt volt a pénz, olyan izgalom fogta el, hogy egy percig se tudott várni. Gyorsan vonatra ült és minden előzetes bejelentés nélkül állított be, körülbelül évenként egyszer. Két-három hétig is elidőzött ilyenkor. Élvezte a tágas, úri lakást, a gondoskodást és kényelmet, amiben odahaza nem lehetett része. Megnyílt előtte vágyainak világa a fiatalabb testvér úri otthonában, akiből jólkereső orvos lett. De az önmagával való összehasonlítás nem váltott ki irigységet Laci bácsiból, csupán csendes, mély örömöt, hogy néhány múló hétre részese lehettett mindannak, amit a maga életében nem tudott elérni.

Azonban most a másik vendég nem várt ottléte némileg megzavarta önbizalmának egyensúlyát. Az is jólkereső ember volt, ismertnevű muzsikus. Gyanakodva figyelt, hogy nem részeltetik-e nálánál nagyobb vendégszeretetben, csak azért, mert ismert és jómódú ember, míg ő csak szegény rokon. Megnyugodott, amikor asztalhoz ültek és őt helyezték el a háziasszony jobbján. Nyomott hangulata lassan felengedett és az ebéd végén visszatért ismét beszédes kedve.

— Gratulálok, leikecskéim, szép lakástokhoz. Ebből is látható, hogy Laci bácsi ügyelt mondatainak választék kos szépségére. Valószínűleg ezt a célt

szolgálhatta az »ízléstek gyanánt«. Egyike azoknak a finom kifejezéseknek, melyek csiszolt Ízlésére vallanak. Kurta pipáját megtömködte s szűk szemének két redőnye közül önelégült csillogással kutatta szavai hatását. Lassan pipára gyújtott és mély szippantás után bővebb magyarázattal szolgált:

— Áttanulmányoztam uj képeiteket. Kimagasló szellemiség van bennük. Mondhatnám képzőművészi. Ennyit magam is, mint sztoikus (laikust akart mondani) megállapíthatok, lelkecskéim.

A másik vendég lesütött szeme mögé rejtette mosolyát, a gyerekek tátott szájjal bámultak Laci bácsira s a nagy pipafüstből akkorát nyeltek, hogy mind a ketten köhögni kezdtek, mintha vezényszóra tették volna. A házigazda felállt az asztaltól:

— Gyere, Lacikám, menjünk a hallba, magam is odavonulok, ha dohányozni szoktam.

Ez máskor is így volt, most azonban Laci bácsinak gyanakvás ötlött az eszébe. Lám, ennek a vendégnek is égő cigaretta füstölög az ujjai között és annak még se szólt Vince. Persze, mert ő csak egy szegény rokon. De azért mosolyogva állt fel, megköszönte és felmagasztalta az ebédet, kezet csókolt a háziasszonynak és kisompolygott az ebédlőből. A két úr jó darabig várt rá a hallban, de Laci bácsi csak nem került elő. Végül keresésére indultak s (ott találtak rá a kertben, annak is azon a bekerített részén, ahol a baromfiudvar volt. Rozoga lócán üldögélt és elkomorodott arccal fújta a pipafüstöt maga elé.

Nekem itt is jó, testvér, — mondta a neheztelés hangján, amikor befelé kérlelték. És világért se tágított onnan. Ö, dehogy is neheztel ő valamiért. Különösképpen szereti ezt a helyet. Ezeket az édes csibéket nézi, mimult héten a Komárom-Járási Kereskedelmi Grémium is felküldte a minisztériumnak tartalmas és minden részletre kiterjedő jelentését, amely hü képe a komáromi és a csallóközi kereskedelemnek.

A lelkiismeretes jelentés a pangó komáromi kereskedelem ügyét teljes valójában tárja föl, A jelentés első szakaszát azzal kezdi, hogy

a határmenti városban 1933. első felében az üzleti év olyan sivár képet mutat, amelyre a legöregebb kereskedők sem emlékeznek.

A mostani félévet megelőzte már egy emésztő gazdasági betegség, amely a tőkéket elfogyasztotta, az igyekezetei letompitotta. Erre jött az 1931 -es rossz gabonatermés.

Komárom és vidéke a fordulat előtt élénk kereskedelmi forgalmat bonyolított le fában. Az ezer és ezer vaggon árut kitevő Vág-forgalom a háború után már többet nem mutatkozott.

A szlovenszkói tűzifa ma nem versenyképes a magyarországi piacon,

a magyar kormány csak nagy megszorítással adja ki a fabehozatali engedélyeket s a konkuirenciában Ausztria győz, silányabb fájával. A régi fakereskedők alkalmazottjai, a tisztviselők, tutajosok nem alkotják többé a város vásárló közönségét.

A szén- és kokszkereskedelem 1918- tól kezdődőleg felfelé Ívelő grafikont mutatott pár évig. 70—80.000 vaggon volt azokban az időkben évenkint az eladott szénmennyiség. Ezzel tették élénkké a komáromi kikötőt, 4—500 munkást foglalkoztatva az átrakodásnál.

1931-ben a magyarországi szénbehozatali tilalom kettévágta a szénkereskedelmet Komáromban.

1931 ősze óta a komáromi kikötőre a temető csendje borult. A legtöbb munkanélküli és ellátatlan innen sorozódik.

Komáromban porcelánnal és porcelldnfestészettel foglalkozó kereskedő is élt exportból, de ezen felül a textilyen kedvesen tipegnek, bukdácsolnak egymáson keresztül. S attól kezdve, ha pipára gyújtott, kivonult a baromfiudvarba s letelepedett a lócára.

Egyre bizalmatlanabbul ellenőrizte, nyilvántartotta, hogy a vendéglátó szeretetből mennyit juttatnak neki és mennyit a távoli rokonnak? S mivel ebben semmi károsodást se sikerült felfedeznie a maga terhére, újból mennyugodott. Míg egy nap nagyobb társaság gyűlt egybe a házban.

Laci bácsi semmit se szeretett jobban, mint a vendégeket. Ilyenkor szótlanul ült egy darabig a háttérbe húzódva és szelíd mosollyal figyelte az általános társalgást. Aztán egy váratlan pillanatban kivonult hallgatásának mélyéből s átvette a szót. S ha már egyszer átvette, azt nem is adta vissza többé. Neki nem volt segéderőkre és kisegítő gondolatokra szüksége ahhoz, hogy elszórakoztassa a társaságot. Kész programja volt a hazai politikáról, amivel bármely pillanatban elfoglalhatná a kormányelnöki széket, világboldogító eszméi voltak az emberiség megváltásáról, össze kell törni a gépeket, mert azok okozzák minden bajunkat, a nők ne vegyék el a férfiak szájából a kenyeret, az aszszonynak a tűzhely mellett a helye, a divatot is meg kell reformálni, az egész világ megőrült, ő azonban nem vesztette el ép eszét és ha az emberek nem akarnának másként élni, mint a régiek, mindenki boldog lehetne ismét. Mire mindezt elmondta, jóformán megállás nélkül, mások szóhoz se juthattak többé.

— Leikecskéim, — magyarázta a háziaknak, ha már egyedül maradtak, — az emberekkel bánni kell tudni. Társaságban fő az eszmecsere.

Most azonban uj baj történt az eszmecserével. Épp a muzsikus beszélt valamit a legújabb zenéről. Laci bácsi csak tűrte egy ideig, elhallgatta szá-