Komáromi Lapok, 1933. július-december (54. évfolyam, 52-102. szám)
1933-07-15 / 56. szám
1838. július 15 »KOMAROMI LAPOK« 8. oldai lesek is erős lendülettel űzték a kereskedelmet, különösen külfölddel. A kereskedelmi szerződés nélküli állapot magával hozta a vámvizsgálatok megszorítását s ez katasztrófálisan éreztette hatását. A belföldi, helyi üzletmenetekre vonatkozólag minden szakmában nagy visszaesés volt, mivel a rossz termések következtében a kisgazda, a földbirtokos megszűnt jó vásárló lenni s méginkább megcsappant az elárusitási lehetőség a kivételes „adósvédelrr.i“ moratórium rendelkezései miatt. A köztisztviselők fizetésének redukálása is szomorú következményekkel járt a kereskedelemre. Az általános gazdasági leromlás az emberek erkölcsét is veszélyeztette. A kereskedők is szívesen vállalnak kényszeregyezséget, fizetésképtelenséget, minden további skrupulus nélkül, ami azelőtt igen ritka tünet volt. Ez viszont magával hozta a bizalmatlanságot. Ennek következménye volt az, hogy a helyi pénzintézetek az itteni kereskedőknek érdemleges hitelt nem nyújtottak, kereskedői váltót még 100 százalékos biztosíték mellett sem eszkomptáltak. A kereskedelem minden ágazatában ezenfelül roppant tulprodukció van. Sok uj üzlet nyílt s legalább ötven százalékkal nagyobb a kínálat, mint amennyire a keresletnek szüksége van. Az egyedüli, amely az árucikkek között mennyiségi forgalmát megtartotta, az élelmiszerek fogyasztása. Azonban ez is minőségi eltolódást mutat, az olcsóbban kapható javára. A szesz fogyasztása is esett a kicsi kereseti lehetőség miatt. Komárom fogyasztói piacának felét elvesztette, pedig kereskedője sok van a lakosság 15 százaléka, a hozzátartozókkal együtt. Ezeknakozó mosollyal, aztán előbbre ruk-' költ és tiltakozó mozdulattal buzogni kezdeti. — Pajtikám, megmondom neked, úgy, amint van, bogy csak egy muzsika van, a cigányzene. A többi smafu. Ezektől tanuljatok, ha... — De Lacikám, — állította meg türelmetlenül a házigazda, — ne szól j most közbe, te ehhez nem értesz. Laci bácsinak torkán akadt a szó. Ilyen leintésre még egyszer sem volt példa. Vagy úgy, hát így vagyunk? íme, a testvér, testvére ellen tör egy távoli rokon miatt. Persze, mert ő csak szegény rokon. Maga elé mélázott egy darabig, aztán kisompolygott a lakásból. Amikor vacsorához keresték, olt taláttak rá, szokott helyén, a lócán. — Nem baj, vigasztalódott később, — itt vannak a gyerekek, azok szeretnek engem. Ha nejm is vallotta be magának, a szeretetnél is jobban örült annak a csodálatnak, amivel a gyerekek vették körül. Bámészkodva hallgatták titokzatos történeteit és hosszadalmas fejtegetéseit, melyekből többnyire semmit sem értetlek, de épp azért meg voltak győződve arról, hogy Laci bácsi nagyon okos ember. Ez így volt még három év előtt is. De azóta a nagyobbik kisleány tizenkétéves lett, a kisebbik kilenc és Laci bácsi iránti bámulatukba néha már gyanakvással leli, fölényes mosoly keveredett. Erről, azonban Laci bácsi egyelőre még nem vett tudomást. Elhatározta, hogy itléte alatt sűrűbben foglalkozik a gyerekekkel. S amikor azok délután hazatértek az iskolából, mindjárt meg is valósította ezt a szándékát. — És most beszélj nekem arról, édes gyermekem, — szólt atyai hangon a nagyobbikhoz, akit Bözsinek nek anyagi helyzete rossz s ez érezteti hatását az iparral is. A kereskedelem visszaesésének egyik főoka az is, hogy a gyárosok és termelők maguk látogatják a fogyasztókat s nagy lerakatokat létesítenek, igy a közvetítő kereskedelemnek ártanak. Még nagyobb teher a kereskedelemre a szindikátusok, konszernek, kartellek alakítása. Ezeké a behozatali engedély, övék a kiviteli koncesszió s a közvetítő kereskedő a keresetétől elesik. Az állami építkezések megszűntek, a magánépitkezés számba nem jöhet. Az építkezés, a vele összefüggő ipar Komárom, — július 14. A Komáromi Dalegyesület a napokban rendkívüli választmányi ülést tartott a tagok élénk érdeklődése mellett. A választmányi ülésen a vezetőség beszámolt az országos dalosünnepélyről, a jubileumi ünnepségről és az ezzel kapcsolatos anyagi ügyekről. Fűlöp Zsigmond elnök jelentésében kiemelte, hogy Komárom városa nagy jelentőségű ku 11 u réseménynek volt tanúja az idei pünkösdi ünnepek alatt. Nemzeti hagyományoktól megszentelt ősi falai között zajlott le a Magyar Dalosszövetség II. országos dalosünnepélye és ugyanazon alkalommal ünnepelte hetvenéves fennállásának jubileumát a Dalegyesület is, amelyen Szlovenszkó magyar dalosai szeretetteljes ovációban részesítették komáromi testvéreiket. Minden a legnagyobb rendben és a legnagyobb sikerrel folyt le s meg lehet állapítani, hogy ezen az ünnepélyen városunk egész társadalma, nemzetiségi és osztálykülönbség nélkül részlvett, aminek erkölcsi érlékét nem lehet eléggé méltányolni. A siker, a kivételes hívtak, — hogy állunk a német nyelvvel? Bözsi épp egy ugrókötéllel vonult ki a kertbe, vállát rándította hányaveti fintorral válaszul, s pajzán lábai ficánkolni kezdtek a kötél fölött. Laci bácsi azonban nemcsak jó ember s a gyerekek buzgó barátja, hanem kitűnő pedagógus is volt egyben, aki jól Ludta, hogy ilyen komoly tanulmányi kérdés esetén ndm szabad meghátrálni a gyerek könnyelmű felülesége előtt. Bözsihez lépett tehát s egy határozott mozdulattal kivette a kötelet a kezéből. — Édes leánykám, — mondta kellő szigorral, de békítő hangon is egyben, — ha én tőled komoly dolgot kérdek, te ne gimnaziálj nekem itten. (Alighanem gimnasztikálj-t akart mondani.) És most felelj szépen arra, amit kérdeztem. A szülők a nyitott terraszon üldögéltek s most tudomásul vehetik, hogy Laci bácsi figyelmét semmi se kerüli el, ha a gyerekek neveléséről van szó. Ő maga egy kukkot se tudott németül, amit természetesen titkolt a gyerekek előtt. — Mert, fiam — prédikálta jóságosán, részben a gyermek, részben a szülők felé, — az életben csak úgy beldogul hatsz, ha elsajátítod az idegen nyelveket. Ezt úgy lehet a legjobban, hogy apád egy évre kikiild Németországba s mire visszatérsz, már prefekta német leszel. Bözsi ámulva hallgatta. — Laci bácsi és mi az, hogy prefekta — Az annyi, mint tökéletes tudás, hogy prefeklül fogsz beszélni németül Ez a szó már Bözsinek is ismerősként csengett, forgatta fejét tűnődve, aztán gyanútlanul megkérdezte: — Hát ezt nem úgy mondják, hogy és az anyagkereskedelem is pang. A memorandum nem pillanatnyi segítséget kér, hanem alapos könynyitést a kereskedelem számára. Elsősorban azt, hogy előnyös kereskedelmi megállapodások köttessenek a szomszédos országokkal, hogy a behozatal s kivitel mai nehézségeit megszüntessék. Két állam kölcsönös jóakaratával meg lehet oldani a kérdést. Kölcsönösségi üzleti forgalom szükséges, nagy vámkönnyítésekkel. Mindaddig, amig gyökeresen megoldva ez a kérdés nincs, a komáromi és határszéli kereskedelem ügye javulni nem fog. eredmény nemcsak az ünnepélyen közreműködött dalosok érdeme, de azoké is, akik az ünnepélynek előkészítésén hónapokon át fáradoztak s akik önzetlen és odaadó munkásságukkal biztosították a rendezés minden kis részletének fennakadás nélküli keresztülvitelét és a teljes megelégedést, amelynek az ittjárt dalosok ismételten kifejezést adtak. Ez a siker a legszebb jutalom a lelkiismeretesen és szeretettel végzett munkáért. Az elnökséghez intézett köszönő levelek is arról tanúskodnak, hogy a vidéki dalostestvérek a legszebb emlékekkel gondolnak Komáromra és az itt lezajlott gyönyörű ünnepélyekre. Kötelességének tartja, hogy mint a Dalegyesület elnöke, aki a rendezői munkálatokban eleitől kezdve résztvett és a különböző bizottságokban kifejtett lelkes munkának tanúja volt, a legnagyobb elismerését és hálás köszönetét fejezze ki mindazon hatóságoknak, testületeknek, valamint egyeseknek, amelyek és akik a rendezésben résztvettek s akik a felelősséget vele megosztották. Hálás köszöszönet illeti az egyesület részéről Kovách Tihamérné úrnő zászlóvédőt, Polony Béláné dr.-né, Bartos Frigyesné és Kállay Endréné dr.-né úrnőket, akik a díszes zászló beszerzése ügyében lekötelező szívességgel működlek közre, Giller János dr. tartgy. képviselőt, a dalosszövetség illusztris országos elnökét, aki a zászlóavatási díszbeszédet tartotta, Bicsovszky Kázmér dr. szövetségi ügyv. alelnököt, Csizmazia Gy. városbirót, a koszorús lányokat, az Egyetértés Munkásdalárdát, Katii. Egyh. Énekkart, Zsidó Egyházi Énekkart, azok elnökeit, karnagyait és működő tag jait, a sajtó képviselőit. afg. Jókai cserkészcsapatát és az ipárostanoncok Arany János cserkészcsapatát és azok érdemes vezetőit, Bartos Frigyes társelnök- s Kovácli Tihamér ügyv. elnököt, Nagy János titkárt, Schmidt Viktor karnagyot, Herczegh István háznagyot, Dcrzs Béla s. titkárt, Kállay Endre dr., Ipovitz Jenő, Hodossy Károly, Argay Lajos, Makky Lajos, Pathó Flóris, Vörös Béla vál. tagokat, akik különösen nagy buzgalmat fejtettek ki a rendezésben, a Dalegyesület választmányának és működőkarának tagjait, valamint az albizottságok valamennyi tagját, akik egyenként és összevéve mindent elkövettek, hogy a jubileumi ünnepély sikeres legyen. A választmány az elnök jelen lését egyhangúlag s lelkesedéssel tudomásul vette és Czike Dénes indítványára teljes elismerést és hálás köszönetét szavazott Fülöp Zsigmond elnöknek is. A választmány ezután megbízta az elnökséget, hogy mivel az új zászló rúdja kicserélés alatt van, a szögek elhelyezését arra az időre halassza el, amikor az elkészül, örömmel vette tudomásul a választmány a Dalosszövetségnek, a Kassai Zenekedvelők Koszorús Dalegyletének, a Losonci Magyar Dalegyletnek, Giller János dr. országos elnöknek, Simkó Gusztáv országos karigazgatónak üdvözlő és köszönő leveleit. A zászlóra beérkezett adományok és zászlószögek megváltása címén befolyt összegekről és kiadásokról Nagy János titkár tett számszerű jelintést, amelyből megállapítást nyert, hogy az adományok összege fedezte a nagy kiadásokat és tiszta eredményként mintegy négyezer korona jut az egyesületnek A választmány örömmel vetperféletül? Mintha így hallottam volna. Laci bácsi méregbe jött. Sok mindent eltűrt ő a vendégségben, de az mégse megy, hogy egy ilyen gyerek is mindent jobban akarjon tudni a felnőttnél. — Persze hegy nem, amit egyszer én mondok, az mindig prefekt. Bözsi se mert tovább ellenkezni, elvégre tőle akár prefekt, akár perfekt, egyik szót sem értette tulajdonképpen. Hát tovább folyt a Laci bácsi féle oktatás. Mindenki annyi embert ér, ahány nyelven beszél. Aki csak magyarul tud, azt akár el is adhatják, ha átlépi az ország határát. A kis gyermek úgy tanulja az idegen nyelvet, mint madárka a röpülést. Később már igen nehéz. — Ezt szívleld meg tőlem, kislányom ,aki már öreg ember vagyok és ismerem az életet. Bözsi kissé meg volt illetődve a komoly szavaktól. Talán irigyelte is magában Laci bácsit, aki bizonyosan igen sok nyelven beszél. — És Laci bácsi milyen nyelveket tud? — kérdezte aztán ártatlanul. Laci bácsi nem akarta egyszerűen bevallani, hogy a magyaron kívül más nyelvet nem tud. Attól tartott, joggal, hogy ez a vallomása lerontaná előbbi szavai hatását. Maga is érezte, hogy ez az a pillanat, amikor féltve őrzött tekintélye menthetetlenül összeomlik a gyermekek szemében. Talán még valami tréfa segít itten. Kapkodva, szinte fuldokolva kiáltott Bözs iután. — Fiacskám, ne ugrálj olyan szelesen, mert elbukol és pondorjává töröd a lábacskádat. Ez a pondorja olyan nevetségesen hangzott, hogy a terraszon is felnevetett önkéntelenül valaki. Bizonyosan a vendég. És a kisebbik lány is kidugta csúfolkodó szőke fejecskéjét, hogy mivé töri Bözsi a lábacskáját, pondorjává, pondorjává? Hiába kiáltozott vissza Laci bácsi, hogy ő pozdorját akart mondani, pozdorját, Túszén, ő csak tudja, hogy mi az ä pozdorja... A két kislány már egymás nyakába borult és úgy sikoltozott visszatarthatallan nevetésük, míg végül az anyai szigor sújtott rájuk s jókedvük halk szipogássá csendesedett a terrasz két sarkába száműzötten. De ez már nem segített Laci bácsin, aki ugyan még ott állt egy darabig, de már nem volt egyetlen szava se. Tekintete üreesn és hidegen meredt a házra, melyet mindeddig nagyon szeretett. Hiszen őt itt már a gyerekek se tisztelik eléggé. Lassan megfordult és a kerten át, melyre ráereszkedett az alkony, visszasompolygott a hátsó bejárathoz. Még hallotta a tányérok csörrenését, amint vacsorára terítettek a terraszon... A kékernyős lámpa is kigyulladt a kerekasztal fölött... Összeszorult a szíve, még egyszer viszszanézett, még egy utolsó tekintettel... Talán még tusakodott is valamin... De akkor mintha megújult volna a gyerekek csúfondáros nevetése... a csalódás és szégyenkezés hidege borzongotl rajta végig. Gyorsan benyitott, az ajtón, amelyik a rendelőbe vezetett. Mire vacsorához szólitották volna, Laci bácsi már nem volt sehol. Se a lakásban, se a kertben, se a lócán, ahol pipázni szokott. És a kis, kopott bőröndnek is nyoma veszett. Eltávozott anélkül, hogy valakitől is búcsút vett volna. Rendkívüli választmányi ülés a Dalegyesületben Hálás köszönettel adózott az elnök mindazoknak, akik a jubileumi ünnepség rendezésében résztvettek
