Komáromi Lapok, 1933. július-december (54. évfolyam, 52-102. szám)
1933-10-21 / 84. szám
1983. október 21. 3. oldal. »KOMÁROMI LAPOK« AZELŐTT A FEHÉRÍTÉST ELESTE AZ ESŐ m a íúU&uukuv \ ma a hd/xiuíjk! Rádión végre függetlenné teszi a háziasszonyt az időtől és az időjárástól — mert a fáradságos, pázsiton való fehérítés helyett a Rádión anélkül, hogy megtámadná a rostokat, rögtön a kifözésnél hófehérré teszi a fehérneműt — millió gyöngyöző oxigénbuborékocskával. A KATLANBAN FEHERIT Háromeszíendei {egyházra Ítélték a komáromi kémkedés tettesét. ezen vidékét. A töltés és a dunai vasúti átjáró hid között a folyam szabályozása folytán szabaddá vált területen egy füzfaerdő terült el, amelynek a töltés felöli' oldalán erős, vörös fenyő szálfákból összeállitott jégtörő-csoport állott, mindakettő jelentős védelmet nyújtva az árvizveszedelem ellen, de különösen a jégár ellen. Ez az erdő a múlt évben eltűnt. A régi, szívós fűzfákat kivágták és elhordták, de széjjelszedték a hatalmas jégtörőket is és annak anyagát is elvitték tüzelőnek. Ma már teljesen csupaszon áll az egész környék és csak a mély gödrök mutatják, hogy valamikor ott fák voltak sűrűn egymás mellett. Hogy kik hordták el a fákat? Azok a nyomorult, szegény emberek, akik nagy Ínségükben hamar túlteszik magukat a tulajdonjog tiszteletben tartásán s akik mindenre elszántan onnan szerzik be a tüzrevalót, ahol találják, különösen ha tudják, hogy ebben a bűnös cselekedetükben senkisem kíséreli meg a bűntett megakadályozását. Időközben az állami kikötő építészeti hivatala az elzárt Duna-ág mellett egész hosszában kiépítette a partot, magas terméskőburkolattal foglalta be és mivel a töltés most már alacsonyabbá vált, mint a part, ebből az okból is szükséges, hogy a töltés fölemeltessék. Az állami kikötő építészeti hivatala megkereste a várost és arról értesítette, hogy a tölté t olyan magasra akarja fölemelni, mint az Erzsébetszigeten levő városi vízmű fekszik, illetve mint amilyen magas a Kisduna szabályozott partja, s mivel a fölemelés végrehajtására szükségessé vált a Komárom város tulajdonát képező ottani parcellák egyes kis részeinek átengedése, arra kéri a várost, hogy jelölje meg azokat a feltételeket, amelyek mellett hajlandó volna a parcellarészeket a jelzett közcélra átengedni. A kikötő építészeti hivatal átiratát a tanács keddi ülésén ismertette Igó Aladár dr. városi rendőrkapitány-előadó, akinek javaslatára a tanács állást foglalt a kérdéses ügyben. Minthogy a töltés fölemelésére szükség van, és mert közérdekű műről van szó, a tanács kimondotta, hogy a kért jelentéktelen nagyságú földsávokat hajlandó átengedni az építészeti hivatalnak, mielőtt azonban e gátemelési munkát elkezdenék, a pontos és részletes terveket küldje meg a városnak. De a város tanácsa már most is kimondja, hogy ragaszkodik ahhoz, hogy a fölemelt töltés akként építtessék meg, hogy az azután is használható legyen a gyalogosoknak átjárásra. A tanács tehát elvben hozzájárult a kikötő építő hivatal tervéhez, amelyet még ez ősszel akarnak megvalósítani. Vitaest időszerű társadalmi problémákról Komáromban. Komárom, október 19. A komáromi keresztényszocialista párt olvasótermében csütörtökön este Der fi nyák Gusztáv titkár igen érdekes és tartalmas előadást tartott A kereszlény politika karaktere, liberalizmus, marxizmus« címmel. Az előadáson a komáromi szervezet minden rétege képviseltette magát s az előadás után igen értékes felszólalások hangzottak el, amelyek azt mulatják, hogy Komárom közönsége nagy érdeklődéssel viseltetik időszerű kérdések iránt. Az előadó rámutatott arra, hogy minden új politikai rendszer a régiből születik. Az ú j élet és uj rendszer megszületése, hatalomrajutása nem történhetik meg fájdalom és elleniállás nélkül, majd lioszszabban foglalkozott a multszázadi liberalizmussal s ennek szülöttével, a kapitalizmussal s ennek visszahatásával, a szocializmussal. Mivel a marxi szocializmus, mint politikai rendszer, kínálja magát a nemzeteknek és sikerült neki elhitetni, hogy alkalmas egy jobb világ megteremtésére, vele, röviden, mint politikai tényezővel foglalkozol!. Rámutatott arra, hogy az élet tevékenységéből éppenúgy nem szabad kikapcsolni, mint ahogy nem szabad istenné tenni. A tőke és a munka elvi szembeállítása egyrészt nem felel meg a valóságnak, másrészt az erőszakolt szembeállítás nem is szolgálja sem a társadalom, sem a munkás érdekéi. Előadása végén beszélt arról, hogy a liberális szellemet uj politikai rendszernek kell felváltania, a kapitalizmust ennek kell megjavítania, a marxizmus és a kommunizmus helyett a keresztény politikai rendszernek kell átvenni a tömegek vezetését. Az előadást igen értékes vita követte, számos hozzászólással. Legközelebbi vitaest 25-én este 7 órakor lesz megtartva: »Lehet-e Marx tanait követni« címmel. Komárom, október 2ü. A komáromi kerületi bíróság most tárgyal la a kémkedés miatt vizsgálati fogságban tarlóit Györgyik Sándor magánhivatalnok ügyét. Györgyik Sándort azzal vádolta a bíróság, hogy egy szomszédos állam javára kémkedett. Györgyik katonákkal keresett összeköttetést a tavaszon s összeismerkedett többek közöli Koiber Richard közkatonával, aki Komáromban teljesít szolgálatot. AMERIKA Újság Kérdés: Mi az újság? Felelet: Mindnyájan olvasunk újságot. Rovatvezető Rovatírók, érdekes új társat kaptunk. Mrs. Franklin D. Roosevelt, az Egyesült Államok elnökének felesége augusztus elsején kezdi meg a Womans Home Companion «című amerikai hetilapban egy egész oldalra terjedő rovatát Mrs. Roosevelt's Page — Rooseveltné lapoldala — címmel. Anna Fleanor Roosevell egyéves szerződést kötött a hetilap kiadóival. Rooseveltné újságírói munkássága nem mai keletű. Nemrég a Babies, Just Babies című gyermekekkel foglalkozó hetilap szerkesztője volt. arra akarta rábírni, hogy Koiber hozza el számára az ezredparancsol. Koiber szinleg rá is állott a dologra. azonban jelenlelle az esetei feletteseinek, akik azután alkalmas időben tettenérték Györgyiket. A polgári hatóság letartóztatta. Györgyik részben beismerte a kémkedést. A bíróság zárt tárgyalást rendelt el. Ennek megtörténte után kihirdették az ítéletet, mely szerint Györgyiket háromesztendei [egyházra ítélték jogírásainak sajátossága: négy-öt sornyi hosszú mondatokban sem használ semmi írásjelzést, átlag vessző, pontosvessző, vagy egyéb ily jelek nélkül ir, egyszerűen ponttal fejezi he hosszú mondatait. édesanyák napja Amerika legszebb ünnepe minden év májusának második vasárnapján az Anyák napja. Minden amerikai élő virágot tűz ki e napon, pirosat vagy fehéret. Akik oly boldogan szerencsések, hogy édesanyjuk él, piros virágot viselnek, akiknek édesanyja elhunyt, fehér virággal adózik emlékének. Van valami emberi, gyöngéd, közös érzés a virágjelvényt viselők közölt: egy tekintet a virágra és egy mosoly, vagy elgondolkozó pillantás — »a te anyád él« — »a tied már meghalt.« Rideg, üzletes Amerika érző szí-Yendéglőbe hívta, megvendégelte és erősen. lyon dallamát hallotta, a busongó furcsa hangszert és ugyanakkor önmagát látta, amint elindul egy barna szempár felé. Nem tudta, mennyi az álom, mennyi a valóság mindebből és zavartan nézett a nedveshajú lányra. Felugrott és Isten tudja miért, szégyelte, hogy trikóban áll ez előtt a fiatal hölgy előtt. Már-már meghajolt, hogy odébb menjen, amikor a virágos köpenyes elnevette magát. — Nem emlékszik rám? — Emlékszem, viszont arra maga nem emlékezhet, mert lehet, sőt valószínű, hogy álmodtam. Várjon csak ... halványzöld selyemruha ... egy úrral táncol, akinek kis szakálla van ... — Igen, a halványzöld selyem igaz, a kisszakállú űr is — sajnos, — mert ő nagyon rosszul táncol, holott a Lillyon dallamára nem kunszt tangózni... Összenevettek, bizalmasan, prjtáskodón, mintha régesrég ismernék egymást. Egy más mellé ültek egy fehér kőre és engedték, hogy körülölelje őket a csönd, amelyet a tenger tompa hullámverése töltött ki. A leány azt mondta: — Az én nevein Edit... — Engem Péternek hívnak. — Péter... Péter, el se akarom hinni, hogy egy héttel ezelőtt még nem is ismertem magát. — Az én elképzelésem belevész valami álomszerűségbe. A halványzöld selyem, a két barna szem, a tangó... lehet, hogy tegnap volt, lehet, hogy évtizedekkel ezelőtt... Térdük összeért a fehér kövön és, mintha ez adott volna jelet arra, hogy egy elúszó vitorlásról édes-biis dallam hallatszom Edit feje odaesett a szürkeszemű fiú vállára. — Péter. — Tessék, Edit. — örül, hogy- megismert engem? — Szivemből örülök. — Es mégis; csak nyújtotta a cigarettáját és alig akart rámnézni. — Mert az igazi kincs mellett lehunyt szemmel megy el az ember. — Szerencsére, én olyan ritka kincs vagyok, aki nem nyugszik bele abba, hogy észre ne vegyék. Péter úgy érezte, nincs is súlya annak a fejnek ott a vállán. Nem is a vállán érzi, a szivén, a dobogó, piros szivén, mint egv pecsétet, amelyet leszakítani többet nem lehet onnan. A vitorlás közelebb úszott. — Olasz dal — mondta Edit. — Gyönyörű, életemben szebbet nem hallottam — mondta Péter és ráhajolt a lány vérpiros, nedvesen csillogó szájára. A vitorlás már messze volt, de ők még mindig hallották életük legszebb dalát. — Soha többé nem engedlek el — súgta Edit. — Soha többé nem hagylak el... — lelkendezett Péter. Egyszerű szavakkal, páthosz nélkül mondták ezt, de ünnepélyes fogadkozásnak hallatszott a magányos fehér kövön, az Isten kék ege alatt, a tenger néma szomszédságában. — Soha többé? — Soha többé! Ki kérdezett, ki felelt, már maguk se tudták. Egyek voltak ebben a hosszú percben. Hány óra lehetett? Talán megállt a világ öszszes órája, kihullott az időből, a naptárból az a fertály óra, amelyben az ég magasságába röppentek, fehér szárnyakon, amilyen az életben egyszer női csak minden embernek. Kár, hogy ilyen tökéletlen ez a fehértollú szárny, mert ki van mérve a magasság, ameddig szállhat vele a halandó. Akkor szépen leereszti a földre és mindjárt eszükbe ötlik: csütörtök, dél elmúlt... — Délután kettőre járhat már... Ezt Edit mondja. — Miből gondolod? Ezt Péter kérdi és # lány restelkedve feleli. — Éhes vagyok... Nevetnek, egymásra néznek, de nem mozdul— Anya mérges lesz, ha későn megyek az ebédhez. — Anya? Pé «r meg van lepve, hogy Editnek rajta kivid vau még valakije a földön. Hz minden esetre lesújtó tény, annál is inkább, mert az a valaki anyósnak rendeltetett számára a földön ... * Estefelé karöltve mentek már a nagy sétányon. — Ügyesek ezek a Korponay-lánvok mondta egy csúnya, fekete pesti asszony — mindnek sikerül felcsípni valakit... Ök csak lépegettek az ezüslnyárfák sora alatt és számítgatták, hogy osztják be majd a havi kettőszáznyolcvanat. * — Remélem jól mulattál? — kérdezte a bankban Pánczél és mesélni kezdte mindjárt a maga balatoni kalandjait a szőkékkel és barnákkal. Péter nem felelt. Zsebébe csúsztatta bal kezét, amelyen a jegygyűrű csillogott.
