Komáromi Lapok, 1933. július-december (54. évfolyam, 52-102. szám)
1933-09-23 / 76. szám
i 1933. szeptember 23. A záróra kérdése még nem zárult le s az érdekeltek a törvényes előírások szerint megadott joggal mindent elkövetnek, hogy a zárórarendelet megváltoztatását elérjék. A komáromi kereskedelem úgysem mondható az utóbbi években virágzónak: a kisipar lassan-lassan halódik, a kereskedelmet megkötő korlátozások pedig a kereskedők számára járnak egzisztenciális veszéllyel. Külön-külön és együttesen véve a kereskedőket, a záróra mostani elintézése sérelmes, mert azok az időpontok, amikor az üzletek zárva vannak, az egyes szakmákban éppen a forgalmas üzleti órákra esnek. Elsősorban arról kell szólanunk, hogy a hetivásárok alkalmával a zárórarendelet módosítása okvetlen szükséges. A hetipiacra járó falusi ember akkor kezdene vásárolni — eladva az áruját, — amikor délben éppen bezárják előtte az üzletet. Dolgavégezetlen és vásárlás nélkül tér haza. A záróra déli kikapcsolása a heti piacok alkalmával a komáromi kereskedők vitális érdeke. Az egyes szakmákat Ukintve, a borbélyok déli zárása s tulkésőn való üzletnyitása sem kedvez a borbélyiparnak s a szigorú zárórarendelet a rivális borbélymesterek kölcsönös féltékenységét is előidézi, arra ügyelvén, mikor zár és nyit a másik A cukrászdák zárása sem kedvez az üzleti forgalomnak, a déli időben vásárló iskolásgyerekek számára pedig a péküzletek zárórájának módosítása kívánatos. Röviden: a komáromi zárórarendelet káros a kereskedelemre, az okvetlenül módosítandó, senki sincs vele megelégedve. iXSHMBHUBnBNnaHHHnHBHHgHnKI» Köszönetét mondok első sorban a református hívőknek. A Komáromi Lapok szeptember 2. számában kérelmet teltem közzé két szegény diákgyerek érdekében, akik elszánt akarattal, — mondhatnám azt is, hogy a szalmaszálba kapaszkodva — mindenképen a helybeli gimnáziumnak nyilvános rendes tanulói akartak lenni. A Gondviselés a jótevő és nemeslelkű református hívők között meghallgatásra vitte kérésemet és ma jóleső érzéssel, igaz lelki örömmel és hálatelt szívvel kell megállapítanom, hogy a két kis diák sorsa biztosítva van. Biztosították azok a humánus, jó szivek, amelyekre még sohasem appelláltam eredmény nélkül, — amelyek, bár a sors erősen megtépázta anyagi helyzetüket, mint egy ember álltak pártíogoltjaim mellé és talán egyesek saját kicsi falatjukból, de szeretettel adják az éhes ajkaknak a mindennapi áldott kenyeret. Az evangéliumi »elhagyottak és kicsinyek« Istene fizesse vissza bőségesen az igaz emberbaráti szeretetnek ezen szétosztogatott drága gyöngyeit! A két tanuló szállásáról a Prot. Jót. Nőegylet s tagjai gondoskodtak,'élelmezését vállalták: Győri Kálmán hajókormányos 4 (r. e. v.), Weber Alajos szállodás 2 (r. e.), Papp Béla cséplőgéptulajdoniQS 2 (r. e. v.), Merle Jenő ny. v. tisztviselő 2 (r. e.), Szabó István munkás 2 (v), Katz Lajos (e), özv. Kossár Zsigmondné magánzó (r. e. v.), Kossár János földbirtokos (r. e. v.), Kelemen Ferenc bognármester (r. e. v.), özv. Csukás Zsigmondné magánzó (r. e. v.), özv. Vidák Ferencné magánzó (e. v.), Béres István gépész (e. v.). Pénzbeni segélyt küldtek: Szunyoghy János vaskereskedő 200 K, az ógyallai ref. Egyház és egyházi Elöljárók 120 K, Lakatos Károly ny. igazgató 100 K, Nagy Nándomé úrnő Nemesócsa 200 K, Fülöp Zsigmond bankigazgató 200 K, Erdősy István plébános, Lelkes Ferenc ref. lelkész, Tóth Jenő jegyző, Földes Lajos ny. tanító, Ütő Károly tanító (Bátorkeszi) egész éven át havi 10—10 K, egy szegénysorsú munkás 20 K, Böjthe János és Papp Béla tanító Izsa 100 K, az Ált. M. Tanító Egyesület 200 K, a csallóközaranyosi ref. Presbitérium 300 K. Hogy az itt vázolt hatalmas erkölcsi értékkel bíró képnek meg legyen a kellő kerete is, nem hagyhatom szó nélkül, hogy kérelmemnek ily nagy-»KOMAROMI LAPOK« 5. oldal. arányú teljesítése első sorban Galambos Zoltán és Kelemen Kálmán (kedves tanítványom) ref. lelkész urak támogatásának köszönhető, akik az Isten házában buzdították a hívőket e szegény diákok istápolására. Áldásos és bőségesen gyümölcsöző munkát végeztek! Fogadják ők is hálámat, köszönetemet és adja a jóságos Isten, hogy gazdagon termő földbe hu Ttjának a jótékonyságnak ezen soha meg nem hálálható magjai. Komárom, 1933. szept. 16. Gödör Kap János, tanár. Kifelé a válságból. Nem tudom, kedves olvasó, észrevetted-e azokat az apró — sőt nem is olyan apró — szenzációkat, amelyekkel az elmúlt napok alatt a lapok közgazdasági rovatában találkozhattál? Arra gondolok, hogy az egyik ország adóbevétele jelentékenyen emelkedett a múlt év adóbevételéhez képest. Azután arra, hogy külkereskedelmi mérlegek emelkedést mutatnak. Továbbá Angliában a vasutak bevétele meredeken száll felfelé, a külkereskedelmi mérleg olyan kedvező, mint amilyen négy esztendő óta nem volt és a munkanélküliek száma gyors ütemben esik. Azért mondom, hogy ezek a hirek a mi életünk igazi szenzációi, mert mindegyik azt illusztrálja, hogy a nagy világválságból kifelé megyünk. Ha több adó folyt be, az azt jelenti, hogy az adófizetőnek jobban megy; ha a vasúti forgalom emelkedik Angliában, abból arra kell következtetni, hogy az emberek többet vásárol-Komárom, szeptember 22. A komáromi kulturegyesületek mostanában tartják megbeszéléseiket, amelyekben az őszi műsort tárgyalják s a megbeszélések eredményeképen igen élénk, mozgalmas és színvonalas kulturéletre van kilátás. Mindegyik egyesület igyekszik kivenni részét a kulturális mozgalmakból s ha a terveknek csak fele is valóraválik, az újabban sokat emlegetett komáromi tespedést élénk munka váltja fel: előadások, bemutatók, kiállítások, szabadegyetemi kurzusok tervei fognak valóra válni, sikeres őszi és téli szezonra van kilátás A Jókai Egyesület szükebb vezetősége hétfői megbeszélésén megalkotta azokat a kereteket, amelyen belül az Egyesület kulturmunkája egybefoglalható lesz. Dr. Bor ka Géza, az irodalmi szakosztály elnöke és K. Ledermayer Ilona, a zeneművészeti szakosztály elnöke az idei szezonra vonatkozó terveiket terjesztették elő s fogadtatták el lelkesedés mellett. Az Egyesület ismét megrendezi előadóestjeit, zenei délutánjait, műsorát kibővíti s a csatlakozó egyetemi fiatalsággal együtt igyekszik még élénkebb kulturéletet teremteni. A programm ismertetésére még viszszatérünk. Röviden csak annyit említünk meg, hogy a Jókai Egyesület a kor színvonalán álló, a komáromi közönség szeretetét még inkább megnyerni szándékozó programmot állított össze a legváltozatosabb tárgyakról. Ugyanakkor a Jókai Egyesület Szépművészeti Osztálya, a JESzO is újra belekapcsolódott a kulturéletbe s ismét életessé kíván lenni, hiszen a komáromi kulturéletben az elmúlt évek folyamán igen sokat jelentett. A Harmos Károly szakosztályi elnök vezetésével tartott sziikebbkörü megbeszélés szintén szép és élénk programmot dolgozott ki, a kulturfrontba újra beilleszkedni akaró JESzO számára. A JESzO-t különben a komáromi közönség kitüntető érdeklődése keltette életre s ez adta a lendületet ahhoz, hogy teljes erővel induljon az új szezonban. A kisgyűlés intenzív munka tervét beszélte meg. Harmos Károly bejelentette, hogy október t—8 között növendékkiállítást rendez a gimnáziumi senak, a gyárak többet gyártanak, a kereskedők többet rendelnek. A vérkeringés megindult a világgazdaság organizmusában. Gigászi dráma játszódik itt le a szemünk előtt, kedves olvasó, csendes és elfojtott harc a gazdasági élet természeti éréi és az emberek szerencsétlenkezü gazdasági intézkedései között. Vámokkal, törvényekkel, rendszabályokkal elkötötték a gazdasági organizmus ereit, mesterségesen akadályozták meg a vér természetes keringését, elzárták a beteg test elől a szabad levegőt és életére törtek annak a gazdasági rendnek, amelyben élünk. A beteg azonban nem halt meg: élni akar, élni a sok orvosi műhiba dacára, élni — vérveszteségen, elkötött ütőereken, vérkeringési zavarokon keresztül. A természettörvények, amelyek a gazdasági életet kormányozzák, erősebbek, mint az emberi ostobaság. Javul a helyzet szerte a világon — dacára annak, hogy az orvosok mindent elkövettek, hogy ne javuljon. A világ megérett a fellendülésre, a prosperitásra. A titokzatos gazdasági erők, amelyek nyomorunkat és jólétünket kormányozzák, lépésről-lépésre nyomulnak előre és aratnak újabb meg újabb győzelmeket a pusztulás és elszegényedés sötét erői felett. A gazdasági élet megtette és megteszi, amit lehet. Kidolgozta a maga javulási folyamatát. Most már csak az embereken múlik, hogy gyorsítsák vagy lassítsák a lábbadozást. Azt a lábbadozást, amely a mi számunkra, kedves olvasó, szebb, nyugodtabb és boldogabb időket jelent. gítőegyesület javára, ennek keretén belül a tanulók rajztanmenetét s a magántanfolyam növendékeinek előrehaladását is bemutatja. A kiállítás tartama alatt Harmos Károly előadást tart, kapcsolatos témáról. Ugyancsak a SUM szlovenszkói müvészegyesület is rendez kiállítást november vége felé, több előadással. A fényképkiállítást is bekapcsolta programmjába, amelyet a festők kiállításai után bonyolítanak le. A JESzO megrendezi a Szilveszteri estélyt is, valamint több oldalról jött óhajnak eleget teendő egy bál megrendezésén is gondolkodik. A kisgyűlés megválasztotta a tisztikart is, Harmos elnök mellett Nagy Barna titkár, Kocsis Károly pénztárnok. Bizottsági tagok lettek: dr. Aranyossy Endre, Berecz Gyula, Bartos Frigyes, Bartos Frigyesné, Erdőházy Hugó, Kállay Endre, Kállai/ Endréné, Sellye Hugóné, Nagy Barna, Tóth Sándor, Szombatin/ Viktor, Nagy Márton, Kocsis Károly, Maurer Imre, dr. Geöbel Károly, P. Feszty Edit. MiMHMHBnaMiHnB Ügyvédi irodában nem lehet magánlaksértést elkövetni Érdekes elvi döntést hozott egy magánlaksértési pörben a komáromi bíróság. Az ügy előzménye az, hogy Botló József nagymegyeri munkás megjelent Klein Jenő ügyvéd irodájában és arra akarta kényszeríteni, hogy adjon neki nyugtát 135 koronáról, amit állítólag Valentovics Veronikának kifizetett. Mikor az ügyvéd a nyugta kiadását megtagadta, arculütötte az ügyvédet. Az ügyvéd kiküldte az irodából, de Botló nem ment. A terhelt nem érezte magát bűnösnek, s a biróság előtt a maga igazát hajtogatta. A tanuk a terhelt javára tettek vallomást és a kerületi biróság felmentette Botlót azzal, hogy ügyvédi irodában nem lehet magánlaksértést elkövetni. — A vonat elé vetette magát. Megrendítő öngyilkossági kísérlet történt Párkány melletti Szentgyörgymezőn. Sztraka Emil 31 éves szentgyörgymezei szivattyúkezelő öngyilkossági szándékkal a vonat elé vetette magát. A mozdony kerekei a szerencsétlen ember mindkét lábát levágta. Az esztergomi kórházba vitték, ahol azonban már nem lehetett megmenteni az életét, belepusztult borzalmas sérüléseibe. Ingyen pácol, I AGROSTAN-nai pácolja búzáját! Mert az AGROSTAN-os búzából holdanként 10 kilóval kevesebb vetőmag kell és 100 kilóval több terem, mint a gálicosból. Üszögmentesség! Munkamegtakarítás! Terméstöbblet! 1 kiló Agrostannal 5 mázsa búzát pácol meg. — Kapható minden jobb szaküzletben; ha helyben nem találná, forduljon a főlerakathoz: Roblnsohn és Kada mérnök vegytechn. társaság-Ihoz Bratislava, Duna utca 24. — Zilina, Legionárska 5. 309 Ősz... Mennyi ujjongás, fohászos fellélegzés abban a hírben, hogy itt a tavasz. Mennyi reménység, vágyó várakozás a nyár beköszöntésében. És milyen mélyen ver fészket az emberi szívben a lemondó, bús, melankólia abban az egy szóban, — ősz... Itt az ősz. Rövid nyár, hideg nyár után rég fenyegetett már a borongó, hervadozó ősz. S ma naptárszerű pontossággal beköszöntött, legcsúfabb alakjában: megkaptuk az első igazi őszi esőt. Megjött az ősz, kopaszodik a természet, rozsdavörös avart hullajtanak a fák, komoran meredeznek a téli gondok, szeneskocsik nyikorognak az uccán, — jön a tél, a végtelennek tűnő időszak, — a csillagászok a napéjegyenlőséget tizedmásodpercekre kiszámítják, az antik Róma ünnepelte az őszi Aequinoctiumot, — mi pedig 1933 szeptember 21-én feltart gallérral, pocsolyák közt imbolyogva, dohogva, elégedetlenül mondjuk köszönés helyett egymásnak: Na, itt az ősz... HÍREK Herczeg Ferenc — szeptember 22. A magyar irodalom ma élő legnagyobb képviselője: Herczeg Ferenc, a mai napon töltötte be nemzete javára szentelt áldásos életének 70-ik évfordulóját Magyarországon, de a világ minden részében, ahol magyarok élnek, örömtől dobogó szivek ünnepelnek a tisztes kor határát jelentő ez évfordulón és a jókivánatok özöne száll az ünnepelt felé, akit — leghatározottabb kívánságára — hivatalos ünneplés zaja nem vesz körül, de annál őszintébben és emelkedettebb szívvel emlékeznek meg róla irótársainak százai és olvasóinak milliói. Közel öt évtizedet ölel fel az a nemzeti irói munka, amelyet Herczeg Ferenc megszakítás nélkül folytatott s amelyet ma is művel. Fellépése a magyar regényirodalomban valósággal forradalmi volt, az akkori konzervatív irányzat mellett az uj modern irodalmi irányzatot nyitotta meg műveivel, új irodalmi iskolát teremtve azzal. De ez az uj irány is magyar volt, tősgyökeres magyar, mert a magyar társaséletben gyökeredzett s olyan világszemléletet juttatott művészi módon kifejezésre, amely a magyar nemzeti szellemet szolgálta. Hamarosan kedvelt és népszerű lett, irói működését a legelőkelőbb irodalmi fórumok is rövid idő alatt elismerték és érdeme szerint kitüntették. A nemzeti irodalomtörténet az akkori legnagyobb élő irók: Jókai Mór és Mikszáth Kálmán mellé sorozta; egy művészi sikerekben gazdag élet tette nevét halhatatlanná már életében. Az ő irányától messze eltávolodó irányzatok képviselői is elismerik az ő nagyságát és örök értékű érdemeit, ami legfényesebb bizonyitéka annak, hogy működése az egész magyarság javára szolgált. Lendületes munkába kezd a Jókai Egyesület és a JESZO T
