Komáromi Lapok, 1933. július-december (54. évfolyam, 52-102. szám)

1933-09-23 / 76. szám

6. oldal »KOMÁROMI LAPOK« 1933. szeptember 23. A szeretet és tisztelet érzéseitől emel­kedett ünnepi hangulattal telt ezen a napon, a magyar határokon túl is min­den magyar szív áldást kér a költőre, akinek alkonyrahajló életét még sokáig aranyozza be az a meleg ragaszkodás és szeretet, amely magyar testvérei millióinak él iránta szivében (lő). — Esküvő. Kalitza Sándor ny. fjző. a Magyar Nemzeti Párt központi tit­kára és neje Foghtüy Margit szülők­nek gyermeke Kalitza László a zsi­­gárdi gyülekezet népszerű lelkésze fo­lyó hó 14-én tartotta esküvőjét özv. Hamar Józsefné kismányai földbirtokos Lujzika nevű kedves és bájos leányával. A hívekkel zsúfolásig megtöltött kis­mányai ref. templomban Balogh Ele­mér ref. püspök magasszárnyalásu be­széd kíséretében tartotta az esketési szertartást. A fényes esküvő végeztével az egész násznép a fiatal és boldog menyasszony szives vendéglátó édes­anyja özv. Hamar Józsefné földbirtokos házába vonult. A fiatal párra Balogh Elemér ref püspök, Kálnay Károly kis­mányai ref. lelkész, Kalitza Dénes ne­gyed) ref. segéd lelkész s Kalitza Sán­dor titkár mondottak érzésben gazdag felköszöntőt. A fiatal párnak a zsigárdi ref. gyülekezet figyelmessége autót bo­­csájtott rendelkezésére és a megérkező uj párt Zsigárd község határában a presbitérium vezetésével lovas bandé­rium, száz tagból álló kerékpáros cso­port és fehérruhás leányok (a zsigárdi ref. leánykör tagjai) fogadták meleg szeretettel és nagy lelkesedéssel. — Vétó a városi tiszti ügyészi állás pályázata ellen A város kép­viselőtestülete szeptember 14-én tar­tott rendes közgyűlésében elhatározta, hogy az elhalálozás folytán megüre­sedett városi jogtanácsosi állásra nyil­vános pályázatot hirdet. A határoza­tot, azon a címen, hogy a pályázati hirdetményben nincs külön kikötve az államnyelv tudása, Kudelka álla­mi főjegyző megvétózta. A vétónak jogi alapja nincs, mert hiszen olyan állás betöltéséről van szó, amely nem tartozik a státusbeli tisztvsielői állá­sok közé, hanem szerződéses állás. Erre nézve pedig sem a törvény, sem a szabályrendelet nem rendelkezik úgy, hogy külön feltételként megkö­vetelhető lenne az államnyelv tudá­sa. Aminthogy például a várossal más címen szerződéses viszonyban lévő egyénektől sem követeli senki sem az államnyelv tudását. Bárkit is választ meg a város jogi tanácsosának, az tudni fogja az irányban is kötelessé­gét, hogy ahol az államnyelv meg­­követeltetik, ott e rendelkezéseknek eleget tegyen. De a városra nézve el­sősorban az a fontos, hogy olyan ügyészt válasszon, aki a város mai súlyos helyzetét ismeri és aki jogi tu­dásával és gyakorlottságával a várost minden ügyében eredményesen tud­ja képviselni. — A közkórházi pavilion átvé­tele. A városi közkórháznál épített tüdőbeteg pavilion hivatalos felülvizs­gálatát még e hóban megtartja az or­szágos hivatal építészeti bizottsága. A város nevében szeptember 8-án Fülöp Zsigmond h. városbiró és Sándor Ernő főszámvevő Weisz János építészmér­nökkel eljártak Kdllay osztályvezető főtanácsosnál, akitől a vizsgálatnak mielőbbi megejtését kérték. A főtaná­csos azonnal személyesen intézkedett és megbízta Dousza műszaki tanácsost a vizsgálat megejtésével, akinél a vá­ros vezetősége szintén eljárt Az elő­adó műszaki tanácsos szeptember vé­gére ígérte meg, hogy megjelenik Ko­máromban és az építkezést felülvizs­gálja. A felülvizsgálatra vonatkozó jelentésnek november 30-ig kell az országos hivatalnál elkészülni. Mint értesülünk, az országos hivatal napok­ban értesítette a várost, hogy a felül­vizsgálatot a jövő héten megkezdi. — Kétszáz kislány a Kultúrpalo­tában. A napokban a komáromi köz­ségi elemi iskola négy felsőbb leány­osztályának tanulói, kétszáz kis tanuló­leány tanítónőinek vezetésével megnéz­ték a Kultúrpalota gazdag gyűjteményeit, ahol dr. Baranyay József Jókai egye­sületi titkár, városi könyvtáros tartott nekik magyarázatokat és bár a magya­rázatok két órát vettek igénybe, a kis tanulóleánykák mindvégig nagy érdek­lődéssel hallgatták az előadó bácsit. A felgyújtott német parlament ügyében két országban is van tárgya­lás. Mondhatnánk, hogy az egyik bar­na, a másik fehér, avagy mondhat­nánk, hogy az egyik pozitív, a másik negativ: egyugyanazon pörnek ellen­tett előjelekkel indított tárgyalása, pör, amely nemcsak Németországot érdekli, hanem az egész világ közvé­leményét. Ki a bűnös a német parlament fel­­gyujtásában: van der Lübbe vezeté­sével a kommunisták-e (jobban mond­va, a kommunisták eszközeképen van der Lübbe-e), avagy a barna német uralom, amely így akar kompromit­táló adatokat szolgáltatni a kommu­nisták és a szociáldemokraták ellen, hogy uralmának jogosultságát annál jobban megmagyarázza? A pörnek nemcsak a kiindulása ér­dekes, tehát maga a tény, hanem két­oldalú, Jánus arc-szerű lovábbindítá­­sa is, vagyis, hogy a lipcsei »eredeti« tárgyalás mellett egy »kontra-tárgya­lást« tartanak Londonban, igazi bí­­rákkal, igazi ügyészekkel, de tartottak már Párizsban is, ahol Göringet jelen­tette ki bűnösnek a szónok. A nyugtalan Európa tisztázni akar. Sem Anglia nem hisz Németország­nak, sem Franciaország. A kedélyeket a német parlament felgyujtásának kérdése annyira izgatja, annyira kor­problémának tekintik, hogy nem res­tellik a fáradságot a hiábavaló, anya­gi eredményeiben céltalannak látszó pseudo-tárgyalástól, amelynek azon­­luin erkölcsi eredményei föltétlenül lesznek. A cél Lipcsében: bemártani a szélsőbaloldali, Párizsban: bemár­tani a mai német jobboldalt, Angliá­ban pedig: tisztán látni... London vá­lasztotta a középutat, de Európában ma csak a szélsőségnek van sikere. Ki tudja, mint végződik a nagy tárgyalás? Az mindenesetre bizonyos, hogy a háború utáni Európa egyik legjellemzőbb cselekedete ez a párhu­zamos pörvitel, s ha nem volnánk annyira ellátva mindennapi izgalom­mal, egy békésebb korban a Lübbe­— HALÁLOZÁS. Városunk egyik ismert és becsült polgára költözött el az élők sorából a napokban. Mint őszinte részvéttel értesülünk, Politzer Ármin, az Alsócsallóközi Ármentesítő Társulat nyugalmazott építővezető mű­szaki tisztje, életének 82-ik, boldog házasságának 42-ik évében hosszas be­tegeskedés után elhunyt. A megbol­dogult több mint négy évtizeden át működött az Ármentesítő Társulatnál, amelynek egyik legszorgalmasabb és legmunkásabb tisztviselője volt. Ki­hűlt porrészeit szeptember 24-én, va­sárnap, délelőtt 11 órakor fogják a helybeli izr. temetőben örök nyuga­lomra helyezni. Elhunytét gyászba­­borult özvegye, szül. Weiner Ilona óvónő siratja. Béke hamvaira! — A Ref. Egyházi Első Énekkar köréből. A Komáromi Ref. Egyházi Első Énekkar vezetésében változás ál­lott be. A kart több éven keresztül Kelemen Kálmán ref. segédlelkész ta­nította és vezette elismerésre méltó buzgalommal és odaadó lelkesedéssel. Minthogy a kar vezetését nagy elfog­laltságára való tekintettel tovább nem vállalta, az énekkar vezetőségének gon­doskodni kellett új karnagyról. Az énekkar választmánya Sörös István ny. főjegyző alelnök vezetése mellett fog­lalkozott a kérdéssel és miután az ed­digi karnagynak távozását sajnálattal tudomásul vette és kifejtett munkás­ságáért elismerő köszönetét fejezte ki, elhatározta, hogy a karnagyi tisztre Teleky Miklós közs. isk. ig. tanítót, a pelsőci és garamsallói ref. énekkarok­nak volt kiváló karnagyát kéri fel és ebben az irányban megteszi a szük­séges lépéseket. Az énekkar tagjai szerdán este Fülöp Zsigmond ref. egy­házi főgondnok, énekkari elnök veze­tésével taggyűlést tartott, amelyen a működő tagok nagy számban jelentek meg s ezen az ülésen a megjelent tagok egyhangúan elfogadták a vá­lasztmány javaslatát és az énekkar karnagyának Teleky Miklóst megvá­pör egyértékű lehetne a Dreyfus­­pörrel. Csakhogy erre most mi nem érünk rá... A kubai forradalom a világnak legújabb zavargása s a mindennapi újságolvasó csendesen csodálkozik azon, hogyan van az, hogy ez a távoli világrész bennün­ket még érdekel, holott »érdeklődé­sünk homlokterében«, egyszóval egé­szen közel, sokkal fontosabb problé­mák vannak, amelyek hús és vér sze­rint érdekelnek bennünket. Negyven­­millió kínai pusztulása éppen úgy hi­degen hagy már, mint kétszázezer orosz muzsik éhhalála, s lám, a tisza­­ujlaki árvízkárosultak felé sem for­dult akkora részvét, mint a dolog megérdemelné, mert az állam máris állampolgársági kérdést csinál belőle s e pillanatban kilencvenkét tiszauj­­laki károsult várja izgatottan, hogy a bürokrácia győz-e, avagy a szív. A kubai forradalomnak azonban si­kere van, már amolyan félsikere. In­kább az amerikai sajtó csapja a nagy lármát, talán csak azért, hogy elfor­dítsa a tekinteteket egyéb bajoktól? Avagy a kubai forradalom teszi majd megokolhatóvá azt, hogy az Egyesült Államok rátegyék kezüket erre a gaz­dag szigetre? S ezért magyarázzák oly szívesen nekünk is a kubai for­radalmat minden lehető módon. Hiá­ba: ma már számítani kell a világ közvéleményével s népszerűtlen cse­lekedeteket ma már legföljebb egy kínai tábornok mer elkövetni. Messzi, nagyon messzi van Kuba. Félszemmel odapislogunk, miközben a magunk gondján fői a fejünk, egy részvétteli pillantást vetünk a távoli szigetre s keserűen legyintünk egyet. Hát már az illatos kubai szivarok ha­zájában sem gyöngy az élet? Még volt néhány tája a világnak, ahová elvágyódott az ember. Lassan­­kint azonban kifogyunk a kollekció­ból s nem marad más hátra, mint jól beburkolózni az otthon levegőjé­be. Mindenütt rossz, de otthon mégis valamennyire elviselhető... (thyvi) lasztották. Az uj karnagyot meleg sza­vakkal üdvözölte az elnök, aki felhívta a tagokat, hogy az eredményes munka érdekében kitartó szorgalommal láto­gassák az énekórákat, tartsanak fegyel­met és teljes odaadással támogassák az uj karnagy vezető, tanító munkál­kodását. Majd Teleky Miklós szólalt fel és beszédében kifejezésre juttatta, hogy örömmel és ambícióval vállal­kozik az énekkar vezetésére, amelyet fejleszteni és felvirágoztatni akar, de kérte a tagokat, hogy támogassák őt munkájában azzal, hogy a próbákon jelenjenek meg pontosan és minden az egyház és énekkar céljait szolgáló irányításában segítsék működését ered­ményre. A müködőkar elhatározta, hogy a kart kibővíti és e célból felkéri a ref. egyház megfelelő hanganyaggal rendelkező tagjait, hogy az énekkarba lépjenek be müködőtagokul. — Magyar táncpróba előzi meg a szüreti mulatságot. A Kath. Le­gényegylet ezidei szüreti mulatságát az eddiginél is szebben és hatásosabban akarja megrendezni. Így pld. fel akarja újítani a mulatságon a régi szép ma­gyar táncokat s nagyon szeretné, ha legalább a magyar népviseletbe öltö­zött vendégei tudnák eljárni azokat. E célból a mulatságot megelőző szer­dán (október 4-én) este egynapos díj­talan tánckurzust rendez, ahol minden­kinek alkalma lesz elsajátítani a már issan feledésbe menő gyönyörű ma­gyar táncokat. Természetes, az újabb táncok is sorra kerülnek majd ezen a rövid kurzuson, melyre ezúttal is min­denkit szeretettel meghív a mulatság rendezősége. Belépődíj nincs, csak a világítás fejében kérnek majd némi csekélységet. Ismételjük: a kurzus ok­tóber 4-én este 8 órakor kezdődik. — A komáromi Diákmenza részére ér­kezett ajándékok: Hikisch Károly föld­­birtokos Izsap 200 K, Jakubács András Naszvad 30 kg szilva. Az ajándékokat há­lás köszönettel nyugtatja Gödör Kap. János. — A Dalegyesület müködőkará­­nak énekpróbái. A Komáromi Dal­egyesület müködőkara hétfőn tartott ülésében elhatározta, hogy az énekpró­bákat hetenként kétszer, hétfőn és csötörtökön este 8 órakor tartja a Dal­egyesület nádor uccai helyiségében. Hétfőn az I és II. tenor, csütörtökön az I. és II. bass-szólamok tartják pró­bájukat. A próbák szeptember 21-én már megkezdődtek Schmidt Viktor kar­nagy vezetésével. A Dalegyesület mű­ködőkarának tagjait ezúton is fölkéri az Elnökség, hogy az énekpróbákon a kitűzött időben pontosan és teljes szám­ban megjelenni szíveskedjenek. — Kominek tánciskolája vasárnap tánchosszuórával megnyílik. Beiratko­zás a kurzusra este 7 órától. — Nagy Márton festőművész iparművészeti tanfolyamot nyit. Amint értesülünk, Nagy Márton neves festőművész földink, iparművészeti tan­folyamot nyit Komáromban. Az érdek­lődőknek szívesen ad felvilágosítást Nagy Márton, a komáromiak kedves és népszerű Nagy Marcija, a községi iskolában este a tanonciskola előadásai közben, vagy a Temető-soron levő műtermében. Csak örülhetünk, hogy városunkban ilyen hézagpótló tanfo­lyam nyílik meg és Nagy Marci vál­lalkozását melegen ajánljuk az érdek­lődők szives figyelmébe. — Búcsúztatás. Lélekemelőén szép ün­nepség keretében vett búcsút T r o y k ó Béla főszolgabírótól nyugalomba vonulása alkalmával a tatai járás közönsége szom­baton délelőtt a tóvárosi községháza nagy­termében megtartott díszközgyűlésen. A vármegyei és járási tisztviselők nevében Karcsay Miklós, alispánhelyettes köny­­nyekig megható beszédben vett búcsút a nyugalomba vonuló főszolgabírótól, aki­nek ez alkalommal adták át a tatai járás összes községei által díszpolgárrá való megválasztásáról szóló díszoklevelet, ame­lyet művészi sikerrel H e s k y Iván, a tatai kegyesrendi főgimnázium rajztanára ké­szített. A szép ünnepség után társasebéd volt az Esterházy szállodában, ahol szá­mos felköszöntő hangzott el. — A Komáromi »Jóbarát« Kerékpár Kör 1933. szeptember 23-án tartandó díj­kiosztásának műsora: 1. Megnyitó beszéd és a nyertesek között Wojtowicz Károly elnök kiosztja a díjakat. 2. Ki fizet ma? Aidám kabarédarab. Szereplők: Bőr: Papp I., Csökönyös: Németh Z., Levelező: Jádi L. 3. Bűvészmutatvány: Kroha Mici. 4. Őfensége szórakozik. Szereplők: Herceg: Marits I., Lány: Fonód K., Weisz bácsi: Németh K., Komorna: Jádi K., Inas: Jádi L. — Rendező: Németh M. Súgó: Sinkó I. Kezdete: este 8 órakor a »Kreft« ven­déglőbem körhelyiségben. — AZ APÁCASZAKÁLLASI REF. EGYHÁZ ÜNNEPE. Pethes Béla ig. tanító ez iskolai év elején töltötte be működése 30-dik esztendejét. Azizig­­vérig hűséges s csak hivatásának élő derék tanítót, szeptember 3-án a ref. templom úrasztalánál üdvözölte Ne­mes Kálmán lelkész a gondnokok s a presbitériummal. Majd a jubiláló ig. tanítót egy tanuló köszöntötte kere­setlen szavakkal, kedvesen. A meg­hatott tanító könnyek közt mondott köszönetét az ünneplésért s vissza­pillantva 30 éves apácaszakállasi mű­ködésére, Isten áldását kérte a gyüle­kezetre. — Gyász. Őszinte részvéttel értesü­lünk, hogy Lakatos Nándor, nyug. tör­vényszéki irodafőtiszt, életének 57-ik évében, hosszas szenvedés után szep­tember hó 23-án elhunyt. A megbol­dogult kihűlt porait szeptember 25-én, hétfőn délután 4 órakor fogják a hely­beli evang. temető ravatalozójából örök nyugalomra helyezni. Nyugodjék bé­kében! — Vásár volt csütörtökön Szent­­péteren s mint ilyen jeles ünnep falu­helyen, vásár napján is el-eldörren egy-egy pofon, ütleg, miegymás. Szó­rakozni kell, nem igaz?! Szórakozni jött kedve egy hentesnek is, ki miután alaposan belakott zsiványpecsenyével s ivott rá pár liter szentpéteri arany­sárga rizlinget, rugdalni kezdte egy oláh teknősnek a söröskancsóit, melyek szép rendben a teknő fenekén álltak. A sör persze kidőlt, a cigány dühös lett, nekiesett a hentesnek, aki széttö­rött koponyával, kétfelé hasadt orral távozott, természetes, hogy előbb a jelenlevő csendőrök melegen érdeklőd­tek mindkét ur becses neve felől. Az ügynek bírósági folytatása lesz.

Next

/
Thumbnails
Contents