Komáromi Lapok, 1933. július-december (54. évfolyam, 52-102. szám)
1933-09-06 / 71. szám
2. oldal »KOMÁROMI LAPOK« Eaus cherné kozmetikai intézete Komárom, Deák Ferenc>u. 1. Telefon 176. Egyéni rendszerű arc-, bőr- és szépségápolás. Hajszálak végleges eltávolítása. Mindennemű szépséghibák szakszerű kezelése. Quarz besugárzás. „s Összes modern kozmetikai eljárások Telefon 176. Díjtalan tanácsadás. Telefon 176. Amikor a martosi kovács legénykedik a kávéházban. „Ha tiz percen belül nem lesz csend, szétlövöm az egész társaságot.“ — Lövöldözés a kávéházban. — Megsebesített pincér. — Öngyilkossági kísérlet. — A véres kávéházi jelenet epilógusa. Saját tudósítónktól. Komárom, szeptember 6. Martos község itt van a kertek alatt. A martosi menyecskék érdekes népviseletükben állandó látogatói a komáromi piacnak, ahova rendesen gyalog járnak be a tőlük megszokott libegő járással, ami közben sok szoknyából álló ruházatuk ugyancsak harangoz jobbra-balra. Most azonban nem a martosi népviseletről, nem is a martosi menyecskékről van itt szó, hanem egészen másról, ami inkább herosztráteszi hírnevet kölcsönöz Martos községnek, amiről azonban ez a csendes falu igazán nem tehet. Bachorctz István martosi kovácsnak valami dolga akadt Érsekújváron és a dolga végeztével betért a 45 éves és jól öltözött martosi kovács az érsekujvári vasúti vendéglőbe. A szomszéd asztalnál nagyobb társaság ült együtt és nagyban vitatkoztak egymással a társaság tagjai. Arról volt szó. hogy ki az erősebb közöttük, ki a legény a csárdában? A vitatkozásba, az erő megmutatásába beleszólt Petrás András pincér is és kérkedve mondotta:- Ha én kiállók birkózni az urakkal, akkor hivassanak orvost, de egyben papot is. aki feladja az utolsó kenetéi. Alig hangzottak el a pincér kérkedő szavai, a szomszéd asztalnál ülő Bachoretz István martosi kovácslegény izgatottan fölugrott és előrántotta revolverét és a vitatkozó társaságnak azt harsogta a fülébe: Ha tíz percen belül nem lesz csend, szétlövöm az er/ész társaságon« Erre Martos község modern helység kalapácsa visszaült a helyére. A nagyhangú társaság jó kedve erre az éppen nem szolid fenyegetésre egy cseppet se lett kisebb. Sőt! Egelvcrő Csikágóban megindult a harc a racket« elten. Letartóztatták a város huszonnégy előkelő polgárát, akiknek különböző racket-ekben volt benne a keze: alvilági összeköt tetőseik voltak anélkül, hogy maguk is tagjai lettek volna ennek az alvilágnak, rendelkezésükre állott a város számtalan gang-je anélkül, hogy valaha is közvetlen összeköttetésbe kerüllek volna egyetlen gangsterrel: lefölözték a banditák munkájának a hasznát anélkül, hogy bárki banditizmussal vádolhatná őket. Rackelccr«ck voltak, törvénytelen üzelmek megszervezői. az alvilág munkájának igazi haszonélvezői, előkelőségei, kiválasztottjai annak a társadalmi rétegnek, amely mesterien megszervezett nagyiparrá fejlesztette a banditizmust. hahotába törtek ki és »Mit akar ez a bolond?« kiáltásokkal fűszerezték hangos kacagásukat. A martosi kovács komoran nézett maga elé és nagy dolgok járhattak a fejében. A szomszéd asztaltársaság tovább mulatott, nevetett, évelődött és dévajkodott. Rózsás jókedvükben még oda is szóltak a íenyegetődző kovácsnak: — A tiz perc már lejárt ám koma! A martosi kovács erre fölugrott az asztalától és máris többször eldördült a revolver. A jegyver golyói Petrás András pincért találták el, aki több■ sebből vérezve, bukott a padlóra. Nosza, lelt erre csönd a vidám asztaltársak között, akiknek ez a véres jelenel az ajkukra fagyasztotta a szót. A martosi kovács látta, hogy most ugyancsak bolondot cselekedett, fogta a revolvert és öngyilkossági szándékból magára lőtt. Mind a két sebesültet azonnal a kórházba vitték, ahonnét a súlyosabban sebesült pincér hat hét múlva kerüli ki gyógyultan. A vendéglői vérengzésért most állt a nyitrai kerületi bíróság elé a martosi kovács, aki azzal védekezett, hogy ő csak önvédelemből használta a revolvert, mert őt a pincér megtámadta. A tanuk vallomása azonban nem igazolta ezt. A martosi kovácsba nem kötött bele senki. A kissé abnormis idegzetű embert valószínűleg a szomszéd társaság hangos viselkedése boszantolta föl és csupa virtusból kötött bele a társaságba és föltünési viszkelegségből csinálta azt a véres jelenetet. A nyitrai bíróság a tanúvallomások alapján tiz havi börtön büntetésre Ítélte a martosi kovácsot. Az Ítélet jogerős. , ;■ I i Egyszóval benne voltak a »racket«ben. Mi ez a racket, amely Amerikában a szervezett bűn igazi alapja, amely annyira aláásta az ország legnagyobb városainak egész életét és amelyről oly keveset tud az alvilágról egyébként jól informált Európa? Mi a racket? Slang, argot szó a racket, pontos fordítását alig lehet adni. Racket minden törvénytelen üzlet, ha szervezett formában űzik, de racket a törvényes üzlet is, ha az eszközei erkölcstelenek. Racket volt az italcsempészet* racket a kábítószerekkel való kereskedés, — de racket a csikágói fehérneműtisztítók szervezete is, amelybe a hárommilliós város valamennyi tisztítóját helekényszerítették a banditák és félelmetes racket dolgozik az építőiparban, amely minden esztendőben sok milliót zsarol ki az építési vállalkozóktól. Ha tetszik, racket a politika is, amely törvényes keretek között, de erkölcstelen eszközökkel dolgozik és racket a tőzsde, ahol a benfentesek könnyű szerrel fosztják ki az outsidereket — szigorúan törvényes keretek között. A racket: az alvilág legfelső szervezete. A szuper-organizáció. Az alvilág egy trösztje, az üzleti ész, amely a bandákat mozgatja, a gúla csúcsa, amely az alvilágból kinyúlik a felvilágba. Az európai olvasónak, akitől idegen az amerikai élet levegője, csak példákkal lehet megmagyarázni, hogy miképpen alakul ki egy ilyen racket, hogy dolgozik és hogy sajtol ki évenként megszámlálhatatlan milliókat abból az iparágból, ahová sikerült befészkelnie magát? Ahogy a racket megalakul és dolgozik. A tipikus példa: a csikágói borbélvrackel, amelynek a kasszájába minden csikágói polgár fizet egynéhány dollárt minden évben. Csikágóban volt a borbélyoknak egy ipartestülete, amelyben heves harcok folytak két frakció között a vezetésért. Árszabályról, az egész iparra fontos megállapodásokról' volt szó, az egyik párt támogatta a benyújtott javaslatokat, a másik ellene dolgozott. A harc a két csoport közölt rendkívül elmérgesedett, — nem utolsó sorban azért, mert ennek a speciális ipartestületnek a legtöbb tagja hevesvérű olasz volt, bevándoroltak, akik az ilyenfajta vitákat odahaza nemritkán bicskával intézték el. A bicskázások és verekedések napirenden voltak Csikágóban is a borbélyok közölt. Ekkor történt, hogy az egyik jóeszű racketeernek az az ötlete támadt, hogy ebből a testvérharcból hatalmas üzletet lehetne csinálni. Összeült valamelyik gangsterrel, — ezekre szükségük van a racketeereknek, mert hiszen segédszemélyzet nélkül nem lehet dolgozni — megbeszélte vele a részleteket, és másnap néhány jólöltözött ur felkereste azt a borbély-frakciót, amely az ipartestületben kisebbségben maradt. Csikágóban nemcsak a borbélyok olaszok, hanem a gangsterek egy része is. Nem volt nehéz megtalálni a megfelelő összeköttetést. A jól öltözött urak azt az ajánlatot tették a kisebbségnek, hogy alakítsanak külön ipartestületet, egy külön egyesületet, amelyet az ajánlattevő urak majd megfelelő »védelemben« részesítenek. Ezért a védelemért minden borbély tagdíjat fizet az egyesületnek, a tagdíj egy része pedig a védelem költségeire fordíttatik. A borbélyok nem mentek bele az ajánlatba. Néhány nap múlva az egyik borbélyüzletbe bombát dobtak egy robogó autóból. A merényletek a legközelebbi napokban megismétlődtek. Bizonyos fontos üzletekbe belőttek. Nem is egyszer, hanem több alkalommal. Nagyon természetes, hogy a közönség kezdett elmaradozni azokból az üzletekből, amelyekről iudta, hogy az ipartestület kisebbségi frakciójához tartoznak. Végre is senki sem szeret gépfegyvertűz mellett borotválkozni. A' borbélyok hiába szaladtak a rendőrséghez. Nem lehet egy hárommilliós város valamennyi borbélyüzletét éjjel-nappal őriztetni. Nagy pánik tört ki a borbélyok között. Néhány hét múlva más két úr talált érintkezést a borbélyokkal. — Ugyanazt az ajánlatot tették, mint az első kiküldöttek, azzal a különbséggel, hogy most már arra vállalkoztak az illetők, hogy a banditák terrorjától megszabadítják a borbélyüzleteket. A borbélyok az ajánlatot elfogadták és a megállapodás megtörténi. Ezek hamarosan megalakították a Független Borbélyok Szervezetét. Ettől kezdve a bombák az — ellenpárt üzletei előtt robbantak. És robbantak addig, amíg valamennyi borbély be nem lépett a szervezetbe. Végül a csikágói borbélvok felemelték néhány centtel a hajvágás és beretválkozás árát, az áremelésen mutatkozó haszon az alvilágé volt, a profit Csikágó harca a „racket“ ellen. Mi a „racket" — a szervezett banditizmus alapja? — Racketeerek és gangsterek. — A szervezett törvénytelenség és a törvényes üzlet erkölcstelen eszközökkel. legnagyobb része azonban nem a bombákat dobáló és géppuskával lövöldöző gangstereké, hanem a racketeereké, a racket nagyuraié, a főnököké, akik a sáp nagyrészét lefölözték. A segédszemélyzetnek meg kellett elégedni kisebb heti fizetéssel. Épitő-racket, tej, pálinka ... Sajnos, egyre több iparban sikerült benyomulnia a racketnek. így nyomultak be a racketeerek például az építőiparba, ahol azonban egészen más az eljárás. Az építési vállalkozónak a tulajdonossal szerződése van, amely nagyösszegű pönálét állapít meg arra az esetre, ha az épület nem készül el idejére. A racket gondoskodik róla, hogy az épület ne készülhessen el pontosan. Gondoskodik munkászavargásokkal, sztrájkokkal, erőszakosságokkal, — mindaddig, amig a vállalkozó nem tér észre és — fizet. Húsz-, harminc- vagy negyvenezer dollárt, aszerint, hogy mennyi a pönálé, amit a munka késése következtében fizetnie kell. A racketeer igazi munkája organizációs munka. Van azonban ezen felül még valami, ami nem a gangster feladata, hanem a racketeeré: neki kell gondoskodnia arról, hogy a bandák megfelelő »védelemben« részesüljenek a hatóságok részéről. A racketeer, aki gazdag ember, az alvilág kapcsolata — nem a rendőrséggel, hanem a rendőrség fölött álló politikusokkal. Ez a kapcsolat tulajdonképen egy kétoldalú szerződés. A racketeer szavazókat szállít, kortesszolgálatokat végez, választások alkalmával mozgósítja bizonyos párt vagy bizonyos jelölt érdekében az alvilágot és ha sikerül megválaszlatnia a jelöltjét, akkor jutalmul azt követeli, hogy az ő embereivel csínján bánjanak. Csínján is bánnak. A rendőrség vezetőit az uralmon lévő politikai párt nevezi ki, a politikus a rendőrfőnök boss-a, főnöke és nem kockáztatja az állását, ha arról van szó, hogy bizonyos embereket ne molesztáljon. Ezért virágozhatott és virágozhatik az ország egyes nagyvárosaiban az italcsempészés, a pálinkaracket: a rendőrség pontosan tudja, hogy hol vannak a titkos kocsmák, de nem tehet semmit, mert a kocsmák tulajdonosai »védelmet« elveznek. A racket és a nagyközönség. A közönség pedig azért nincs nyílt lázadásban a racket ellen, mert a nagyközönséget, az egyszerű embert az egész dolog nem érinti. A legrosszabb dolog, ami érheti, hogy pár centid többet fizet a fehérneműje tisztításáért, vagy a borotválkozásért. Ezzel szemben úgynevezett európai példákra, európai rendszerre nem lehet hivatkozni az amerikaival szemben. Az amerikai szemében ugyanis Európa is tele van racketekkel. A magas útlevél-díjakat, melyek egyes európai európai országokban vannak, az amerikai egész egyszerűen racket-nek tartja és racket-nek tart számtalan: más jelenséget is, ami az európai ember szemében teljesen rendben lévő dolog, az amerikai számára azonban — törvényes formákba öltöztetett racket. Kipuszlítani eddig nem sikerült a racketet. Különösen Csikágóban történt számos kísérlet arra, hogy megtisztítsák a várost a racketeerektől, de a purifikátorok csak átmenetileg tudtak eredményt elérni. Két okból: először azért, mert a racket túlságosan mélyre eresztette a gyökerét, másodszor azért, mert a — purifikáció leglöbbnyire maga is racket. A puriíikálor egyéni racketje. ___________lSíSS. szeP,eti)ber 6. — A chikágói világkiállítás csodái. A' chikágói világkiállítás »Tudományos csarnokáéban látható Piccard stratoszférakulalónak léggömbje, amelyben Svájcban leszállóit, mellette egy repülőgép kabinja, amely egy fogorvos rendelőszobájává van átalakítva. Látható továbbá az első vasút, az első gőzhajó és az első mozdony modelljei. Egy gépkocsi gyáros bemutatja a gépkocsi egész gyártási folyamatát. A munkások mindegyike csak egyetlen mozdulatot tesz, s rövid idő múlva elkészül az autó. Naponta huszonöt.
