Komáromi Lapok, 1933. július-december (54. évfolyam, 52-102. szám)
1933-08-26 / 68. szám
1933 augusztus 26. »KOMÁROMI LAPOK« 3. oldat munkaügyi osztályát és a prágai munkaügyi minisztériumot, hogy kiküldött által sürgősen vizsgálja meg itt Komáromban a munkásviszonyokat és szerezzen érvényt a szerződés azon rendelkezésének, hogy a közmunkáknál csakis helybeli munkások alkalmaztassanak. A Népkonyha felállítása társadalmi alapon. Majd Páliig Antal szólalt föl, aki a szociáldemokrata képviselőtestületi tagok nevében indítványt terjesztett elő a városi népkonyhának felállítása iránt. A javaslat szerint társadalmi utón állíttatnék föl a Népkonyha és pedig 1933. november 15-től 1931. március 31-ig terjedő időre. A Népkonyha fentartásának biztosítása végett az indítványozók azt javasolják, hogy kéressenek föl a város összes tisztviselői, alkalmazottai, akik rendszeresen, megszakítás nélkül a város szolgálatában állanak, továbbá a nyugdíjasok, akik havi 500 koronán felüli nyugdíjat élveznek, hogy egyszer és mindenkorra a november havi teljes illetményük, vagy nyugdíjuk 5o/0-át a Népkonyha feiitartásához hozzáadni szíveskedjenek. Kerestessék meg a járási főnökség oly célból, hogy közbenjárjon, mikép a katonaság, a csendőrség, pénzügyőrség, vasul, posta, államépítészeti havatal, kikötőparancsnokság, járási hivatal, igazságügyi hivatalok, adóhivatal, dohánybeváltó hivatal, faetegsegéiyzö intézet, hajózási vállalatok, ármcntcsitő hivatal, pénzintézetek, villamos művek, a Skoda-féla hajógyár, nagykereskedők stfa. tisztviselői, alkalmazottai és nyugdíjasai — úgy mint a város szolgálatában levő tisztviselők és alkalmazottak — havi illetményeiknek oo/o-úval járuljanak a Népkonyha jentartásához. A város kérje föl a Komáromban élő jómódú kereskedőkéi. orvosokat, ügyvédeket, magánzókat, hogy havi jövedelmük öo/o-át az Ínségben szenvedők részére leadni szíveskedjenek. A javaslat sürgős elfogadását kérték az indítványozók és még a közgyűlésben kívántak határozatot hozni ez ügyben, azonban Fiilöp Zsigmond h. az eső. És megfélemlítő volt, hogy nem mélyen, ezer hold vizeken át visszhangzó, dörejes dörgés hangzott, hanem kínzóan éles csattanások, olyanok, mintha egy borzalmas nagy arcot kilométeres acélszálakból font korbáccsal ütnének, nem is csoda, talán hét méternyire a csónakom fara mögött íelsikoitott a víz. No, Isten önnel, kegyes világ, úgy látszik szálas istennyila verdesi a Balaton!«. Azt hitlem, kettétörik a balkarom, a lemélyült lapát kegyetlenül hátra rántott. Oldalt bukott a nyöszörgő, szegény kátrányosom, víz csapolt át rajta, körülötte a derekamat, de édes csoda: cseppnyi sem zuhant fenékre belőle, hanem kirepült túlra. Épp akkor húztam hátra ja másik lapátot. A lapát élesen csettenve zuhant le. Valami mélyről szakadó, nagy-nagy erő hajtott a torkom felé egy kiáltást. De egek tudják miért, csak ennyi lett belőle: — Na te ne! Csoda volt. Ezek az öreg Kukán Balaton-szavai. És újra: — Na te, hé! Ne te! Ne! És felszabadult a Utazóid tarajok alól a két lapát. Barna volt a levegő mindenfelé. A hullámtörő kőhalom, meg a móló-ék elenyészett foltok. Hosszú, púpos foltok. Az ölkötényest nem láttam sehol. Szakadt az eső. Nem zápor ez, hanem olyan hideg, jéghideg, vághatatlanul sűrű eső, ami fáj. Milliónyi éles szem, akkorák, mint négy könny együtt, s nem a magasból, hanem közvetlen a fejednél, úgyhogy megfullad az ember belé. Csapja, veri, üli., tépi, szúrja és szálazza a szitott szemet. Be kell csukni a széniét s ekkor úgy érzed a pilláidat, mintha résezett zsalugáter lenne.... Üti, tépi, ráncigálja az eső. Az alacsony eső, mert a vadbarna felleg ott rohan a fejed felett. Rád szakad. Alul tébolyító himbálódzás mélyből magasba, őrjöngő hinta a csónak, keveredik és háborog a gyomrod és a fejed felett a szél, az eső, a l'ellegalj hintája. Kegyelmes Isten, milyen anya lehet az, aki ilyen vihart lúd szülni. Ott a part párszáz méternyire. Ott lefekhetsz a fa alá hanyatt, városbíró javaslatára úgy határoztak, hogy elvbon hozzájárul a képviselőtestület az indítványhoz és azt mielőbbi részletes előkészítés céljából a tanácshoz utalja. Ä szociális segélybizottság összetétele ellen. Sérelmesnek tartják a munkáspártok tagjai az új kormányrendelettel szabályozott szociális segélyezést és az ennek végrehajtására kinevezett bizottság tagjainak összetételét. Vidák Vince felszólalásában élénk hangot adott a munkanélküliek panaszának, amely abból áll, hogy a járási hivatal nevezte ki a bizottságot, ez azonban nem képviseli a munkások érdekét, mert a helybeli magyar munkásságot kihagyták belőle és a segélyek kiosztásánál mellőzések történlek. Tomasek Dezső állami jegyző ismertébe a bizottság kinevezésének és működésének mibenlétéi. Felolvassa a bizottság tagjainak névsorát és bejelenti, hogy a járási főnök a kiadott rendelet érteimében intézkedett. A legutóbbi élclmiszerjcgy kiosztásánál 26.000 korona értékű jegyet küldött a népjóléti minisztérium a járási hivatalnak, amely az egész mennyiséget a komáromi munkanélküliek közölt osztotta ki. Amennyiben ez nem elegendő, írjon föl a város a minisztériumhoz, hogy a következő cselekben a szükségletnek megfelelő jegyet bocsásson a Myriam Harry, az ismert francia ujságírónő hajón elkísért palesz' tinial útjára egy sereg németországi menekültet. Utazási élményéről számol be alábbi cikkében. Nyílt tenger. A Mariette-Pacha fedélzetén utazom.- Rabbiner, Rabbiner, wo ist der Rabbiner? —■ Egy sovány kis alak, akinek legfeljebb betemet a száguldó homok, agyonlépi a szél az üstökűd, de átölelheted a törzset és nem süllyedsz. Van levegőd, levegőd elég! De itl! — Ne le ne, hé! Négy apró, apró szavaeska és érzem az elordítások után, hogy berekedtem. Szinte szétszakadtak a hangszálaim. A homlokomról csurog a veríték, de érzem, hogy jéghideg a kezem feje. Hol van az ölkötényes? Sijijujj... ujjviiiseujjujjuj! — üvölt a szél és talán nem is a hullám, hanem az az üvöltő hangosság úgy dönt oldalra, hogy csuklóig merül a kezem a vízbe. Szorítsd a lapátnyelet, szorítsd, ne evezz, tartsd csak vízszintesen, így három támpontod van, különben felborulsz. No mosl! Most, életet és menekülési adó könyörületes Jézusom, most megvilágosodik, kivörösödik a hullámtörő félköre, ó, hála néked segítséget nyújtó Égi kéz, — mögötte vagyok ... Elvert a hullámzás. Nem vert rá, hanem elvert! Igen, elvert, de beljebb vagyok ... Nyugatra sodródtam. Mélyebbre. Látom a móló cementbodrát, úgy rohan a porral telt szél fölötte, akár egy vészfátyol... Suhan a vészfátyol, jaj, megkötik belőle az édesanyám gyászát... Nini, félig van vízzel a csónak. A kegyetlen, a förtelmes, a gonoszvizű mindenségét ,most ne dobálj hullám, mert befulladok. Mert befulladok és úszás? Hahaha ... Úszás? Hiszen úgy érzem, leszakad a karomról az izom. A jobb, meg a ballábam hüvelykujja mintha menekülni akarnának... Úgy elállanak oldalt a többitől. Komisz görcs fogja a lábfejem. Boldogságos egy Isten, csak most ne vess ki ebből a csikorgó kis bárkából, mert lábtőig fut fel a görcs és akkor... Akkor? Akkor harmadnapon, jó dél felé kigurít gyengéden a csendeske hullám. Kigurít a partra, forrón fut a tetemem alá a forró föveny és a fenéktől összekarcolt arcomból szürkült merevségben bámul fel a két, üveges szem az adriakék égi mezőre... Jaj, még csak ezüst pénzt sem tesznek a habok a szememre. Pedig erre, Sqmogyban szokás. Itt szépen bánnak, a halotjárási hivatal rendelkezésére. A további tárgyalás során Cseváír Ferenc azt kívánta, hogy legyen a bizottság mellett még egv ellenőrző bizottság is. amely a jegyek igazságos szétosztására ügyeljen. Kendi Zoltán dr. véleménye szerint a bizottság többsége olyan tagokból áll. akik nem ismerősök a helyi viszonyokkal és ezért nem működhetik helyesen a bizottság. Javasolja, hogy a képviselőtestület uj bizottság kinevezését követelje a járási hivataltól. Fehér Fajos. Cseszár István, Trencsik János felszólalása és Tomasek Dezső állami jegyző felvilágosítása után Fiilöp Zsigmond h. városbíró azzal kívánja Kendi Zoltán dr. indítványát módosítani, hogy a képviselőtestület írjon föl a járási hivatalhoz, hogy a járási főnök mielőtt kinevezi a bizottság tagjait, keresse meg a város tanácsát, hogy az tegyen a bizottság összeállítására nézve javaslatot, amelynek értelmében történjék a tagok kinevezése. A közgyűlés végül kimondotta, hogy az élelmiszer jegyeknek a szükségletnek megfelelő számban leendő kiutalása végett fölír a népjóléti minisztériumhoz. a bizottság kinevezésére nézve pedig a Kendi dr.-—Fülöp javaslat értelmében megkeresi a járási hivatalt. Ezzel a rendkívüli közgyűlés háromnegyed 7 órakor ért véget. sapkája a fülére esik, aki ócska redingótot visel, berohan az elsőosztályú szalonba, amelyben Mariette pasa mellszobra mosolyog a falrat'estetl karcsú, meztelen egyiptomi nőalakokra. "— Rabbiner:.. — kiáltja ismét a rémült kis ember. - Az utasok megdöbbenve hajolnak előre Tutankamen-stíiusu karosszékeikben. tál... Ej, ej, nagy lesz a kiáltás, ha Siófok felé sodor az alvó hulláin és olt fenekük meg a testem a hálózsák alján. Riadozó, rabul ejtett nagy halak között. — Segítség! Segítséég! Segitsééég! Mintha búgna valami. Búg is! Motor! Bizonyosan az ölkötényes futott a nagystrandhoz, a motorosokhoz! De gyönyörűen búg! Egyre búg. Retetetetetetete... De milyen régóta búg... Ejnye, már nem is búg... Istenem! Én Uram Istenein! Le kellene térdepelni a csónak vizes fenekére és imádkozni kéne! Istenem! Jaj. leszakad a vállam ... Ernyed a tíz ujjam ... Most, de most válik le a kéL hüvelyk a lábfejemről. Egészen zöldek ... Haragos zöldek. Már nem is verejtékezek... Didergek. Megint búg ja motor. Arra-e? Milyen égtáj van arra? Hát azt hiszed, hogy olyan édes falat vagy, aminőért rohannak? Feküdj bele! No! — Hé te ne hé! Hó! Hahhhu! Hé!! Sijjijujjujjiviviuvi! Sijj-sij j-sijj!... No, hála neked üdvözítő Jézus! Az, az a part. De sehol szabályos vonal. Mi a csoda ez? Hol a motor? Már megint semmi búgás ... De egy csipetnyi sem ... A: két karom azonban bírja ... Jaj, milyen különösen bírja. Miért dörög szakadatlan? Dörög, de azért nem olyan sötét a sötét. Ó, bocsásd meg a mi vétkeinket... Még azért esik. De milyen sűrű köd ott az a darab ... Mi az? Phű ... Phü de kiizzadtam. Hihihi... Hahahahihi! Az a sűrű zöld? Az a parti nádas! A nádas! Csak úgy repülök. Úgy repülök, mint egy hullámmadár. Mert visz a csónak, a lapátok, a hullám, a szél, a dörgés és a hátam csap ja az eső. — Krssz ... Krssz ... Krssz ... Benn vagyok'. Benn vagyok a nádasban. Eszi a nád a csónakot«: Krssz ... Krssz... Félméternyi se lehet alattam a fenék... Jaj, még' mindig mi van ödakünn. Valósággal köpi az ég a villámokat. De itt lefogja a hullámokat a sűrű nád! Jaj, ez, bizony ez a jó" Isten hullámtörője... Jaj, '-«'je.--'-' JJr.Oeik.ef beMtlekhEivaló segítsége. — Der Rabbiner? — szólalt meg szomszédimra, egy kis nő, aki hatalmas fekete kalapja alatt olyan, mini valami denevér. — Az előbb héber köijyvet olvasott, most felel, izgatottan mond valamit héberül a betolakodónak, aztán szelíden kituszkolja (az ajtón s eltűnik vele együtt a parancsnoki iiid irányában. — Ez is Németországból kikergetett zsidó — magyarázza és leül a szalon szökőkút ja mellé. — A rabbit kereste. Tudniillik, egy rabbi is utazik velünk, egy antwerpeni rabbi, aki zarándokúira megy Jeruzsálembe. Ez a másik ember a családjával együtt Palesztinába menekül. Útközben meghalt az egyik fia és felesége ezt a csapást nem tudta kiheverni. Időnként szorongó rohamokat és sírógörcsöket kap. Azt hitte, hogy a rabbi tahin megtudja nyugtatni a feleségét. Ahol nincs gazdasági válság — Eddig körülbelül tízezer zsidó ment ki és még többen is mennek Palesztinába. Az ma a világ egyetlen országa, ahol nincs sem válság, sem munkanélküliség. Sőt ellenkezőleg, kevés a munkaerő. A gyárak, hogy ne kelljen megállniok, kénytelenek kölcsönkérni egymástól munkásokat és szellemi munkásokra is szükség de holtfáradt vagyok. Különös ösztön: ki a csónakból! Ki! Erezze a láb a földet! A földel! Kiugrók és mennyei érzésein támad! Érzem gémberedt lábujjaim alatt a homokos, éles, bársonyos anyatalajt... Csodálatos : kiállt a görcs. .. . Meleg a fenék. Meleg. Csupa lűz. Simogat. Piros, vékony csík a vizen. Két helyen is kihasította a lábamszárát a kés. A nádlevél-kés. Milyen szép, piros a vérem. Ahá, a térdem alatt, az ikránál. Csíp egy kicsit. Nini, milyen világos lett egyszeribe. Pedig még ordít a Balaton. Istenem, milyen boldog vagyok ... Ez is eszembe jut és a félig szakadt hangszálaimmal ordítom: Szegéin- halász hova légy, Jön a vihar érted ... Hullám alatt tova mégy, Elkopik a térded ... Esküvőd meg nyoszolyád Nem lesz Badacsonyban, Nem esküszik, ki úszik Hóttan Balatonban ... Összenyalábolok egy csomó puha, felső nádlevelet csokorba és belecsókolok... Integetek nagymessze a móló felé s kiáltom : — Köszönöm, testvér! Testvér, köszönöm! Pedig nem állt ott a feketekötényes. De hát illik ... * Mikor jöttem visszafelé, kerek és békés felhők járták az eget. Néztem a vizet, az eget, meg a békésen járó fellegeket... És eszembe jutott megint, hogy csak a hegyek, a fellegek, a viharok, a hullámtarajok, a süvítő vízszinti szelek, a fenyegetőzőid jegenyék, a vakítva száguldó mederhomokszelek, meg a nádas, a csodadalú nádas maradtak pogánynak... Egész nap hívott a nádas. Ott voltam... Várt rám ... * Szegény halász hova légy, Jön a vihar érted... ; Német menekültek hajóján Palesztina felé. „Négy nemzedék óta laktunk már Berlinben ... fiam elesett a háborúban ■ ■ • úgy szerettük Németországot... aztán jött egy szörnyű este.. ■ “
