Komáromi Lapok, 1933. július-december (54. évfolyam, 52-102. szám)
1933-08-26 / 68. szám
4. oldat. KOMÁROMI LAPOK« 1938. augusztus 26. Üszögmentes lesz a búzatermései ha vetőmagját AGROSTAN'Oal pácolta 1 Amellett szebb és több búzát is termel, még hozzá olcsóbban is! Mert minden mázsa vetőmagnál 10 kilót megspórol és holdanként egy mázsával több termése lesz a gálicos pácolással szemben. Próbálja meg! — Száraz pácolás — munkamegtakarítás — üszögmentesség — többtermelés! 1 kiló Agrostannal 5 mázsa búzát pácol meg. Kapható minden a szakmába vágó üzletben, ha helyben nem kapná, forduljon a főlerakathoz: Robinsohn és Kada mérnök vegytechn. társasághoz Bratislava, Duna utca 24. Éillna, Legionárska 5. 309 van. A német zsidók főképpen iparosok. Nagyon szivesen fogják őket látni. Pedig valamikor az egész zsidóságból ők voltak a legközömbösebbek a cionizmussal szemben, sőt gyakran ellenségesen foglaltak vele szemben állást. »Nem lehet egyszerre két hazái szolgálni«, mondogatták, ha hívtuk őket. Mi először németek vagyunk, csak aztán zsidók. Ebédre csöngetlek és elváltunk. Később ismét találkoztunk a pompás ebédlőben. A falat egyiptomi freskók borítják, a lépcsőion II. Rhamses szobra áll őrt. A cionista nő gúnyosan mosolyog. — A háromezer év előtti Hitler. Ha a hajóslársaság tudta volna, hogy valamikor főleg zsidók lesznek az utasai, bizonyára nem állította volna ide Rhamses szobrát. Tíz évvel ezelőtt azonban a gazdag zsidók még nem zarándokoltak Jeruzsálembe. Most mi pótoljuk a katolikus zarándokokat. Délután ismét találkoztunk. Ezt mondta: — Részt akar venni a minha imán? Rendelkezésünkre bocsátottak egy helyiséget. Ima a gyermekszalónban A gyermekszalónt bocsátották rendelkezésre, mert ezullal nem utaznak gyermekek a hajón. Világos, tágas helyiség. A falon gyermekeknek való rajzok, bohócok, fákról dobálódzó majmok. Kis székeken ülnek a sapkás emberek. A rabbi széles nemezkalapot visel és hófehér szakáll borul redingotjára. Nekünk és még néhány hölgynek a leghátulsó iskolapadon kell szorongnunk. — Mire várnak? — A tizedik zsidóra. — Miért? — Mert ehhez az imához legalább tíz résztvevő kell. — lit vannak a nők. — A nők nem számítanak, nem imád-, kozhatnak együtt a férfiakkal. ■— Alacsonyrendűeknek tartják őket? — Nem, hanem túl nagy volna a kísértő erejük. Újabb három férfi jön a helyiségbe. Most valamennyien felállnak és a komikus rajzokkal díszített fal felé fordulnak, mert ez van Jeruzsálem felé. Áhítalosan meghajolnak a majmok és a bohócok előli. Kénytelen vagyok elmosolyodni, olyan furcsa ez az ellentét a világ legrégebbi vallási szertartása és a gyermekszoba díszlete között. — A világ legkülönbözőbb zsidó típusai vannak ill együtt — mondja a mellettem ülő hölgy — egy párizsi szobrász, néhány amerikai bankár, egy jugoszláviai iró, algíri kereskedő és a német meneküllek. Nézze meg azokat, hogy imádkoznak. Ugv szerettük Németországot... Megismerem a sovány kis embert, akivel reggel találkoztam. Fájdalmas keserűséggel hajlong a nevetséges fal felé, fejét az egyik festett pálmafába veri, könyörgő hangokat hallat a bohóc felé, mintha csak a jeruzsálcmi Panaszok Falánál imádkozna. A szoba végében kis bábszínház áll, melynek figurái botjukkal fenyegetik a híveket. De most már nem találom nevetségesnek a jelenetet. A második osztályon újabb menekülteket találunk. A legtöbben nem felelnek kérdéseimre, félnek, hogy ártanak az otthonmaradotlaknak. Csak egy bájos, fehérhajú nagyanya könnyít magán szavakkal. — Úgy szerettük Németországot. Olyan jól éreztük ott magunkat. Négy nemzedék óta laktunk már Berlinben. Fiam elesett a háborúban, az unokám arról ábrándozott, hogy belép a hadseregbe. Egyik fivérem Palesztinában él. Mindig írta: »Gyertek, gyertek, ez a mi igazi hazánk.« De mi semmieselre sem akartuk elhagyni Poroszországot. Aztán jött egy szörnyű este, amikor ezt énekelték az erkélyünk alatt: »Die Juden sind unser Unglück«. (A zsidók a mi szerencsétlenségünk.) Azt hittem, ott mingyárt meghalok, hiszen én a fiamat adtam a német hazának. Később még rosszabb lett. A gyerekeket az iskolában zaklatták, a zsidókülsejű járókelők hálára vegytintával ráírták: »Zsidó Judás«. Már ki sem mertünk menni a házból. Eladtuk hát mindenünket és eljöttünk. Négy nappal később feltűnt a Libanon. A hajó befutott Beyrut kikötőjébe. A fedélzetet hordárok, hozzátartozók és különböző kikötői emberek rohanják meg. Egyeseknek a trikóján a zsidó »Dávid pajzsa«. — Zsidók ezek? — Nem. Ez a hajósok jelvénye. Ezek arabok. Az arabok mind beszélnek héberül, sőt jobban beszélnek, mint mi. Ők fognak megtanítani minket az igazi tiszta héber kiejtésre. mmmmmmmmmammmmmmmmmmmmmmmmammmmammammammmmmmmm Akit megátkozott a haldokló A monostori pereces szelleme megboszulta a halálát. A babonás monostoriak az Isten ujját látják a halálesetben. Saját tudósí! aktól. Még bizonyára élénk emlékezetükben van olvasóinknak az a szomorú eset, amely a komáromiak kedvenc kiránduló helyén, Monostoron történi. Lapunk, a Komáromi Lapok is megírta az esetet. A monostori szőlőhegy lakói és kirándulói előtt ismert alak volt az öreg pereces legény, Bezák bácsi, aki egyik vasárnapon a jó üzlet örömére nagyon föl talált önteni a garatra és pityókosan árulta perecéit. Közben a gyerekek a perecárus hangját utánozták és csúfolni kezdték az öreget, aki erre mód nélkül földüliösödött és részeg fejjel nem a bűnösöket szidta, hanem egy csoport embernek támadt, azt hívén, hogy azok csúfolják és botjával neki támadt Barta Lajos monostori lakosnak. Ebből verekedés lett és Barta önvédelemből történt védekezése olyan súlyosan érte az öreget, hogy később belehalt sérüléseibe. Barta egészen ártatlan volt különben a dologban, mert az öreg perecárus részeg fejjel valósággal beleszaladt a ha1 álba. Az öreg perecest eltemették és már napirendre tért az eset fölött a monostori közvélemény is, csak a monostori öreg asszonyok Komárom, augusztus 25. mendemondája kezdte suttogni, hogy az öreg pereces megátkozta halála előtt Bartát és a monostori öreg asszonyok éjjel vélni látták az öreg pereces szellemét is fehér lepelben végig libbenni a szőlők között. A monostori babonás nép mendemondájának aztán most újabb tápot adott egy megrázó szerencsétlenség, amely Barta Lajos családjában történt és most az öreg asszonyoknak ugyancsak van mit mondani. Az történt ugyanis, hogy Barta Lajos 11 éves hasonnevű fia elment a monostori Kisduna ágába fürdeni, de a mély vízben hirtelen rosszul lett, eszméletét vesztette és elmerült a vízben. Mire a közelben dolgozó halászok odaéveztek. már meghalt. Hulláját kifogták és nagy részvét mellett temették el. Most persze ebben a szerencsétlenségben az öreg asszonyok Isten ujját látják, pedig Barta nem volt közvetlen oka a vén pereces halálának. Egész sereg magyar darab kerül szinre a jövő szezonban párizsi színpadokon. A hőmérő még meleget mutat, beláthatatlan hosszú embersorok várnak helyre, vízre, lehűlésre a korlátolt befogadóképességű párizsi uszodák bejárata előtt. Ebben az atmoszférában kissé talán »korszerűtlen« színházról, új szezonról írni, hisz e percben sztárok színigazgatók, írók, a többi földi halandókkal együtt, szintén vízpartokon üdülnek, elmúlt, kulisszák mögötti vagy kulisszák előtti küzdelmek után. Ennek ellenére már mindjobban kibontakozik a jövő szezon, amely talán csak annyiban fog különbözni az előzőtől, hogy a különböző nacionalista hullámok ellenére, az eddigieknél is nemzetközibb lesz. Nem is lehetne, másként. Párizs néhány soviniszta jelszótól eltekintve mindig szerelte és ma is szereti a külföldi művészeket és ha egy darab szellemes, új vagy érdekes, írójának külföldi volta ellenére is melegebben fogadja, mint akármelyik kedvencének kevésbé sikerült bohózatát. A magyarok esztcndőről-eszlendőre több teret hódítanak a Szajna partján és az új szezon nem csupán több magyar darabot, de esetleg néhány magyar színésznőt is francia színpadra segít. Mindenekelőtt a magyar operettek kezdenek divatbajönni és a »Bál a Sovayban«, a »Viktória és huszárja«, meg a »Madame I)ubarry«-n kívül, amelyek a jövő szezon elején kerülnek szinre a jónevű- Empire, Mogador és Marigny színházakban. e percben még két másik magyar operett lekötéséről is tárgyalnak. Próza terén se lesz hiány. 'Az ősszel bemutatásra kerülő magyar darabok sorát Hatvány Lili »Ma este vagy soha«-ja fogja megnyitni. A vígjátékot az előkelő Theatre des Ambassadeurs fogja bemutatni. Le van kötve úgy Fodor »Csók a tükör előlt«-je, mint a most elhunyt Újhelyi Nándor két vigjátéka, akinek egy komédiája. most másfél esztendeje, ha idegen név alatt is, már szinrekerült Párizsban. Most folynak a tárgyalások Lengyel Menyhért világsikert aratott Antóniájának párzisi előadásáról, melynek érdekessége volna, hogy főszerepét francia nyelven is Fedák Sári játszaná. Néhány héttel 'ezelőtt Fedák maga tárgyalt ebben az ügyben Párizsban, szeptemberben ismét visszajön és elvben semmi akadálya sincs annak, hogy magyar, német angol nyelvű szereplése után, Fedák franciául is eljátssza éleiének egyik legparádésabb szerepét. Sokat írtak Alpár Gitta párizsi delhijéről, de a szőke magyar énekesnő — itt úgy tudják — egyelőre nem tud választani" pesti és párizsi szerződésajánlatok között. Néhány francia lap pedig már fényképét is közölte, azzal a megjegyzéssel hogy ő lesz az Empire színház új, őszi vedette-je. Csendesen, de annál nagyobb igyekezettel készül már párzisi bemutatkozására a nagyváradé származású Zilahy Irén, aki hónapok óta a francia fővárosban van, szorgalmasan tanul franciául; de még senki sem tudja, hol és melyik darabban lép először a francia közönség elé. Már szinte nem is számít magyarnak Kiss Eszter, az egyetlen magyar színésznő, ki hibátlan kiejtéssel beszél franciául, annak ellenére, hogy hét évvel ezelőtt látta meg először a Szajna partjait. Észak- Afrikában, a világhírű francia rendező, volt színigazgató, Finnin Gcmier vezetése alatt most fejezte be a »Le S moun« (A Számum) filmfelvételeit, amelyben a vezető női szerepet játszotta, míg az őszre a híres francia drámaíró, H. R. Lenormand külön a számára írott új darabjának főszerepét fogja eljátszani. A Molnár-darabok »mezején« egyelőre csend. Mindössze egyik régebbi egyfelvonásos darabjáról, a Marsallról tárgyalnak. A darab valószínűleg egyik bulvárszínház műsorának bevezető vígjátékaként kerül szinre. Nagy a bizalom Zilahy iránt, akinek »Tűzmadar«-a a múlt szezonban tisztes siker volt és akinek több darabjáról most »alkudoznak« kulisszák és igazgatói irodák párnázott ajtói mögött. Merí párizs szivesen befogadja azokat a külföldi művészeket, akik írásaikkal vagy játékukkal a francia főváros sokszínűségének csak díszei és elengedhetetlen kellékei lehetnek. Elmést a Nagyasszony. Fekete hír futotta be a várost a kora reggeli órákban s az emberek, akiket a sok csapás megviselt, akik nagyon is elfáradtak az élet igájában, erre a hírre kizökkentek abból a közönyösségből, melyben szomorú életüket vonszolták. Talán az egész város ismerte; a régi Komáromnak az őszben járó polgárai mind, mind ismerték, tisztelték a Nagyasszonyt, aki egy hosszú, szép élet után, örökre lecsukta jóságos szemeit. A Nagyasszony: néhai Ka ez Lajos, Komárom város boldog emlékezetű, széles tudású tanácsnokának özvegye volt. Mély istenhit lakozott benne, gyönyörű lélekkel áldotta meg az ég. Tele volt idealizmussal, csordulásig tele szeretettel. Mig férje élt, annak az írás szavai szerinti értelemben, valóban hitvese volt, az asszonyok példaképe. Ragyogó s öröknek látszó tavaszban élt férje oldalán, nevelte két gyermekét, a két büszkeségét s lelkének minden kincsét bőkezűen szórta rájuk; minden sóhajtása és imádsága az övéké volt. De a család mellett nem szűnt meg soha sem azokra is gondolni, akiket az élet a porba sújtott. Ö olt volt, ahol könnyeket kellett letörölni, ahol segíteni, ahol vigasztalni kellett. Ajtaja nyitva állt a szegények előtt, cs boldog voll, öröme volt, ha a könnyes szemek felragyoghattak, ha látta, hogy lelte emberiesen isteni volt. A Nagyasszony jóságos arcát, melyen az ég derűje pihent, férjének elvesztése árnyékolta be. Alig bírta a rettenetes csapást. Olyanná lett a lelke, a kedélye, mint az a ringó, aranykalászos buzatenger, melyen végigszáguld egy rémes zivatar. Csak lassan, lassan tudott kitámolyogni a fájdalom szirtes útjáról. A hit volt a mankója, két szerető gyermeke a lelketadója. Családjának szentelte ezután nemes életét. Úgy szórta rájuk áldott lelkének kincseit, mint az ég a tavaszi esőt... Szerette az Isten. Gyermekeiben megfizette jóságát, unokáiban áldását. S egy szép élet után, eljött számára is az alkonyat. Elbúcsúzott gyermekeitől, megköszönte létét Annak, aki adta s azután örök álomba merült. Elment a Nagyasszony. Elment a komáromi kálvinisták nagy temetőjébe, hol a régi Komárom nagyjai álmodnak csendesen. Megható, hogy a Nagyasszony boldogult férjének nevenapján: Lajos napján szállt alá a sírba, mely neki életében bucsujáró helye voll. Beteljesült az utolsó kívánsága... Fájdalmasan nézünk utána. Ismét szegényebbek leltünk. Vigasztalásunk harmonikus életének nemes példája lehet! Mészáros Lajos János. Istel a ni ül, a régi kipróbált minőségben a MORAVIA R. T.-nál BRATISLAVA, Michálská 8, veszi legjobban, mert megbízható.
