Komáromi Lapok, 1933. július-december (54. évfolyam, 52-102. szám)
1933-08-26 / 68. szám
2 oldal. »KOMAROMI LAPOK< 1933. augusztus 26 Robbanás okozta a bőst katonai szerencsétlenséget. Eaus cherné kozmetikus Komárom, Deák Ferenc-u. 1. Telefon 176 Egyéni rendszerű arc-, bőr- és szépségápolás. Hajszálak végleges eltávolítása. Mindennemű szépséghibák szakszerű kezelése Quarz besugárzás 133 Összes modern kozmetikai eljárások Telefon 176. Díjtalan tanácsadás. Telefon 176. Szerdai számunkban mi voltunk az elsők, akik hirt adtunk arról a megdöbbentő szerencsétlenségről, amely Bős község határában gyakorlatozás közben érte a pozsonyi utászkatonákat. A katonák, távol lakott helytől, hídépítésben és robbantásban gyakorolták magukat. Robbantás közben nagymennyiségű robbantószer hamarább exploddlt, mintsem a robbanás környékéről a katonák elmehettek volna. A robbanás következtében Winkler Jaroslav mérnök-főhadnagy és Rózsival János őrmester életüket vesztették. Reichel Rudolf katonát súlyos sérülésekkel szállították a komáromi helyőrségi kórházba. >krivánek Ferenc szakaszvezető és Jung Ferenc közlegény a robbanás pillanatában idegsokkot Komárom, augusztus 25. Tizenhat városi képviselőtestületi tag azzal az írásbeli kéréssel fordult a városbíróhoz, hogy a munkanélküliséggel kapcsolatos kérdések elintézése céljából rendkívüli közgyűlést hívjon össze. A törvény rendelkezéseinek megfelelő beadványra a rendkívüli közgyűlést egybehívták és azt a képviselőtestület szerdán, augusztus 23-án délután 5 órakor tartotta meg a városháza nagytermében. A közgyűlés összehíváásra vonatkozó beadvány aláíróit a Komáromban Hivott a nádas. Irta Babay József. Egész nap hivott a nádas. Már kora reggel vágyódtam utána és úgy terveztem, hogy a penzió strandjánál filók csónakba, megkerülön a mélyvízig épített leltei mólót s párhuzamosan a parttal, ezen a mélyvonalon evezek le a dél felé eső nádasig, ahol csak a kardlevelek, az árva parti békák, a messzeségből kiverődő apró hullámok beszélgetnek. Ahol egyébként lelket ölelgető balatoni csend van és sikoltó-rikoltó nyaralónép, virtusból vitorlázó nagyvárosiak, csónakot nyomorgató, gyáva idegenek nem zavarják acsodaszínü nagy tó áhítatát. És úgy terveztem, kátrányozolt, hullámtaréjon is engedelmesen sikló csónakommal beveszem magam a mély nádas rengetegébe és onnét csodálom majd a fenséges és minden megmozdulásában titokzatos vizet, a kecskekörmök bölcsőjét, a tihanyi visszhang édesanyját, aki talán azért viharzik az idén sűrűbben, mert elvesztette ezt az édes gyermekét. Kerek és békés felhők járták az eget. Csobánc fölött azonban egy szemernyi sem úszotl. Csobánc, meg keletebbre: a Koporsó-hegy azur-hátterében is tiszlakék volt az égvidék. Nem tudom, miért, de valahányszor itt kuporgok a somogyi parton és csodálom a nagy víz mögé terülő égi mezőket, csillagokat látok rajtuk, különös, tejfehér csillagokat, amelyek aztán homálybaboruláskor beezüstöződnek, szinte zokog belőlük a boldog ragyogás. Általában furcsa és babonás ihlet száll meg, ha itl vagyok. Olyan színek vetődnek elém, amelyek imára hívhatták a múltban Kupa homokszürke szakállú papjait, babonás és ősi ihlet, a temetett múltú Somogy titkai, amelyekből kidalolnak a német földről jött szekeresek. Ezek a szekeresek hozták Szent István papjait. Úgy alkonyatidőn elképzelem, ha vonultukban megállították a fenyerges és rézzablás, nehéz lovakat s kék szemük tekintete ráborult a Balatonra, azt hitték, a tengerek hírnöke gyöngyözik a zalai hegyek alján. És ha vihar tombolt a víz csodaszintjén, és üvöltve száguldtak pogány szelek, kapott. A szerencsétlenség színhelyén hivatalos bizottság jelent meg, hogy a robbanás okát felderítse. Vízi akna robbant fel idő előtt. A prágai nemzetvédelmi minisztérium újabb jelentést adott ki tegnap a bősi katonai szerencsétlenségről. A szerencsétlenség a hidászkatonaság aknavető századának robbantási gyakorlata közben történt. A gyakorlatokat a Baka nevű Duna-ágban tartották. Winkler főhadnagy négy katonával beült egy csónakba, amelyen magukkal vittek egy vizi aknát is. Az akna időelőtt, a csónakban, ismeretlen okból felrobbant. A robbanás kettészakította a csónakot. Így keletkezett a halálos katasztrófa. A nemzetvédelmi minisztérium annak idején nyilvánosságra fogja hozni a nyomozás eredményét. uralkodó nagymérvű munkanélküliségből eredő tarthatatlan helyzet és a vasúti-kikötői ‘munkálatoknál napokkal ezelőtt, a vállalkozó cég által elköveteti szerződéssérlés következtében lejátszódott véres esemény indította arra, hogy a város képviselőtestületéhez folyamodjanak és annak közbenjárásai kérjék az illetékes felsőbb hatóságok sürgős intézkedése iránt. A rendkívüli közgyűlés a legnagyobb rendben szerdán délután Fülöp Zsigmond h. városbíró elnöklete mellett folyt le, aki megnyitván a közronggyá tépve a barnvárfák, ősfüzesek, kattak-nádasok sűrűjét, megremegtek a gondolatra: milyen erős lehet itt a nép? Ha a szél igy megtépi csuhájukat, milyen izommal hasogatja szét a pogány szekeréé a pápai imáit s a püspöki intelmeket? Széthasogatta és összevarrta újra ... Csak a hegyek, a fellegek, a viharok, a hullámtarajok, a süvítő víz-szinti szelek, fenyegető zöld jegenyék, a vakítva száguldó meder-homokszemek, meg a nádas, csoda dalú nádas maradtak pogánynak ... Egész nap hívott a nádas, odamegyek. Vár rám. * A móló közé épített hullámtörőnél négyméteres a mélység. Emberi kézzel mért négy méter, kettő méterig süllyed bele a hajó, kettő marad alul. Nem olyan barátságtalan a mélysége, ám ha vihar dühöng felette, iszonyatossá válik ez a mélység és az a maradék kétszáz centi. Nagy, külső kört húzott a csónakom künn a vizen, mert keletti szél fújt és erős volt a hullámverés. Csupa negyedmázsás, vörös kövek halmia ez a hullámtörő, ha rájuk vágja farral a hullám ezt a könnyű kátrányozott uszószerszámot, hát daráitokra törik. A mólóról egy feketére égeti, magas, ölkötényes kikötőmunkás integetett felém. Bólintottam. Látta. Erre Badacsony irányába nyújtózkodott a figyelmeztető karja. Köszönöm! — kiáltottam és jól hátrahúztam az evezőket. A Badacsony fölött haragosfehér, kerek felhőcske lebegett. Talán nem is lebegett, hanem állt mozdulatlanul, mintha a viharok gonosz kacagáséi szűrszabója odafércelte volna a nagy ég rokkjára foltnak. És azért fércelte volna oda, hogy a szélgyerckek egyetlen intésre letépjék. Mert ha letépődik a nyugalomról egy ilyen kis darab fenyegető fehér felhő, akkor egyszerre száguldani kezd, megnövekszik, besötétül, a keleti vagy a déli, kicsúcsosodó sarkából elővillan valami kis kölyök villám s a következő percben már meg is dördül. Mire vége van a dörgése dördülésének, már felnőtt íelleggé változott, beborította az ég egész nyugati arculatját és olyan színe lesz, mint amikor a villámütött arc a szederjes színből szénfekegyülést, a törvényes formaságok elintézése után bejelentette, hogy Csizmazia György városbiró betegsége miatt nem jelenhetett meg a közgyűlésen. Meg van arról győződve, — úgymond — hogy a képviselőtestület valamennyi tagjának hő óhaját fejezi ki akkor, amidőn őszinte szívvel kívánja, hogy a Mindenható minél előbb adja vissza a városbiró jóegészségét, hogy újra megjelenhessen hivatalában. Majd az egyes pártok helyettesítéseit jelentette be az elnöklő h. városbiró, mely után a közgyűlés rátért a tárgyra. A beterjesztett javaslatokhoz elsőnek Yidák Vince szólalt, aki beszédében rámutatott arra. hogy 2600 munkanélkülit tartanak nyilván Komáromban, de nem akar megindulni a munka. A város többizben sürgette a felsőbb hatóságoknál a közmunkákat, s hogy végre egy kisebb méretű állami munkál kezdtek meg, abból sem volt haszna a komáromi magyar munkásságnak, amelynek csak néhány tagját foglalkoztatták addig, mig béremelést nem kértek. Az idevaló magyar munkásokat háttérbe szorítják az idegenből hozott munkásokkal és minden törekvés arra irányul, hogy az itteni munkások ne juthassanak keresethez. Mindent el kell követni a tanácsnak és a képviselőtestületnek, hogy ez az állapot orvosolva legyen. lévé változik. A feketére égett ölkötényes kikötőmunkás ordított valamit. De elkapta szavát a szél, darabokra tépte és besodorta a hullámtörő fogadásához. Csikorogtak az evezőim, siklott az öreg bordás csónak, de láttam, hogy a babtarajok egyre sűrűbb rajokban rohannak felém; a tó közepéből. Százat nem számolhatok s utol ér a vihar. Mert nincs víz a világon, ahol olyan hamar összetörik a csend, ahol a hullámok útja oly vad riadalommal barázdázza fel a tükröt, ahol a hörgő dörgés, a süvöltő szél olyan ezerperces sűrítéssel támad harmadszori, szárazföldbe zári kis tengerére, mint a Balatonon. De én, hála Isten, nem félek lőle. Én itt szívtam a fájdalom első csepjét, én itt leheltem a lét első sóhaját, én itt nevelkedtem, nekem testvérem a víz, a pari, a nádas, a vihartálló jegenyék, a rezulák, amelyek beljebb súgdolóznak, én százszor járlam már Kukán bácsival a haragos vizet és ha kenderkötéllel, meg fahúsba ágyait szálfával építem is a gyolcsvitorlát, engem nem bánt a Balaton, én 'a gyermeke vagyok, a föld jeniedre, meg a parlja-ágya szülötte, amellett tudok véle beszélgetni is. Tudom, Kukán öreg halász tanított rá, — ha oldalt ver a hullámzás és derékba akarja törni az evezőlapátom, csak ennyit kell neki mondani: — Na te ne! Hé, hó! Mert Kukán bácsi azt vallja, hogy a víz nem ember. Az ember hosszú és sokszor nehezen kimondható szavakba önti az értelmet. Ilyeneket, hogy: Ne okvetetlenkedj! Hát ezt, hogy »okvetetlenkedj« — hiába kiáltom a habokra. A habok ősi egyszerűségben élnek. Csak kél tulajdonságuk van: a nyugalom és az indulat. Tehát csak egész rövidke kiállásokat szabad értetni velők, ilyeneket: Hó! Ha-hó, no le, ne, csiss! Alámerítem a jobboldali lapátol és mélyet merítek, nagy hullámok rohantak felém, l'ehérfodros és hasadt volt a hátuk. »Törött«-ek voltak. Valósággal bőgtek. Embernyi magas hullámok emberfeletti erővel. Jaj, ha az egyik tarajára tudnék siklani. ez legalább jó harminc métert jelentene, sodródásban és négy evezőcsaazért indítványozza, hogy a közgyűlés írjon föl a felettes hatóságokhoz, hogy azok küldjenek Komáromba vizsgáló bizottságot, amely vizsgálja meg azl a tűrhetetlen és igazságtalan metódust, amely szerint az itteni munkásokkal elbánnak. Csevár Ferenc rámulat arra. hogy a kikötő céljaira átadott telkek olcsó áron történt eladására kötötte ki a város azt a föltételt, hogy a kikötővel kapcsolatos munkáknál idevaló komáromi munkásokat kell foglalkoztatni. Most vidéki munkásokat foglalkoztatnak és ez nagy sérelem az itteni, nyomorban élő munkanélküliekre. Ez a szerződés a vállalkozó céget is köti. Lóránd István azt javasolja, hogy ezekről a súlyos sérelmekről sürgönyileg érlesítse a képviselőtestület az országos hivatal munkaügyi osztályát és a prágai munkaügyi minisztert, kérve, hogy küldjenek ki állami megbizottat. aki ellenőrizné a helybeli munkások foglalkoztatását és azok munkabérét a helyi viszonyok szerint rendeztetné a vállalkozóval. Ezenkívül kérte, hogy az iskoláknál dolgozó munkásnőktől lakbérhátralék fejében csak a munkabér felét fogja le a számvevőség. Herczegh István h. főszámvevő felvilágosítása, Pálfg Antal és Kendi Zoltán dr. felszólalása után a közgyűlés kimondotta, hogy sürgönyileg és feliratilog megkeresi az országos hiuaial pással úgy tizenhat métert cél iránt való haladásban. Próbáljuk meg. Alámerilem a jobboldali lapátot és mélyet húzok vele. Istenem! Megreccsen az egész kis viziszerszám, orra dobni a baloldali evezőt. A baloldali, alig hullámélre emelt evezőmet most csónak alá vágja a tarajl'odor, szinte megfordulok a csónakkel kelet felé. Látom, az ölkötényes, feketetestű ember a móló élén áll, ballábál előrevetette, felsőteste egészen beledől a szélbe, hogy el ne vágódjék. Mert percenként két oldalról támad a szél, úgy látszik, odafenn vadul vonaglik a levegő. Teli tüdővel ordít valamit Mindig estik egy szót. De nem értem, mert foszlányokká tépődik a szava. Csak a nyújtott, bömbölő magánhangzói csapódnak a fülembe. Ej, de jól esik ezt tudni, hogy nem vagyok egyedül. Azaz egyedül vagyok — a rémület és kétségbeesés még nem ültek a vállaimra és nyugodtan lesem a víz őrjítő erejű támadását. Egyedül vagyok idekünn. a négy méteres víz felett, egyetlen menekvő vitorlást se látok és hála Isten, szemnyi csónakfolt sincs sehol. Nagymessze, Szemes felé dolgozik ugatva a kotrógép, de annak jó, az kegyetlenül le van horgonyozva köröskörül. Egyedül vagyok, de a kékkő tényes azért vigyáz rám, ordítva vigyáz, vájjon mii ordít? Irányt tanácsol? Hiába. Kétszáz méteres kör a liullámtörő. A tragédiám: nem evezhetek hullámirányban a pari felé, mert úgy vág ki csónakostól a vörös kőhalmazra. hogy a csónakbordák, meg az én bordáim is összetörnek... A tragédiám: meg kell küzdenem a mélység feletti kétszáz méteres vonallal, ha túl jutottam ezen a rövidnek látszó halálsávon, akkor már verhet, dobálhat, öntözhet, csaphat, dönthet, recsegtethet, akkor már kisiklok a karjai közül és a föveny nem töri össze a csontom. Hét perc alatt befeketedett a világ. Láthatatlan messzeségbe tiintek a zalai partok. A sötétzöld, örjöngő víz felett taplóbarna fellegfal húzódott, amely dörgött, szakadatlan dörgött. A laplóbarna falra egyszeribe vagy hét V betűt írt a villám, hét egvmásbafutó V betűt, félelmetesen cikkázót s nyomban utána, mintha a csónakfenékre akart volna nyomni, leszakadt Rendkívüli városi képviselő* testületi közgyűlés foglalkozott a munkanélküliséggel. Távirati megkeresés a felsőbb hatóságokhoz. — Uj szociális bizottság kinevezését kérik a járás főnőktől. — Néphonyha társadalmi alapon.
