Komáromi Lapok, 1933. július-december (54. évfolyam, 52-102. szám)
1933-08-12 / 64. szám
4. oldal. »KOMÁROMI LAPOK« 1993. augusztus 12. mot, mely a Gut-Keled nemzetségből származó és magukat (a szentélyben lévő márványtábla latin felírása szerint) Orseoló Péter és 11. Endrétől származtató Amadé bárók patronátusa alá tartozott, akik „— a templomra mindig bőven áldoztak.“ Mint ma már ritka kuriózumot említem meg a remek gót portálé előtt lévő szégyenkövet, melynek erősen vásott formája bizonyítja, hogy valamikor elég gyakran volt üzemben. Mellette egy hatalmas terméskőből kifaragott keresztkút hallgat bölcsen, ahogy illik ilyen fontos edényhez ... A templom érdekes barokk hajójában az Amadé, Pfeifer és Pucher családok ősi címerei díszelegnek, emlékezvén „nagy, jó urairól“ a templomnak és a falunak. Messze vidéken egyedüli a maga nemében a hajóban levő barokkoltár, melynek felső része remekbe faragott szószék. Harmonikusan kapcsolódik a barokk hajóhoz a gótikus szentély, ahol falba vágott és erős vasrostéllyal elzárt bemélyedés látható, melyben a régi zür-zavaros időkben (amikor a hajó egyszerű gerendákból összerótt tákolmány volt) a templom kincseit őrizték. A sekrestyében érdekes művészettörténeti dokumentum Szent Vendel rokokó képe, amint bíborban, koronásán, széles aranyövvel, olvasásba merülve legelteti nyáját. Teheti, ő a pásztorok védője! A képet Amadé Antal báró festette és csodálatos, hogy ez a szép és értékes kép a sekrestye homályában porosodik. Várkony ... áll az ember a homályos templomban és gondolkozik... Eldugott, kicsiny csallóközi falu és mégis egy csendes augusztusi reggel megjelenítette előttünk régi letűnt korok élő lelkét kőbe, fába dermedt műalkotásaiban. Valahogy a nagy tradíciók emléke üli meg a falut is. A tiszta, rendes házakat intelligens, dolgos, régi szokásaihoz hű, amellett okos, haladni vágyó nép lakja, erős kulturális, de amellett nagy praktikus érzékkel is megáldva. Szép kulturépületei mellett emelkedik szeszgyára, épül a malma, remekül prosperálnak szövetkezetei és önérzetes lakosságának arcán a komoly önérzet, az ősi földbe gyökerezett önbizalom. Jó néha ilyen falukban is megfordulni. Köszönöm Várkony, amit megmutattál: erőslelkü, céltudatos vezetők által irányított munkádat, józan, reális tennivágyásod és tudásod, régi szép táncaid és szokásaid, ősi, szép magyar arcodat. Várkony, Te példa vagy, tett vagy, áldjon meg az Isten. Kossányi József. Az idők kollektivizálták az 'embert, nyájjá tömöritették az egyeseket, a tömeg szerepel, nemcsak politikában, nemcsak művészetben, hanem abban, amit eddig a legegyénibb módon megoldhatónak tartottunk, az utazásban is. Tömegeket mozgatnak, a szállók, a vasutak, a nagy hegyek és a kék tavak tömegekre vannak berendezve, mindenki mozog, nem találja a helyét, nyájakban, csoportokban, autóbuszokon és különvonatokon jár, week-end jegygyei, olcsó tarifával, ötven százalék engedménnyel, Európában s az egész világon ide-oda zúdulnak a tömegek, a közlekedés olcsósága, az élelmiszerek alacsony ára, a mindenféle gyári gyártmányok rettentő mennyisége azokat a néprétegeket mozgatták meg, amelyek évezredeken keresztül nyugodt emésztéssel töltötték otthon az időt és soha sem gondoltak arra, hogy falujukon túl is vándoroljanak, csak a vidék érdekessége kedvéért. Hol maradt az egyedül utazás, a kettesben bolyongás finom idill je ... Tömegek és századok lepik el a hegyeket, szakaszok utaznak a velencei gondolákon, az erdők dalos magányát különvonatok füttyszava zavarja meg, az egyedüllét poézisét az idegenvezetők harsány hangja teszi gyárszerüvé. Átalakult ez is, ahogy semmi sem maradt a régi ebben a világban. A tömegek idejében élünk, a nyájak ide-oda mozognak, tábort vernek, vagy különcsapatokat alakítanak, átformálódik az étkezés, az utazás, az elszállásolás ipara, — végül is az egyes ember elvész az egészben s csak jelentéktelen szám marad. Tömegek isszák fel mohón a látnivalókat, romok nyugalmát megafonok érces hangja zavarja, a csoportok nyugtalanok, lázas buzgalommal, sietve, rohanva szaladják be a földünket, vagy röpülik keresztül csoportosan gyorsan, mig nem késő s amig nem uniformizálódik a világ. Mert akkor már úgyis hiábavaló lesz csavarogni. Az agyafúrt technika gallérjainkat, cipőinket, kerékabroncsainkat, csavarjainkat, vasúti sínjeinket és ruházatunkat úgyis normalizálta már. Rövid időn belül talán a tájképeket is egységesítik s szám szerint lehet rendelni őket. Akkor pedig minek a csavargás ... A nyáj ide-oda sodródik és helyét nem találja. Soha ilyen népvándorlás még nem volt .. . (szv.) Szilaj benzinparipán... Komárom—Kisbér—Csesznek vára—Cr.uha völgye — Zirc—Veszprém—Balatonalmádi. — András huszár szerelme. — Egy tengelytörés hiteles története. Ismeretlen adófizetők. Szórványosan, de kéthetenkint mégis föltétien bizonyossággal befutnak a jelentések ismeretlen adófizetőkről. Eleinte Anglia kezdte, ami nem csodálatos, hiszen az angol üzleti tisztesség még ma is legendás és az angol ember személyes, lelkiismereti ügyének veszi az állam pénzügyi egészségét, megfizeti Szívesen, amivel az államnak tartozik. Újabban azonban itt-ott, más országokban is felbukkannak ezek az ismeretlen adófizetők, akik valami rejtélyes lelkiismereti ösztönzéstől hajtva megfizetik régi tartozásaikat, az elmaradt adót. Mint például Brünnben. Európai szenzációvá lett ez az eset, amikor egy ismeretlen adófizető 30.000 koronát küldött a brünni vezérpénzügyigazgatóságnak azzal, hogy ezzel megtérítse 1919-től 1924-ig eltitkolt jövedelmének adóját. A példa újakat buzdított s az elmúlt héten hasonló megokolással 17.000 koronát kapott ugyancsak a brünni hivatal, levélkét is mellékelt a bőkezű adakozó, némi felvilágosításul. Azt Írja ebben a levélkében, hogy ne keressék a pénz küldőjét, ezúttal becsületesen fizetett. Az adóhivatal könnyekig hatódott az emberi hősiességnek ilyen példáján s nem lehetetlen, hogy az ismeretlen adófizető legendája belekerül az iskolai olvasókönyvekbe, — amelyekben tudvalevőleg erkölcsös és épületes történetek leírásával buzdítják a mindkét nembeli ifjúságot, — mert ez az ismeretlen adófizető a modern kor hérosza: önmagán vág eret, képe és szobra valahol az ismeretlen katona mellett kellene, hogy helyet foglaljon. A véres hősök és emlékezetes hadvezérek emlékalbumában az ismeretlen adófizető is, miként az uj Anonymus, látható lesz takart arccal, de nyílt erszénnyel, mint aki a legnagyobbat áldozta a közért: a pénzét... Mert vér, az még csak akad, de pénz... Már jó Mária Terézia királynőnknek is azt harsogták a rendek, hogy vért, azt adhatnak, de zabot meg pénzt már kevésbbé, — ha igaz a legenda, — ez a „mentalitás“ most sem változott s igy kétszeresen csodálatraméltó, hogy akadtak egyesek, akik ebben a zűrös világban gavalléros mozdulattal fizetik az adót. A pénzügyigazgatóságok most örömmel várják a többi jelentkezőt. Mert lehet fizetni, folyton-folyvást. . . Mi azt hisszük azonban, hogy ez csak pillanatnyi felbuzdulás, a lelkiismeretfurdalásnak igen ritka alakja, vagy, ami még hihetőbb: a pénzügyigazgatóságok, tekintettel a nyári, kicsiny látogatottságra, reklámot csinálnak maguknak. Reklamirozzák a boltot. .. A tömegek mozgatása. A háború után az utazási tehnika is megváltozott. Ritkán, meggondoltan és egyéni módon utazott azelőtt mindenki. Emlékszem, városunkban egy igazgatóról évekig emlegették, hogy járt Norvégiában a fjordoknál s ez akkora nimbuszt biztosított az illetőnek, hogy földrajztudóssá tette a közvélemény, még évek múlva is tisztelettel hallgattak el asztalánál, valahányszor a fjordokról kezdett magyarázni... Aztán egyéb kirándulások jöttek, szokatlanok és kényszerűek: ki Szibériából, ki Japánból, a Marne-mezőről, vagy a Dolomitokból került elő, jóformán ekkor kezdődtek a tömegutaztatások. Egyelőre, persze, szigorúan államköltségen, egy-egy ut két-három évig tartott s számtalan esetet tudunk, amelyeknél az illető haza sem került. Saját tudósilónktól. Hét órakor reggel már autón ültünk és szédületes iramodással hagytuk el Komáromot, a Kőszüz városát. Mert hát hiába ... Manapság már egy újságíró se mer azzal kérkedni, hogy témáért nem megyünk a szomszédba! De bizony mennyire megyünk! Ma már mozgékonynak kell lenni az újságírónak és otthon már nem igen talál uj témát, legfeljebb csak riportot és nemcsak a szomszédba, de messzebbre is el kell mennie. Ezúttal könnyű dolgunk volt -thyvi barátommal, mert nem holmi lassú járású, döcögő vicinálison utaztunk, hanem iramló benzinparipán, dr. Áranyossy Endre komáromi ügyvéd pompás Fiát kocsiján, amelyet maga a tulajdonos, Bandi barátunk vezetett száguldó gyorsasággal, de biztos szemmel és erős kézzel. No de nem is volt semmi baj, pedig ugyancsak szédületes sebességgel repültünk a kényelmes kocsival, repültünk a téma után ... A csémi csavart kéményü csárda, Nagyigmánd, Kisbér és sok-sok falu valóságos „köd előttem, köd utánam!“ módjára repültek el mellettünk, s igy hamarosan a cseszneki várrom lábánál álltunk meg, ahol egy Magdus nevű kislányka kalauzul szegődött hozzánk és fölvezetett bennünket a várhegyre. Amikor a csöpp kis hegymászó kalauzunk, a mosolygós képű Magduska neki indult a meredeknek, eszembe jutottak egyéb magasba törekvéseim Komárom, augusztus 11 és szomorúan állapítottam meg, hogy ilyenkor, hegymászásnál érezzük legjobban az évek repülését és hogy öregszünk. Az emlékek azt sugdosták a reggeli széllei a fülembe, hogy maradj lenn ... De én mégis neki indultam és csodálatosan tiz perccel megelőztem a nálamnál sokkal fiatalabb két utitársamat, a Bandit és -thyvi-t. Az elég jókarban levő várfalak között keresgéltem azt az ablakot, ahonnét a várkisasszony kendőt lobogtatott a csatába menő, szerelmes lovagja után. Életemben sok-sok várat megmásztam már és mindenütt ezt az ablakot szokta velem kerestetni romantikára hajló lelkivilágom. Csesznek vára, mint a Rédey, vagy máskép Cseszneky család tulajdona már i323 előtt fönnállóit. 1392 —1474-ig a Garai család tulajdona volt. A XVIII. század végén még ez a szép fekvésű vár jó karban, védhető állapotban volt és csak a XIX. század elején rombolták le felsőbb parancsra. Á hagyomány szerint nevezetes az a szikla, amelyet a nép Gara székének nevez és az a magános sziklán álló torony, amelyet hajdan hid kötött össze a várkastéllyal és amelyben az Esterházy család sokáig őrizte a családi levéltárát. A toronyról gyerekkoromban azt a mesét is hallottam, hogy az egyik várur ebben tartotta elzárva feleségét, akit hűtlenségen ért egy őrizetlen pillanatban A cseszneki várhegy alatt barlang terül el, amelyet azonban mi elfeledtünk megnézni. Aztán tovább repültünk száguldó benzinparipánkon. A zirci cisztercita apátság és templom előtt állottunk meg. A templom elragadóan szép, különösen megkapó a hatalmas méretű szószék. A mellékoltárok falában elhelyezett sírkövek jelzik, hogy melyik apát alussza ott örökös álmát. Sokat gondoltam a komáromi Szent Adrás templomra, mert a zirci oltárképet ugyanaz a Maulpertsch Antal (1724—1796) neves festő festette, akinek freskóit a komáromi Szent András templomban is láthatjuk. A végső állomás Balatonalmádi volt. A fürdőhöz való megérkezésünk kellemesen kezdődött, találkoztunk egyik komáromi szép asszonnyal, akinek pompásan lebarnított bőre csak emelte szépségét és szép fogainak a fehérségét. Egy órai fürdés után visszafelé fordítottuk a rudnélküli szekerünk rudját és robogtunk, robogtunk . . . Veszprém városában azzal a hátraszőlássa! ál! meg gépévei Bandi, hogy Mindennemű háztartási cikkek, (tálcák, evőszerek, fémgarníturák, vázák, gyermekkocsi kerekek, kerékpár alkat - részek stb.) TELEFON: 119. nikkelezését, chromozását és galvanizálását n ,i vállalom újonnan WeiSZ Fal berendezett Komárom, Baross*u. 5. HlÜhelyGinbßn»
