Komáromi Lapok, 1933. július-december (54. évfolyam, 52-102. szám)
1933-08-12 / 64. szám
1933. augusztus 12 »KOMAROMI LAPOK« 5. oldal. no, gyerekek, eltörött a féltengelyünk, meg kell állnunk. Bandi pompás érzéke nem csalódott, tényleg a féltengely törött el. Azok, akik olvassák e szép utunkat, ne sokáig kárörvendjenek, mert valóságos csallóközi szerencsénk volt. Ez segített rajtunk, no meg a Bandi csodálatos előrelátó mindenre számítása. Tudniilik hozott magával póttengelyt. Ehhez hozzájárult azt a hallatlan nagy csallóközi szerencse, hogy a tengelytörés pont egy garázs előtt történt, amelynek műszaki emberei serényen hozzáláttak a munkához. Hogy egy sétatéri pad előtt egy árnyas fa alatt történt ez a baleset, az is a mi szerencsénk volt. Hogy egy uccai fagylaltárus pont ott delelt fagylaltos kocsijával, az már a fagylaltos szerencséje volt, mert rémületes pusztítást végeztünk a fagylaltállományában. Hiányos volna riportunk, ha meg nem emlékeznék András obsitos huszárról, aki a vörös ördögöknél szolgált, aki most hívatlanul hivatalos hordán szolgálatot lát el a közelben levő veszprémi pályaudvaron. O is odagyült családi-tűzhelyünkhöz és elkezdte mesélni többszörös megsebesülésének véres történetét. Az én örökifjú szivem azonban megszólalt és azt mondtam, hogy a szerelemről beszéljen András, mert, amint a megmutatott huszár fényképéből látjuk, helyre huszárgyerek volt maga András. Erre, mintegy varázsigére, megoldódott a nyelve és sok csintalan huszártörténetet mondott el az András, aki nem volt valami diszkrét, mert sorba megnevezte a kalandjai hősnőit. Ezeket a kalandokat kissé bajos megirni, de bizalmas körben derült perceket lehet velük elérni és rövid idő alatt András Komáromban népszerűbb és ismertebb lesz, mint szülővárosában, Veszprémben. Kezdetben szerény volt András és a szobalányokon kezdte a történeteket, de aztán nagy léptekkel avanzsált és hamarosan bárónők és grófnők kerültek sóira. Szerencse, hogy közben kicserélték a tengelyt, mert már András az uralkodó hercegnőknél tartott és ha igy halad és ha tovább kell maradnunk, bizonyosan a menybéli ártatlanságokra került volna a sor; de készen volt az autónk és mi Jobb erkölcsöket“ sablonos köszöntéssel elbúcsúztunk az Andrástól. Utunk fénypontja következett most: uzsonna a Czuhavölgyben. Leteritett pokrócokra kirakja Miska, a soffőr, a Bandi messze földön hires konyhájának az Ínyenc falatait, a mellettünk csörgedező patakban Miska behütötte a pompás italokat és mi üde, haragos zöld pázsiton, árnyas fák tövében megelevenítettük Szinnyey-Merse Pál hires és ismert képét: A majálist. De mit Írjak tovább. A kirándulás minden részében pompásan sikerült. Szebb és stilszerübb részlettel, mint a czuhavölgyi uzsonnával, úgy se lehetne befejezni ezt a riportot. A mellettünk elhaladó földnépét az udvarias és jószivü gazda megkínálta egy-egy pohár pompás itallal. Hallottam is, amint az egyik ilyen megkínált mondta a másiknak: — Biztosan képviselő választások lesznek hamarosan, hogy ilyen kedvesek hozzánk az urak! • Dr. B. J. Kislány és kisfiú halálosvégil veszekedése. Tragikusvégü verekedés történt Ekel községben két kisgyermek között. Pataki János és Magyarics Julia, mindkettő tizenhárom esztendős gyermek, a Holczer Sándor féle gazdaság mákföldjén dolgoztak. A két gyerek eleinte békésen munkálkodott egymás mellett, de később valami csekélységen összevesztek. A veszekedésből verekedés lett. A fiú annyira dühbegurnlt, hogy a nála levő késsel hasbaszurta a leánykát. Magyarics Julia vérbeborultan esett össze, nemsokára rá ki is szenvedett. Mire szülei előkerültek, a leányban már nem volt élet. Az egész község nagy részvéte mellett temették el a szomorú véget ért kislányt. A gyilkos fiút átadták a fiatalkorúak bíróságának. A nagy hőségben megszédült, lezuhant a magasból és halálos sérülést szenvedett A szénarakodás halálos áldozata. Amikor a jó rokon segít a másiknak. Saját tudósítónktól. Megrendítő szerencsétlenség történt, a szomszédos Szőny községben Herbszt Márton szőnyi, újtelepi 40 éves gaz dálkodó az apósánál lakik és mint jó rokonhoz illik, sokszor segített apósának is a gazdaságban. Egy ilyen rokoni segítő munka alkalmával történt ez alábbi megrázó szerencsétlenség. Éppen a szénát hordta az apósa gaz daságában és az előzékeny vőmuram serényen segédkezett a munkánál. A szénát a padlásra hányta föl és a rek kenő melegben napszurás. tüneteihez hasonló érzés fogta el, hirtelen rosszul lett, eszméletét elvesztette és a két méteres magasságból leszédült a földre. A lezuhanás után továbbra is eszméletlen maradt a szerencsétlen ember, akihez megrémült hozzátartozói azon-Komárom ipara és kereskedelme megfakult lapjairól. 3 1. helybeli Kecskés Istvántól vesznek marhákat — szemet ne végy kovácstól! — kövér per is támad belőle. A városi tanács egyébként elég sűrűén foglalkozik a mészárosok dolgával., ugyanis őkegyclmeiknek megvolt az a rossz szokása, hogy szerettek nagy nyomtatékot adni a húsra és ez mindig több volt, ha történetesen sovány marha került a tőkére. A mészáros mesterek vágásait a várban könnyen ellenőrizhették. A földesúri jog gyakorlásának jogcímén a marhanyelvek a várkapitányt illették. Ezeket tehát be kellett szolgáltatni a várba. Csak 1745-ben váltják meg magukat ettől a komáromi mészárosok, amikor már Komárom város kiváltságos, szabad és királyi várossá lesz. 4 A vár főkapitányai állandóan élnek a gyanúperrel és figyelemmel kisérik a mészárosokat. így Reiffenberg Diettrich, ez a rossz emlékű és a várost sanyargató főkapitány 1620-ban nagy vizsgálatot folytat a komáromi mészárosok ellen, akik vágómarháikat — állítólag — török martalócoktól vették. Tegzes János ellen folyik sokáig ez a per, melyben a főkapitányt Thaly János magyar seregbíró, korábban pedig ügyvéd képviselte. A komáromi mészárosok 1668-ban, a nemrég lezajlott török háború után kérelemmel fordulnak a magyar kamarához a harmincad tárgyában, mely súlyosan nyomta őket.5 Pedig a mészárosságot általában jól kereső mesterségnek tartották. De ez sem tartott sokáig mert a felszabadító háború és csaknem a nyomában következett Rákóczi-szabadságharc rossz időket hoztak Komáromra is. Talán éppen ennek az általános nyomorúságnak a következménye a hatósági ármegállapítás, a limitatio. Az első 1683. évben lép érvénybe és ettől kezdve évről évre találkozunk vele a város jegyzőkönyveiben. Ha az árak megállapítása önkényes, a mészárosok céhe a város tanácsához fordul és az megokolt esetekben meg is változtatja az árakat. Mégis, mint az áradat, zúg a panasz a rossz húsok ellen. Hogy ennek véget vessen a tanács, 1693-ban felhívja mészáros uraimékat, hogy friss és jó húst mérjenek 100 tallér bírság terhe alatt.6 Erre az időre esik az újabb céhszabadalom elnyerése is, melyet I. Lipót ad 1697. évben, ámde láttuk, hogy már másfél évszázaddal előbb is élnek a szabadalommal. Az általános drágaságban, ‘U. o. XXIV., 54. 1. 6 Pozsony, Orsz. levéltár. Komároravárm. közgy. jegyzőkönyve. 1668-715. 1-8 Komárom város levéltára. Tan. jegyzőkönyv. VIII. 569. Komárom, augusztus 11 nal orvost hívtak. Dr. Lehoczky Attila szőnyi orvos azonnal megvizsgálta a beteget és szomorúan állapította meg, hogy a szerencsétlen ember súlyos hátgerinctörést szenvedett. Nyomban autóra tették szegényt és el vitték a győri kórházba, ahol az orvosok megvizsgálták és a hozzátartozók szomorúan hallották a lesújtó orvosi véleményt, hogy a szerencsétlen emberen nem tud segíteni az orvosi tudomány, vigyék azonnal haza, hogy legalább a borzalmas szenvedéseitől a megváltó halál otthon, szerettei között érje. így is történt, hazavitték a szőnyi Újtelepre, ahol hamarosan kiszenvedett Temetése igen nagy részvét mellett történt. mellyel az általános elszegényedés jár, találjuk az okát a másik panasznak, a hamis mértéknek. A város tanácsa mindent megpróbál, hogy jobb erkölcsre térítse a rossz mértékkel mérőket és ha a bírság sem használ, a testi fenyíték se marad el7 és a mészároslegény bizony »péntekössé« lett, mivel ezeket a büntetéseket a város piacán rendesen pénteki napon hajtották végre. A régebbi időben azt látjuk, hogy a mészárosok idővel megvagyonosnak. A tekintélyes polgárok közé számítják őket, ott ülnek a város 12 esküdtje sorában és határoznak élet vagy halál felett. Igen sokszor a bírói pálca is a kezükbe kerül. A XVII. században Mészáros Miklós 22 éven keresztül viseli a bírói tisztséget, ami egyéni kiválósága és rátermettsége mellett bizonyít. (1621—1653. évek között.) A kuruc háborúk és az azt követő pestis pusztításai a mészáros mesterségre nézve is rossz esztendők voltak. A város részére azonban tekintélyes jövedelmi forrást biztosítanak, mert a mészárszékeket a várostól bérelték. Ezt 1725-ben újból szabályozzák. 8 1733-ban a város kötelezi a mészárosokat, hogy a szappanfőzőket elegendő faggyúval lássák el. A város 1756-ban megállapítja, hogy a kivágandó hús után mennyit kell fizetniök. Hogy pedig a várost mindenkor ellássák kellően hússal, a mészáros céhet 12 arany bírság terhe alatt kötelezte arra, hogy elegendő marhahúsról gondoskodjék.9 ’Ugyanott XVIII. 1157. 8 Ugyanott. XVIiI. 61. 9 Ugyanott. XX. 624. Folytatjuk. Grémiumi közlemények: Nyitrára, Reichenbergbe, Pozsonyba, Prágába és Bécsbe való kedvezményes utazásra jogosító utazási igazolványok a Kereskedelmi Grémium irodájában (Kultúrpalota 1. emelet) kaphatók. A nyitrai Pribina ünnepségekre szóló utazási igazolvány ára darabonként 3 Kő; 50% utazási kedvezmény augusztus 10-től augusztus 18-ig. A reichenbergi mintavásárra (aug. 12-től aug. 18-ig) szóló vásárigazolványok darabja 15 Kő; 33% kedvezmény a csehszlovák államvasutakon. A pozsonyi Dunavásár augusztus 23-tól szeptember 3-ig a csehszlovák államvasutakon 33% menetdijkedvezmény igénybevételére jogosítanak, az igazolvány darabja 10 Kő. A prágai mintavásár igazolványai darabonként 20 Kő-ért szeptember 3-tól szeptember 10-ig a csehszlovák államvasutakon 33% vasúti menetdijkedvezményt biztosítanak a vásár látogatóinak. A bécsi mintavásár látogatói jelentékeny vizumkedvezményeken kivűl augusztus 29-től szeptember 10-ig a •Síig' ~~ 3. ffV. KS I® heíofíEkhez való segítsége. csehszlovák államvasutakon 25%, az osztrák szövetségi vasutakon pedig 33Vs%-os menetdijkedvezményt élveznek; a magyar államvasutakon az alacsonyabb osztály fél jegye váltandó. Az igazolvány darabja 30 Kő. Bővebb felvilágosításokat készséggel nyújt a Grémium irodája. 9ÍREK Augusztus 13. A nyolcvannegyedik évforduló. A nyolcvannégyéves magyar Golgotha emlékét nem lepte be a feledés moha, arra nem szőtt pókhálót az idők fatális folyása, az arra borított fátyol sem takarta be a magyar nemzetnek ezt a sebét sohasem. Világosnál harmincezer magyar katona letette a fegyvert Paskjevics orosz tábornok előtt, mert úgy érezte, hogy az osztrák seregek nem győzték le a magyar szabadság védőit, csak a minden oroszok cárjának segítsége. A magyar fővezér abban bízott, hogy az orosz tábornok és császárnak tekintélye megtudja védeni a fegyverét letett bajtársakat a boszu és a gyűlölet szörnyűségei ellen. Rosszul ismerte a bécsi uralmat, mely Magyarországon rémuralmat vezetett be. Az osztrák kormány szadista és elvetemült elnöke, aki a vér látásában tudta beteges és kéjenc idegeit megpihentetni, munkába lépett és egy őrültet küldött Magyarország katonai kormányzójául Pestre. Ez megácsoltatta az aradi bitófákat. És hogy ne mondják, lelketlen zsarnoknak, kegyelmet is tudott gyakorolni, amikor csak kilenc tábornokot küldött bitóra, négynek Ítéletét lőpor és golyóra változtatta. Magyarország augusztus 13-án elbukott. De csak tetszhalott volt. És ha meg is halt volna, minden halálból van feltámadás . .. — Szabadságról. Giárő Bonifác főgimn. igazgató, a Szent Benedekrend komáromi székházának főnöke, nyári szabadságáról szerdán visszaérkezett Komáromba és átvette a rendház és főgimnázium vezetését. — A város a nyitrai Pribina-ünnepélyen. A nyitrai székesegyház alapításának 1100. évi fordulóján Nyitrán, augusztus 12—15-ig rendezendő ünnepélyen a várost Csizmazia György városbiró, Tomasek Dezső állami jegyző, \itek Ferenc II. helyettes városbiró és Herczegh István városi számvevő fogják képviselni, akik szombaton délben utaznak el Nyitrára. — Áthelyezések. Troykó Béla tatai főszolgabíró helyét áthelyezéssel Reviczky István főszolgabíróval töltötték be. Reviczky helyére a vármegye főispánja dr. Mihályi Géza t. b. főszolgabírót helyezte át.
