Komáromi Lapok, 1933. július-december (54. évfolyam, 52-102. szám)

1933-08-12 / 64. szám

1933. augusztus 12.

»KOMAROMI LAPOK«

3. oldal.

JW ill

Sill 6 ’

Gyermek jankerl

tiszta gyapjú 3. sz. minőség K5 21.—

Ördögbőr nadrág

erős, mint a vas

2. sz. Kg 6.—

3. sz. K5 9.—

Ragián

tiszta gyapjú minőség 3. sz. Kg 49.—

Az iskolába

Sötétkék tengerész kabát

arany díszítéssel 3. sz. Ke 59

ruliábii u

Az aj vadászati naptár

Már megvan a vadászok nagy öröme, a vadászati tilalmi időnek vége van! ha nem is minden vadra, de már leg alább fogolyra szabad vadászni ugyan nem mindegyik Járásban, de a komá' romiban igen. És majdcsak elmúlik a többi vadra is a tilalmi idő és vadászainknak teljes lesz az öröme.

Mivel igen sok megszokott és a köz tudatban már átment vadászati tilalmi időt az országos hivatal megváltoztatott, vadászolvasóink felkérésére leközöljük a nem rég életbeléptetett uj vadászati naptárt.

Félreértések elkerülése végett hangsúlyozzuk, hogy az alább felsorolt időpontok a tilalmi időt határozzák meg, szóval amikor nem sza bad az illető vadra vadászni.

Most pedig lássuk az uj vadászati naptárt.

A 98-329 számú törvény alapján a szlovenszkói földmivelésügyi tanács 5075-933 számú indítványa alapján az Országos hivatal elnöke 1933. junius 3-án 124.622-14-933 sz. alatti rendeletében az alábbi tilalmi időt rendeli: Alábbi vadászható vadnemeket Szlovenszkó területén sem üldözni, sem elpusztítani,sem pedig elfogni nem szabad a következő tilalmi időkben: szarvasbika: október 16-tól augusztus 15-ig (törv. idő) dámbika: december 1-től augusztus 15-ig (törv. idő), szarvastehén, dáintehén és borjaik: január 1-től október 1-éig (törv. idő); őzbak: október 1-től május 15-ig; őzsuta: november 1-től szeptember 30-ig;

őzgida az egész évben; nyúl: január 16-tól szeptember 20-ig; zergebak és muflonkos egész éven át; zergegida és muflonjuh egész éven át (törv. idő);

marmota egész éven át (törv, idő); süket és nyirfajdkakas és vadpujkakakas: junius 1-től március 15-ig (törv. idő);

császármadár: december 1-től szeptember 15-ig (törv. idő);

— Ki hívóit ide?

Kicsi Mária csöndes mozdulattal eresztette le a karját. Rám emelte buzavirágkék szemét.

— Láttam, amikor idejöttetek... —

Hangjában bocsánatkérés rezgett.

Átbuzgott rajtam, most megmutatom Jolánnak, ki vagyok.

Összeszorítottam a számat.

— Miért árultál el a múltkor? — szegeztem tekintetemet a kicsi Máriára.

Ajka megvonaglott.

— Én nem árultalak be, — nézett rám merően.

— Hazudsz!

— Nem hazudok.

Jolán vörös arccal kiáltott oda:

— De igenis hazudsz!

A karom meglendült.

— Ne! Nesze, árulkodj máskor is, — ütöttem arcul teljes erőmből kicsi Máriát.

Térdre esett Sápadtan emelkedett föl.

Nem szólt, nem sírt, csak nézett, csöndesen, hosszan, néma, szomorú esdekléssel.

Azon az estén soká aludtam el.

II.

A hét végén Jolán a karomba csimpaszkodott.

— Te, — súgta, — 'kicsi Mária megmondta a néninek, hogy pofonütötsüket és nyirfajdtyuk és vadpulykatojó egész éven át;

fácán: január 1-től szeptember 15-ig (törv. idő);

fogoly a következő politikai járásokban, Pozsony, Pozsony város határával együtt, Ógyalla, Feled, Galánta, Galgóc, Komárom, Léva, Losonc, Malacka, Modor, Nyitra, Párkány, Pöstyén, Szene, Szakolca, Dunaszerdahely, Vágselye, Somorja, Tapolcsány, Nagyszombat, Verebély, Érsekújvár, Zseliz, Ipolyság (expozitura) december 1-től augusztus 10-ig;

a következő politikai járásokban: Bán, Bebrava m., Királyhelmec, Kékkő, Nagykapos, Szepsi, Aranyosmarót, Miava, Vágujhely, Rimaszombat, Tornaalja, Terebes, Trencsén: december 1-től augusztus 20-ig;

a többi járásokban december 1-től

augusztus 31-ig (törv. idő); fürj: egész éven át, erdei szalonka: április 16-tól augusztus 31-ig és január 1-től február 28-ig, vadkacsa: január 1-től junius 30-ig, vadlúd: április 1-től június 30-ig, túzok (és tyúkja) egész éven át, uhu (strix bubo) egész éven át az országos elnök 1932. június 23. kelt 72621-14-1931. sz. rendelete értelmében (Krajinsky Vestník 19-1932. sz.), medve, him, nőstény, valamint a medvebocs egész éven át az országos elnök 1932 augusztus 2-án kelt 127.203-14-1932. sz. rendelete értelmében (Krajinsky Vestník 23-1932. sz.) és az 1932. november 17-én kelt 208.647-14-1932. sz. rendelet szerint (Krajinsky Vestník 34-1932. sz.) az 5. §-ban megjelölt napig.

Nagy tűzveszedelem Gúlán.

— augusztus 11.

Csütörtökön, augusztus 10-én délután két órakor nagyarányú tűz ütött ki Gúta községben.

Bagita Péter szérüskertjében kazalba rakott kévésgabonája gyulladt meg és mire a tűzoltókat értesítették a veszedelmes tűzről, az egész szérüskert tel jesen lángokban állt. A tűzoltók négy fecskendővel vonultak ki a tűz eloltására, azonban a vízhiány miatt a tüzet a terjedésében megfékezni nem tudták. A tűzoltók megfeszített munkával hajnali három óráig dolgoztak és csak igy sikerült a tüzet lokalizálni. A kigyulladt kazaltól egymásután lobbantak lángra a szomszédos kazlak és alig egy negyed óra múlva már negyven kazal égett hatalmas lángokkal. A nagy hőségtől tüzet fogtak a kazlak közelében álló gazdasági épületek is. Az elégett kazlak nagyrésze még nem volt kicsépelve, igy azok tulajdonosát nagy kár érte. Nem kevesebb, mint tizenhat vagon gabona pusztult el a tűzben.

A község tűzoltói, akik Őszi Vendel

ted.

Csodálkoztam.

— Mikor?

— Még akkor.

Nem értettem a dolgot. Vállat vontam.

— Nem kaptam ki érte.

— Pedig megmondta.

Rátekintettem. Úgy tetszett, mintha most látnám először az orrát, meg a száját. Milyen furcsa, mondtam magamban. Olyan nemistudom milyen ennek a Jolánnak az orra, meg a szája.

Anyám délben könnyet törölt ki a szeméből. Apám ránézett.

— Miért sír?

Anyám feléje fordul, hogy én ne halljam.

— Az a szegény gyerek! Estére meghal.

— Kicsoda?

— Kicsi Mária. Tífusza van. Elhalványodtam. Egész délelőtt kint

ültem a töltésen. Néztem a jegenyéket, a fehér felhőket, s a messzeségből szüntelenül kicsi Mária szomorú arca ködlölt felém.

Reszkettem egész estig, lázban aludtam el. Álmomban átmentem kicsi Máriához. Ott feküdt a hófehér ágyban. Ajkán mennyei mosoly jelent meg amikor megpillantott.

— Átjöttél?

parancsnok vezetésével dolgoztak a tűz eloltásán, támadási helyüket folyton változtatni voltak kénytelenek, mert a tűz, hol az egyik, hol a másik udvarban kezdte meg pusztítását. A tűznél telefon hívásra Schleisz Géza tűzfelügyelő vezetésével Niagara motorfecskendőjükkel megjelentek a komáromi tűzoltók is és viztartányos motorfecskendőjükkel a közeli Kísdunából szállították a vizet a tűz eloltására.

A tűznél súlyos égési sebeket szenvedett Őszi Miklós gazdálkodó. A tűznél sérülteket dr. Adamis Géza körorvos kötözte be. A mentési munkában Nagy Károly parancsnok vezetésével a kamocsai tüzolíók is részt vettek. A tűznél Bagita Balázs, Bagita Péter, Ágai János, Őszi Rudolfné, Varga Péter, Forró Gáspár, Forró György gazdasági épületei és szalmakazlai pusztultak el. Áz elégett gabona nagyrésze tűzkár ellen biztositva nem volt._________________

divas»« M isnessio a ísgjohü? magyar tapsi a

Komáromi Lapokat

— Át... — térdeltem le ágyához.

Kicsi Mária a kezem után nyúlt.

— Tudod már?

Fogtam a kezét, édes illata átjárta

egész valómat.

— Mit?

Hangja úgy csengett, akár az ezüstkorong.

— Meghalok...

összeszorult a torkom. Ráborullam.

— Nem halsz meg, én nem akarom !

Rózsa ébresztett föl.

— Te, tatán rosszat álmodtál, hogy úgy hánykolódsz?

Reszkettem minden tagomban.

— Kicsi Mária... Odaát voltam kicsi Máriánknál.

Rózsa hozzám hajolt. Megsimogatta a homlokomat. Betakart.

— Aludj. Kicsi Mária is alszik. Jobban van. Nem hal meg.

Másnap kábulatban ébredtem. Három hétig alig tudtam magamról. Elmúlt a nyár, elkövetkezett szeptember is. Akkor egy verőfényes délelőtt Rózsa magához intett.

— Átmehetsz kicsi Máriáékhoz.

Körülnéztem. Láttam a házukat, a

kertet, az égboltot, amelyen a nap ragyogott.

A töltésen ott állott kicsi Mária.

Hozzárohantam. Csöndre intett.

— Érzed? — fordult a messzeség felé, lehunyva a szemét.

Kis riport

Várkonyról

Csailóközvárkony, augusztus.

Azelőtt valahogy úgy félvállról vették a csallóközi falvakat, a csallóközi embereket. Szelíd malicia, enyhe lenézés, néha egy fintor jelezték az ember „gyenge“ véleményét, ha a jellegzetesen poros, álmos csallóközi falvakon kutyagolt, vagy robogott keresztül és meg-megtelepedvén a hadonászó, szikár és cserzett benszülöttek között, lenéző mosollyal adózott a csallóközi ember lendületes lokálpatriotizmusának.

A napokban Várkony felé kanyargott autónk öregfiizfás dülőuton és Várkonyban ért az első kellemes csalódás, úgyhogy kénytelen voltam revideálni eddigi csallóközi faluismeretemet.

A kóbor, nomád pusztázók vérét örököltem, szeretem a mozgást, a lüktető életet, vibráló tájakat, hajladozó fákat és mégis — szinte kontrasztikus jelenség ez, — rajongója vagyok a kőbe, fába vésett, öntött művészeteknek és valóságos műemléket hajszoló vizslává, muzeum-remetévé változom, ha arra alkalmam nyílik.

Így hát természetesen hangos örömmel üdvözöltem a várkonyi öreg jegenyék közül kiéneklő, korai gótstilü templom tornyát a szeles, borús estében.

Még aznap este Bénesék vendégszerető kúriájában találkoztam Varjú Mihály dr. esperes-plébánossal, akiben a ritka műveltségű, törhetetlen épitőakaratú embert és az eredményes, lelkes faluvezetőt volt alkalmam megismerni.

A nagy műgonddal restaurált templom (melynek két rejtett gót portáléját is felfedezte és megnyittatta) a szinte fővárosi komforttal berendezett kath. iskola, a most épülő, modern plébánia dicsérik következetes, céltudatos munkásságát. Érdemes segítőtársa ebben a munkában az agilis, népszerű Kiss tanító is. Másnap, szives kalauzolása mellett megtekintettük a templokáját arannyal hintette tele a szelíd őszi fény.- Érzem... — suttogta átszellcm ültén. \

Messziről, a nagy messzeségből, amit nem ismertünk, fájó és mégis örömteli hangok csendültek felénk.

Sokáig maradtunk így, akkor kicsi Mária föltekintett rám. Kék szemében árvaság illatozott, cseresznyeajkán bánat virrasztóit.- Menj, Jolán vár, — mondta halkan.

Szívem megrándult. Könny bugygyant ki a szememből.- Nem megyek, most már téged veszlek el, ha megnövök.

Kicsi Mária megingott.

—r Igazán mondod?

— Igazán.

— Oh... — röppent el az ajkáról és egy nagy meleg könnycsepp végiggördült az arcán.

Átöleltem, a keblemre borult és sírtunk, nagyon sokáig sírtunk fájdalmas boldogságunkban...

* '

Azóta közel három évtized hanyatlott el. Kicsi Mária, kicsi Máriák, merre jártok?

Én még mindig a töltésen állok. De egyre halkul a hang, amivel hív. a csodálatos messzeség. .: