Komáromi Lapok, 1933. július-december (54. évfolyam, 52-102. szám)
1933-08-12 / 64. szám
2. oldal. »KOMÁROMI LAPOK« 1933. augusztus 12 lyezéséröl szól, akik a földhivatal utján a földreform alapján tartanak igényt földre. A rendelet értelmében a kölcsön a föld értékének kilenctized részéig, gazdasági épületek és lakóházak építésénél a föld egész árának és az építési költségek felének összegéig terjedhet. A rendelet intézkedéseket tartalmaz továbbá a kölcsönök visszafizetéséről, illetve azok behajtásáról, a telek beszerzése céljából adandó kölcsönök engedélyezéséről. Külön rendelettel módosítják a belső telepítés segélyezésére szóló általános alap rendszabályait, egy további rendelet pedig uj szabályokat állapit meg a csehszlovák legionáriu— Megütöm kicsi Máriát. Irta Bibó Lajos. I. Azon a nyáron néha órákon át kint álltam a töltés tetején. A messzeséget néztem, a távoli jegenyéket, a fehér Beillőket, a szürkeségbe vesző fényt, amik mind különös, rejtelmes, hívogató hangokat küldtek felém. Anyám egy napon oda is szólt Rózsának, a nagynénémnek. — Mi baja ennek a gyereknek? Megrezzentem. Később odamentem a nagynénémhez. — Add ide a kihajtós ingemet. Nagynéném rámtekintett. — Minek? — Át akarok menni Jolánékhoz. — Átmehetsz így is» — Tornaingben nem megyek. Rózsa megmosdatott, rámadta a kihajtós ingemet, akkor homlokon csókolt. — Aztán, mire apád hazajön, akkorra itthon légy. — Akkorra itthon leszek. Már futottam is. Jolánék szemben laktak velünk. Amikor a házuk elé értem, beleselkedtem a kerítésen a Jolánék kertjébe. Jolán éppen rezedát tépdesoknak a földhivatalnál levő alapja részére. Megemlítjük, hogy a törvények és rendeletek tárában megjelent a behozatali jegyekről szóló kormányrendelet is, amely elrendeli, hogy az 1933—34. évi gazdasági időszakra rozsnál, árpánál, zabnál, lisztnél és egyéb őrlési termékeknél bizonyos időre korlátozná, esetleg egészen be lehet szüntetni a behozatali jegyek kiadását és hogy a törvényesen megállapított tételeket az említett áraknál leszállíthatják s az igy elért megtakarítások keretében a rozs, árpa és zab tételeit fel lehet emelni. sett. Halkan odakiáltoltam neki: — Jolán? Felemelkedett. Felém fordult. — Ki az? — Én vagyok. Itthon vagy? — Itthon. — Mit csinálsz? — Rezedát szedek. Szaladtam. Bevágtam magam mögött a kaput, hangosan beköszöntem a néniéknek s perc múlva ott álltam Jolán előtt. — Itt vagyok. Jolán végigtekintett rajtam. — Fölvetted a kihajtós ingedet? Elpirultam. — Föl. Jolán clbiggyesztette a száját. — Kár volt. Egyszerre lehűltem. Nem tudtam mit mondani. Igazság szerint Jolán a menyasszonyom volt. Úgy beszéltük meg. ha megnövünk, elveszem és egész nap krémest eszünk. Egy idő óta azonban folyton hencegett velem, sőt legutóbb azt is kijelentette, ha tudni akarom, hát tudjam meg, ő nem fél tőlem. j 4[ #i Zavartan, megszégyenítve néztem rá most is. Akkor behajlítottam a karomat és odatartottam elébe. — Fogd meg, milyen kemény! — mondtam fenyegetően. nyitrai és ruszinszkói magyar cserkész volt. önálló táboruk csak a komáromiaknak és az újváriaknak volt, mert ezek együtt ki tudtak tenni két köteles létszámú táborozó egységes rajt. A csehszlovák cserkészszövetség cserkészszellemére dicséretes az, hogy a két magyar rajt közös kapu alatt helyezte el és igy a szlovenszkói magyar alosztályt éppenugy, mint 1931-ben a szláv jamboreen Prágában, itt Gödöllőn is respektálta. Az ellátás. A komáromi Jókai cserkészcsapat jó konyhája hagyományos A fiuk nem kis aggodalommal indultak neki a világtábornak, mert attól féltek, hogy a 35.000 cserkész mellett nekik nem jut már jó „kaja“. De ebben kellemesen csalódtunk. Napi ötszöri étkezésre kaptunk anyagot, amelyet mi magunk készítettünk el kitűnő konyhánkon, ahol Szabó Lajcsi, Varga Bugac és Balogh Kami parancsnokoskodtak fe'váltva, míg Laky Feri mint gazdasági titkár működött. Jellemző kép a jamboree jólmegszervezett és rendezett gazdasági hivatalára: Gidró igazgató ur látogatta meg cserkészeit. Uzsonnaidőben járt nálunk s mikor azt kérdezte, mi lesz a vacsora, még magunk sem tudtuk, hogy mi lesz. A cserkészkézikönyv azonban, amely egy hónappal azelőtt készen volt, ezt tartalmazta: Vacsorára töltött paprika, kenyér, mézes sütemény. A parancsnokság maga is meglepődött, mert még nem tudta, hogyan is lesz a paprika megtöltve. Kis idő múlva azonban megjelenik a gazdasági hivatal cserkésze és 35 ember részére hoz konzervdobozokban töltött paprikát. Ezt csak fel kellett melegítenünk s készen volt a legkitűnőbb vacsora. A jamboree parancsnokság, nagyon bölcsen, estére mindig olyan étkezést irt elő és olyan anyagot küldött, ami nem adott a konyhán nagy munkát. Délelőtt jobban ráértek a fiúk a konyhán dolgozni, de még itt is megkiméltek bennünket például a csirkepucolástól, mert a csirkét jéggel bélelt szekrényekben már kitisztítva kaptuk, nekünk csak paprikást kellett belőle csinálnunk. Mikor az álomképek megvalósulnak. — Látogatások. A cserkésznek álma a liliomos cserkészország. Mikor elkezdtük barangolásainkat a sátorvárosban, úgy éreztük, hogy ez az ország most megvalósult. Egy alkalommal táborunkat maga Baden Powell látogatta meg, ez is az egyik álom testté válása volt szemünkben s hatalmas éljen kiáltásunkra Bi- Pinek mosolya nagy jutalma volt annak a húszéves munkának, amit csapatunk teljesített. A világ főcserkészén kívül komáromi Pax-os táborunkat a csehszlov. cserkészdelegáció részéről Svojsik főcserkész, a köztársaság részéről a budapesti csehszl. konzul, a Hátralépett. — Nem fogom. Láttam, megijedt. — Akkor gyere a töltésre, — szóltam enyhébben. — Nem megyek. — Gyere, mutatok valamit. Habozott, küzdött magával. — Mit? — Nem tudom megmondani. Majd meglátod. Halványfehér arca egyszerre földerült. Szemében csillogott a fény. — Jó... — szökött előre. — Utánairamodtam. Amikor utolértem, átöleltem. A karomra hajtotta a fejét. A szívem egyszerre megtelt ismeretlen édes melegséggel. — Az imént megijedtél, ugy-e? Nevetett. Közelebb bujt hozzám. — Meg. Szerettem volna ölbe kapni, hogy lehunyva a szememet, futni kezdjek vele, messze a jegenyék felé, a felhőkbe, hogy belevesszünk az égbe. A szívem hangosan vert. Meggyorsítottam a lépteimet. — Siessünk. Fölértünk a töltés tetejére. Elvonta magát tőlem. — No, mutasd. — Várj. Fordulj előre. Előrefordult. — Tessék. járás részéről Soltész Pál kőzigazg. biztos, a gimnázium részéről Gidró Bonifác igazgató és a teljes tanári kar látogatta meg. A magyar törvényhozók közül Sziillö Géza és Eszterházy János látogatták meg a cserkészeket. Anyukám, egy négerrel beszéltem! Az egyik ezt irta édesanyjának Komáromba: „Anyukám, képzeld, egy néger cserkésszel beszélgettem“. El tudjuk képzelni ezt a beszélgetést, amely csak jelekből és mosolyokból állott, de ez is egy álom megvalósulása. A románok között. Jamboree-szokás, hogy a csapatok egymást meglátogatják. Mi szlovenszkói kisebbségi magyarok nagy érdeklődéssel voltunk a többi utódállam magyar cserkészei iránt. A romániai táborban például kerestük a kolozsvári magyar cserkészeket. A konyháról az egyik azonnal jelentkezik, de parancsnoka visszakergette. Szomorúan távoztunk a táborból s aznap este a mi Szövetségünk parancsnokát melegebben köszöntöttem. A szomszéd magyar táborok. Mi a VI. altáborban voltunk. Ilyen altábor van tiz. Minden altáborban lehetőség szerint minden nemzet képviselve van, közöttük magyarok is, akik a vendéglátó gazda szerepét játsszák. A mi komáromi táborunk szomszédai ezek voltak: svédek, finnek, brittek, nagykőrösi és ceglédi magyarok. Ez utóbbiak azon csodálkoztak, hogy mi még tudunk magyarul. Mi azon csodálkoztunk, hogy ők csak ennyit tudnak rólunk. Kirándulások. A csehszlovák kontingens Győrbe, a Balatonra s Budapestre rándult ki. Mi komáromiak csak a budapestin vettünk részt, de teljes létszámban. Itt az „előkelő idegen“ előnyeit élveztük, mert velünk is teljesen úgy bántak, mint az angolokkal, franciákkal és a lengyelekkel: rendkívül előzékenyen s mindenütt nagy figyelemmel. (bl.) Jó karban lévő díszes kivitelű „American Heating 48 sz. kályha eladó. Cím a kiadóhivatalban. 310 — Hölgyeim! Mérték utáni Princess fűzők, melltartók, fővárosi kivitelben, kittinő szabásban ELBERT-nél Nádor-u. 19. „Mérsékelt árak.“ Balkarommal átfogtam a nyakát, a kezemmel elmutattam a végtelennek tetsző mező felé. — Látod ott azt a jegenyét? — Látom. — Hát ázt a tanyát? — Azt is. — Hát azt a kis fehér felhőt? — Azt is. — Akkor hunyd be a szemedet. — Behunytam. — ^Szorítsd ide, ide a melledre a kezedet. — Odaszorítottam. — Most vegyél egy mély lélegzetet. — Vettem. Keveset vártam. — Mit érzel? Jolán újból lélegzett. — Semmit. Az én keblem feszült. Úgy tetszett, mintha szállottam volna a magasság felé. Ebben a pillanatban halk lehcllet hullott ránk. — Én úgy érzem, mintha angyal volnék. Fölnyitottam a szememet. Kicsi Mária állott előttünk. Ölt mellettünk laktak, de én haragban voltam vele, mert ő árult el bennünket, amikor legutóbb befőttet loptunk a kamrából. Odaléptem hozzá: Hazajöttek a komáromi cserkészek és sok szépet mesélnek. — Néhány felelet sok kérdésre. — A Jókai cserkészcsapat jamboreenaplóját leközölni hosszadalmas volna, azonban, mivel a komáromi közönség nagy szeretettel állandóan kérdésekkel halmozza el a cserkészeket, a leggyakrabban előbukkanó kérdésekre lapunkban néhány felvilágosítást adunk. Miért mentünk először Pozsonyba? A Csehszlovák Cserkészszövetség szükségesnek tartotta, hogy a különböző vidékekről jelentkező összes cserkészrajokat Pozsonyban egységes fellépésre és fegyelemre figyelmeztesse és az összes külföldi táborozásra vonatkozó adminisztratív dolgokat itten egységesítse. Ez csapatunknak ugyan 8U0 korona kiadástöbbletet jelentett, de magunk sem bántuk, hogy a szövetségi vezetőkkel már ott megismerkedhettünk, mert ezeket már Pozsonyban igazi cserkésztestvéreknek ismertük meg. Arra az álhirre, ami elutazásunk előtt Komáromban elterjedt, hogy Pozsonytól kezdve a magyar szó és magyar ének a cserkészek ajkain elnémult, csak az a feleletünk, hogy a csehországi cserkészrajoktól nemcsak tapsokat nyertek a komáromi fiuk, amikor csárdásnótákat énekeltek a ligetfalui polgári iskola tornatermében a táncoló cseh cserkészek talpa alá, hanem még tanítottuk is őket magyar nótákra, cserébe az ő nótáikért. Mi volt Hegyeshalomnál? Itt is vigyáznunk kell, hogy meséket ne terjesszünk. A tény ez volt: Hegyeshalmon, az állomáson körülbelül kétezer főnyi közönség várt a csehszlovák kontingens Gödöllőre átutazó cserkészeire, köztük magyar ruhás leányok és asszonyok italokkal, ételekkel és piros-fehér-zöld zászlócskákkal, amelyeket kivétel nélkül minden cserkésznek ruhájára tűztek, akár cseh volt, akár morva, szlovák vagy magyar. A magyar zenekarra a mi csehszlovák zenekarunk válaszolt játékával s ez a zenecsere körülbelül egy óra hoszat tartott. Itt nagyon bájos jelenetek játszódtak le. Egy pöttömnyi kis magyar ruhás leánykát ölébe vesz az egyik cseh cserkészparancsnok és körülhordja a cserkészek között. Ez mintegy jelképe volt annak az őszinte szeretetnek, amely ettől kezdve állandóan uralkodott a csehek és a magyarok között. Egészen természetes, hogy a csehszlovákiai szövetség túlzásokba nem esett és már Budapest előtt minden magyar zászlót letettek, hiszen Gödöllőn mint csehszlovákiai cserkészeknek kellett megjelenniük. Gödöllőre sűrű esőben értünk. A magyar cserkészek ismerték kötelességüket és a csehszlovák kontingens részére száraz ágyakat és sátrakat ajánlottak föl. A cseheknek és szlovákoknak, akiknek alapépitményes sátorrendszerük miatt a táborépités hosszadalmasabb, el kellett fogadniok az éjjeli szállást, a komáromi és érsekujvári cserkészek azonban az esőben is felverhették sátraikat s az első éjtszakát már saját hajlékuk alatt tölthették. Világos, hogy ezzel nem kis becsületet szereztünk az egész tábor előtt. A létszám. A csehszlovák kontingens létszáma 328 cserkész volt, ebből 47 komáromi, 20 érsekujvári, 9 pozsonyi, néhány
