Komáromi Lapok, 1933. január-június (54. évfolyam, 1-51. szám)
1933-02-11 / 12. szám
2. oldst »KOMÁROMI LAPOKt 19á3. február II. hagyja jóvá, akkor a kormánynak joga ván a Nemzeti Bank tanácsadó testületének meghallgatása után a kamatlábat rendeleti utón megállapítani. A más hitelezők és adósok között megegyezéssel megállapított kamatlábat a banktanáccsal és a tanácsadó testülettel egyetértve szintén rendelettel állapíthatja meg. A törvényjavaslat 1934. év végéig megtiltja uj pénzintézetek, Jiókok vagy expoziturdk felállítását. A javaslat 17-ik paragrafusát, amely a pénzintézeti alkalmazottak fizetésére vonatkozik, elejtették és a törvényjavaslat annak kihagyásával kerül tárgyalásra. Boycott centennáriuma Kevesen tudják, hogy Guillotine-hez és Priesnitz-hez hasonlóan Boycott is élő személy volt. A sok centennárium között teljesen megfeledkeztünk Boycott kapitány centennáriumáról, amely a múlt hónap végén volt és most hírét ásta ki egy francia újság. Boycott kapitány a múlt század vége felé azt a megbízást kapta, hogy erős kézzel fojtson el egy Írországi lázadást. Az ellenszegülő lakosság mindennemű szolgáltatást megtagadott tőle. Az újságok sokat foglalkoztak az esettel és igy született meg, — nem is olyan régen a bojkott-szó. 865.000 munkanélküli. Komárom, — február 10. Mostanában egy szocialista nyilatkozatot olvastam, amely azt állítja fel tételül: mindenkinek megvan a joga a munkához és az állam feladata ezt megvalósítani Megdönthetien igazság. Ez idő szerint egy igazi hadsereg: 865000 munkanélküli van ezen a véleményen. És ha ezt a családtagokra átszámítjuk, akkor két milliónál több munkanélküli és hozzátartozó kerekedik ki, tehát az állam lakosságának — beleértve a csecsemőket és más családtagokat is — egy hetedrésze. Minden hetedik ember vagy munkanélküli vagy munkanélkülinek a családtagja. Ilyen körülmények között egyszerűen nem értjük a miniszter uraknak rózsaszínű próféciáit, akik azt zengedezik Prágában, hogy nem megy rosszabbul, mint ment tavaly, holott ez csak öncsalás, mert nem igaz, hanem megtévesztés. Még az olyan komolyabb és súlyosabb egyéniség is, mint Englis professzor, volt pénzügyminiszter azt fuvolázza, hogy minden rendben van, az állam majd a saját erejéből teremt rendet a gazdasági élet körül. Lesz majd idő, amikor ezt Englistől számonkérik a munkanélküliek, mert ez a beszéd nem komoly és nem illik egy államférfiuhoz, aki még hozzá professzor is. Mert az ilyen nyilatkozatokat csak a politikai álmoskönyvekből lehet kiolvasni és azután a 865.000 számot megtenni az osztálysorsjátékon. A közel egy millió munkanélküli el fogja érni a milliót is és akkor az i állam minden ötödik polgárát érinten fogja a munkanélküliségnek veszedelme- Nem olvasunk és nem hallunk semmit, hogy mi a programja a kormánynak a munkanélküliekkel, Azt tudjuk, hogy a múlt esztendőben csaknem egy milliárdjába kerültek az államnak, ha az idén, amikor két és félmilliárddal kellett leszállítani az állami költségvetést, annak hetedrészét ismét a munkanélküliekre kell fordítani, akkor megjövendölhetjük már eleve az elfogadott költségvetésnek a teljes hajótörését. A kormánynak más eszközökkel kell hozzáfognia a munkanélküli kérdés megoldásához és a bajnak a leküzdéséhez. Nem tudjuk, hogy az a belföldi kölcsön, amelyet a kormány most szándékozik kiírni, a munkanélküliséggel milyen kapcsolatba kerül, azonban felette szükséges lenne az országos önkormányzati testületeket pénzzel ellátni, hogy a közmunkákat az országos testületek indítsák meg és pedig úgy, hogy abból minden vidéknek egyformán jusson. Ebben az esetben a belföldi kölcsön olyan szükségletet képez, amelyet minden pénzintézetnek és a magánosoknak is kell támogatnak. Lehetetlenség azonban, mint azt az ezidőszerinti földmivelésügyi miniszter fejtegette a napokban, hogy az állam lefölözze a pénzintézeteket és azoknak konkurenciát csináljon jobb kamatozású papirosokkal. A 865,000. szám arra kötelez mindenkit és első sorban a kormányt, hogy igyekezzék őszintén tájékoztatni a közönséget és megnyugtatni a munkanélküli tömegeket is. Ha szükségesek a szociális intézkedések, úgy ezeket haladéktalanul meg kell tenni, mert az élelmiszerjegyek kiosztása nem lehet megoldás. A kormánynak intézményes eszközökkel kell a munkanélküliség ellen fellépni és nem szabad azokat a sorsukra bizni, mert a munkához való jog kétségtelenül emberi jog és minden állampolgárnak meg kell élnie államában. A kormányban ülő szociáldemokraták is jól jegyezzék meg maguknak ezt a tételt, mert ezt nekik szabad legkevésbbé a szögre akasztani. A munkanélküliség a legnagyobb veszedelem, ami egy államot érhet és ilyenkor nem mézesmadzagokat kell a szájtátó tömegek rágószervei között végighuzni, hanem munkát és kenyeret biztosítani azoknak, akik dolgozni akarnak. Uj cserkészcsapat Komáromban. Komáromban is megalakult az első iparostanonc cserkészcsapat. Az uj csapat Arany János nevét viseli és a mai napig 35 tagot számlál. A csapat megalakitói: Telkes Mihály tanonciskolái igazgató, Jedlicska Aladár, Hinora Gyula és ifj. Strobel Árpád. A csapat leigazolása megtörtént és tagjai nagy izgalommal várják a fogadalomtétel napját, mikor is, mint az első komáromi iparos tanonc cserkészcsapat nyilvánosan fellép a komáromi nagyközönség előtt. A fogadalomtétel idejére még annak idején visszatérünk és addig is kérjük Komárom város közönségét, zárja szivébe ezt az uj csapatot, hogy kitűzött célját elérhesse. S. Á Látogat is a komáromi népkonyhákban. A városmajori városi népkonyha, ahol 1300 ebádat adagolnak naponta. — A zsidó társadalom jószívű gesztusa, az Eötvös-utcai népkonyha. Komárom, február hava. A városi népkonyhán. Komárom társadalmi segítő-eszközei l, a népkonyhákat látogattuk meg ezen a héten. A város lakosságának egytizede munkanélküli, szegénysorsú, sok közöttük az agg s mindegyik önhibáján kivid jutott abba a helyzetbe, hogy ingyen kenyéren éljen. A város vezetőségének és társadalmának jó szíve, szociális gondossága teszi lehetővé, hogy a rászorultak legnagyobb része legalább a meleg ebéd örömében részesüljön s míg a liúsz-harminc év előtti időkben a népkonyha különös, érdekes aattrakció volt, addig most mindennapi kenyerünket keseríti meg az a tudat, hogy nagyon időszerű, mindenki életébe egyre követelőbben belelépő szükségszerűség a népkonyha és a szociális segítés elve és egyre többen vannak azok, akik kérő kezükkel jelentkeznek. A városi népkonyha a városmajorban van, annak a Kúria felé eső részén. Hatalmas sártengeren keresztül jut oda el az ember. (Érdekes megfigyelni és vigasztaló jelenség, hogy ezekben a kis, sáros zuguccákban majdnem minden házon és házikón láttunk rádióvezetékeket.) Délelőtt tizenegykor gyülekezik az az állandó 1300 ember, aki itt ingyen ebédet kap. Legnagyobbrészt munkásember. Egyre több közöttük a fiatal. Tavalyelőtt sokkal több volt aránylag az öreg mint most. Erős, dolgoskezű emberek maradtak munkanélkül. Igen sok a kisiparossegéd: a komáromi kisipar jövője, sok tekintetben ereje, a népkonyhán tölti el a délelőtt jé t, mert mit is csináljon? Munkaalkalmait felszívták a gyárak és a különféle válságok. Asszonyok tarkítják a csoportot, jóval kevesebben. Sok köztük a jó ruhás. Legtöbben a kültelkekről ballagnak be, kilométereket gyalogolnak, A csallóközi halászat történetéhez. 38 ki, bár leapadtak a vizek és így a halfogás is gyérebb lett, de Győrmegyében tudtak halakat szerezni.1 Az 1780-as évektől kezdve a pozsonyi halpiac árai árai a győri, komáromi és az esztergomi halárak szerint igazodnak, illetve a limitatio alkalmazza magát ezekhez.* 8 * 1 2 Mindazonáltal a jó halnak mindig megvolt az ára és aki a jó halat szerette, az nem is sajnált fontjáért pár krajcárral többet fizetni. A közönséges, az úgynevezett »fehér« hal, melyhez a keszeg és kárászfélék tartoztak, akkor is nagyon olcsó volt, épen úgy, mint ma. II. József 1781-ben áthelyezi a helytartótanácsot Budára és ettől fogva kevesebbet foglalkoznak a hatóságok a hal árával. A pozsonyi halászat egyre jobban összezsugorodik. Utolsó céhmesterük Oetzalberger Antal volt 1853-ban (Kis Vödritz 224. sz.).3Rajta kívül még két mester dolgozott akkoriban: Heybl János Kis Vödritz 258. sz. és Heybl György Nagy Vödritz 268. sz. Amint láttuk, a Heybl halászdinasztia évszázados múltra tekintett vissza. Vagyonos jólét élt valamikor ezekben a házakban és a régi Pozsony tekintélyes polgárai lakták. A régi jó idők napjai úgy elmúltak mikért a kútfőkből lefolyó forrásvizek. Míg Pozsony piaca már a XVIII. század vége felé a halhiánnyal küzködik, addig Komárom halpiacán elegendő halat árultak. Persze itt is éber szemmel őrködött a magisztrátus, hogy a halkupecok ne igen UJ. o. 1775. évi 732. 1. *U. o. 1780. évi 54; 1781. évi 515, 596, 700; 1782. évi 28, 108, 187; 1783. évi 570; 1784. évi 129. 11. 8Kemény Lajos szives közlése. Ugyanő megmentette az utókor számára sikerült rajzokban Haybl János halászmester házának szép ujbarokk portáléját (Váraljai révpart 12), ahol az ajtó fölötti oromdíszben hal van kifaragva. A hajós és halász céh egykori háza (Vártelek ut 1.) pomípás barokk kapu-boltíve fölött levő oromdíszben a vigyázó Istenszem látható háromszögbe zártan. Legszebb azonban a Petőfi utca 10. sz. alatti háznak gazdagon tagozott barokkkapuja. A Haltér 5 sz. háznak portáléja is a XVIII. sz. barokkos formáit, őrzi. garázdálkodjanak és a fogyasztókat meg ne károsítsák. Időnként ugyanis érezhető volt a halhiány. A város ilanács azonban erélyesen lép közbe. 1761. február 7-én határozatban hívja fel a halászokat, hogy a piacot elegendő hallal lássát el éven át.1 A komáromi céhbeli esküdt halászok a katonai kincstárnak 1758-ban a nagyobb halak negyedéből 60 forintot fizetnek a neszmélyi halászokkal egyetemben. Valóságos izgalmas okmány az a városi régi jegyzőkönyvekben, ahol a városi magisztrátus, élén a városi főbíróval, mint a halászoéh főcéhmester.ével, hadakozik azért, hogy a komáromi piac hallal elégségesképen el legyen látva. Évtizedeken keresztül üldözi a fiséreket vagyis a halkereskedőket, akik a halat öszszc,vásárolják és elviszik idegenbe. Ezeket a városi tanács jegyzőkönyvei rendesen, mint külföldiek-cl említik. »A halászat dolgában sok felől val ópanaszok sürüven jönnek az három státusbeli Bíráknak és Magistratusnak fülökben, mellekre nézve hogy a községistratusnak fülökben, mellekre nézve hogy a kösségnek kiáltása és az iránt az halászok ellen való panasza szünnyön s az piarci mindenféle halból bővösködgyék és ne szűköllön: Mától fogva ezután halászok céh mestere tartozzék és köteles légyen minden péntekszombat napokon és Böjty napokon láváiképpen, úgy az negyvennapi böitön valahol kezek alat halok lészen, viza, tok és más halakot az közönséges piarcra bé hozattanyi. Mellnek funtya két pénzzel fölebb adatik el, hogy sem mint kinn adhatna el másaiét. Sőt pénteken előbb, hogy sem piarezon ki viszi, köteles, vagy ki vághand óhalat, városi Biró Uramnak, úgymint f öczéh mester uramnak mondgya be, hogy annak az üdönek mivolta szerént szabhassa árát, kit ha a ezéhmester elmulatna, oomperiáltattván, halok, s ehez a determinatiohoz nem alkalmaztattná magát, tehát mihánt olkar hal nem lészen az piarezon, azonnal mindgyart Réri szokás szerént, fő ezéh mester uramnak telles hatalma lészen, harmad magával ragattat*Komárom város jegyzőkönyve. XXI. k. 252. 1. ván megh, az ezéhmestert smind addigh tartattassa fogva a Tömlöcz fenekén, mighlen az egyik péntekről a másik péntekre s jelentett böjly napokra, eöleghendö böséghes viza, tok köteles halak a mikor annak ideje lészen s más haluk is nem lészen.«1 Ezt a rendszabályt 1699-ben hozták a nemes három státusok, ugyismint a nemesi, katonai és polgári renden levők tanácsa. Volt is hal a piacon mindig elegendő, azonban a tanács őrköd őszeme mindenen megakad és a szegény halászok dolgága mindig beleártja magát. Még biztost is rendel föléjük, hogy »jó vigyázással legyen« a halászcéh tagjaira. Ennyi erélynek meg is lett a kívánt foganata. De hát hogy olcsó is, meg jó hal is legyen és mindenkor bővesen, hogy »a kösség ne kiáltson«,, azt nehezen lehetett elérni,. Mert misem természetesebb, hogy halász és fisér ilyen körülmények közt jól megértették egymást és hát ezért árulták a komáromi fő-halakat — a pozsonyi piacon. A komáromi halászok első ismert céhrendtartása 1696-ból való, melyet I. Lipóttól nyertek.2 Ezt 1698- ban hirdetik ki a vármegye gyűlésében. 3 Újabb céhszabadalmukat szintén Mária Terézia adja nekik 1765-ben.4 A szabadalomnak érdekesebb cikkelyeit a következőkben ismertetjük: 1. Mivel a Vasárnapot az Ur Isten az maga tiszteletire rendelte, azért mindnyájan a halászok szombaton estve éjfél előtt haza jönni, ha a széltül vagy mástól meg nem akadályoztatnak, tartoznak és a Vasárnapot megüllék, a ki pedig jöhetne és meg nem jönne s el maradásának más helyes okát nem adhatná és a Céhnek hírére lenne,' ha öreg halász 2 írtra, ha koczás 1 írtra büntettessék a ezéhnek ládájába. 5. Amelly halász legény czéhbeli halász Mester lenni kívánkozik, az magát a Czéhmester előtt je-1 Komárom város levéltára. Gyűlési jegyzőkönyvek. X. 3—4 11. aKomáromvármegye monográfiája. 488. 1. 3Komáromvármegye jegyzőkönyve. 1698. III. 79. 1. ^Tudományos Gyűjtemény. 1823. évi VI. kötet.
