Komáromi Lapok, 1933. január-június (54. évfolyam, 1-51. szám)
1933-02-11 / 12. szám
1933. február 11. »KOMÁROMI LAPOK« míg eljutnak idáig a bögrékkel. Mindegyiknél igazoló-szelvény, aminek dátumát. a kezelő kilyukasztja. Szép sorban állanak, rendőr ügye] a rendre. Az udvaron kigyóz az egyik csoport, a nagyteremben a másik. Közöttük a Schleisz Géza tervei által ügyesen megépített nagy konyha. Ahogy az udvarra lépünk, nem tudni, mi okból, egy harcias asszony felénk szalad és hangosan kiáltozni kezd: — Majd jön még az urakra is a dér, kerülnek még maguk is ide! Heves indulata érthetetlen volt, a többiek semmi megjegyzéssel sem kísérték s így a hölgy, »hinterland« hijján, el is hallgatott, figyelme átterelődvén az oszlásra. A hatalmas konyhában sürgés-forgás van. az étel kész, most vette kezdetét a kiosztás. Valóban tiszta, rendes, gusztusos minden. Tíz szakácsnő sürög-forog, — kisegítők állanak az ablaknál. — Ma éppen gulyásleves a menü. Egyik fazékba a finom, piros lé. másikban a főtt hús, harmadikban a krumpli. Kapunk mi is egy tányérral és mondhatni, finom volt. A katonai gulyás szégyenkezve bújna el mellette. ízletes, rendes. A kenyér pulia és omlós. Sorra jönnek az ablakokhoz az ebédosztásra várók, benyújtják a bögrét, az edényt s bőségesen kapnak az ételből és kenyérből. Legtöbbje hazaviszi. Néhányan ott fogyasztják el az asztalon. A mai létszám 1317. Patkány András felügyel a főzésnél és a raktárnál, a városi bizottság részéről is állandóan jelen van egy-egy tag, hogy ellenőrizzen. Két óra alatt bonyolítják le az ezerháromszáz ember forgalmát Meg kell állapítanunk, hogy rend van, tisztaság és minden fölösleges lárma, zaj nélkül történik a kiosztás. Érdekes azonban az emberi lélek. Mindig újai, mindig mást akar. A riporter a városi főszámvevővel együtt együtt a várakozók közé keveredik s most megtörténik az a pszihológiai folyamat, ami minden egyes hasonló esetben megtörtént még. A várakozó, unatkozó tömeg körénk gyűl s először dicséri az ebédet. ' Néhány nyugtalanabb fiatalember azonban hirtelen felemeli a szavát és krilizálni kezd. Megírhatom bátran, hogy kritizáitak, már csak a jelentés hűsége kedvéért is s mert tudom, hogy a kritikára nem volt okuk.- No, most megmondjuk nekik! — jelszóval körénk gyűlt néhány férfi s kifogásolni kezdett. Nehéz dolog erről írnjg hogy az ember önmagából jött megjegyzéseket ne fűzzön hozzá. Hiszen ezer ember gusztusára egyformán főzni nehéz, van, aki a kelkáposztát nem szereti, van, aki a tésztát unja. Végeredményben, örülünk, hogy adhatunk, a nekikeseredett szegény azonban ezen az örömön már túl van és mindig mást akar. Mert mit kritizált? Meg kell írnunk, hogy a szállongó híreknek elejét vegyük. Azt mondja az egyik: »Én nem szeretem: a kelkáposztát!« Azt mondja a másik: »Nekem gulyás helyett tészta keli.« Erre viszont replikáz a sarkon álló: »Hiszen nem lehet ezerháromszáz emberre gyúrni.« Feleli az első: »Vegyen gyári tésztát!« — »A gyári tészta nem jó erre a célra. Azt akarjuk, hogy minden ízletes legyen.« Valakinek az a panasza, hogy fagyos a krumpli. Azonban saját magunk győződtünk meg ,hogy a krumpli kifogástalan. — Ide fogom kiönteni az asztalra, mert olyan fagyos! Csodálatos, hogy ő ette meg legjobb étvággyal, asztalra döntés helyett a krumplit, mégis. Dehogy öntötte! Nagyon jó krumpli volt. Volt, akinek a bab ropogott a foga alatt. Az egyik pedig ezzel jött: »Az én kenyerem csak huszonnyolc deka volt!« Lemérte a kenyerét, hogy ellenőrizze és bosszankodhassék. — Az enyim harmincegy volt! Egygyel több! — mondja a másik megnyugtatólag, — hiszen nem számíthatja ki a pék grammra az ezer darabot! Ilyen kis panaszok. Aki az emberi lélek mélységeit ismeri, azoknak nem tűnik fel a panaszkodás. Az életre panaszkodnak ők, hiszen valószínűleg jobban esne a saját munkával keresett avas szalonna, mint az ajándékba kapott gulyáshús. A főszámvevő türelemmel hallgatja és bólintgat. — Nehéz az. ezerháromszáz embernek egyszerre a gusztusára főzni. Égjük kelkáposztát akar, a másik undorodik tőle. örülünk, hogy ennyit s ilyen jót adhatunk mégis ... Részünkről az ebédet kitűnőnek találtuk, pedig nem hivott bennünket senki sem oda, a magunk iniciativájára néztük meg a hatalmas népkonyhái. Adja Isten, hogy a komáromi társadalomnak minél hosszabb ideig legyen módjában segíteni a szegényeken. Illetve, ha már a jókívánságoknál tartunk, inkább azt adná az Isten, hogy a népkonyhát be kelljen csukni, mert mindenkinek lesz munkája és gazdag keresete... A zsidó népkonyha. csendesen húzódik meg az Eötvösucc.ai menházban. A komáromi zsidóság jószíve diszkréten, nemes igyekezettel áldoz erre a társadalmi Segítőeszközre is. Főképpen aggokat lát el, az élet esettjeit táplálja, gondozza a karitatív tevékenység jegyében. Nem hivatalos intézmény ez, a zsidóság maga szervezte s tartja fönn. Délelőtt tizenegy után gyülekeznek itt is a szegények. A tiszta, rendes ebédlőben csendes beszélgetéssel töltik az időt, inig a kiszolgálók be nem hozzák az éleit. S milyen szép gesztus: a konyhában és a kiszolgálásnál helybeli uriasszonyok és úri lányok szorgalmatoskodnak. Van ebben valami bibliai őszinteség,, lélek. Ma Bergt Gyuláné, Fried Jenőné, Komárom, február 10. Holnap egy nemeslelkű és áldottszívű magyar uriasszony fellapozza imádsagos könyvét és bizonyára hálát ad a Mindenhatónak azért, hogy ételében megajándékozta a legnagyobb kegyelemmel: ötven hosszú esztendőn keresztül élhetett a jótékonyságnak és segíthetett a szükölkődőkön. Lehet-e nagyobb boldogság a földön, mint jót tenni! Hiszen az, aki jót tehet, olyan élményekkel gazdagodik, amilyen a legtöbb úgynevezett gazdag ember előtt teljesen ismeretlen lelki érzés. Aki jót tett és nem azért teszi,' hogy ebből érdemeket kovácsoljon magának Isten és az emberek előtt, annak a lelke megtöltözik a szeretetnek ezzel a létekből kicsorduló érzésével, ami a világ legtisztább és legnemesebb gyönyörűsége. Özv. Kiss Endréné ezt kezdte gyakorolni ezelőtt félszázaddal, mint fiatal kis leányka, aki még akkor iskoláit járta, de már tagja lett egy pozsonyi jótékony leányegyesületnek és azóta mindig ennek a szent emberi szolgálatnak él. Soha nem számit az ilyen jótétlélek ,mint a magyar szókincs nevén nevezi, elismerésre, feltűnésre, hálára, sőt mindegy neki az is, ha a jóért esetleg rút hálátlansággal fizetnek elsodort emberek és megrögzött bűnözők, akik néha megtévesztik az igazi jótékonyságot, ahol nekik nincsen semmi keresnivalójuk. Kiss Endréné nevét és jószívét ismerte a régi Komáromnak talán minden szegénye és az új Komároméi is megtanulták ezt a nevet. Életrajzát két mondatban lehet megírni: valamikor dúsgazdag volt és amije volt,; annak ma talán a romjai az övé, a földi javakat konvertálta lelki kincsekre, az evangélium tanítása szerint gazdálkodott a reábízott talentu-Sebő Mihályné, Krausz Béláné, Delej Malvin van a konyhában. Fried Jenő, Nádor Ernő, Zsombor Kornél agilitásának köszönhető, valamint segítőtársaik igyekezének, hogy itt is asztalra kerül naponta 65—70 Ízletes ebéd, a zsidó társadalom jóvoltából, természetbeni és pénzadományaiból. Ezek a természetbeni adományok egy tekintélyes raktárt töltenek meg. Naponta négy hölgy segédkezik a konyhában. Helybeli és átutazó szegényeket ajándékoznak meg rituális táplálékkal. Reggeliztetési akció is van, főleg gyermekek számára: 10—50 naponta. A mai ebéd ízletes szintén: borsóleves, káposztafőzelék virslivel, dupla zsemlyével. Fiatal lányok viszik mindegyik szegény öregnek az ebédet az asztalhoz. Pohara, tányérja, evőeszköze van mindegyiknek. Akik nem tudnak idáig sem eljönni, azoknak elküldik. Finom étel-illat, tisztaság, rend itt is. Asszonyi jószív mosolya máris ízesíti az ételt. Csendesen, hangtalanul ebédelnek az öregek, még sziesztáznak is utána. Van idejük: egy egész hátralévő élet... A menház gondossága azonban egyébre is kiterjed. Menház ez egyszersmind. öt állandó lakóval, akik szépen berendezkedtek itt a szobákban. Napsütéses időben az udvaron sétálnak ezek. Esős időben nekik is alkalmasint rengeteg sok megbeszélni valójuk van. Témát még a menház is ad... A másik szobában három szegénysorsú diák lakása ív an. őket1 is a menház tartja el. A tél elején nagy akció indult meg a gyermekek felruházására, az is sikerrel járt. Vannak még jószívű emberek Komáromban. De rászorulók még többen. mokkái és azokat a szegényeknél eloszlogatta, segített vele és nem rakta élére a földi vagyont, pénz őfelségét nem ismerte el soha királyának, hanem csak eszköznek, amely arra szolgál, hogy azzal másoknak, főleg a szegényeknek örömet és megelégedést juttathatunk. Évtizedek óta Komáromban Kiss Endréné neve, mint fogalom él a köztudatban, főleg a szegények, a segítségre szoi'ulók széles társadalmában. Neve ismertté lett, mert ma is tagja legalább tizenöt komáromi egyesületnek és ezeknek legtöbbjében dolgozik is és nem kitüntetéseknek tekinti a választmányi tagságot, vagy az elnökséget — amit különben soha sem szívesen vállalt, mert a feltűnéstől mindig irtózott —, mindig ott láttuk őt a munka élcsapatában, ahol versenyre kelt mindenkivel. A komáromi jótékony egyesületek közül ma is pénztárosa a Szent Erzsébet katolikus nőegyletnek, mely a szegény katolikus gyermekeket ruházza fel védőszentjének ünnepén, mikor Árpádházi Szt Erzsébet asszony legendás alakjának emlékét ünnepük világszerte. A katolikus Karitúsz alapjait is ő segített lerakni és annak munkáját egyenesbe hozni. A háború után, mikor a nyomorúásg a legnagyobb fokra hágott, ott van a Népjóléti Központ megalapítása körül és esztendőkön keresztül dolgozik annak nagy karitatív munkájában az elsők között. A Komáromi Jótékony, Nőegyletnek hosszú éveken át ügybuzgó alelnöke és titkára, aki jó eszméivel segít az elapadni indult segélyforrásokat megnyitni, mint az olyan nagy sikert aratott »láthatatlan bállal«. 1921-ben a Diákmenza alapjait és tégláit segít lerakni jóra kész emberekkel. Ott van a Fiatalkorúak Já-3. oldal. A mosóüsf ben fevő hajlóerő -rási Szövetségében, mint annak lelkes választmányi tagja és az ifjúságnak jólelkű védője. Ma reámutatni akarunk arra, hogy mit tett az egyén is a jó szolgálatában, ha megvan hozzá a lelki készsége és a jó munkához való kedve. Mert Kiss Endréné mindig jó kedvvel végezte sokszor igen nehéz munkáit is, sohasem veszítette el a hitet az emberek jóságában és ez a hit volt a biztos kísérője életének útjain végig, ötven esztendőnek sok, sok emlékét őrzi nemes lelkében. Voltak szép élményei és keserű tapasztalatai. Látott áldozatos szíveket és a földhöz tapadó fukar önzést. Az egyik felemelte őt is szándékainak tiszta magaslatára, a másik nem szegte kedvét, mert a szeretet és a jóság sohasem fenekük meg az érzéketlenség zátonyain és nem robban a rosszindulat aknáin. Özv. Kiss Endréné — bármily megpróbáltatások érték is — betegségek, anyagi károk és más fájdalmas csalódások. erős lélekkel viselte el mindezt, mert mindezek múlandó dolgok, örök élete csak a jóteltnek van, amely az embert elkíséri a síron túl is és megmarad az emberek emlékében. Ezt a napot tehát mi is, a társadalom tolmácsai, ünnepnapnak tekintjük és azt kívánjuk ennek a melegszívű és áldott lelkű magyar nagyasszonynak] hogy a jó ügyért, a szegényekért, az elhagyottakért, a kisemmizettekért és az eltiportakért ezentúl is tegyen és dolgozzék, amihez a Gondviselésnek megtartó kegyelmét kérjük. Azért pedig, amit tett, azok nevében, akikért jót tett, az ismeretlen százak és ezrek nevében, engedje meg, hogy szintén mi, a közélet őrszemei mondjunk igaz, magyar szívvel hálát és köszönetét. A címek, a rangok, a kitüntetések, a gazdagság, a jólét: mind semmivé lesznek, de a jó emléke megmarad a porba írva is. Az emberi élet a hiúság vására, ahol adnak, vesznek hírnevet, becsületet, csak egy árucikk nem kapható a lélek megnyugtató öntudata, hogy jót tehetett. Ezért dolgozni kell és az igazak életét élni. Adja a Gondviselés, hogy Kiss Endréné ezt az életet sokáig élhesse, mert ez az élet örök kapójához vezet. Gívam 6tt terieme i íe«ohfc «»g?ar tápot g Komáromi Ilonka! Vennék használt teimffltttiiet Ajánlatokat leírással: Eiel lilfi. Rtlios puszta 1 5i címre kérek. | (sz. V.) Ölvén esztendeje áll fáradhatatlanul a humanizmus és a jótékonyság szolgálatában egy ma is fáradhatatlan magyar nagyasszony* Özv. Kiss Endréné csendes jubileuma.
