Komáromi Lapok, 1933. január-június (54. évfolyam, 1-51. szám)

1933-02-04 / 10. szám

4. oldal. »KOMAROMI LAPOK* szerető főnöknek tisztviselő kara és alárendelt személyzete is rendszere­tő és pedáns. Ezek a tények vitán felül állnak. Ebben az elkésett levél esetében is a legszigorúbb vizsgálatot indított és az orvoslást megtette a posta főnöke. Ez ügyben különben az alábbi leve­let intézte hozzánk: A Komáromi Lopok t. c. Szerkesztőségének Komám 3. Utalással a Komáromi Lapok febr. l.-i — szerdai — számában megjelent Amig egy szerelmes levél eljut odáig« feliratú cikkre, az inkriminált levél késedelmes kézbesítése okának kinyo­­mozhatása végett szükségünk volna ismerni az illető levél címét. Hogy tehát a nyomozás eredményes lehessen, igen kérjük a t. c. Szerkesz­tőséget. hogy nekünk a levél címét megírni szíveskedjék, vagy amennyi­ben ez lehetséges volna, a levél borí­tékját rendelkezésünkre bocsájtani. Az ügyet bizalmasan fogjuk kezelni és a borítékol hivatalos használat után köszönettel visszaszármaztatni. A kért adatok nélkül a vizsgálatot lefolytatni nem tudjuk. Ha a hivatalunkat a késedelemért nyilvánosság előtt felelősségre vonják, szükséges, hogy módunkban legyen védekezni, esetleg a bűnöst kinyomoz­ni és ellene eljárni. Fisar. A panaszos igen, de mi a világért se akarjuk, hogy egy levél késése mi­att, amelyet talán nem is a levélhordó okozott, valaki kellemetlen helyzetbe jusson, mert az is lehet, hogy a levél­gyűjtő szekrény gépezetében akadt meg a levél, vagy talán a címzett háztartási alkalmazottja későn adta át a rendes időben kézbesített leve­let. Mit lehessen tudni, ezt már nehéz egy nem ajánlott, közönséges levélnél kinyomozni és világért se lehet en­gedni, hogy valaki ártatlanul szen­vedjen. A város összes levélszekrényeit pon­tosan kiürítik. A levelek útnak indí­tása azonnal megtörténik. Hogy mi a leszelidített és méreg­­fogaitól megfosztott levelet leközöltük, azzal csak azt akartuk elérni, hogy a kezelő személyzet figyelmeztetést kapjon, hogy a bevezetett rendet és pon­tosságot még jobban a szivükön visel­jék. Ezzel azt hisszük, nem követtünk el senkin sérelmet és ezzel részünk­ről az ügyet befejeztük azzal a meg­jegyzéssel, hogy a kérdéses levél bo­rítékját sikerült megszereznünk és egyben meg is semmisítettük, hogy en­nek az ügynek az aktáit végleg lezár, juk. A halottaiból feltámasztott asszony. A londoni Szent György kórház szenzációja. A legtöbb angol lap egy hetvenkét­­éves nő csodálatos esetéi közli, akit a londoni Szent György-kórház orvosai­nak sikerült halottaiból feltámasztani. A betegnek sejtelme sincs az esetről és nyugalma érdekében titkolják is előtte. A nőn súlyos műtétet kellett végrehajtani, amelynek befejezése után még a narkózis alatt valósággal meghalt, érverése, szívműködése, lé­legzése megszűnt. Erre az orvosok ereibe corabint, szívébe pedig adre­nalint fecskendeztek be és egész éjjel ápolták. Másnap magához tért, majd fokozatosan erősödött, sebei beheged­tek, úgyhogy két-három nap múlva teljesen egészségesen tért vissza ottho­nába. Állítólag ez az első eset, hogy az ilyen életrekeltés tartós eredmény - liyel járt. Magyar ugaron. — Csontos Vilmos verseskönyve. — Íme egy egyszerű poéta, aki ismét meg meri látni az eget, a kis vadvirá­got, a napsütést, a nyíló rózsát, nem szé­­gyenli észrevenni, hogy vannak hegyek, dombok, tarka határ, búzaföldek, akác­lombok ... egy egyszerű poéta, aki azt érzi, hogy a vadvirágai a széles mező­nek mind-mind a ő szivéhez nőttek. Megy, sétál kanyargó mezei ösvényen, az Isten szabad ege alatt, körülcsókol­ják enyhe szellők, . .. apró bogárnép siet elébe s ő megy, megy tovább fel­hős ég alatt avagy napsütötte tájon, szitáló esőben, csatakos patakszélen és nem akar arra az útra térni, amelyen „a vágyvirágok katlana alá rakott tüz­­komplekszumot röhögő agypenésszel körültekert fúvókkal lobogva élesztik, hogy megfürdethessék a vonaglásoktól hörgő eszmesóhajt a rotyogón omló, lágy szurokcsodás bánat émelygést bö­fögő vigaszmocsarában . ..“ Nem. Tisztán és egyszerűen csendül fel leikéből a dal Felhős ég alatt vagy napsütötte tavasszal szánt a magyar ugaron és amint értelmes, meg nem hibbant lélekkel, romlatlan kedéllyel körülnéz .. . magyar szivébe, emberi szivébe belemarkol a lesújtó bánat, a kínzó fájdalom és mig saját sorsát, testvérei sorsát siratva, hangos panasz­szóval csendül fel költői lantján az ének, feléje siet az életöröm, az élni­­akarás és nem engedi vigasztalan, tespedő bánatba elmerülni daltól zengő lelkét, hanem feléje nyújtja a biztató reményt, hogy minden dala, minden nótája derűs bizalommal, szárnyaló hit­tel oldódjék fel a fájó disszonanciából megnyugtató, vigasztadö, csendes de­rűs harmóniába. Egy sorozat elégiát, egy sorozat ma­gyar elégiát adott nekünk ez a lágy és mégis ruganyos lelkű ifjú poéta, hogy higyjünk és bizzunk és ne fagyjon el a lelkünk. Tél van, fagyos zúzmara ül a vidéken, Nap sem ragyog a beborult magyar égen, De a tel nyomában az új tavasz lépked... Szegény magyar, Ne csüggedj el, lesz még új tavaszod néked így biztat bennünket, pedig az ő homlokán is „gondbarázdák“ sötétle­nek, mialatt a magyar ugar csendjét hallgatja ... és kínzó kérdések gyöt­rik: Hová lett a virág a pörge talapról. Hová lett a lányok vidám kacagása? — Elmúlt. , nem hangzik a nyárvidám daltól. Könny lett a magyarnak minden akarása. De ő igyekszik úrrá tenni a szive­ket a bánat felett, szeretné letörülni a könnyeket. Botorkálok én is e ködlepett tájon, Megakad nézésem egy halvány virágon: A remény virágon, És mintha a róna újra mosolyogna, A sok búnak, könnynek nyoma sem volna, Itt ezen a tájon. És míg gyöngyözve ömlik a dal lei­kéből, ilyen fogadást tesz: Várom, hogy élet kél a dal nyomán, És népem még egyszer boldogabb lehet: — Addig bolyongok dalolva, sírva, Bejárom a rögös magyar végeket Bejárja és minden gyötrő, keserves kérdésre élettől lüktető feleletet ad. Kigyullad lelkéban a hit mécsese, az Istenben való bizás fáklyája. Ősi hittel, vággyal törtetünk előre, Újra él szivünkben az Isten szava: — „Bízzatok!“ - mert a bizalom varázsának Magasztos fénye a jövő hajnala ... És látó szeme a földettúró gazdaem­berről, a kérges kezű iparosmunkás felé fordul, hogy ha ki is hullott egyik­másik kézből a munka szerszáma, ne vesszen el a szívből a szebb jövőbe vetett hit. S ha jő a hajnal ... Minden magyar munkás igaz utón járjon, Reggelre virradva, napsütésben álljon, Derűs ajakkal . . .! Így énekel rendületlen hittel és har­sogó életkedvvel egyszerűen és köz­vetlenül ez az ifjú magyar poéta, aki­nek verseit olvasva, eszünkbe jutnak jellemzésül Petőfi sorai, „A természet vadvirága vagyok én!“ vagy „A kunyhók mécsvilága“ vagyok. Az ő bölcsője is kis kunyhóban ringott, de mellette nem álltak derült pajtások, a fejedelmi Jókai Móric, a vidám egri fiúk, a mélyérzésü Arany János. Az ő öröksége egy kulacs, „fából való“, az apja hozta a hábo­rúknak viharzó, véres, tüzes vad zajából. Szomorú élettárs egy kulacs, amely­nek külseje véres, s mely talán egy halott vitézé lehetett... Szomorú élet - társ, ám nem sújtja le a poéta leikét, mert ott él benne a gyermekkor em­léke, amikor „a kertünkből anyám sze­dett rozmaringot és a bölcsőn, amely nem palotában ringott, virágos volt a takaró.“ És ez a virágos bölcső, ez a kis rozmaringos kert, amelyen az édes anyja halkan suhant keresztül..., eny­híti a lesújtó hatását annak a véres kulacsnak, melyet a vad, véres hábo­rúból hozott az apa, s melyről a fiú, ha panaszolva mondja is: — Fiatalon halkan indulok útnak. Oldalamon egy kulacs zörög, fából Való ... de utána teszi meleg bizakodással: „Kinek fájó könnyei hullnak: Hozok benne a remény italából“. Igyunk ebből az italból, vegyük meg ezt a könyvet! A verselés külső formája, különösen a rímelés még nem tökéletes, de hi­szen e versek főerőssége a tartalom szépsége és á mai költészetben olyan szokatlan élniakarás reménykedő, üde hangja ... A kulacs belseje tiszta, majd idővel megtisztul, kisimul a külseje is. Kiss Péter Pál. St Liuíís legszebb és Isp­­gazdag bb leányát az apja lecsükatta hitelezés? csa­lás miatt Az amerikai legfelsőbb tízezer társa­dalmának szenzációja. Az amerikai családapák, mint me­rész ujilót üdvözlik A. C. Moellert, egy st.-louisi vegyészeti gyár vezér­igazgatóját, aki kíméletlen szigorúság­gal vágta útját leánya önfejű, szülei tilalmát semmibe vevő életmódjának. A modern lányok túlzott önállósága olyan közös problémája most az ame­rikai családoknak, hogy nem csoda: Moeller erélyes fellépésében korszak­­alkotó újítást látnak. A csinos, 23 éves Dorothy Moeller­­nek az volt a passziója,' hogy min­dennap elment bevásárló körútra és mindennap csomagokkal megrakodva tért haza. Az apának mindennap egy csomó számlát prezentáltak. Az utób­bi időben emiatt többször voll össze­tűzés apa és leánya között, de — hiá­ba volt könyörgés, feddés, a leány nem akart lemondani kedvteléséről. A napokban aztán, amikor megint egy csomó számla érkezett a leány bevásárlásairól, betelt a mérték. Moeller egyenesen a rendőrségre ment és azon a címen, hogy leánya felhatalmazás nélkül, sőt egyenesen tilalma ellenére járt el, csalásért fel­jelentette a leányát. A rendőrség a szabályszerű feljelentés alapján kény­telen volt a szép Dorothyt, St. Louis társadalmi életének körülrajongott bálványát letartóztatni. A különös for­dulat óriási meglepetést keltett Moel­­lerék ismerősei körében, kik egymás­után jelentkeztek, s mind készségesen ajánlkoztak, hogy a szabadlábrahe­­lyezés ellenében lefizetik az óvadékot. De Dorothy ezúttal »férfiasán« visel­kedett: a felajánlott segítséget eluta­sította és kijelentette, hogy az apai büntetésnek aláveti magát. Az elkényeztetett leány így össze­sen harminc órát töltött a rendőr­ségi fogház szűk cellájában. Ezt a büntetést már az apja is elegendőnek tartotta és megjelent a rendőrségen, ahol bejelentette, hogy feljelentését visszavonja. Belgyógyász szakorvos Sebész szakorvos M.U.DE.K. M ALECEK m. u. dü A. CHVAPIL rendel 11 —1-ig, 3 — 5-ig rendel 1—3-ig Röntgen — Diathermia KOMÁRNO Eötvös utca 26. 1933. február 4 OKOS TŐKEBEFEKTETÉS ma házát, birtokát biztonságba helyezni. Egy viharálló, elpusztíthatatlan, viharnak és jég­nek ellenálló tető mentesiti önt évtizedeken keresztül javitási-és karbantartási költségek­től llyképeri megtakarított kiadásai többet jövedelmeznek minta kamatozás. Olvassa el, »Milyen legyen á tet5nw dmü prosyekta-enkofc EterniJ-Betriobs- und l-ianriolsgesellsehaf* Prca II.. Vodiíkova 20 / f/iSítr.-Sdiőibsr«' Az apa és leánya sírva borultak egymás nyakába. — Derekasan viselkedtél, büszke va­gyok rád — mondta csillogó szemmel az apa. — Én pedig Ígérem, hogy ezentúl szófogadó, jó kislány leszek — mon- ‘ dotta Dorothy. Az egész eset európai szemmel néz­ve jelentéktelennek tűnhetik fel, de mivel az amerikai leányok önállósági hajlamai most annyi fejtörést okoz­nak a szülőknek, Amerikának most ez a szenzációja. Legalább is erre kell következtetni azokból az óriási terjedelmű cikkekből, amelyek az ese­tet kommentálják. A spanyol nők és a bikáviadalok. Spanyolország közvéleménye a leg­utóbbi hetek óta rendkívül izgatott, — de nem az anarchista és kommunista mozgalom vagy a bebörtönözött mo­­narchisták szökése, hanem egy kérvény miatt, amelyet egy, a szép Juanita Belmonte névre hallgató tizennyolc éves szevillai leány adott át a kor­mánynak. A kisasszony, aki hír sze­rint éppen olyan szép, mint amilyen fülbemászó a neve, arra kéri a belügy­minisztériumot, semmisítse meg azt a törvényt, amely megtiltja a nőknek, hogy az arénában mint bikaviadorok lépjenek föl. A minisztérium állásfog­lalása e kérdésben még ismeretlen, de a sajtóban, társaságokban és ter­mészetesen főként a nők körében sok szó esik a dologról. Belmonte kisasz­­szony jó polgári családból származik, sokat foglalkozott sporttal, jól úszik és korcsolyázik, tenniszezik és golfozik, azonkívül titokban a szeviilai torerok egyik legisrriertebbikétöl leckéket vett és mert kitűnő vívó is, csakhamar el­sajátította az eredményes bikaöiés tit­kait és alig várja a pillanatot, amely­ben az egybegyült tömegnek bemutat­hatja ügyességét a bika leszurásában. Érthető, hogy a spanyol nemzeti kü­lönlegességgel kapcsolatos kérvény különösképen a nők táborában kelt nagy forrongást. Az újságok a leg­részletesebben foglalkoznak az újító­ként föllépő fiatal leány élettörténeté­vel, közük az arcképét, a női olvasók­hoz intézett körkérdéssel növelik a kérdés jelentőségét, sőt, hogy semmi fogyatékossága ne legyen a dolognak, tág teret adnak azoknak a találgatá­soknak, fejtegetéseknek és indítvá­nyoknak, amelyek arról szólnak, hogy ha a minisztérium netán Belmonte kisasszony érdekében kedvezően dön­tene, miféle ruhában kellene a szép Juanitának az arénában megjelennie? A kis kifutóleánytól a gépirókisasszo­­nyon át egészen a nagyvilági hölgyig mindenki a bikaviadalnak ezzel az ér­dekes felfrissítésével foglalkozik és helyesli mindazt, amit Juamta Belmonte kérvényében elmond. Rámutat ugyan­is arra, hogy az a bizonyos tiltó tör­vény elavult; hogy régente ez a pálya nem volt elzárva a nők elől, akik el­szántságukban nem egyszer felülmúl­ták térti kollégáikat; hogy ma, amikor a nők egyenjogúak a férfiakkal és mindenféle foglalkozás nyitva előttük, nem szabad éppen ezt a hősi pályát lehetetlenné tenni számukra.

Next

/
Thumbnails
Contents