Komáromi Lapok, 1933. január-június (54. évfolyam, 1-51. szám)
1933-02-04 / 10. szám
4. oldal. »KOMAROMI LAPOK* szerető főnöknek tisztviselő kara és alárendelt személyzete is rendszerető és pedáns. Ezek a tények vitán felül állnak. Ebben az elkésett levél esetében is a legszigorúbb vizsgálatot indított és az orvoslást megtette a posta főnöke. Ez ügyben különben az alábbi levelet intézte hozzánk: A Komáromi Lopok t. c. Szerkesztőségének Komám 3. Utalással a Komáromi Lapok febr. l.-i — szerdai — számában megjelent Amig egy szerelmes levél eljut odáig« feliratú cikkre, az inkriminált levél késedelmes kézbesítése okának kinyomozhatása végett szükségünk volna ismerni az illető levél címét. Hogy tehát a nyomozás eredményes lehessen, igen kérjük a t. c. Szerkesztőséget. hogy nekünk a levél címét megírni szíveskedjék, vagy amennyiben ez lehetséges volna, a levél borítékját rendelkezésünkre bocsájtani. Az ügyet bizalmasan fogjuk kezelni és a borítékol hivatalos használat után köszönettel visszaszármaztatni. A kért adatok nélkül a vizsgálatot lefolytatni nem tudjuk. Ha a hivatalunkat a késedelemért nyilvánosság előtt felelősségre vonják, szükséges, hogy módunkban legyen védekezni, esetleg a bűnöst kinyomozni és ellene eljárni. Fisar. A panaszos igen, de mi a világért se akarjuk, hogy egy levél késése miatt, amelyet talán nem is a levélhordó okozott, valaki kellemetlen helyzetbe jusson, mert az is lehet, hogy a levélgyűjtő szekrény gépezetében akadt meg a levél, vagy talán a címzett háztartási alkalmazottja későn adta át a rendes időben kézbesített levelet. Mit lehessen tudni, ezt már nehéz egy nem ajánlott, közönséges levélnél kinyomozni és világért se lehet engedni, hogy valaki ártatlanul szenvedjen. A város összes levélszekrényeit pontosan kiürítik. A levelek útnak indítása azonnal megtörténik. Hogy mi a leszelidített és méregfogaitól megfosztott levelet leközöltük, azzal csak azt akartuk elérni, hogy a kezelő személyzet figyelmeztetést kapjon, hogy a bevezetett rendet és pontosságot még jobban a szivükön viseljék. Ezzel azt hisszük, nem követtünk el senkin sérelmet és ezzel részünkről az ügyet befejeztük azzal a megjegyzéssel, hogy a kérdéses levél borítékját sikerült megszereznünk és egyben meg is semmisítettük, hogy ennek az ügynek az aktáit végleg lezár, juk. A halottaiból feltámasztott asszony. A londoni Szent György kórház szenzációja. A legtöbb angol lap egy hetvenkétéves nő csodálatos esetéi közli, akit a londoni Szent György-kórház orvosainak sikerült halottaiból feltámasztani. A betegnek sejtelme sincs az esetről és nyugalma érdekében titkolják is előtte. A nőn súlyos műtétet kellett végrehajtani, amelynek befejezése után még a narkózis alatt valósággal meghalt, érverése, szívműködése, lélegzése megszűnt. Erre az orvosok ereibe corabint, szívébe pedig adrenalint fecskendeztek be és egész éjjel ápolták. Másnap magához tért, majd fokozatosan erősödött, sebei behegedtek, úgyhogy két-három nap múlva teljesen egészségesen tért vissza otthonába. Állítólag ez az első eset, hogy az ilyen életrekeltés tartós eredmény - liyel járt. Magyar ugaron. — Csontos Vilmos verseskönyve. — Íme egy egyszerű poéta, aki ismét meg meri látni az eget, a kis vadvirágot, a napsütést, a nyíló rózsát, nem szégyenli észrevenni, hogy vannak hegyek, dombok, tarka határ, búzaföldek, akáclombok ... egy egyszerű poéta, aki azt érzi, hogy a vadvirágai a széles mezőnek mind-mind a ő szivéhez nőttek. Megy, sétál kanyargó mezei ösvényen, az Isten szabad ege alatt, körülcsókolják enyhe szellők, . .. apró bogárnép siet elébe s ő megy, megy tovább felhős ég alatt avagy napsütötte tájon, szitáló esőben, csatakos patakszélen és nem akar arra az útra térni, amelyen „a vágyvirágok katlana alá rakott tüzkomplekszumot röhögő agypenésszel körültekert fúvókkal lobogva élesztik, hogy megfürdethessék a vonaglásoktól hörgő eszmesóhajt a rotyogón omló, lágy szurokcsodás bánat émelygést böfögő vigaszmocsarában . ..“ Nem. Tisztán és egyszerűen csendül fel leikéből a dal Felhős ég alatt vagy napsütötte tavasszal szánt a magyar ugaron és amint értelmes, meg nem hibbant lélekkel, romlatlan kedéllyel körülnéz .. . magyar szivébe, emberi szivébe belemarkol a lesújtó bánat, a kínzó fájdalom és mig saját sorsát, testvérei sorsát siratva, hangos panaszszóval csendül fel költői lantján az ének, feléje siet az életöröm, az élniakarás és nem engedi vigasztalan, tespedő bánatba elmerülni daltól zengő lelkét, hanem feléje nyújtja a biztató reményt, hogy minden dala, minden nótája derűs bizalommal, szárnyaló hittel oldódjék fel a fájó disszonanciából megnyugtató, vigasztadö, csendes derűs harmóniába. Egy sorozat elégiát, egy sorozat magyar elégiát adott nekünk ez a lágy és mégis ruganyos lelkű ifjú poéta, hogy higyjünk és bizzunk és ne fagyjon el a lelkünk. Tél van, fagyos zúzmara ül a vidéken, Nap sem ragyog a beborult magyar égen, De a tel nyomában az új tavasz lépked... Szegény magyar, Ne csüggedj el, lesz még új tavaszod néked így biztat bennünket, pedig az ő homlokán is „gondbarázdák“ sötétlenek, mialatt a magyar ugar csendjét hallgatja ... és kínzó kérdések gyötrik: Hová lett a virág a pörge talapról. Hová lett a lányok vidám kacagása? — Elmúlt. , nem hangzik a nyárvidám daltól. Könny lett a magyarnak minden akarása. De ő igyekszik úrrá tenni a sziveket a bánat felett, szeretné letörülni a könnyeket. Botorkálok én is e ködlepett tájon, Megakad nézésem egy halvány virágon: A remény virágon, És mintha a róna újra mosolyogna, A sok búnak, könnynek nyoma sem volna, Itt ezen a tájon. És míg gyöngyözve ömlik a dal leikéből, ilyen fogadást tesz: Várom, hogy élet kél a dal nyomán, És népem még egyszer boldogabb lehet: — Addig bolyongok dalolva, sírva, Bejárom a rögös magyar végeket Bejárja és minden gyötrő, keserves kérdésre élettől lüktető feleletet ad. Kigyullad lelkéban a hit mécsese, az Istenben való bizás fáklyája. Ősi hittel, vággyal törtetünk előre, Újra él szivünkben az Isten szava: — „Bízzatok!“ - mert a bizalom varázsának Magasztos fénye a jövő hajnala ... És látó szeme a földettúró gazdaemberről, a kérges kezű iparosmunkás felé fordul, hogy ha ki is hullott egyikmásik kézből a munka szerszáma, ne vesszen el a szívből a szebb jövőbe vetett hit. S ha jő a hajnal ... Minden magyar munkás igaz utón járjon, Reggelre virradva, napsütésben álljon, Derűs ajakkal . . .! Így énekel rendületlen hittel és harsogó életkedvvel egyszerűen és közvetlenül ez az ifjú magyar poéta, akinek verseit olvasva, eszünkbe jutnak jellemzésül Petőfi sorai, „A természet vadvirága vagyok én!“ vagy „A kunyhók mécsvilága“ vagyok. Az ő bölcsője is kis kunyhóban ringott, de mellette nem álltak derült pajtások, a fejedelmi Jókai Móric, a vidám egri fiúk, a mélyérzésü Arany János. Az ő öröksége egy kulacs, „fából való“, az apja hozta a háborúknak viharzó, véres, tüzes vad zajából. Szomorú élettárs egy kulacs, amelynek külseje véres, s mely talán egy halott vitézé lehetett... Szomorú élet - társ, ám nem sújtja le a poéta leikét, mert ott él benne a gyermekkor emléke, amikor „a kertünkből anyám szedett rozmaringot és a bölcsőn, amely nem palotában ringott, virágos volt a takaró.“ És ez a virágos bölcső, ez a kis rozmaringos kert, amelyen az édes anyja halkan suhant keresztül..., enyhíti a lesújtó hatását annak a véres kulacsnak, melyet a vad, véres háborúból hozott az apa, s melyről a fiú, ha panaszolva mondja is: — Fiatalon halkan indulok útnak. Oldalamon egy kulacs zörög, fából Való ... de utána teszi meleg bizakodással: „Kinek fájó könnyei hullnak: Hozok benne a remény italából“. Igyunk ebből az italból, vegyük meg ezt a könyvet! A verselés külső formája, különösen a rímelés még nem tökéletes, de hiszen e versek főerőssége a tartalom szépsége és á mai költészetben olyan szokatlan élniakarás reménykedő, üde hangja ... A kulacs belseje tiszta, majd idővel megtisztul, kisimul a külseje is. Kiss Péter Pál. St Liuíís legszebb és Ispgazdag bb leányát az apja lecsükatta hitelezés? csalás miatt Az amerikai legfelsőbb tízezer társadalmának szenzációja. Az amerikai családapák, mint merész ujilót üdvözlik A. C. Moellert, egy st.-louisi vegyészeti gyár vezérigazgatóját, aki kíméletlen szigorúsággal vágta útját leánya önfejű, szülei tilalmát semmibe vevő életmódjának. A modern lányok túlzott önállósága olyan közös problémája most az amerikai családoknak, hogy nem csoda: Moeller erélyes fellépésében korszakalkotó újítást látnak. A csinos, 23 éves Dorothy Moellernek az volt a passziója,' hogy mindennap elment bevásárló körútra és mindennap csomagokkal megrakodva tért haza. Az apának mindennap egy csomó számlát prezentáltak. Az utóbbi időben emiatt többször voll összetűzés apa és leánya között, de — hiába volt könyörgés, feddés, a leány nem akart lemondani kedvteléséről. A napokban aztán, amikor megint egy csomó számla érkezett a leány bevásárlásairól, betelt a mérték. Moeller egyenesen a rendőrségre ment és azon a címen, hogy leánya felhatalmazás nélkül, sőt egyenesen tilalma ellenére járt el, csalásért feljelentette a leányát. A rendőrség a szabályszerű feljelentés alapján kénytelen volt a szép Dorothyt, St. Louis társadalmi életének körülrajongott bálványát letartóztatni. A különös fordulat óriási meglepetést keltett Moellerék ismerősei körében, kik egymásután jelentkeztek, s mind készségesen ajánlkoztak, hogy a szabadlábrahelyezés ellenében lefizetik az óvadékot. De Dorothy ezúttal »férfiasán« viselkedett: a felajánlott segítséget elutasította és kijelentette, hogy az apai büntetésnek aláveti magát. Az elkényeztetett leány így összesen harminc órát töltött a rendőrségi fogház szűk cellájában. Ezt a büntetést már az apja is elegendőnek tartotta és megjelent a rendőrségen, ahol bejelentette, hogy feljelentését visszavonja. Belgyógyász szakorvos Sebész szakorvos M.U.DE.K. M ALECEK m. u. dü A. CHVAPIL rendel 11 —1-ig, 3 — 5-ig rendel 1—3-ig Röntgen — Diathermia KOMÁRNO Eötvös utca 26. 1933. február 4 OKOS TŐKEBEFEKTETÉS ma házát, birtokát biztonságba helyezni. Egy viharálló, elpusztíthatatlan, viharnak és jégnek ellenálló tető mentesiti önt évtizedeken keresztül javitási-és karbantartási költségektől llyképeri megtakarított kiadásai többet jövedelmeznek minta kamatozás. Olvassa el, »Milyen legyen á tet5nw dmü prosyekta-enkofc EterniJ-Betriobs- und l-ianriolsgesellsehaf* Prca II.. Vodiíkova 20 / f/iSítr.-Sdiőibsr«' Az apa és leánya sírva borultak egymás nyakába. — Derekasan viselkedtél, büszke vagyok rád — mondta csillogó szemmel az apa. — Én pedig Ígérem, hogy ezentúl szófogadó, jó kislány leszek — mon- ‘ dotta Dorothy. Az egész eset európai szemmel nézve jelentéktelennek tűnhetik fel, de mivel az amerikai leányok önállósági hajlamai most annyi fejtörést okoznak a szülőknek, Amerikának most ez a szenzációja. Legalább is erre kell következtetni azokból az óriási terjedelmű cikkekből, amelyek az esetet kommentálják. A spanyol nők és a bikáviadalok. Spanyolország közvéleménye a legutóbbi hetek óta rendkívül izgatott, — de nem az anarchista és kommunista mozgalom vagy a bebörtönözött monarchisták szökése, hanem egy kérvény miatt, amelyet egy, a szép Juanita Belmonte névre hallgató tizennyolc éves szevillai leány adott át a kormánynak. A kisasszony, aki hír szerint éppen olyan szép, mint amilyen fülbemászó a neve, arra kéri a belügyminisztériumot, semmisítse meg azt a törvényt, amely megtiltja a nőknek, hogy az arénában mint bikaviadorok lépjenek föl. A minisztérium állásfoglalása e kérdésben még ismeretlen, de a sajtóban, társaságokban és természetesen főként a nők körében sok szó esik a dologról. Belmonte kisaszszony jó polgári családból származik, sokat foglalkozott sporttal, jól úszik és korcsolyázik, tenniszezik és golfozik, azonkívül titokban a szeviilai torerok egyik legisrriertebbikétöl leckéket vett és mert kitűnő vívó is, csakhamar elsajátította az eredményes bikaöiés titkait és alig várja a pillanatot, amelyben az egybegyült tömegnek bemutathatja ügyességét a bika leszurásában. Érthető, hogy a spanyol nemzeti különlegességgel kapcsolatos kérvény különösképen a nők táborában kelt nagy forrongást. Az újságok a legrészletesebben foglalkoznak az újítóként föllépő fiatal leány élettörténetével, közük az arcképét, a női olvasókhoz intézett körkérdéssel növelik a kérdés jelentőségét, sőt, hogy semmi fogyatékossága ne legyen a dolognak, tág teret adnak azoknak a találgatásoknak, fejtegetéseknek és indítványoknak, amelyek arról szólnak, hogy ha a minisztérium netán Belmonte kisasszony érdekében kedvezően döntene, miféle ruhában kellene a szép Juanitának az arénában megjelennie? A kis kifutóleánytól a gépirókisasszonyon át egészen a nagyvilági hölgyig mindenki a bikaviadalnak ezzel az érdekes felfrissítésével foglalkozik és helyesli mindazt, amit Juamta Belmonte kérvényében elmond. Rámutat ugyanis arra, hogy az a bizonyos tiltó törvény elavult; hogy régente ez a pálya nem volt elzárva a nők elől, akik elszántságukban nem egyszer felülmúlták térti kollégáikat; hogy ma, amikor a nők egyenjogúak a férfiakkal és mindenféle foglalkozás nyitva előttük, nem szabad éppen ezt a hősi pályát lehetetlenné tenni számukra.
