Komáromi Lapok, 1933. január-június (54. évfolyam, 1-51. szám)

1933-02-04 / 10. szám

1933. február 4.

»KOMAROMI LAPOK«

5 oldal

Kalandos utazás az egyszerű autóbuszon: koránkeléssel kezdődik, veszettkufyával

végződik

Látogatás a dunaradványi végeken, ahol 20 magyar gyermek számara szlovák iskolát nyitottak.

flamémwnL

/lm ideális hálam. summ/i

Isj tv esküdjék alacsony arai/nráí meggyőződéststowm

Komárom, február hava

Mikor indul a párkányi

autóbusz?

Dunaradványra akartunk utazni Komárom megye számos községe még ma is el van zárva a világtól és a forgalomtól. Bátorkeszit csak Köbölkuton át lehet megközelíteni, Kamocsát Vágsellyén keresztül. Mi ezúttal Radvánvra akartunk utazni s kinyomoztuk, hogyr oda autóbusz visz. Sikerült megtudnunk, hogy ez az állami autóbusz nagyon vegyes menetrend szerint indul. A reggeli órákban például csak csütörtökön és vasárnap megy. Egyébként csak délután mehetsz az illető útvonalban eső falvakra s ha délután elmentét, csak másnap hajnalban vergődhetsz haza. Ezúton is kérjük a vidékkel való autobuszforgalom ázsiai állapotának középeurópaivá való emelését.

Az autóbusz indulásának menetideje még ismeretlenebb. Komáromban alig akad valaki, még a Kossuth téren sem, aki pontosan meg tudná mondani, mikor indulnak a járatok. Egykét órás különbséggel, találomra célozzák meg az indulás idejét. Menetrend látható helyre kifüggesztve nincs. A tájékozatlanabb utas csak a jószerencsében bízva mászik ki a hajnali járathoz, a sáros sötétségben. Humoros krokit lehetne arról írni, hogy’ a Kossuth tér lakói, kereskedői hány időpontot jelöltek meg véglegesnek az indulási órát illetőleg Mondanak öt. félhat, hat, negyedhét, hét és félnyolc órát.

A hat órát véltük középarányosnak, s az autóbusz háromnegyed hétkor valóban el is indult. Ennek a furcsa, dugdosott közlekedési módnak orvoslását kérjük! Legyen egy szabályos megállója, menetrend és menetdíj feltüntetésével ennek az autóbusznak a Klapka téren is!

Havas dunaparti táj.

Ne untassuk az olvasót egy szürke autóbusz szürke ablakából látható szürke téli táj' leírásának képével. A hóié csurog az úton, a mezők és a szántók fölött csak foltokban telepedett meg a hó, itt-ott tavak csillognak, libák veszélyeztetik az utat. Hetényben még sötét van, a virti dohányosok kocsija eszünkbejuttatja, hogy7 most van a dohánybeváltás szezonja,, jönnek-jönnek ezek a hatalmas szekerek. bóbiskoló kocsissal a tetejükön, ponyvájuk alatt a kövér dohány. Van birtokos, akinek rögtön ott fogják adóba a dohány árának felét. A szekerek egyhangú sorát itt-ott urasági kocsi szakítja meg abban ül a gondokkal terhes tulaj.

Dunaradvány: egy perc.

Télen, Dunaradvány ön, reggel félnyolckor: nem éppen lélekemelő séta. Kiszállunk az autóbuszból és sétálni megyünk a Duna partjára. Végrehajtónak néznek és félve üdvözölnek. Ki tudja, milyen titkokat rejt aktatáskám ... Az út széle és a Dunapart között magas szinvonalkülömbség s ezt a gyerekek szánkó pályának használják. Néha beleszaladnak a Dunába, térdig vizesek lesznek. A Duna nagy darab jégtáblákat hoz s odaodaüti őket a kilenc partra húzott malom valamelyikéhez. Búsan dűlnek féloldalra ezek a malmok. A varjak a legkisebb jégdarabokat választják ki és azon utaznak Esztergom felé. A magyar oldalon kis motorvonat fut. A lalu közben felébred, néhányan Dunamocsra mennek a katolikus templomba. Végre megtalálom azt a legényt. akit keresek és bevonulunk egy helyes kis esztergályosműhelybe.

A műhelyben megindul a beszélgetés, jönnek a megrendelők is: egyiknek tengelyt kell esztergályozni, a másiknak létra-rudat kettéfűrészelni. A megrendelők maguk segítik a fűrészt, vagy hajtják az esztergakereket. Kedves, derék emberek, jól eldiskurálunk. Bejön a dobos is, egy dobszót rendelünk nála nyolc koronáért, félóra múlva körüldobolja már a falut. Hosszú falu, bereked a dobos, mire utolsót üt a bőrre.

SZMKE-alakulás,

kulturegyleti fiók megbeszélése, előértekeziete van a vendéglőben. Jönnek lassan a legények, a gazdák, ki bizalmasabban, ki pedig magyar szokás szerint, bizalmatlanul. Körülülik az aszlalt és elbeszélgetünk. Színdarabot akarnak játszani, fotballozni akarnak, dalárdát akarnak, könyvet olvasni és rádiót hallgatni. Mindent meg lehet csinálni, becsületes egy be fogással. A lelkesedés szokás szerint nagy, reméljük, hogy mindvégig így lesz, nem akad rendbontó. Szép szándékok tervei repkednek a levegőben, tanulni, mozogni akar a falu népe is.

Szlovák iskola, — tolmáccsal.

Sokmindent megtud az ember a beszélgetések során. Például, Dunaradványon, szinmagyar községben, szlovák iskolát állítottak föl. nagyon szép felszereléssel, egy uriházat véve bérbe. Az iskolát tavaly húsz, az idén már kétszerannyi gyerek látogatja. A tanító nem tud magyarul, a gyerekek nem tudnak szlovákul. Két közvetítő tolmáccsal dolgoznak: egy finánc két gyermeke érti mind a két nyelvet s tolmácsolja a leckéd. Mit tud a magyar gyerek így tanulni?

Virtpusztáról idejárnak a gyerekek tanulni, azonkívül a négy kilométerre fekvő Dunamocsról is küldik szlovák iskolába gyermekeiket a magyar szülők. Dunaradványról is akad gyerek. Három községből verődnek öszsze. Legtöbben ingyen tankönyvet, karácsonyi ajándékokat kapnak és a beiratási díj is olcsóbb.

Meginterpellálok egy apái, akinek gyereke szintén ezt az iskolát járja. Vagyontalan kétkezi munkás:

»Proletárok és »hivatalosak« gyerekei járnak az iskolába. Hivatalos ember például a kisbíró. Proletár pedig vagyok én magam. Tavaly főképpen csak fotballozni tanultak ott a gyerekek, idén írni-olvasni is. A radványi katolikus gyerekek közül sokan a mocsi iskolába járnak, a mocsi reformátusok közül a radványi szlovák iskolába.

Három falu iskolás gyermekei két hit és két nyelv között teljesen össze vannak keveredve. Már magam sem látok tisztán az ide-oda iskoláztatás között. Szeretnének katolikus felekezeti magyar iskolát iü is, de arra nincs engedély. Szlovák iskolára volt, szinmagyar helyen.

— Hadd tanuljon a gyerek, — mondja a foltosködmenü ember, — hadd tanuljon szlovákul, nemigen van szüksége a magyarra, ha hivatalos emberrel, vágj- írással van dolga. Csak éppen lefordítani nem tudja, amit tanult... üeliát így csinálnak az urak és a mágnások is a városokban, miért ne tegyen így a szegényember is?

(»Urak és mágnások! Ez az ember már jelszavakat mond. Ez pártot, politikát, hordószónoklatot és vallást, nyelvet, mindent összekever már!)

Közvetlen utána ez a panasz:

Elő akarták adni a »Sárga csikó -t. Olyan jól ment, hogy kétszer is színre akarták hozni. A jegyzői hivatal nem engedélyezte. A járási hivatal engedélyezte egy napra. Megfelebbezték. Az egy napot kihasználták és előadták a darabot egyszer. Várták, hogy másnapra megengedi az Országos Hivatal is.

Az Országos Hivatal meg is engedte. Pontosan egy év múlva. Az előadást /ég elfeledték, amikor az Országos Hivatal értesítése a felebbezésre megérkezett. Egy esztendőbe telt éppen.

Most már aztán örülhettek neki. Négy lövés és egy veszett kutya.

Még valamivel tartozott nekünk Dunaradvány. Egy veszett kutyával.

Ne írjunk hasábos rémregényeket és szenzációs címeket. Röviden ennyi a történetből:

A délutáni autóbuszra vártunk. Az egyik helybeli pénzügyőr kerítése előtt gyereksereg tömörült izgatottan. Az udvarban éppen akkor veszett meg, a finánc szereteti vadászvizslája. Pontosan in statu nascendi« volt a veszettség. A kutya keringett, habzott és neki ugrott a gazdájának. A gazdája, nagyon helyesen, beugrott a vadászfegyveréért és sörétet eresztett a veszettül forgolódó ebbe. Nem találta el. csak a szélén. A kutya nekiindult a nagyvilágnak és véres szemmel, behúzott farokkal kijutott az uccára a kerten keresztül. Egyenesen nekünk. Két riadt kiáltás, — mit szégyeljem, futottunk. Szétrebbent az egész társaság. A kutya mellénk ér, abban a pillanatban belelő a finánc. Ott fordid fel előttünk, a sőrétek ott pattannak bele mellettünk a falba. Kettős halálveszedelem! A szegény állat elterül, még bele a fejébe neki s az clszomorodott finánc behúzta a kutyáját az udvarba. Bár a veszedelem kétszeres volt, mégis örültünk a bánatos pénzügyőr cselekedetének, aki radikálisan intézte el a kutyáját.

Máig sem tudom, honnan fenyegetett nagyobb veszedelem: a kutya szalad-e nekünk, vagy a sörét jut-e a bőrünk alá.

Nos, de jött az autóbusz és hirtelen felkapaszkodtunk rá. Nem csodálom, hogy ilyen zavaros a menetrendje, hárman utaztunk benne mindvégig.

A sár azonban kilométerre fröcskölődött mellette, hála az útépítésnek.

* (thíjvi.)

IMII IWIfUriH" imumiWHi IIIIIIIIIiHiiiillllll liimii ni in lm

HÍREK

Bánatában tejet ivott...

A komáromi életnek egyik ismert és minden bizonnyal népszerű alakjáról szól ez a bús történet. A kitűnő férfiúról való írásunkat az teszi lehetővé, hogy nemrégiben is méltatlankodva vette tudomásul, hogy nevét nem közöltük a »szivacsok« listáján s módfelett bosszankodott, amiért a Magyarhonba átjárogatók borlistáján csak húszon h etedik lett, holott listavezetővé is emelkedhetett volna a köbliterek számát illetőleg, (csopaki-ürmértékben számítva), elkeserítette s így nem csoda, ha azon igyekezett, hogy legalább a tizes számig vigye föl a helyrendben.

Amellett a színészek őszinte tisztelője volt. Különösen a szőke primadonna nyerte meg tetszését és ezt cuppanó kézcsókokkal juttatta kifejezésre.

Az utolsó színházi estén a primadonnát tisztelői kedvesen búcsúztatták az egyik kávéházban, elegáns, finom búcsúztatás volt: primadonnától ilyen nemes gesztussal s ilyen önzetlen lélekkel ritkán búcsúzott még társaság. Szokatlan a maga nemében.

Fentírt barátunk is meg-megjelent és pontosan a legszebb üdvözlő beszédek közé keveredett. Az áhítatosan figyelő primadonna kezére csattanó csókot igyekezett elhelyezni. Néha sikeresen, máskor csak hosszú küzdelem árán, egyszer pedig sikertelenül.

A dolog módfelett elszomorította. Szokása szerint más lokálban keresett vigasztalást, de újra-újra visszatért és hangos monológokban fejezte ki elégedetlenségéi. A társaság azonban körülülte a primadonnát s így a hölgyhöz közelférkőzni nem lehetett.

A monológok egyre hosszabbak és a gesztikulációk egyre izgatottabbak tettek a férfiú részéről.

A fekete és a konyak nem segített.

Szomorúságát, bánatát a primadonna eltávozása felett valahogy ki kellett fejeznie. Méltó módon, történetírók lapjaira való örök emlékül. Szokatlanul és eredetien. Megrendítő hatással és feledhetetlenül.

Odament tehát a pulthoz és — rendelt egy pohár tejet.

Megitta a tejet, lenyelte a fehér italt, intett kettőt-hármat bánatában,, elmondta a monológját.

Ennél meggyőzőbben nem fejezhette ki nagy szomorúságát.

Mert van ember, aki bánatában bort iszik.

Viszont kell lenni olyannak is, aki a világ szerencsétlen állapota feletti undora kifejezéséül, a szomorúság nagy jeléül megiszik egy csésze tejet.

Mindenki a gusztusa szerint.

(thyvi)

— Vallásos est az evangélikus egyházban. Most vasárnap, február

5-én vallásos estét rendez az Oltáregyesület az egyház tanácstermébon. A vallásos est műsora a következő: 1. A 360. ének 1. és 2. versét énekli a közönség. 2, Megnyitó beszédet mond fánossy Lajos esperes. 3. „Vándorlás az egyházi éven át az ének szárnyán.“ Svéd egyházi énekeket énekel Dánéit Gusztáv Adolf skara-egyházmegyebeli pap-jelölt. 4. „Ne csüggedj el kicsiny sereg .. énekli a gyermekkar. 5. Geijer-Györy „A szénégető fiacskája“, Cornides István. 6. Két régi magyar egyházi éneket énekel Eőry Pál. 7. Hazája népdalaiból és klasszikus énekműveiből énekei Datiell Gusztáv Adolf.

8. Mi Atyánk. 9. A 88. ének 1. versét énekli a közönség. — A vallásos est pontosan 6 órakor kezdődik és 7 óra 10 perckor végződik; a közönséget már 6 óra előtti megjelenésre kéri a rendezőség.

— Sajó Sándor halála. A magyar irodalomnak nagy gyásza van. Február 1-én, szerdán este tragikus körülmények között Budapesten váratlanul meghalt Sajó Sándor, a jeles magyar költő és drámairó, a Magyar Tudományos Akadémia és a Kisfaludy Társaság tagja. Az uccán érte utol a halál 65 éves korában és a kivonuló mentők már nem tudtak segíteni. Halálával nagy veszteség érte a magyar irodalmat. Az Arany János utáni korszak kimagasló egyénisége volt, az irodalomban Kozma Andor, Vargha Gyula, Bárd Miklós és Endrődy Sándor sorában volt a helye. A régi magyar költői iskolához tartozott, amelynek nemcsak tartalmi, hanem formai szempontból is kiváló költője volt. Műveivel többször nyert a legkiválóbb irodalmi társulatoknál jutalmat. Irodalmunk nemes hagyományainak volt hü követője, lírájának alapmotívuma a magyar sors tragikuma. A magyar irodalom nemcsak a finom érzésű, nemes veretű poétát gyászolja benne, hanem a lelkes és kitűnő pedagógust is, akinek, mint középiskolai tanárnak nevelő munkája generációk lelkében hagyott mély nyomokat. Ipolyságon született, középiskoláit Selmecbányán végezte, ifjúkorának szép emlékei lírai költészetére erős hatással voltak. Müvei megőrzik nevét a magyar irodalomban.

— Ügyvédi iroda áthelyezés. Dr. Szinicsák fenő ügyvéd, ügyvédi irodáját áthelyezte Városház u. 5. sz. alá (Adier-féíe ház).

— Egy cseh történelmi munka komáromi irók műveit idézi, mint forrásmunkákat. Egy érdekes könyv jutott a kezeink közé egy figyelmes barátunk szivességéből. A cseh nyelven irt történeti munka címen Pevnost Kotndrno ,ami magyarul annyit jelent, hogy A komáromi vár erődítményei és nagyon alapos készültséggel megírja a komáromi vár történetét, egészen addig, amikor 1849-ben Kömárom várát Klapka tábornok átadja a bécsi császár breszciai hiénájának, a főhóhérnak, Haynaunak. Az érdekes könyv azzal fejezi be a vár történetét, hogy a komáromi váron ismét osztrák zászló lengett. A könyv szerzője J. Filous, aki mint ezredes pár év előtt Komáromban teljesített szolgálatot, most azt hisszük, Prágában vnn. A könyv Prágában jelent meg 1930-ban a prága-bubenci-i Garmond nyomdában. A szorgalmas szerző a kötet végén leközli a könyvében fölhasznált forrásmunkákat és azok között találunk komáromi irók munkáit is. Így többek között idézi a cseh munka Takáts Sándor, Szinnyey József, Gyulai Rudolf munkáin kívül dr. Alapy Gyula és dr. Baranyay József műveit is. Dr. Baranyay József törté-