Komáromi Lapok, 1933. január-június (54. évfolyam, 1-51. szám)

1933-06-21 / 49. szám

2. old&l. »KOMÁROMI LAPOK« 1933. június 21. A magyar nemzeti párt jól sikerült ifjúsági taggyűlése Komáromban. Az ifjúsági munkacsoportok megalakulása. Saját tudósítónktól. A magyar nemzeti párt komá­romi kerülete vasárnap délelőtt 10 órakor jólsikerült ifjúsági taggyűlést tartott Komáromban a központi irodá­ban, amelynek tágas helyiségei zsúfo­lásig megteltek ez alkalommal. A ko­máromi helyi szervezeten kivül a ko­­máromvidéki, különösen a csallóközi helyi szervezetek képviselték magukat igen szép számmal. Ott voltak: Me­­gyercs, Ekei, Tany, Nemesócsa, Alsó- és Felsőgellér, Ógyalla, Hetény, Mar­­celháza, Vérthpuszta, Keszegfalu Nagy­sziget stb. stb. községek szervezetei. A gyűlést Kalicza Sándor köz­ponti titkár nyitotta meg meleg sza­vakkal. Dr. Salkovszky Jenő tartomány­­gyűlési képviselő örömmel üdvözli a megjelent vezetőket és az ifjúság kép­viselőit. Ismerteti a gyűlés célját, amely a magyarság jövő életére nagyon fon­tos: útmutatást adni az ifjúsági munka­­csoportoknak a megszervezésére, be­vonni az ifjúságot a pártéletbe, mert hiszen az ifjúságé a jövő, ők követ­keznek, ha a mostani vezetők kidől­nek az élők sorából. Az ifjúság, az új generáció új gyümölcs a magyarság fáján. Ezt a gyümölcstermést, ezt az új erőforrást, ezt az új generációt kell nekünk előre biztosítanunk azzal, hogy már az ifjú korban magunk köré vesz­­szük mi, idősebbek, a jövő biztosítékát, a jövő erősségét, a magyar ifjúságot. Az ifjúsági munkacsoportok megala­kítása azt a célt is szolgálja, hogy a magyarságot minél egységesebbé, tö­mörebbé tegyük. Le kell omlani a társa­dalmi válaszfalaknak, az osztály gőgnek el kell tűnnie, mert csak igy vehetjük föl a harcot a biztos győzelem remé­nyével a magyar nemzet fiai közé éket verni akaró marxismus, a nemzetközi szocializmus ellen, amely testvérharcot, társadalmi elkülönítéseket okoz min­denütt. Széttagolt nemzet könnyebben esik az ellenség martalékául, nekünk össze kell tartanunk, össze kell forr­nunk és ennek a szétválasztoatatlan összeforrásnak egyik hatalmas eszköze az ifjúsági munkacsoportok helyenkénti megalakítása, mert igy az ifjúság nem Az Eszperantista világ közepe egy hollandi kis városka, közel a német határhoz: Arnhem. Tulajdonképpen hogyan is jutott Arnhem ehhez a nagy tisztséghez, milliónyi eszperantista álmainak meg­testesülése, vágyaik „ne tovább“-ja lenni? Igen egyszerűen! Egy lelkes magyar papnak, egy buzgó eszperantistának, Cseh Andrásnak a kezdeményezésére Arnhem városka tanácsa egy sikeres és nagyszámú külföldi hallgatóság előtt tartott arnhemí eszperantó nyelv­kurzus után elhatározással felajánlotta hat évre díjmentesen, minden bér nél­kül egyik legszebb épületét, egy gyö­nyörű park közepén fekvő volt sza­natóriumot egy „Eszperantó-Ház“ cél­jaira. Lelkes és fáradhatatlan munka kö­vetkezett most, hogy a város áldozat­­készségét méltón köszönjék meg az eszperantisták s rengeteg munka, pénz­kiadás után megszületett az eszperanto­­ház, vagy ahogy hivatalosan nevezik: „Esperanto-Domo“. Az „Esperanto- Domo“ magában foglalja az „eszpe­rantó egyetem“-et, ahol a világ min­den részéből összegyűlt hallgatóság­nak nyelvkurzusokat tart az intézet tanári kara. Az „eszperantó egyetem“ csakugyan „egyetemszerüen“ is működik, ameny­­nyiben a kurzusokat elvégző hallgató­ság közül az arra érdemet szerzettek továbbképző tanfolyamokon „eszpe­rantó tanitók“-ká nyernek kiképzést és Komárom, — június 20. kerülhet a nemzetköziséget hirdető agitátorok kezébe. Kéri a megjelente­ket, hogy vigyék haza az itt hallottakat és mielőbb alakítsák meg otthon a magyar nemzeti párt ifjúsági helyi munkacsoportjait. A nagy tetszést kiváltó, igazán szép beszéd után ifj. Bolyky János, a ma­gyar nemzeti párt udvardi helyi szer­vezetének elnöke, az ifjúsági mozgal­mak agilis szervezője, az ifjúsági mun­kacsoportok megalakításának gyakor­lati oldalát világította meg lelkes sza­vakkal és szemlelhető példákkal. Rá­mutatott az ifjúsági munkacsoportok hármas feladatára: a kulturális, a gaz­dasági és a politikai feladatokra. A jóté­­konycélu szinielőadások, mulatságok rendezéséből befolyt összeget fordítsa kulturális célokra az ifjúság. Adjon pénz-, könyv- vagy ruhajutalmat a jól­tanuló, de szegény iskolásgyerekeknek, vagy télen ruházza föl a szegény jó­tanulókat. A műkedvelő előadásokból befolyt összegből létesítsen az ifjúság kirándulási alapot, amelyből a szegény ifjúnak is lehetővé lesz téve, hogy gaz­dasági ismeretek bővítését célzó tanul­mányi kirándulásokon résztvehessen. Az ifjúság látogassa a pártgyüléseket, ismerje meg a párt, a község és a köz­­igazgatási élet mibenlétét. Az ifjúságot neveljék a vezetők kort, tudást tisztelő, illemtudó, előzékeny, udvarias, önma­gát művelő, a magyarságára büszke, öntudatos ifjakká, akikre nemcsak a saját családjuk, községük, hanem a magyarság összesége is büszkén tekint. Kéri a jelenlevőket, hogy szívleljék meg az elmondottakat, hogy ne legyen egy magyar község se, ahol a magyar nemzeti párt ifjúsági munkacsoportját meg ne alakították volna. A meleg elismerést aratott beszéd után Kalicza Sándor központi titkár lelkes szavakkal zárta be a jól sikerült gyűlést, kérvén a lelkes hallgatóságot, hogy a hallottakat véssék kitörülhetet­­lenül a szivükbe és mint lelki vető­magot hintsék el otthon, szükebb ha­zájukban. Európa különféle országaiba kerülnek. Nyaranta, a nagy nemzetközi tan­folyamok idején, a legtarkább társa­ságtól hangos az „Esperanto-Domo“. Japánok, hinduk, svédek, angolok, németek jönnek ide a hollandokon kivül, akik természetesen mégis a leg­nagyobb számban találhatók. De nemcsak a „kezdők“, az eszpe­rantisták nagy táborába lépni akarók gyűlnek itt össze, hanem a régi „old boys“, akiket a lelkesedés és a nyelv gyakorlati akarása hoz ide. Az „Esperanto-Domo“ ilyenkor csak­ugyan valóságos országocska saját nyelvével és területével. A ház a leg­modernebb szállodaberendezéssel ren­delkezik. A földszintjét a tantermek, a társalgók és a pompás télikertszerü étkező foglalják el, mig az emeletek (két emeletje van!) a szálloda céljait szolgálják. De ezt azután a legmoder­nebb minőségben. Minden szobában folyóvíz, központi fűtés, tisztaság és kényelem. Ha a vendég nem tudná, hogy Hollandiában van, nyugodtan azt hihetné, hogy Eszperantó-ország­ban. Az eszperantó nyelvep kivül más érintkezési nyelv itt nincs, feliratok, útbaigazítások, minden-minden eszpe­rantó! Az étterem evőeszközei az „Espe­ranto-Domo“ feliratát viselik a zöld csillaggal. A teához vagy kávéhoz fel­szolgált cukor is eszperantó szöveggel ékeskedik. De láthat itt az ember „eszperantó szappanét (az „Espe­ranto-Domo“ képével), eszperantó cso­koládét, bonbont, eszperantó bort... amit csak az ember akar! Igazi eszpe­rantó terület ez, minden „vizűm“ nél­kül, mivel mindenki beteheti a lábát, aki az eszperantó nyelv barátja. De magában a városban is a fel­iratok hollandon kivül eszperantó nyelven is láthatók és a vendéglőben, kávéházban nyugodtan eszperantó nyelven rendelhet az ember és a pin­cér nem vág rá olyan ijedt arcot, mintha ugyanezt valamely kedélyes körúti kávéházban tenné meg valaki. Az „Esperanto-Domo“ télen, tavasz­­szal csöndes; a főforgalnm junius kö­zepén kezdődik meg, amikor a nagy Saját tudósítónktól. Nem mindennapi eset tartja izga­lomban a szomszédos Ács községet. Az egész községen pánikszerű félelem vett erőt és az izgalmat csak nem akarja fölváltani a falú megszokott csendje és a komáromiak kedvenc ki­ránduló helye, amely különösen az ácsi búcsú alkalmával hangos a komá­romiaktól, ugyancsak a rémület ábrá­zatát öltötte magára. Egy darabig az ácsi kirándulásokat szüneteltetni kell, mert a megszokott barátságos, szives arcok ugyancsak hosszúra nyúltak mostanában a rémülettől. És ezt a nagy pánikot egy róka koma okozta, amely állat nem igen szokott rémületet ejteni, mert hiszen nagyon félénk és ravasz állat és nem lép fel támadólag. Inkább csak a bo­­szuság szerzésében szokott nyomokat hagyni a falusi gazdaasszonyoknak, amikor reggelre arra ébrednek, hogy a róka az éjszaka ugyancsak megdézs­málta a baromfi állományt. Ácson azonban az történt, hogy egy megveszett róka került a községbe. Sajnos, a veszett róka veszedelmesebb ellenségnek bizonyult, mint a veszett kutya, mert a róka mozgékonyabb, ugrifülesebb és hatalmas kerítéseken, sőt háztetőkön is átveti magát, illetve átszalad. így üldöztetése sokkal nehe­zebb és veszedelmesebb. A dolog úgy kezdődött, hogy egy ácsi fiatalember gyanútlanul haladt kerékpárján, amikor morgó hangokat hallott a háta mögött és azt vette észre, hogy a kerékpárját valaki hátul­ról visszarántja. Hátranéz és megré­mülve látja, hogy egy vérben forgó szemű, habzó szájú róka harapta meg a kerékpár hátsó kerekének pneuma­tikát és egész erősen visszarántotta a biciklit. A fiatalember azonnal tisztá­ban volt vele, hogy veszett rókával hozta össze a sors. Szerencsére azon­ban, hogy a fiatalemberben a veszett róka nem tett kárt, mert a pneumati­­kot eleresztette és tovább rohant. Mit, rohant? Hatalmas szökdelések­kel ugrált tova és közben több embert megmart, aztán hatalmas ivelésü ug­rásokkal valósággal kirepült Ács köz­ségből, de ebben nem volt köszönet, mert a közelben legelt a falu hatalmas tehéncsordája és ott vitt véghez bor­zalmas garázdálkodást. Először a szerencsétlen pásztorfiura ugrott rá és azt nem kevesebb, mint 18 helyen súlyosan megmarta, úgyhogy a szegény fiú eszméletlenül terült el a földön. A megbőszült állat aztán a te­henekre ugrott rá. Valósággal úgy re­pült az egyik tehén hátáról a másikra és a szegény párák hátát valósággal összemarcangolta. Úgy szólván az összes teheneket megmarta a veszett róka. A megmart tehenek egymás után vesztek meg és már közel húsz darab veszettségben pusztult el. Nagy most a félelem az egész falu­ban és attól tartanak, hogy mivel az szinte elkerülhetetlen volt, hogy vigyá­zatlanságból többen ittak a megmart tehén tejéből, most azokon is kitör a nemzetközi kurzusok a különféle fog­lalkozású résztvevők számára megnyíl­nak. Szétszórva a világ minden részében, országában élnek eszperantisták, de mindenütt, ahol egy eszperantista is él, ismert a neve a magyar Cseh András arnhemi „Esperanto-Domo“­­jának. A zöld eszperantó csillag az „Espe­­ranto-Domo“-n ezüstös zöld fénnyel ragyogja be este a házat körülvevő park bokrait, fáit, mint a reménység színe, amely eltölti a bennlakóknak hitét, lelkét. b. e. veszettség. Senkise biztos, hogy az ő tehenét nem marta-e meg a veszett róka és most senki se mer egész Ács községben tejet inni és a mészárosok nem tudják eladni a marhahúst, mert senkise mer marhahúst enni, mert ott lappang mindig a félelem, hogy nem veszett marha húsát mérte-e ki a mé­száros. Mivel a veszett róka megjelenése előtti éjjeleken több baromfi udvarban vették észre, hogy róka garázdálkodott azokban, most legtöbb ácsi család a baromfi hús és a tojásevéstől is tar­tózkodik, mert attól tartanak, hogy a tyúkállományban is előfordulhatott a veszettség fertőzése. Péntek Pál, ácsi birtokos, az ottani kerületnek nemzetgyűlési képviselője eljárt a vármegyénél, hogy a várme­gyei főállatorvost küldjék ki, aki ala­pos vizsgálat után azoknál az esetek­nél, ahol semmi veszély nincsen, nép­szerű előadások keretében nyugtatja meg a megrémült lakosságot. Betörők jártak a Sport Egyesület dunaparti csónak­házában. Kétpárevezős csónak, mint betörőzsákmánv. Komárom, — június 20. Vasárnapról hétfőre virradóra kelle­metlen meglepetésben volt része a Komáromi Sport Egyesület tagjainak. Az egyesületnek a Kisdunán levő, pon­tonokra szerelt és lehorgonyzóit csó­nakházában ismeretlen betörők jártak s az éj­szaka védelme alatt elemelték a legjobb regattacsónakot. A betörők a helyzettel ismerősek le­hettek, mert tudták, melyik nagyajtót kell feltörni s hol tartják a klubtagok a fürdőruháikat. Feltörtek minden ruhaszekrényt, de igen válogatósak voltak a fürdő­ruhák és a szappanok kiválogatásában. Majd levették állványáról az egyesület legnépszerűbb kétpárevezős csónakját, rátették a Dunára és eleveztek vele. A betörést csak reggel fedezte fel a klub csónakmestere s azonnal jelentést tett a rendőrségen. A rendőrség nyo­mozást indított s remélhetőleg megta­lálja a tolvajt. Nem lehetetlen, hogy valami szö­kevényről, csempészről, vagy me­nekülőről van szó, aki ismerős volt a helyzettel. Arnhem, az „Esperanto-Mekka“. A veszett róka borzalmas garázdálkodása. Több embert megmart. - Megmarta az egész legelésző tehéncsordát. - Pánikszerű félelem az egész faluban. - A tehéncsorda fele már megveszett. Komárom, — június 20.

Next

/
Thumbnails
Contents