Komáromi Lapok, 1933. január-június (54. évfolyam, 1-51. szám)

1933-06-17 / 48. szám

1933. június 17. »KOMAROMI LAPOK« 5. oldal. A pusztavirti postahivatal a válság jegyében Megszüntették a virti postahivatal működését s a Komáromban csütörtökön feladott levél hétfőn ér Virtre. Kaptuk a következő panaszos levelet: „Puszta-Virten és az érdekelt szom­széd pusztákon a napokban doboltatta ki Dunaradvány község jegyzője, hogy a puszta-virti postaügynökséget a pozsonyi postaigazgatóság f. hó 9.-ével beszüntette és hogy ezen­túl hétfőn, szerdán és pénteken a kurtakes7ii levélkézbesitő fogja részükre az érkezett leveleket és hírlapokat kézbesíteni. Mint a derült égből a villámcsapás hatott ránk a postaigazgatóság ez in­tézkedése és méltán, mert ezzel a 22 év óta élvezett jogainktól fosztott meg egy oly önkényes intézkedés által, amely semmivel sem indokolható. A póstai ügynökséget kezdettől fogva egy közbecsülésnek örvendő nyugal­mazott tanító látta el, aki ellen sem a pósta, sem a közönség részéről kifogás soha nem emeltetett. A mi postai for­galmunk, bátran állíthatjuk, nagyobb volt, mint a szomszédos Dunaradványé, ahol pedig telefonnal ellátott postahi­vatal van. De a mostanában oly elő­szeretettel hangoztatni szokott „takaré­koskodás“ sem képezhette a beszün­tetés okát, mert hiszen ugyanaz a póstakocsi hozta a mi póstánkat Kurtakesziről, amelyik tovább vitte azt Dunaradványba és mert a mi pőstakezelőnk 80 Ke havi fizetését most a biciklin közle­kedő kurtakeszi-i kézbesítő kapja. És alig hihető, de úgy van, hogy most Cserkészmajális Komáromban Kitünően sikerült cserkészmajálist rendezeti a komáromi bencés főgimná­zium »Jókai« cserkészcsapata Űrnap délutánján a Dalegyesület összes he­lyiségeiben. Százötven magyar cser­kész ünnepe volt ez, csupa vidám arcú, dalos gyerek mulatsága, s ahogy délben friss énekszóvei végigdalolták a város uccáit, máris előrevetette fé­nyét a pompás siker. A mulatság délután 4 órakor kezdő­dött, 5—6 óra felé a táncterem zsúfo­lásig megtelt fiatal táncoló párokkal. A zenét a Mészáros cigányzenekar szolgáltatta, közbe-közbe a cserkész­­csapat jólismert szalonzenekara is mu­zsikált Schlaffer Ernő VII. o. t. őrs­vezető vezetésével. Az udvaron szóra­kozó vendégeket Nagy Ferenc VI. o. t. zenekara mulattatta. Élénk derűt keltett az udvaron a szerencse halász­­sátor. Ez volt a leglátogatottabb az »attrakciók közül. Másfél óra alatt teljesen kifosztották a »szerencsét«. Si­kere volt a tombola-sátornak is. A nyereménytárgyak közül a gimnazista lányok készítették a kis bohócokat, az ügyes játékszerek nagy kelendőség­nek örvendtek. A Soóky-csalúd jóvoltából kapott kis fekete kakas és tyúk tetemes összegért repült át árverezés utján a lendülete­sen licitáló boldog tulajdonos karjai­ba, az ünnepély sikere nem lett volna teljes a cserkészmamák segítsége nél­kül. Az egyik legnehezebb feladatot vállalták magukra, a közönség figyel­mes kiszolgálását. A jószivű adakozá­sokból összegyűlt rengeteg, finom en­nivaló a gavallér szülők áldozatkész­ségét dicséri. Elsősorban kell meg­említenünk a lelkes cserkészmamát, dr. Bardócz Józsefnét és a mindenütt jelenlévő Riszdorfer Macát. Velük együtt a fáradhatatlan cserkészma­mákat: dr. Bor ka Gézánét, Harmos Károlynét, dr. Kőváry Jőzseiné Koval’ Bélánét, özv. dr. Molnár Jenőnét, özv. Palinay Gyulánét, Pethö Sándornét, Petrogalli Gézánét, dr. Rohonyi Osz­kárnál, Schwarcer Károlynét, dr. Soós Imrénét, Soltész Pálnét, dr. Szijj Fe­­rencnét. Bíró Lucián cserkészparancsnok nem napról-napra látnunk kell, amint a póstakocsi keresztül halad Puszta-Virten Dunaradvány felé anélkül, hogy nálunk leadná a napi póstát Pusztavirtnek, Zsitvatő.iek és a Domány-pusztának mint érdekelt helységeknek kb. 600 Jakosa van. Pusztavirten öt birtokos család lakik, akik, valamint az itteni kisgazdák — mint tudvalevő — nagy­ban foglalkoznak az országos hírnév­nek örvendő fajdinnye és egyéb ker­tészeti cikkek nagybani termelésével, ami magával hozza a kereskedőkkel való siirü és sürgős levelezést. Már most, hogyan lehessen ezt lebonyolíta­nunk, amikor hetenként csak három­szor kapunk póstát és még hozzá azt is késedelmesen, mert a biciklis kéz­besítővel nem váratják meg a Hetény vasúti állomásról Kurtakeszire fél 10 órakor érkező póstaanyagot, hanem már reggel 7 órakor elindítják, aminek következtében, hogy példával éljünk a szomszédos Komáromban csü­törtökön feladott leveleket nem mint eddig pénteken, hanem csak hétfőn, vagyis ötöd napra kapjuk meg. A kurtakeszii póstahivatal tőlünk 7 és fél kilométer távolságra van, azt tehát nem kívánhatják tőlünk, mint akik oly sok adóval vagyunk megróva, hogy magunk küldözgessünk a póstáért ak­kor, amidőn mint fentebb említettük a postakocsi nap-nap mellett keresztül halad oda vissza a községünkön. Kérjük ennek a sérelmes ügymk mielőbbi orvoslását. (Aláírások.) feledkezett meg az ünnepély szegény­­sorsú részvevőiről sem. Hatvannégy szegénysorsu cserkészt, valamint »ci­vil« diákot az ő jóvolta juttatott bősé­ges ajándék-vacsorához. A juniális leg­nehezebb szerepét, az egész mulatság megrendezését Nemesik Valter és Ko­csis Károly parancsnokok végezték. Az ő vállukon nyugodott a mulatság sikere. Vidám hangulatban fejezték be este 10 óra után a mulatságot, nem­csak a mulató ifjúság, hanem maguk a szülők is alig akartak hazamenni. A népszerű Bardocz ponni-fogat még éjféltájban is rótta a Nádor uccát, se­­gítkezve a teherhordásban. A kitünő­en sikerült cserkészmulatság tiszta jö­vedelmét az augusztusi jamboreera fordítják. Az adományok nyugtázá­sára még visszatérünk. Nyilvános köszönet. A Csehszlovákiai Magyar Dalosszö­vetségnek a pünkösdi ünnepekben Ko­máromban megtartott II. országos da­losünnepélyét előkészítő munkájában e város különböző hatóságainak, egye­sületeinek és a közönségnek annyi jó­indulatú támogatásával találkozott a rendező-bizottság, hogy kötelességünk­nek tartjuk e helyen is hálás köszöne­­tünket kifejezni mindazoknak, akik a nagyszabású országos ünnepély ren­dezésének gondját megosztani szívesek voltak. Köszönettel adózunk mindazok­nak, akik az ünnepélyre Komáromba érkezett dalostestvéreinknek szállást adni s ezzel a magyar vendégszere­tetről példás bizonyságot tenni szíve­sek voltak. Mély köszönetünket fejez­zük ki Vodicska ezredes, helyőrségi parancsnok úrnak a katonai lovardá­nak a díszhangversenyre való kész­séges és előzékeny átengedéséért, Csiz­­mazia György városbíró úrnak oda­adó és lelkes támogatásáért, Schleisz Géza városi építész úrnak szakszerű, szíves közreműködéséért, továbbá Klug Lajos építész, Langschádl Lajos építő­mester, Rujder Adolf fakereskedő uraknak és a Szikvíz szövetkezet t. vezetőségének a hangversenycsarnok berendezéséhez kölcsönadott faanya­gokért, a Református Egyháznak, Ref. Ifj. Egyletnek, Protestáns Jóté­kony Nőegyletnek, a Jókai Egyesület­nek, Katholikus Legényegyletnek, a Város t. vezetőségének és Polg. fiú­iskola Igazgatóságának székek kölcsön­adásáért, a főgimnázium Jókai cser­készcsapata és az Iparostanoncok Arany János cserkészcsapata tagjai­nak és érdemes parancsnokainak a rendföntartás biztosításáért, a Keres­kedelmi Grémium t. vezetőségének az irodahelyiség szives átengedéséért, a magyar napi lapok és helyi sajtó t. képviselőinek szives támogatásukért és mindazon t. háztulajdonosoknak és magánosoknak, akik a szerenádok al­kalmával a felvonulás útvonalán há­zaik és lakásaik ablakait kivilágítani szívesek voltak. A Komáromi Dalegye­sület, Egyetértés Munkásdalárda, Róm. Kath. Egyházi Énekkar és Zsidó Egy­házi Énekkar elnökségeinek, vezetősé­geinek és karnagyainak, valamint mű­ködőtagjainak a különböző albizottsá­gokban és a rendezés munkájában való sikeres közreműködésükért és ál­talában mindazoknak, akik az ünne­pély előkészítése körül bármilyen mi­nőségben ,vagy bármilyen módon köz­remunkálkodni szívesek voltak, ez­úton mond mélyen érzett, hálás kö­szönetét az országos dalosünnepély rendezőbizotlsága nevében dr. Giller János országos elnök és Fülöp Zsig­­mond országos alelnök. Aki nem tudja bebizonyítani, hogy él. Egy Quiet nevű párisi mérnök nyu­godtan, sugárzó örömmel ment fel az ottani városháza lépcsőjén. Jelentke­zett az anyakönyvvezetőnél, hogy há­zasodni akar. Az anyakönyvvezető a szokásos udvarias mosoly helyett rá­förmedt, hogy azonnal hordja el ma­gát, különben lecsukatja. Quiet úr el­vesztette nyugalmát, tiltakozott, ma­gyarázatot kért. Az anyakönyvvezető felháborodva kérte számon, hogy aki­nek olyan rendes felesége és négy gyermeke van, miért akar bigámiát elkövetni. Szegény Quiet most már gyanította, hogy sajnálatos félreértés áldozata. Kiderült, hogy névrokona a hajmeresztő gaztettek egész hosszú so­rát követte el. Quiet Pontiustól Pilá­tusig rohant, hogy tisztázza a félre­értést és többek közt az anyakönyvve­zetőnél is megfordult. Az most sokkal nyájasabban fogadta. »Jó, hogy jön, barátom, — mondta, — most kaptam az értesítést, hogy maga a rabkórház­ban tífuszban meghalt. Jobban sze­retem a halottakat, mint a házasság­­szédelgőket«. Quiet becsületszavával erősítette, hogy él, ez azonban még további aktaszerű bizonyítékokra szo­rul és az ügy» lebonyolítása még "egy évig is elhúzódhatik. Közben Quiet apósa, aki pedáns és konzervatív em­ber, megtudta, hogy leendő vejének meggyűlt a baja a hatóságokkal. Azon­nal kitette a szűrét. Quietnek most nincs se tisztességes neve, se menyasz­­szonya, sőt még azt sem tudja bebizo­nyítani, hogy életben van. Irodalom Sziklay Ferenc: Jöttment. Regény. Sziklay Ferenc regénye Pozsonyban játszódik le. A fiatal, még nem végle­gesített tanárról szól, aki telve remé­nyekkel indul a dunamenti városba. Ugyan később a reményei kicsit meg­fogyatkoznak, mert látja és érzi a kis­városi, vidéki élet súlytalanságát, az elmaradottságot, mert uj, korszerű esz­méinek nem talál talajt s nem tud a kisvárosi, vidéki életbe betörni — „uj időknek uj dalaival“; de azt is látja, érzi, hogy az évszázados penész alatt szinarany van, hogy mennyi érték, mennyi kincs fekszik parlagon a ma­gyar vidék „ugarán“ és hogy érdemes az életben a provinc utján járni, mert odafut a központ (Pest) vérkeringése, mert hisz abból táplálkozik a központ. A Jöttment Kövy Árpád nagyszerű embere a regénynek; izig-vérig a progresszivitás céljai hevülnek magyar­ságában, az európaiság, a nyugodt mérlegelése a helyzetnek és a szociá­lis remény a magyarság kollektivumá­­ban és külön: a magyar parasztban. A regény érdekes és elhitető ke­resztmetszetet ad a kisvárosi életről, sok-sok tragikus, vagy tragikumra is érdemtelen sorsot vetít elénk éles vo­násokkal az Író. A kisvárosi élet elő­ítéletekkel és származásokkal szeparált társadalmait konok értelmű ellenszenv felkeltésével mutatja meg nekünk az iró. Egyáltalán: az uj arcú magyar­ság reális hitű programját irta meg ebben a könyvben az iró: prózában! Szerelem komoly életfelfogással, mely nem végződik az obiigát héppi­enddel, mert az élet sokszor nem en­gedi ezt: a hűvös táblabirói kúria nem adhat otthont a kisfizetésű ki­segítő tanárnak, akit tovább visz a vonat uj állomások felé. Finom líra szövi át a regényt és stílusa összhang­ban van az érzelmekkel. Sziklay Fe­renc erőteljes korszerű oldaláról mu­tatkozott be ebben a regényben és igy nyereségnek könyvelhetjük el a szlovenszkói magyar irodalom szegé­nyes könyvespolcán. Erdőházi Hugó. Kézimunkázó ■ hölgyek! I Uj ““ Ikelim es 1 fiiét ifüzetek érkeztek jgöji V Spitzer könyvesbolt Komárom, ^ádor-utca 29, Ghatta ét terjessze a legjobb Hagyat lapot * Komáromi Lapokat

Next

/
Thumbnails
Contents