Komáromi Lapok, 1933. január-június (54. évfolyam, 1-51. szám)

1933-06-17 / 48. szám

4. oldal.

»KOMAROMI LAPOK«

1933 június 17.

Szicilia-szigeti emlékeimből.

Ógyalla és Szicilia. — Az én zsarnokom. — Negyedszer Szicília szigetén. — Etna, a tömeggyilkos. — Elmegyek a templom mellett. — Simkó Gusztáv, a népszerű országos karnagy. — Az Etna segítőtársai: a Vulkánó, a Lipári és Stromboli tűzhányó. — Messzinában magyar nóta járta. — „Magasan repül a daru." — Útban Taormina télé.

Saját tudósítónktól.

Én nehezen kimozduló természetű vagyok és sokszor egy ógyallai kirándulás olyan nagy utazásnak tűnik föl, hogy nem egyszer a legkedvesebb meghivás se tudja bennem elcsitittatni a beképzelt úti fáradalmak rémeit. Ezt leginkább Szombathy barátom tudja, aki már olyan sokszor hivott utitársnak a kedves ógyallai kirándulásokra és még eddig mindig egyedül utazott ki. De ennek megvan a maga nagy titka. Szombathy barátom az én zsarnok toalettfelügyelőm is egyszemélyben és ilyen kirándulás előtt alaposan szemügyre vesz, mint a színpadra lépő primadonnát az öltöztetőnője és a szabónője. Ilyen toalettszemle alatt a következőket kell hallanom:

— Józsi bácsi, ennek az ingnek a szine nem passzol a nyakkendőd színéhez. Ehhez a ruhádhoz másik nyakkendő kell. Ez a cipő nem jó a ruhádhoz és a harisnyádat is ki kell cserélned, mert elüt a cipőd színétől. A nadrágod se vág a kabát és mellényhez! Mondd Józsi bácsi, mi lett azokkal az elegáns ingeiddel, amelyeket én választottam ki néked ? Add ide csak a szekrénykulcsodat. — (Kinyitja a szekrényemet.) — Itt vannak, már két éve itt hevernek felvétetlenül, már beléjük ütött a szekrénypenész, már kezdenek megsárgulni! Józsi bácsi, az Isten szerelméért, hát mért nem viseled ezeket a szép holmiaidat? stb.

Ezeket nekem mind végig kell hallgatnom. Mit, ezeket??? Ez csak egy kis töredéke annak, amit nékem ilyenkor hallanom kell. így természetesen a közös kirándulástól már előre félek és legtöbbször beteget jelentek, hogy fáj a gyomrom és a kedvemért készített menüből amúgy se tudnék enni. Majd máskor, ha jobban leszek és méltányolni tudom azokat a pompás ebédeket és vacsorákat, a végtelen kedves, magyaros vendégszeretet keretében, amelyekben a gyallai kirándulásokon részem lenne.

Szóval nehezen mozdulok ki a megszokott odúmból, de aztán ha nekirugaszkodom, akkor meg sem állok az egyiptomi piramisokig. Szinte magam előtt is hihetetlennek látszik, hogy már négyszer léptem a Földközi tenger legnagyobb, legnépesebb szigetére, Szicilia földjére. Először a 3279 méter magas hóboritotta és diszkréten pipáló Etna lábánál Catániában érintette lábam e remek vidékekben bővelkedő szigetet. Az Etna vakító hótól ragyogó oldalából kiemelkedő krátere olyan kedvesen eregette a füstöt, mint amikor a régi táblabiró nagybácsik pipaszó mellett elaludtak a családi nagy zsőlyeszékben és a csendesen égő pipából vékonyan száll föl a fehéres füst. Ki hinné erről a szelíd öreg vulkánról, hogy a világ egyik legnagyobb tömeggyilkosa és 1908. dec. 28-án is

150,000 embert ölt meg a messzinai földrengés alkalmával. Ennek a tömeggyilkosnak nagy segítő társai a Lipári szigetek tűzhányói. Sokan azt hiszik, hogy Olaszországnak csak a Vezúv és az Étna a tűzhányói és kevesen tudják, hogy hol van a Vulcánó, a Stromboli és a Lipári vulkán? Bizony azok ottvannak Messzinához közel a Lipári szigeteken és amikor Nápolyból Meszszinába megy a hajónk, egészen közei haladunk el ez apró, de vulkánokkal megrakott szigetek mellett.

Ilyen nagy úton persze nem ellenőriz a toalettfelügyelőm, hogy a nyakkendőm szine harmonikusan összevág-e a harisnyáméval. Amikor egyik római utam alkalmával pápai audenciára készültünk, az audencia előtt én kértem meg az utitársnőket, hogy nézzék meg, nincs-e hiba a toalettemen, azok figyelmes kedvességgel állapították meg, hogy túlelegáns vagyok. Ilyen elismerést én még nem hallottam a —thyvi — barátomtól. Igaz, hogy az audenciára könnyű volt harmonikusan öl— június 16.

tűznöm, mert a nyakkendőtől a cipőig feketébe kellett öltözni.

Szóval négyszer jártam Szicilia szigetén és egy hajszálon múlott, hogy nem ötször. Legalább is az úti költséget már befizettem rá. Amikor pár évvel az én kedves Simkó Gusztáv barátom, a mostani népszerű országos karnagy utazási irodájával készültünk Olaszországba, indulás előtt megszólal a telefon és azt kérdi tőlem Guszti barátom, hogy a római utat kibővítik szicíliai kirándulással, beszállok-e részint a tervbe, részint a Nápolyból induló hajóra. Persze, hogy beszálltam, de aztán Rómában, amikor utitársaságunkat a penziónk társalgójában egy csendes este pompás zongorajátékával mulattatta Guszti barátom és előkerültek az ő szerzeményei, nem egy országosan ismert népdala (pl. „Elmegyek a templom mellett), hozzák a sürgönyt, hogy a Tirrhéni tengeren dúló nagy vihar miatt a szicíliai kirándulás elmarad. Nagyon bántott akkor a dolog és Guszti barátom alig tudott megvigasztalni, hogy lesz még alkalmam Szicíliába eljutnom. Isten kegyelméből aztán sikerült is.

A mostani utunk alkalmával Meszszinában kötött ki a hajónk. Mivel én

Kis iskolások tapasztalatai a nagy Komáromban.

Iskolai év vége felé közeledünk megint ezeken a meleg napokon, nyitott ablak és madárfütty mellett egyre nehezebben megy már a tanulás. Ez az az idő, amikor az iskolai kirándulások megkezdődnek és Komáromban is megjelennek napról-napra a vidéki elemisták, vagy a polgári iskolák növendékei és a nyomtatóit betűk tudományán túl bepillantanak az idegen élet tudományába. Az idegen életet, a nagy várost számukra most Komárom jelenti. Vannak, akik először járnak városban s közöttük sokan talán nem is fognak életük végéig más várost látni, örök időkre emlékükben hordozzák majd a csallóközi réteken a komáromi kirándulás emlékeit, az emeletes házakat, a nagy templomokat, a Dunát, a gőzhajókat és a múzeumot.

Megszabott rendje van ezeknek a kirándulásoknak, az idegen iskolák hosszú kígyója szabályszerűen végigkigyózik a Nádor-uccán. a Dunaparton ,a Jókai-emlckek előtt, az erődítések tövében, a Kultúrpalota múzeumában, hogy végül a Sziget árnyas fái alatt bontsák ki éhes szemmel és korgó gyomorral a magukkal hozott elemózsiát.

Kicsit félénkek ezek a gyerekek, később azonban megbátorodnak és vidám tolongással gyűrik egymást az ajtók mögé.

Rendszerint felkeresik a Komáromi Lapok nyomdáját is, amelynek munkatermeiben szakaszokra osztva nezdelődnek, hallgatva a nyomdavezető magyarázatát. Némelyik gyermek, éles és fogékony ésszel azonnal megérti, hogy miképen készül apró ólombetűkből a könyv, mások azonban tehetetlenül bámészkodnak és ide-odaődöngve próbálják kitalálni, miért is kerültek ők ide?

A kislányok egymásbakarolnak, még szűk szekrényközökben is, el nem engedik egymás kezét, kosaraik, — melyekben a finom falatok illatoznak, — ide-odacsapódnak. A zúgó nyomdagép előtt tisztelettel állnak meg, némelyik virgonc kölyök belenyúl titkon az ólombetűk szekrényébe s jól összekamár jártam Messzinában és eléggé megnéztem akkor, kapva kaptam a tervezett taormimai autókiránduláson. Autónk Messzina főterén is végig haladt és utitársaimnak megmutattam azt a kávéházat, ahol az én Pali barátom pár évvel előbb megtett utunk alkalmával egész messzinai tartózkodását képeslapok írásával töltötte. Azért utazott szegény ember, hogy itt Komáromban vagy negyven család azt mondhassa róla, hogy milyen figyelmes ember. Igaz, hogy Messzinából nem látott semmit, de legalább negyven család dicsérte itt Komáromban. Igaz, hogy két család megszidta, mert a legnagyobb körültekintése, följegyzései dacára két jó ismerős családnak elfelejtett küldeni képeslapot. Amikor utunkról hazajöttünk és ketten végig mentünk a Nádor uccán, ezzel a két családdal találkozott össze és akkor jött rá, hogy pont ezeknek felejtett el küldeni. Lám velem ilyesmi nem történt. Én ha utazom, az a jelszavam, hogy nem irok, nem olvasok. Amig Pali barátom a képeslapokat fogyasztotta, én alaposan bejártam a várost és még most is földobban a szivem, ha visszagondolok arra, hogy az egyik templomtéren árnyas kert közepén álló villa ablakából gordonkahangok csaplak felém. Ott fönn az emeleten valaki gordonkán Liszt egyik magyar rapszódiáját játszotta, amelynek alaptétele „Magasan repül a daru, szépen szól“. Szerettem volna tapsolni a művészi játéknak és szerettem volna fölkiáltani az emeletre, hogy a magyar nótának egy magyar hallgatója szive megtelt sok, sok fájó édes érzéssel.

Ezek jutottak az eszembe, amikor Messzinán végig robogtunk a bűbájos Taormima felé...........

Dr. B. J.

varja a betűkel. A nyomdász azonban mosolyog, nem 'bosszankodik.

A megtekintés előtt az egyik iskola tanulóit figyelmeztették, hogy a gépekhez. szijjakhoz, kerekekhez közel ne menjenek, vigyázzanak a lábukra s maradjanak együtt. Egyszóval, amolyan kis figyelmeztető oktatást kaptak a helyes viselkedésről. Az oktatás végén megszólal egy idősebb lány, igen aggódva és gondokba merülve:

— De, kérem szépen, köpni szabad?

Ez volt a legnagyobb gondja az egész

megtekintés alatt. A válasz azonban gáláns volt. mint hölgyekkel szemben szokás:

— Ha jól esik, tessék ...

A falusi polgári iskola lányai megnyugodtak. így már lehet Komáromban érvényesülni...

A gutái week-end.

Egy derék gutái bácsi, a nemzetnek a tizenkétezer közül egy ötvenéves tagja jött be Komáromba. Ünnepnap előtt jött, nagy meglepetésére figyelmeztették, hogy olcsón járhatja meg Komáromot. Tetszett az eszme, oda is áll a vasúti pénztárhoz és azonnal alkun kezdi. Az alku megelégedésére végződött: amit eddig nem tapasztalt, engedtek a jegy árából s oda-vissza jegyet kapott, megtakarító't rajta valami öt koronát.

Soha ilyen boldogságot! Egész utón nagy örömét mesélgette. Az örömöt hasznos volt előlegezni, mert adó-ügyben jött s az ember sose tudja, hogyan végzi az ember az adóhivatalban. Sajnos, week-end jellegű zóna-adók még nincsenek s az alku ott már nehezebben menne.

Az olcsó vasúti j egy roppant boldoggá tette az öreget.

Annyira boldog volt, hogy haza sem utazott a következő vonattal. Csak másnap este vergődött haza, fényes kedvben, illegve-billegve, ödöngve-ballagva, valahol nagyon az üveg fenekére nézhetett Komáromban.

— Megjárta?

— Meg! — mondja hazafelé az uccájuk előtt.

— Az adóhivatalban volt?

Megtörli a bajuszát és méltatlankodva mondja:

— Minek? Olyan jól kezdődött a

B————

Kis irka-firka

napom, hogy nem is értem el odáig!

S megdöngeti a földet:

Az útiköltségen igen jól bespóroltam. Néha mégis éri öröm az embert. Tovább se mentem már a kocsmánál, elittam a bespórolt pénzt.

— Mennyit?

— Ötvenet. Kerek ötvenet.

ötöt spórolt, ötvenet elivott. Jól kiszámította. Csak éppenhogy hazamenni nem mert, reggelig ült a kerítés előtt s az asszony odabenn várta.

Hajnalban ismét visszasompolygott az állomásra. De akkor már nem kapott week-end-j egyet.

Gyalog jött be tehát adói fizetni. Itt se kapott engedményt egy vasat se.

— A jobb világ Gután csak egy napig tartott, — dünnyögte szomorúan és keserveset ütött a vasúti sínekre.

(thy)

A Magyar Nemzeti Párt ifjúsági gyűlése Galántán.

A Magyar Nemzeti PártGalánta—vágsellyei körzete június 11-én impozáns ifjúsági kongresszust tartott Galántán. A gyűlésre úgy a helyiszervezet vezetői, mint a legtávolabbi községek fiatalsága is nagy számban megjelent, úgy, hogy a gyűlés színhelyéül kitűzött nagyterem a hallgatóságot nem tudta befogadni és azok nagy tömegei a nyitott ablakok és ajtók mellett hallgatták végig a gyűlést.

A gyűlést Endreffy János körzeti alelnök nyitotta meg, aki a mély részvét hangján emlékezett meg Ajtics-Horváth Dezsőnek a körzet elnökének elhunytáról és felhívta a részvevőket, hogy őrizzék meg emlékét és mindig példakép lebegjen előttük annak magyar lelke.

A gyűlés állva hallgatta végig Endreffy megemlékezését és ezzel adózott az elhunyt emlékének. Ezután megkapó történelmi példát mondott el a nemzethüségről s ezt követendő példaként állította mindenki elé.

Koczor Gyula orsz. helyettes elnök hosszabb beszédben a magyarság helyzetével foglalkozott, rámutatott a magyarságot érintő sérelmekre, melyek csak a magyarság minden egyes tagjának összefogásával és egységes fellépésével küszöbölhető ki. Ezért nem szabad társadalmi, felekezeti, vagy bármilyen más különbséget ismerni, mindenkinek egyformán fel kell sorakozni nemzete ügyének és minden egyes tagjának védelmére, legyen az földmives, munkás, iparos, vagy tisztviselő. Ebben a munkában a legfontosabb szerepe az ifjúságnak van, mert ez van hivatva ezt az uj magyar közszellemet megteremteni. Rámutatott arra is, hogy amikor saját sorainkban megértést és fegyelmet kell tanúsítani, ugyanakkor a magyar ügy árulóival szemben nem szabad az eddigi megbocsájtás politikáját folytatni. Ezután az ifjúsági szervezkedés módozatait és annak föladatait ismertette.

Kontsek György a pozsoyi szervezet fáradhatatlan és lelkes elnöke, mélyreható beszédben foglalkozott az ifjúság kötelességeiről és feladatairól.

Morvay Jenő körzeti titkár a tőle megszokott lendülettel tartott beszédet, melyben részletesen foglalkozott a magyarság kérdéseivel, ismertette az ifjúsággal azokat a feladatokat és kötelességeket, melyek rájuk várnak és figyelmeztette arra a felelősségre, melylyel nemzetükért a történelemnek tartoznak.

A gyűlés mindvégig páratlanul lelkes, felemelő hangulatban folyt le és azt az elnöklő Endreffy János zárószavaí fejezték be.

— Elcserélném teljesen újonnan épült (adómentes) házamat olyan házzal, hol a kocsival való bejárás lehetséges. (A házat el Is adnám, ha csere nem lehetséges.) Cim: Eötvös ucca 48/b.

— Heko gyermekkocsi, gyermek kerékpár, nyugágy, Tetra baba kelengye legolcsóbban ELBERT nél.