Komáromi Lapok, 1933. január-június (54. évfolyam, 1-51. szám)

1933-06-17 / 48. szám

»KOMÁROMI LAPOK« 3. oldat". 1933. június 17 talon, közmunkaügyi. minisztériumon, addig idő telik el, de hát idő kell az építésre is, mert négy hónap áll mind­össze rendelkezésre és azután beáll a téli idő, amikor az építkezés szü­netelni kénytelen. Ezért tehát a hi­vataloknak a munkakölcsönhől ere­dő beruházási ügyeket mindenesetre soronkívül kellene elintézni és nem lenne szabad bevárni azt, hogy az építkezés ebben az esztendőben a nyár derekán vagy még később induljon meg. A munkanélküliek ügye tehát na­gyon sürgős lenne és ne csodálkoz­zunk azon, hogy elveszítik türelmü­ket. Itt a nyár és családaik hiába vár ják a kereső családfőnek vagy csa­ládtagnak a hazaérkezését, hogy ab­ból életüket tovább tengessék, vagy egy-egy ruhadarabot vegyenek maguk­nak, vagy gyermekeiknek. Miért nem mozdulnak meg a hatóságok és a fe­lelős tényezők, amikor ezer és ezer ember mindennapi kenyeréről van szó és hol vannak a politikai pártok, melyeknek kötelessége lenne felszólal­ni, és döngetni a kormány kapuját, hogy a munkakölcsön csapját erre is irányítsák már. Ne csodálkozzunk tehát azon, ha az emberek elégületlenek és elkesere­dettekké lesznek. És ezt az elkesere­dést nem lehet lecsillapítani egy-két. kenyérjeggyel és élelmiszer utalvány­nyal, mert ez nem megoldás. Sajnos, a munkanélküliség gyökeres megoldá­sára nem is számíthatunk. Még esz­tendőkön keresztül tart ez a harc a világválsággal és az európai államok egymást meg nem értésével és elzár­kózásával, mely a munkanélküliség­nek főoka. Azonban politikai irány­ban is szükséges lenne megtenni azo­kat az előkészületeket, hogy ez a ve­szedelem csökkenjen. Mert veszedelem á munkanélküliség az államra, társa­dalomra és családra egyaránt. Demo­ralizálja az emberi lelkeket és ki­irtja belőlük a hitet és a reményt az embernek hivatása felől. A munkanélküliség ügyét a kor­mány szintén felvette a programjába. Amint értesülünk, ez a program ab­ból áll, hogy a genti rendszert, amely mellett az állam nagyobb, a szakszer­vezetek kisebb segélyekkel járultak a munkanélküliek fentartásához, ha­tályon kívül lesz helyezve és a mun­kanélküli segély 18 koronáról napi 12 koronára leszállítva. Hogy ez mennyi­mög. Kevesebbre mongya. Az asszonyt most már hevíti az üzletkötés vágya. Azt mondja tehát: — Csak magának adom négy ötven­­ért. Akarja? Toppantó a fejét rázza: — Sok. — Hát négy korona? — Az is. — Hát a három ötven? — Úgyis. — No, kell három negyvenért? Mert akkor inkább maradjon itt. Az a vég­ső ára. — Tudja mit? — szól ekkor Top­pantó. — Három koronáért legye pa­pirosba. Hadd örüljön a Rozika. De mivel látja, hogy az asszony nem mozdul, mégegyszer mondja: — No, ággyá úgy? Az asszony visszateszi a babát az előbbi helyére s komolyan így szól: — Nem. Három negyven a végső ára. Azért a magáé. Olcsóbban nem. — Aszongya? — Azt én! — beszél az asszony nagy komolysággal. — Mert ilyen ba­bát az egész piacban nem kap annyi pénzért. Toppantó moslan tűnődik. Megáll. Erre-arra néz. Elmereng a szemével. Alig észrevehetően, néha meg is csó­válja a fejét. De aztán egyszer csak megszólal, mivel látja, hogy úgyis hiábavaló már itten minden további szóbeszéd. Kissé mosolygós ábrázat­­tal, azt mondja ekkor: — Lögyön hát magának igaza. Itt a három negyven. — Majd a pénzt megvillantva, így szól: — Ilyen fényöset adok, mer neköm is ilyent adtak a kisbornyúért. Azzal, minthogy megtörtént a vá­sár, a papirosba csomagolt babát zse­bébe teszi, kezel az asszonnyal, Is­tennek ajánlja s tovább megy. Most már nem gondol a babára jódarabig. re antiszociális, azt hiába hangoztat­juk, mert a pénzügyminiszter ride­gen válaszol, hogy még erre sem tud fedezetet biztosítani. Ez igen szomo­rú a munkanélküliek szempontjából, bár az ilyen segélyezett munkanélkü­liek, akik többnyire szakmunkások, igen csekély számmal vannak képvi­selve a munkanélküliek nagy töme­geiben. Az állam nem bírja a milliárdos terhet, amelyet a munkanélküliekről való gondoskodás rak reá. Improduk­tív kiadás, amely kizárólag csak az életfentarlás körében, az elsőrendű élelmicikkek fogyasztásában merül ki. De már. nem jut belőle az ipari ter­mékek, a ruházati cikkek fogyasztá­sára .Ezért kellene a kereset a mun­kanélkülieknek, hogy abból fel is ru­házhatnák családjaikat. De ezek mind plalonikus és elméleti kérdések. A gyakorlati kérdés az, hogy június 17-ét Írjuk és Komáromban és egész Szlo­­venszkóban áll a munka. A nap ma­gasan jár és melegíti a földet, érleli a kalászokat és érleli a gyümölcsöt. A munkanélküli mindezt fájdalmasan nézi, mert úgy látja, hogy neki nincs helye már a nap alatt. A komáromi tankerület magyar tanítóságának közgyűlése. Az új fanfelügyelő bemutatkozása a tanítóság előtt. Saját tudósítónktól. Komárom, — június 15. Komárom, junius 1(5. Szerdán délelőtt tartotta meg a ko­máromi Kultúrpalota nagytermében a komáromi tankerület magyar tanítói köre évi rendes közgyűlését. A kör­zeti tanítóság úgyszólván teljes szám­ban megjelent. Ezen a közgyűlésen mutatkozott be a komáromi körzet új tanfelügyelője, Markovics Ede. A közgyűlést Halász Ödön, balonyi igazgató-tanító, köri elnök nyitotta meg, aki megnyitójában szeretettel és magyaros őszinteséggel köszöntötte a körzet új tanfelügyelőjét, Markovics Edét és a közgyűlésre meghívott Ko­vács Alajost, a Magyar Tanílóegycsü­­let országos elnökét. Kéri a magyar tanítóságot, hogy úgy. mint eddig, ez­után is tegyen eleget magyar kultu­rális és szociális kötelességeinek. Fel­hívta a tanítóság figyelmét a politika­mentes Szlovenszkói Magyar Kultur Egyesület erkölcsi támogatására is többek között. A keresetlen üdvözlő szavakra Mar­kovics Ede tánfelügyelő válaszolt, örült az őszinte hangnak, amely vele szemben megnyilvánult. A magyar ta­nítóság vegyen részt a magyar egye­sületi életben — mondotta, többek kö­zött —, hogy az állam és a magyar nép javára munkálkodjon. ígéri, hogy mindent elkövet, hogy a magyar taní­tóság az ő kerületében jólérezze ma­gát. Beszédét a megjelent tanítóság tetszésnyilvánítása kísérte. Utána Kovács Alajos országos el­nök köszönte meg az üdvözlő szava­kéi. Halász Ödön köri elnök évi jelen­tésében .elbúcsúztatta Vörös Jánost, a nagy népszerűségnek örvendett gútai tanítót. Majd a továbbiakban kijelen­tette, hogy a Dérer-féle iskolareform­mal szemben nem kíván állást fog­lalni, mint tanító, mert az ügy az utóbbi időben már a politika asztalá­ra került. Ezután tartotta meg felvilágosító előadását Markovics Ede hm fel ügye­lő, különösen az iskolaigazgatók hasz­nára. Az előadás címe: Iskolai ad­minisztráció , melyben különösen az osztályszervezésre, az osztálymegha­gyásra, az állás definitivvé tételére és az iskolaszéki választásokra vonatko­zólag adott hasznos felvilágosításokat. Főcélja az iskolai oktatásban, — kü­lönösen a falusi iskolákban — a hely­ség hiánya miatt létesített váltakozó tanítási rendszernek megszüntetése, amely nagy pedagógiai hátrányokat von maga után. Előadása végén üdvö­zölte a magyar tanítóság ifjú generá­cióját. Kovács Alajos országos elnök a ma­gyar tanítóság két aktuális nagy pro­blémájáról beszélt, a Tanítók Háza felépítéséről Pozsonyban és a Tanítói Könyvesbolt felállításáról. A Tanítók Háza csak úgy jöhet létre, ha a köny­vesbolt az ezt fedezendő anyagi hasz­not meghozza. Eredményt felmutató tárgyalásokban van a galántai Han­.J1 Qifeeeáeíi ' szakértők A gyerekek gyorsan meg­értik: Oetker-pudding a legjobban izük. Amit gyer­mekek megbecsülnek, azt ók előbb pontosan megvizsgál­ják. Ezért ügyeljetek figyel­mesen, úgy, mint ezen gyer­mekek. arra, hogy mindig a .Világos fej“ csomagolási kapjátok. Akkor nem lehet elrontani. Akkor az egy Oetker-pudding lesz. Dr. Getker-féie puddingpor minden szakmabeli üzletben kapható. Ha véletlenül nem voina raktáron, úgy a leg­közelebbi elárusítóhely címét kívánatra szívesen közli: Dr. A. Oefker, Brno. zával, amely a Tanítói Könyvesbolt részére helyiséget, adminisztrációt és hitelt nyújt. Lelkes szavakkal kéri a tanítóságot, hogy necsak erkölcsi, ha­nem anyagi támogatását nyújtsa to­vábbra is, hogy egyszer a magyar ta­nítók özvegyeinek, árváinak, gyere­keinek otthona legyen. A felszólaláshoz hozzászólt Vízvári/ Vilmos aranyosi igazgató-tanító, és Uhereczlcy Géza igazgató, akinek reá­lis felfogású nyilatkozata nagyban hoz­zájárult a probléma megoldásához. A közgyűlés hangsúlyozta, hogy nem érinti a Tanítók Könyvesboltjá-nak vállalata a könyvkereskedők egzisz­tenciáját, mert ezentúl a magyar könyvkereskedők a tanítói könyves­­boltból fogják megrendelni könyv- és papírszükségleteiket. Söröss Jenő: »Szebb jövőnk kere­sése« című dolgozatát olvasta föl, melyben a fiatal tanítói nemzedék kul­turális képzettségéről és pedagógiai kötelességeiről szólod igen tartalma­sán. Azt hangsúlyozta, hogy a tanítói pálya ne legyen mentőcsónak sokak számára s a tanítónak a kor szelle­mi magaslatán kell állnia mindenké­pen. Evégből helyesli a tanítói aka­démiák felállítását s a tanítók minél intenzívebben való önművelését. Sür­geti a falusi tanítóság számára a hat­hatós kulturmunkát. Az előadás nagy tetszést aratott. A közgyűlés további rendje során zárszámadás, költségvetés, pénztári je­lentés szerepelt. A közgyűlés után jólsikerült köz­ebéd volt a Dózsa-íéle Vigadóban. Hétfőn kezdődik a komáromi kerületi bíróság esküdtszéki ciklusa s előreláthatólag tiz napig tart. A halálraítélt lévai, arzénnel mérgező Sztankóné ügye is újra tárgyalás alá kerül. Csak mikor a Kisvasút ott szuszog már a Matyéren túl, közel a Rózsa­járáshoz, jut eszébe ismét. Lágy, si­mogató melegség szalad a szívére. Eszébe jut, hogy milyen nagyot néz majd Rózái, a felesége, meg a kis Rozika, mikor a babát az ölibe te­szi. No, biztos, hogy most nem rezo­­néroz az asszony a pénzkiadásért. Nem mondja majd, hogy hát ezt mi a fenének vötte kend? Keze odatévedt a csomagra s ki­húzta a zsebéből. —Nézlek no, alszik-e még a szó­rnod? S ahogy lassan, csöndesen kipakol­­lázta, kíváncsiság melegedett az ar­cán. Nagy, benső kíváncsiság, mint­ha csak azt nézte volna, milyen ka­lásza lesz az idén a búzának? Szép-e, vagy csak olyan silány, ocsu-forma? Hanem ahogy a babát kibontotta, elképedt. Nagyot bámult. — No né, hát ez nem alszik! Aztán, hogy meglepetten irgette­forgatta, majd a körmével is meg­piszkálgatta meg a szemét, bosszúság­gal állapította meg: — Ez nem az a baba, akit én mög­­vöttem. Ennek nem forog a szőnie. Ezé mindég nyitva van. Hijnye, — fohászkodta el magát, — becsaptak! Másik babát adott el neköm az az asszony. Darabig még nézte, nézegette a ba­bát, aztán hirtelen összemarkolta a papirossal s visszatette a zsebébe. Majd nagyokat szippantva, rágyújtott a pipára. S mikor már jól szeleit a készség, így morfondérozott nagy mér­gesen : — Persze, mer az az alvó drágább lőtt vóna! S még csak ennyit mpndott a maga megnyugtatására: — No, babát se vöszök többet! Komárom, június 16. A komáromi kerületi bíróságon a nyári esküdtszéki tárgyalások hétfőn, junius 19-én kezdődnek s a ciklus tar­tama átnyúlik valószínűleg a követ­kező hétbe is. A gyujtogatási, szán­dékos emberölési esetek közül kiemelkedik özv. Sztankónénak, a lévai arzénpör fővádlottjának esete. Sztankónét tudniillik az őszi esküdt­szék igazmondása alapján halálra ítélték. A legfelső bíróság azonban új tár­gyalás megtartását rendelte el, te­kintettel arra, hogy Sztankóné el­leni vád nem volt teljesen bebi­zonyítva. Az esküdtszéki tárgyalások rendje kü­lönben a következőképen alakult: Junius '19-én Sárga János barssallói lakos ügye, haláltokozó súlyos testi sértés. Ugyancsak 19-én Schmidek An­na, gyilkosság. 20-án és 21-én Korcsok Pál és Hruby Jaroszláv, Priskin János, gyújtogatás. 22-éil Molnár István, em­berölés. 23-án Mechár István, Sza­­tenszkó Ferenc, gyújtogatás. 24-én Ma­jor György, emberölés. 26-án és 27-én Sztankóné ügye. Ezenkívül még két vádiratot készít az ügyészség.

Next

/
Thumbnails
Contents