Komáromi Lapok, 1933. január-június (54. évfolyam, 1-51. szám)
1933-05-27 / 42. szám
1933, május 27. > KOMÁROMI LAPOK« 5. oldah Látogatás egy egyiptomi mauzóleumban, ahol a holtaktól megtudjuk, hogyan éltek a régi egyiptomiak? (Tízezer kilométer vizen és szárazon.) x. A királyi főépitőmester és piramisfelügyelő sirkamrájában. — A beszélő falak — A bubifrizura, szépitőszerek és az ékszerek. — Amikor az asszony úr a háznál. — Viziló- és oroszlánvadászatok. Saját tudósítónktól. Ha meg akarjuk tudni, hogy hogyan éltek a, régi egyiptomiak, akkor a holtakat kell megkérdezni és csodálatos módon ezek a holtak beszédesen elmondják, hogy milyen volt a régi egyiptomiak élete 4—6000 esztendővel ezelőtt. A baksist is kedvesen kérő bájos kis fellah leányok életvidor arcuknak szemléletét hamarosan a halál közelsége váltotta fel. Lementünk ugyanis egy egyiptomi mauzóleumba, masztabába, hogy a holtaktól megtudjunk sok mindent. Ezek a masztabák valóságos házak, hű másolatai a régi egyiptomi lakóházaknak. A masztaba keleti részét a halott iránti kultusz részére tartották fenn, amely idők múltán valóságos kápolnává lett és egy külön helyiség — a Serdab — szolgált a halott szobrának őrzésére. Magát a holttestet nem a masztabában helyezték el, hanem a masztaba alatt a sziklatalajban vájt sirkamrában 12—25 m. mélyen, ahová rézsútosan egy szűk folyosó vezetett. Ennek a folyosónak a bejáratát a holttest elhelyezése után befalazták. Az egyiptomi masztabák közül különösen Mereruka, Ptahhotep és főleg Ti masztabái érdekesek és tanulságosak. Ptahhotepnek masztabája nem kevesebb, mint 31 szobából áll. Ennyi szobája volt életében is. A masztabák ugyanis hű másolatai az elhunyt lakóházának, hogy a halott a sirban is otthonosan érezze magát. Ti, a fáraónak főépitőmestere és a piramis felügyelője, jómódú ember volt, aki kivette a részét az élet örömeiből. A mauzóleuma fala tele van képekkel, dombor művekkel és színes rajzokkal és ebből nemcsak Ti-nek az életét, hanem a régi egyiptomiak életmódját is megismerjük. Látjuk az áldozati állatok leütését, Ti-nek gazdasági udvarát, amint Ti nézi, hogyan tömik a libákat és etetik a darvakat. Nagyon szépek az aratás, a hajóépités és a különböző iparosok szerszámainak képei. Látjuk az üveggyártást, a szobrászok, a kőfaragók, az asztalosok, bőrkészitők munkáját, táncosnőket, énekesnőket, törpéket kutyákkal, majmokkal, adózási jelenetet, baromfiudvart, az alkalmazottak leszámolását, ebédelést hárfazene kísérettel, madárfogást, halászatot, viziló- és oroszlánvadászatot és a magán és a nyilvános élet minden fázisát ábrázoló képeket, amelyek valósággal elbeszélik, hogyan éltek 5—6 ezer évvel előbb az egyiptomiak. Ezekben a halottak házában megtudjuk. hogy az egyiptomiak vallásosak voltak, szeretettel építettek templomokat, hittek a túlvilági életben, azért gondozták a sirokat. Családi életük bensőséges és szívélyes volt, a nő nagy tiszteletben állott. A többnejüség csak kivétel volt és inkább csak a Ptolomeuszok idejében kezdett elterjedni. Az általunk is megtekintett Ti masztabájának felirataiból megtudjuk, hogy Ti feleségét Neferhotepnek hívták és „férje iránt forró szerelemmel és odaadó szeretettel viseltetett“! A feliratokból azt is megtudjuk, hogy ez a jó feleség egyben „a ház úrnője, férjének a parancsolója és egyetlen szerelme“ volt. Megtudjuk, hogy az egyiptomi férjek gyengédek voltak és hogy a nők szabadon mozoghattak. A képeken gyakran látunk nőket férfiak társaságában. A gyermeknevelésben nagy része volt az anyának, a leányok egészen férjhezmenetelükig az anyai nevelés alatt állottak. Nagy súlyt helyeztek az illemtudásra különösen az evésnél. A nők ruházata csak úgy alá volt vetve a divat változásainak, akárcsak most. A bubifrizurát megtaláljuk a sirkamrák képein, sőt a sokféle és változatos női frizurából biztosra vehetjük, hogy az Komárom, — május 26. ondoláiás is van vagy hatezeréves- Parókákat nemcsak a nők, de a férfiak is viseltek, sőt a férfiak a szakállukat leborotválták és álszakáit hordtak. Szandált nem igen viseltek és viselése sose lelt általános. Az egyiptomi nő is csak nő volt és szerette magát cicomázni és ékesíteni és igy csak természetes, hogy az ékszert nagyon szerette és az ékszer akkor is nagy szerepet játszott az egyenes útról való letéritésnél, akárcsak most. Az egyiptomi nők védelmére irom azonban azt, hogy nemcsak ők, hanem a férfiak is rajongtak az ékszerért. Színes, tarka nyakláncok, karperecek és lábgyürük csaknem minden képen magukra vonják a figyelmet A pirositót, a festékeket, a szépitőszereket már régen ismerte az egyiptomi nő. Különösen szerették kifesteni a szemöldököt és a szemhéjakat. Amint most a társaságban is előveszik hölgyeink a puderos kis szelencéjüket, éppen úgy használták az egyiptomiak a társaságban is a hajkenőcsöt. Már a legrégibb időtől fogva ismerték a tükröt, az illatszereket, parfümöket, illatos kenőcsöket, legyezőket, gyűrűket, diadémokat. Az étkezésnél a földön ültek és az evőeszközök közül csak a kanalat ismerték és az ivócsészéket. A székeik nagyon kényelmesek voltak, de az ágyaik olyan magasak, hogy pár lépcsőfokon lehetett rájuk fölmenni. Milyen lehetett az ilyen ágy, ha még hozzá magasan is föl volt vetve a sok dunyhával A társas összejöveteleket, kirándulásokat, majálisokat nagyon szerették és azon a nők is resztvettek. Elég gyakran fölöntöttek ilyenkor a garatra és ebben a nők se maradtak el. Kedvenc nemzeti italuk az árpasör volt. Amikor kijöttünk Ti masztabájából és a szaharai napfény újra ránk sütött, még sokáig a sirházban látottak hatása alatt álltunk és azt kérdeztük egymástól, hogy hát van még valami uj a nap alatt ? Dr. B. J, ételzsír helyett A legfontosabb élelmiszerek zsírtartalma: Sr 5 °/o % 7 °/o © ll°/o © n °/o © 38 °/o o 100 °/o Víztől és megemészthetetlen anyagoktól teljesen mentes és 100 % zsírt (tiszta növényzsírt) tartalmaz a Ceres. vonatkozó kifejezéseiket visszavonják. A főmagánvádlók és képviselőjük ezt elfogadták azzal, hogy a legközelebbi városi közgyűlésen kijelentésüket élőszóval előadják és amennyiben ezt a vádlottak elfogadják, a vádiratot visszavonják. A vádlottak azt elfogadták. Álom az erdőben A közs elemi iskola előadása Ki ne ismerné Edmondo de Amicis híres »Szív«-ét. Azt mondják ifjúsági munka. Mi, azt mondjuk, felnőttek is forgassák! Minden korban mást és más olvas ki az ember belőle. Gyermekkorban megkap a mese szépsége, felnőttkorban azt látjuk, hogy ez a könyv egy hatalmas neveléstan. Hogyan kell fiúgyermeket nevelni, arra tanít... Edmondo de Amicis burkolt tanácsai mcgszívlelésre valók az olyan fontos munkánál, mint amilyen a gyermek érintetlen lelke gyémántjának ragyogó drágakővé való köszörülése. Edmondo de Amicis egyszerű eszközökkel végzi a köszörülés nagy munkáját. Könnyen érthető módon mutatja be. Nemcsak pedagógiai, esztétikai és egyéb fogalmakat is alkottat. Például: akarjátok tudni, mi a szép? s nem ismeritek Kant meghatározását? Amicis könnyedén így szól: Mi a szép? — Mosolygó ég, egy anya, aki dalol, egy derék férfi, aki dolgozik, fiúk, akik tanulnak! De ne engedjük ezzel a sort lezárni. Folytassuk Amicis módján: ...szép egy csomó gyermek, amelyik művészi és szerető kezektől igazgatva mesét mutat be, 'él át. Lebeg, mint egy csapat tarka lepke, ugrál-szökdel, mint mesebeli manócska, és vidám táncot lejt, mint jókedvű és jóltévő tündérek serege. Oh! mert szép világ az álom világ! Szép az élet a mesék világában. Azért volt szép a vasárnapi előadás is, mert mese volt. Még a prológ is mesét mondott. Mesét az öreg Napról, amelyik a hosszú télen megbetegedett, ködöt, deret tüsszentett és fájós fülébe felhőből dugdos vattacsomókat, de tavasszal kigyógyultan robog végig aranyos határban az égen. Nem praktikus dolog azonban folyton az álmok országában járni. Elő a valósággal még a színpadon Rendkívüli közgyűlés a ref egyháznál. A közgyűlés egyhangúan állást foglalt a Dérer-féle iskolareform ellen. Komárom, május 26. A komáromi református egyház vasárnap, május 21-én, rendkívüli közgyűlést tartott Galambos Zoltán ref. lelkész és Fülöp Zsigmond főgondnok együttes elnöklete és az egyház tagjainak élénk érdeklődése mellett. A közgyűlést Galambos Zoltán lelkész imával nyitotta meg, mely után a törvényes formaságokat intézték el. Rátérve a napirendre Fülöp Zsigmond főgondnok ismertette a presbitériumnak a Komáromban felállítandó református tanítóképzővel kapcsolatban hozott határozatát, amely szerint az egyház telkéből a tanítóképző felépítéséhez szükséges területet díjmentesen, de a tulajdonjog fenntartásával hajlandó a presbitérium az egyházmegyének átadni. Amig az intézet felépül, az egyház a képző céljaira a Kollégium két termét engedi át. A főgondnok úgy egyházi, mint magyar kulturális szempontból, de Komárom város érdekében is felállitandónak véleményezte a tanítóképzőt és a közgyűlés a presbitérium határozatát jóváhagyta. A temetőben fellállitandó uj ravatalozó építésére vonatkozó presbiteri javaslatot szintén a főgondnok terjesztette elő és a rendkívül közgyűlés hozzájárult a ravatalozónak a temetőpénztár terhére leendő megépítéséhez, — amelynek végrehajtásával az egyháztanácsot megbízta. A ravatalozó egy nagy helyiségből és egy kamrából fog állani, építési költségeit a temetőpénztár rendelkezésére álló cca 50.000 korona betét fogja fedezni. Ezekután került sor a Dérer-féle iskolareform ügyére, amelyet Galambos Zoltán lelkész ismertetett a közgyűlés előtt. Ezzel kapcsolatban előterjesztette a barsi ref. egyházmegye idevonatkozó és megküldött tiltakozó határozatát is, amely világosan rámutat azokra a súlyos következményekre, amelyek a reform megvalósulása esetén fognak előállni a felekezetek iskoláival szemben. A Dérer-féle államosító és elnemzetietlenitő javaslat ellen minden felekezet, a katholikus, evangélikus és zsidó egyházak is tiltakoztak, ebben a kérdésben az összes felekezeteknek szolidárisaknak kell lenniök. A rendkívüli közgyűlés a barsi egyházmegye határozatát egyhangúan magáévá tette és határozatiig kimondotta, hogy tiltakozik a tervezet ellen. Bíróságnál kerestek elégtételt a keresztényszocialista képviselőtestületi tagok a Bandler-féle telekvétel ügyének tárgyalásánál elszenvedett sértésekért. A február 27-én tartott városi képviselőtestületi közgyűlésen nagy vihart támasztott a Bandler-féle telekvétel ügy, amelyet a keresztényszocialista párt tagjai annak idején megfölebbeztek. A felebbezők azonban hajlandók voltak visszavonni a felebbezést, ha Bandler dr. a város által kívánt vételárat még 5000 koronával fölemeli, amely összeget a keresztényszocialista párt a nyomorban levő kisiparosok között kívánt szétosztatni. Az 5000 koronát tudvalévőén a város pénztárába letétbe is helyezték, amire a felebbezést visszavonták. A közgyűlésen a szegény kisiparosok érdekében tett indítvány következtében került napirendre az ügy és noha a felek között megkötött egyezségből kifolyólag a várost semmiféle kár nem érte, a képviselőtestület egyes tagjai vehemensen támadták a kerszoc képviselőtestületi tagokat. Meglehetős durván támadták a munkáspárti tagok, de különösen sértő kifejezésekkel illették őket Fried Jenő és Pálffy Antal. Minthogy a sértegető képviselőtestületi tagokat az elnöklő Csizmazia György városbiró nem utasította rendre, a megsértett képviselőtestületi tagok a bírósághoz fordultak elégtételért. A járásbíróság május 24-re tűzött ki az ügyben tárgyalást, amelyen a vádlottakon kívül számos tanú jelent meg. A főmagánvádlókat Bangha Dezső dr. ügyvéd, a vádlottakat Kendi Zoltán dr. ügyvéd képviselték. Pálffy Antal városi munkás és Fried Jenő fakereskedő komáromi lakosok kijelentik, hogy a Bandler-féle telekvásárlással kapcsolatban tett felszólalásuk nem kivánta a keresztényszocialista párt egyes tagjainak becsületét érinteni, de kifejezetten a keresztény szocialista párt azon ténykedését tették jogos kritika tárgyává, hogy a várost illető vétel ártöbblet sorsa felett a párt maga kivánt rendelkezni, amit közérdekből megengedhetőnek tartottak. Ha jogos kritikájuk túl ment a szokásos és megengedhető közéleti kritika határán, ezt sajnálják, és erre
