Komáromi Lapok, 1933. január-június (54. évfolyam, 1-51. szám)

1933-05-27 / 42. szám

tí. o>aal. »KOMÁROMI LAPOK« 1H33 mőj'is 27 Fadlófesték, padlóolaj és az összes parkettápolási cikkek legolcsóbban TUREK GÉZA lesték és háztartási szakflzletében Komárom, Jókai Mór ucca 2. is! Két fiú: egy bár kedves, de erősza­kos kis fittyfiritty, meg egy nagyhangú, dobbantó kamasz megsérti a vendég­­jogot, megrabolja a kis leányokat. Nyolc gyenge kis virágszál mit csinál? Csak egy száll szembe nyíltan a ter­rorral, csak egy bátor a nyolc közül, csak egy mer felháborodni és meri megmondani, hogy a gombrablás bün­tetést érdemel. A többi hét beleburko­­lódzik a nevetés tátyolába. Titkokat rejt ez a fátyol! Nem azt mutatja, hogy »jó kedvűek vagyunk!« Dehogy! Az egyik azért nevet, mert primitív, nem érti, bőgj- vele méltatlanság tör­tént, a másik valóban azért nevet, mert lelke derűvel teljes, mert egész lénye csupa kacaj, optimizmus. A harmadik dacból: — Rajtam ne kárörvendjenek! A negyedik megbocsátó, passzív jó­ságból. Az egyik, kinek legsűrűbb a fátyola, leghangosabb a hahotája... egy jö­vendőbeli démon, talán azt gondolja: — Kerülj csak a karmaim közé, majd elbánok veled! A többi semmit sem érez, semmit sem gondol, csak nevet. Ragadja ma­gával a lömeg-szuggeszció. Imié, a nő­­tipusok, elosztásuk arányszámában is. De lebocsátják a tánc és a dal füg­gőhíd j át, mely a valóságból az álmok világába vezet! Két leányka s két fiú tiroli táncol jár. Az egyik lányka komoly szelídség­gel, a másik ugrifüles pajzánsággal, a fiúk erőteljesen. Szép, nagyon szép. Majd felvonul az énekkar Söröss Krisztina tanítónő büszkesége. Fe­gyelmezett kis sereg, mely karmeste­rük szemrebbenésére is reagál. Ötven apróka főből álló csapat, három osz­lopban, tehát liánom szólamra beren­dezve. Száll a dal érzelmesen, lágyan, majd vígan, ropogósán. Szép, meghatóan szép, ugy-e Amicis­­bátyánk? És egyre közelebb jutnak Meseor­szághoz. Végre bent vagyunk a kellős köze­pében. Az árva leány sorsát tündérek irányítják. Az árvaleány anyára és testvérre, a hajlékttalan otthonra talál. Apró manócskák csapata vonul fel. Boldogság sugárzik fényes gyermek­szemükből. Szökkennek, libbennek, bo­­hóskodnak, hosszú szakállukat lenge­tik, tisztelegnek aranybuzogányos ki­rályuk előtt, felvonulnak, elvonulnak. Óh! be kár! Tenyérre szedni való ti­pegő, kopogó, kicsiny, de fontos se­gédcsapat .mely köztetszést kelt. Hát a tündérkirálynő ragyogó ruhá­jában? És a sok virágtündér, meg a fürge, tarka lepkehad? Valóságos Szent Iván-éji álom! Csakhogy a kis Titániára nem nehezedik átoksúly. Nem szeret meg semmiféle méltatlant, hanem ragyogó derűvel ül trónusán, jól cselekszik, jóra bíztat, »boldog«!... gyermek! De boldog itt mindenki. Egy gyer­mekhallgató megjegyzi: — Istenem, olyan szép, hogy sírni kell! A kis árva sorsára gondol. És mindezt a sok szépet: a ballettot, a tablót, a hatalmas sürgés-forgást on­­onnan irányítják a színfalak mögül, láthatatlan szálak folynak össze a két lelkes és ambícióval teljes rendező: Csizmazia Anna és Tóth Juliska taní­tónők kezében, tanúsítva sokoldalúsá­gukat. Tóth Juliska még csak kezdő, Ide ő is mindenhez ért. Táncokat ren­dez, jelmezeket tervez s hogy milyen Ízlésesen, a lepkéken csodáltuk meg. És mit szóljunk az iparos-cserké­szekről, akik a külső rendezés fontos munkáját látták el komolyan, precí­zen, becsületesen. Mit mondjunk az ügybuzgó pénztá­rosokról? Salamon Juliska és Braumer József közs. iskolai tanítókról, akik csak az anyagiakkal törődtek, s arcuk mégis sugárzott a boldogságtól?! Mi tudjuk miért! Hiszen a szép bevétel­ből jut majd intézményeknek, szegény tanulóknak, szorgalmas tanulóknak s az erkölcsi siker mellett igy lesz az anyagi siker megint csak erkölcsi si­kerré. És ugy-e ez is szép — Arnicis Ébátyánk? Nem csoda, ha a »közkívánat« úgy intézkedett, hogy az előadást jövő va­­vasárnap, május 28-án megismétlik. A Katb. Legényegylet kabaréja. A Legényegylet áldozócsütörtöki vi­dám estje valóban vidám est volt. A nyolctól éjfélig terjedő idő egv össze­függő kacagás volt, mert egyrészt minden szám derűs és szórakoztató volt, másrészt meg a számok unalmas szünetek nélkül gyorsan pörögtek le egymásután. Ilyen forró esthez két tényező kell: jó közönség és jó szinészgárda. A Legényegylet mind a kettővel dicse­kedhet. A Legényegylet közönségét csak di­csérni lehet. Először is, mert mindig megtölti a termet, másodszor mert hálásan rezonál a színpad hangjára. Ilyen közönségnek érdemes játszani, mert meg tudja becsülni az önzetlen kulturmunkások vesződségét. Ez a kö­zönség hűségesen fölkeresi a Legény­­egylet előadásait magyar szolidaritás­ból is, de meg azért is, mert tudja, hogy értékes szellemi élvezetet kap a pénzéért. A kiadós műsor 11 számból állott. (Minden változatossága és perdülé­­kenysége mellett is túlságosan hosz­­szú volt. Ajánljuk, hogy megismét­lés esetén hagyjanak ki belőle vala­mit, pl. a kuplékat! A konferencier is fogja rövidebbre mondanivalóját.) A műsorszámok közül elsősorban kell kiemelnünk a Legényegylet régeb­bi diadalmas operettelőadásaiból fel­újított részleteket, amelyeket R. Moly Margit művésznő adott elő az ő szokott kedvességével és mindig friss tempe­ramentumával. A Nótáskapitány Pa­cal Miskáját Novak Imre alakította meglepő ügyességgel. Bájos volt a négy fehérruhás ballett-táncosnő (Altia Teri, Fonód Karola, Czibulka Teri és Kacz Manci) és Pirstitz Manci szóló­tánca. A táncok koreográfiája és be­tanítása Windeisen Manci úrhölgy ér­deme. A vidám estet igazán vidámmá fő­kép a négy egyfelvonásos kabaré­­szám tette: a »Fegyverszünet«, a»Ha­­csek és Sajó«, a »Gesztenyepüré« és az »Ördög cimborája«. A szereplők mind otthonosan mozogtak a színpa­don. A jó együttesből nekünk leg­jobban tetszett Riszdorfer László, Drelich Rezső és Dobis Ilus játéka, A nézőtér legjobban mulatott kedven­cén, Balogh Kálmánon, aki a Hacsek­­figurában kifogástalan játékot nyúj­tott, de a többi szerepét nem élte át kellőképen. Neki jobban kellene tö­rődnie a kiejtés tisztaságával és az arcjátékkal. Hangja és mozdulatai ki­tűnő műkedvelővé teszik. Nem hall­gathatjuk el azt sem, hogy néhány szereplő, kiesve a szerepéből, egy-egy jobb kiszólás után a közönségre néz, ami nagyon rontja a játék hatását. Ezeknek a hibáknak felemlítése is tulajdonképen dicséret, mert ahol a kritikus csak ilyen hibákat talál, ott magas nívón áll a színjátszás! Külön meg kell emlékeznünk a Le­gényegylet zenekaráról is, amely Kri­­zsán zenetanár vezetése alatt mindjárt megalakulása elején ilyen szépen sze­repelt. Ez a zenekar, ha még teljesebi, lesz, és szorgalmasan képezi magát, a szakavatott vezetés mellcLl nagy erős­sége lesz a Legényegylet előadásainak. Mindent egybefoglalva, a derék Le­gényegyletnek ez a rendezése is szép anyagi és erkölcsi sikert könyvelhet el és újra kiérdemelte a komoly if­júság barátainak elismerését és szeré­tétől. a~a HÍREK A nagyon olcsó tyukocska. Mindig is hangoztatjuk, hogy nin­csen olcsóbb bevásárlás, mint ha az ember átmegy a túloldalra és a pia­­oon megveszi a libát, csirkét, vajat, tojást és azt itthon elvámolják. Örül neki a túloldali gazdasszony, merL el­vásárolják előle a piaci holmit, örül neki az idevalósi kofa, mert nem vá­sárol tőle senki és örül a finánc is, amikor egész délelőtt ijedtre szine­­zett tyúkokat kell emelgetnie. Ugyan­ilyen olcsó a túloldali vacsora is. mert addig dicséri az ember a nagy olcsó­ságot, amig négyszeres pénzt ott nem hagy a különféle vendéglőkben. Az olcsóság vitte át a mindjárt szó­­banforgó nénikét is, aki addig hallott zengedezni a hihetetlen alacsouy árak­ról, amig rá nem szánta magát s át nem ment a külországba. Vásárolt ott két olcsó tyúkot. Mindjárt párjá­val, persze. Viszi már, hozza már a kosarában? s ő is megáll a vámházi­kó előtt a többi gazdasszonyokkal, vár­ván a finánc hivatalos ténykedésére. Közben boldogan dicsekszik, milyen olcsón is tud ő bevásárolni. Ahogy örvend, kiveszi a tyúkokat a kosár­ból s jó hazai szokás szerint lábtól fogva ragadja meg őket s lógatja fej­jel lefelé. Azelőtt ez megengedett do­log volt, de egy humánus állatvédelmi rendelet nem engedi meg a gazdasszo­ny oknak ezt a kitűnő fogást, (ha már a genfi konferenciákon a gázmaszkot és a nehézágyut nem tudják szám­űzni a kínzószerszámok sorából, akkor legalább szegény baromfiak testi ép­ségét, szellemi rugékonyságát mentsük meg!) — és egy i’endőr szigorú szem­mel látja a fejjel lefelé lógatott tyú­kot. Még mielőtt a tyuk gutaütésben kiszenvedne, rászól a nénikére, hogy tartsa egyenesen a derék állatot. A néniké ijedten mentegetőzik, gyakor­latában eddigelé csak fejjel lefelé ló­gatott tyuk lévén. A rendőr sem hagy­ja a rendet, vitatkoznak, végre is a rend szigorú őre előveszi a noteszét és felírja állatkínzásért a nénit. A néni szabadkozik, ijedezik, men­tegetőzik. Már csoportosulás lámad kö­rötte, heves szavak röpködnek, mel­lette és ellene az ügynek. Közelférkö­­zik egy másik hölgy is, aki szintén a nénike igazát bizonyítja. A másik hölgy kosara tetézve van jó, friss to­jással. A néniké megragadja a tyúkot és a magasba tartja. A szóbanforgó tyuk is megunja már, hogy néma áldozata legyen a vitának s lendületes erővel kezd csapkodni maga körül. Olyan szerencsésen csapkodott, hogy szár­nyaival egyenesen a tojásos kosárba csapott s mind összetörte a tojásokat. Vígan csurgóit a sárga lé a kosárból. Nagy ijedelem, meg bánat, meg vi­­songás. így vásárolt a néniké olcsó tyúkot. Mert nem került sokba, csak: — Át kellett gyalogolni a túlsó fél­re, jól kifáradt. Ott kifizette a tyúkot. Aztán kifizette az összes összetört to­jást, végül a két tyúkért vámot fize­tett. Másnap pedig megkapta az idé­zést állatkínzásért s mivel ez kihágás, ezért is kellett fizetnie büntetést. Olcsó húsnak hig a leve, —- de nagy a költsége ... (thyvi) — Megismételt gyermekelőadás. Mint értesülünk, a községi elemi iskoia növendékeinek szinielőadását, amely fényesen sikerült, holnap, vasárnap má­jus 28-án d. u. 5-kor közkívánatra megismétlik. Jegyek az előadásra már most kaphatók a községi iskolában. Víg kedély — fél egészség! __el a fáradtságot _ munkálkodás után, igyekezzünk magunkat •ftwv-v-* megóvni a testi fájdal­­^Ül máktól s a meghűléstől. W® Ezt mind elérhetjük az lLFA sósborszesszel. — Áldozó csütörtök a rk. egy­házban. F. hó 25-én csütörtökön, a komáromi Sz. Andrástemplomban lélek­emelő egyházi ünnepélynek voltak szemtanúi a kath. hívek ezrei, akik az ősrégi impozáns nagytemplomot, sőt még az oratóriumokat és karzatokat is zsúfolásig megtöltötték. Ekkor járult ugyanis először 300 ártatlan kis gyer­mek az első sz. áldozáshoz, akik a katholikus iskolákból dr. Majer Imre prelátus, apátplebános vezetésével, a hitoktatók, tanítók és kedves nővérek kíséretében ünnepélyesen, harangzúgás közt vonultak végig a Nádor-uccán, a a templomba. Az angyal gyermek­sereg a szülők örömkönnyei közt vo­nult be a szentélybe, ahol dr. Majer prelátus, apátplébános először a gyer­meksereghez s azután a szülőkhöz in­tézett megindító alkalmi beszédet, majd pedig a keresztségi fogadalmak meg­újítása után főpapi áldását adta a kisdedekre. Mindazok, akik e szép egyházi ünnepélyen megjelentek, szi­vükben soha el nem halványuló em­lékkel távoztak a templomból. A sz. mise befejeztével a gyermeksereg a zárdába vonult, ahol a kath. hívek közadakozásából bőséges reggelit ka­pott a 300 első áldozó. — Ágendázók vizsgája a ref. templomban. A komáromi református egyház hatalmas temploma Áldozó­­csütörtük ünnepén, délután lelket meg­ragadó ünnepség színhelye volt. A református iskolásgyermekek, akik a megkívánt kort elérték, a délután 2 órakor kezdődő templomi ünnepély keretében tettek hitvallást a gyülekezet színe előtt a református vallásban való képzettségükről és elhaladásukról. A templomot teljesen megtöltő gyüleke­zet közös éneke vezette be az ünne­pélyt, mely után Galambos Zoltán ref. lelkész imádkozott és bibliát olvasott. Az egyház vegyeskarának szép éneke után a lelkész mélyenszántó beszédet intézett a szülőkhöz, keresztszülőkhöz és az ágendázó gyermekekhez, akik elénekelvén a 37. dics. első versét, az apostoli hitvallást mondották el, majd pedig a végzett ágenda tananyagból tettek vizsgát. 25 fiú és 23 leány tett vizsgát, okos és értelmes feleleteikkel az egyház vezetőségének teljes meg­elégedését érdemelték ki. Ünnepélyes fogadalomtétel után az egyház lelkésze felhatalmazta az egyház kebelébe föl­vett ifjú tagokat a sákramentomok fölvételére és megáldotta őket. A vizs­gát tett tanulók az egyháztól emlékül egy teljes bibliát kaptak. A vegyeskar éneke után Banai Tóth Ilonka szavalt, majd az ágendázók nevében Kelemen Ida az egyház vezetőségének további jóindulatú szeretetét kérte az uj egy­háztagokra. A lelkész szárnyaló imája után a gyülekezet énekével zárult a lélekemelőén szép ünnepély. — Fogászati hir. Pintér Miksa áll. vizsgázott fogtechnikus fogászati ren­delőjét Deák Ferenc ucca 7. szám alá helyezte át.

Next

/
Thumbnails
Contents