Komáromi Lapok, 1933. január-június (54. évfolyam, 1-51. szám)
1933-05-27 / 42. szám
tí. o>aal. »KOMÁROMI LAPOK« 1H33 mőj'is 27 Fadlófesték, padlóolaj és az összes parkettápolási cikkek legolcsóbban TUREK GÉZA lesték és háztartási szakflzletében Komárom, Jókai Mór ucca 2. is! Két fiú: egy bár kedves, de erőszakos kis fittyfiritty, meg egy nagyhangú, dobbantó kamasz megsérti a vendégjogot, megrabolja a kis leányokat. Nyolc gyenge kis virágszál mit csinál? Csak egy száll szembe nyíltan a terrorral, csak egy bátor a nyolc közül, csak egy mer felháborodni és meri megmondani, hogy a gombrablás büntetést érdemel. A többi hét beleburkolódzik a nevetés tátyolába. Titkokat rejt ez a fátyol! Nem azt mutatja, hogy »jó kedvűek vagyunk!« Dehogy! Az egyik azért nevet, mert primitív, nem érti, bőgj- vele méltatlanság történt, a másik valóban azért nevet, mert lelke derűvel teljes, mert egész lénye csupa kacaj, optimizmus. A harmadik dacból: — Rajtam ne kárörvendjenek! A negyedik megbocsátó, passzív jóságból. Az egyik, kinek legsűrűbb a fátyola, leghangosabb a hahotája... egy jövendőbeli démon, talán azt gondolja: — Kerülj csak a karmaim közé, majd elbánok veled! A többi semmit sem érez, semmit sem gondol, csak nevet. Ragadja magával a lömeg-szuggeszció. Imié, a nőtipusok, elosztásuk arányszámában is. De lebocsátják a tánc és a dal függőhíd j át, mely a valóságból az álmok világába vezet! Két leányka s két fiú tiroli táncol jár. Az egyik lányka komoly szelídséggel, a másik ugrifüles pajzánsággal, a fiúk erőteljesen. Szép, nagyon szép. Majd felvonul az énekkar Söröss Krisztina tanítónő büszkesége. Fegyelmezett kis sereg, mely karmesterük szemrebbenésére is reagál. Ötven apróka főből álló csapat, három oszlopban, tehát liánom szólamra berendezve. Száll a dal érzelmesen, lágyan, majd vígan, ropogósán. Szép, meghatóan szép, ugy-e Amicisbátyánk? És egyre közelebb jutnak Meseországhoz. Végre bent vagyunk a kellős közepében. Az árva leány sorsát tündérek irányítják. Az árvaleány anyára és testvérre, a hajlékttalan otthonra talál. Apró manócskák csapata vonul fel. Boldogság sugárzik fényes gyermekszemükből. Szökkennek, libbennek, bohóskodnak, hosszú szakállukat lengetik, tisztelegnek aranybuzogányos királyuk előtt, felvonulnak, elvonulnak. Óh! be kár! Tenyérre szedni való tipegő, kopogó, kicsiny, de fontos segédcsapat .mely köztetszést kelt. Hát a tündérkirálynő ragyogó ruhájában? És a sok virágtündér, meg a fürge, tarka lepkehad? Valóságos Szent Iván-éji álom! Csakhogy a kis Titániára nem nehezedik átoksúly. Nem szeret meg semmiféle méltatlant, hanem ragyogó derűvel ül trónusán, jól cselekszik, jóra bíztat, »boldog«!... gyermek! De boldog itt mindenki. Egy gyermekhallgató megjegyzi: — Istenem, olyan szép, hogy sírni kell! A kis árva sorsára gondol. És mindezt a sok szépet: a ballettot, a tablót, a hatalmas sürgés-forgást ononnan irányítják a színfalak mögül, láthatatlan szálak folynak össze a két lelkes és ambícióval teljes rendező: Csizmazia Anna és Tóth Juliska tanítónők kezében, tanúsítva sokoldalúságukat. Tóth Juliska még csak kezdő, Ide ő is mindenhez ért. Táncokat rendez, jelmezeket tervez s hogy milyen Ízlésesen, a lepkéken csodáltuk meg. És mit szóljunk az iparos-cserkészekről, akik a külső rendezés fontos munkáját látták el komolyan, precízen, becsületesen. Mit mondjunk az ügybuzgó pénztárosokról? Salamon Juliska és Braumer József közs. iskolai tanítókról, akik csak az anyagiakkal törődtek, s arcuk mégis sugárzott a boldogságtól?! Mi tudjuk miért! Hiszen a szép bevételből jut majd intézményeknek, szegény tanulóknak, szorgalmas tanulóknak s az erkölcsi siker mellett igy lesz az anyagi siker megint csak erkölcsi sikerré. És ugy-e ez is szép — Arnicis Ébátyánk? Nem csoda, ha a »közkívánat« úgy intézkedett, hogy az előadást jövő vavasárnap, május 28-án megismétlik. A Katb. Legényegylet kabaréja. A Legényegylet áldozócsütörtöki vidám estje valóban vidám est volt. A nyolctól éjfélig terjedő idő egv összefüggő kacagás volt, mert egyrészt minden szám derűs és szórakoztató volt, másrészt meg a számok unalmas szünetek nélkül gyorsan pörögtek le egymásután. Ilyen forró esthez két tényező kell: jó közönség és jó szinészgárda. A Legényegylet mind a kettővel dicsekedhet. A Legényegylet közönségét csak dicsérni lehet. Először is, mert mindig megtölti a termet, másodszor mert hálásan rezonál a színpad hangjára. Ilyen közönségnek érdemes játszani, mert meg tudja becsülni az önzetlen kulturmunkások vesződségét. Ez a közönség hűségesen fölkeresi a Legényegylet előadásait magyar szolidaritásból is, de meg azért is, mert tudja, hogy értékes szellemi élvezetet kap a pénzéért. A kiadós műsor 11 számból állott. (Minden változatossága és perdülékenysége mellett is túlságosan hoszszú volt. Ajánljuk, hogy megismétlés esetén hagyjanak ki belőle valamit, pl. a kuplékat! A konferencier is fogja rövidebbre mondanivalóját.) A műsorszámok közül elsősorban kell kiemelnünk a Legényegylet régebbi diadalmas operettelőadásaiból felújított részleteket, amelyeket R. Moly Margit művésznő adott elő az ő szokott kedvességével és mindig friss temperamentumával. A Nótáskapitány Pacal Miskáját Novak Imre alakította meglepő ügyességgel. Bájos volt a négy fehérruhás ballett-táncosnő (Altia Teri, Fonód Karola, Czibulka Teri és Kacz Manci) és Pirstitz Manci szólótánca. A táncok koreográfiája és betanítása Windeisen Manci úrhölgy érdeme. A vidám estet igazán vidámmá főkép a négy egyfelvonásos kabarészám tette: a »Fegyverszünet«, a»Hacsek és Sajó«, a »Gesztenyepüré« és az »Ördög cimborája«. A szereplők mind otthonosan mozogtak a színpadon. A jó együttesből nekünk legjobban tetszett Riszdorfer László, Drelich Rezső és Dobis Ilus játéka, A nézőtér legjobban mulatott kedvencén, Balogh Kálmánon, aki a Hacsekfigurában kifogástalan játékot nyújtott, de a többi szerepét nem élte át kellőképen. Neki jobban kellene törődnie a kiejtés tisztaságával és az arcjátékkal. Hangja és mozdulatai kitűnő műkedvelővé teszik. Nem hallgathatjuk el azt sem, hogy néhány szereplő, kiesve a szerepéből, egy-egy jobb kiszólás után a közönségre néz, ami nagyon rontja a játék hatását. Ezeknek a hibáknak felemlítése is tulajdonképen dicséret, mert ahol a kritikus csak ilyen hibákat talál, ott magas nívón áll a színjátszás! Külön meg kell emlékeznünk a Legényegylet zenekaráról is, amely Krizsán zenetanár vezetése alatt mindjárt megalakulása elején ilyen szépen szerepelt. Ez a zenekar, ha még teljesebi, lesz, és szorgalmasan képezi magát, a szakavatott vezetés mellcLl nagy erőssége lesz a Legényegylet előadásainak. Mindent egybefoglalva, a derék Legényegyletnek ez a rendezése is szép anyagi és erkölcsi sikert könyvelhet el és újra kiérdemelte a komoly ifjúság barátainak elismerését és szerététől. a~a HÍREK A nagyon olcsó tyukocska. Mindig is hangoztatjuk, hogy nincsen olcsóbb bevásárlás, mint ha az ember átmegy a túloldalra és a piaoon megveszi a libát, csirkét, vajat, tojást és azt itthon elvámolják. Örül neki a túloldali gazdasszony, merL elvásárolják előle a piaci holmit, örül neki az idevalósi kofa, mert nem vásárol tőle senki és örül a finánc is, amikor egész délelőtt ijedtre szinezett tyúkokat kell emelgetnie. Ugyanilyen olcsó a túloldali vacsora is. mert addig dicséri az ember a nagy olcsóságot, amig négyszeres pénzt ott nem hagy a különféle vendéglőkben. Az olcsóság vitte át a mindjárt szóbanforgó nénikét is, aki addig hallott zengedezni a hihetetlen alacsouy árakról, amig rá nem szánta magát s át nem ment a külországba. Vásárolt ott két olcsó tyúkot. Mindjárt párjával, persze. Viszi már, hozza már a kosarában? s ő is megáll a vámházikó előtt a többi gazdasszonyokkal, várván a finánc hivatalos ténykedésére. Közben boldogan dicsekszik, milyen olcsón is tud ő bevásárolni. Ahogy örvend, kiveszi a tyúkokat a kosárból s jó hazai szokás szerint lábtól fogva ragadja meg őket s lógatja fejjel lefelé. Azelőtt ez megengedett dolog volt, de egy humánus állatvédelmi rendelet nem engedi meg a gazdasszony oknak ezt a kitűnő fogást, (ha már a genfi konferenciákon a gázmaszkot és a nehézágyut nem tudják száműzni a kínzószerszámok sorából, akkor legalább szegény baromfiak testi épségét, szellemi rugékonyságát mentsük meg!) — és egy i’endőr szigorú szemmel látja a fejjel lefelé lógatott tyúkot. Még mielőtt a tyuk gutaütésben kiszenvedne, rászól a nénikére, hogy tartsa egyenesen a derék állatot. A néniké ijedten mentegetőzik, gyakorlatában eddigelé csak fejjel lefelé lógatott tyuk lévén. A rendőr sem hagyja a rendet, vitatkoznak, végre is a rend szigorú őre előveszi a noteszét és felírja állatkínzásért a nénit. A néni szabadkozik, ijedezik, mentegetőzik. Már csoportosulás lámad körötte, heves szavak röpködnek, mellette és ellene az ügynek. Közelférközik egy másik hölgy is, aki szintén a nénike igazát bizonyítja. A másik hölgy kosara tetézve van jó, friss tojással. A néniké megragadja a tyúkot és a magasba tartja. A szóbanforgó tyuk is megunja már, hogy néma áldozata legyen a vitának s lendületes erővel kezd csapkodni maga körül. Olyan szerencsésen csapkodott, hogy szárnyaival egyenesen a tojásos kosárba csapott s mind összetörte a tojásokat. Vígan csurgóit a sárga lé a kosárból. Nagy ijedelem, meg bánat, meg visongás. így vásárolt a néniké olcsó tyúkot. Mert nem került sokba, csak: — Át kellett gyalogolni a túlsó félre, jól kifáradt. Ott kifizette a tyúkot. Aztán kifizette az összes összetört tojást, végül a két tyúkért vámot fizetett. Másnap pedig megkapta az idézést állatkínzásért s mivel ez kihágás, ezért is kellett fizetnie büntetést. Olcsó húsnak hig a leve, —- de nagy a költsége ... (thyvi) — Megismételt gyermekelőadás. Mint értesülünk, a községi elemi iskoia növendékeinek szinielőadását, amely fényesen sikerült, holnap, vasárnap május 28-án d. u. 5-kor közkívánatra megismétlik. Jegyek az előadásra már most kaphatók a községi iskolában. Víg kedély — fél egészség! __el a fáradtságot _ munkálkodás után, igyekezzünk magunkat •ftwv-v-* megóvni a testi fájdal^Ül máktól s a meghűléstől. W® Ezt mind elérhetjük az lLFA sósborszesszel. — Áldozó csütörtök a rk. egyházban. F. hó 25-én csütörtökön, a komáromi Sz. Andrástemplomban lélekemelő egyházi ünnepélynek voltak szemtanúi a kath. hívek ezrei, akik az ősrégi impozáns nagytemplomot, sőt még az oratóriumokat és karzatokat is zsúfolásig megtöltötték. Ekkor járult ugyanis először 300 ártatlan kis gyermek az első sz. áldozáshoz, akik a katholikus iskolákból dr. Majer Imre prelátus, apátplebános vezetésével, a hitoktatók, tanítók és kedves nővérek kíséretében ünnepélyesen, harangzúgás közt vonultak végig a Nádor-uccán, a a templomba. Az angyal gyermeksereg a szülők örömkönnyei közt vonult be a szentélybe, ahol dr. Majer prelátus, apátplébános először a gyermeksereghez s azután a szülőkhöz intézett megindító alkalmi beszédet, majd pedig a keresztségi fogadalmak megújítása után főpapi áldását adta a kisdedekre. Mindazok, akik e szép egyházi ünnepélyen megjelentek, szivükben soha el nem halványuló emlékkel távoztak a templomból. A sz. mise befejeztével a gyermeksereg a zárdába vonult, ahol a kath. hívek közadakozásából bőséges reggelit kapott a 300 első áldozó. — Ágendázók vizsgája a ref. templomban. A komáromi református egyház hatalmas temploma Áldozócsütörtük ünnepén, délután lelket megragadó ünnepség színhelye volt. A református iskolásgyermekek, akik a megkívánt kort elérték, a délután 2 órakor kezdődő templomi ünnepély keretében tettek hitvallást a gyülekezet színe előtt a református vallásban való képzettségükről és elhaladásukról. A templomot teljesen megtöltő gyülekezet közös éneke vezette be az ünnepélyt, mely után Galambos Zoltán ref. lelkész imádkozott és bibliát olvasott. Az egyház vegyeskarának szép éneke után a lelkész mélyenszántó beszédet intézett a szülőkhöz, keresztszülőkhöz és az ágendázó gyermekekhez, akik elénekelvén a 37. dics. első versét, az apostoli hitvallást mondották el, majd pedig a végzett ágenda tananyagból tettek vizsgát. 25 fiú és 23 leány tett vizsgát, okos és értelmes feleleteikkel az egyház vezetőségének teljes megelégedését érdemelték ki. Ünnepélyes fogadalomtétel után az egyház lelkésze felhatalmazta az egyház kebelébe fölvett ifjú tagokat a sákramentomok fölvételére és megáldotta őket. A vizsgát tett tanulók az egyháztól emlékül egy teljes bibliát kaptak. A vegyeskar éneke után Banai Tóth Ilonka szavalt, majd az ágendázók nevében Kelemen Ida az egyház vezetőségének további jóindulatú szeretetét kérte az uj egyháztagokra. A lelkész szárnyaló imája után a gyülekezet énekével zárult a lélekemelőén szép ünnepély. — Fogászati hir. Pintér Miksa áll. vizsgázott fogtechnikus fogászati rendelőjét Deák Ferenc ucca 7. szám alá helyezte át.
