Komáromi Lapok, 1933. január-június (54. évfolyam, 1-51. szám)

1933-05-27 / 42. szám

4. oldal »KOMAROMI LAPOK« 1933. május 27. A Magyar Dalosszövetség II. országos dalosünnepélye Komáromban. A Komáromi Dalegyesfllet 70 éves jubileuma. keretében megy végbe. jelenni kisebbségi közéletünk repre­zentánsai, a magyar kultúrintézmé­nyek képviselői és a magyarság szé­les rétegei. Ugyanezen alkalommal ünnepli a Komáromi Dalegyesület, Komárom vá­rosának legrégibb kulturegyesülete, fennállásának és működésének 70-ik évfordulóját is, amely a Dalosszövet­ség országos dalosünnepélye állal or­szágos jelentőséget nyer. A magyar dal e régi, kipróbált, sok sikert és elisme­rést megért zászlóhordozója új egye­sületi lobogót szerzett be és ennek ün­nepélyek felavatása a díszközgyűlés Az országos ünnepély fénypontját a Pünkösd első ünnepén, a katonai lovardában lezajló díszhangverseny képezi, amelyben 600 dalos vesz részt. Tizenöt dalárda dalosai működnek közre a hangversenyen, amely ebben a tekintetben felülmúlja az eddigi da­losszövetségi hangversenyeket és mű­vészi értékét biztosítja az a körül­mény, hogy a Szlovenszkóban működő legjobb magyar dalárdák vesznek részt az ünnepélyen, nemzettársadalmi szempontból pedig eléggé nem méltá­nyolható, hogy azon három gazda énekkar és bárom munkásdalárda is szerepelni fog, világos bizonyságául annak, hogy a magyar kultúra jegyé­ben minden magyar testvéries megér­téssel találkozik. Az ünnepségekkel kapcsolatban tart­ja a Magyar Dalosszövetség ugyan­csak Komáromban nagyválasztmányi ülését és évi rendes közgyűlését a Dalegyesület színháztermében. Ez a közgyűlés fejezi be a magyar kultúra ünnepnapjait, amelynek sikere érde­kében hetek óta a legnagyobb oda­adással fáradozik a Komáromban mű­ködő rendezőbizottság. Az ünnepség sorrendjét a következőkben állította össze a dalosszövetség vezetősége. Komárom, május 26. Rendkívül nagy érdeklődés előzi meg a Csehszlovákiai Magyar Dalos­­szövetségnek Komáromban. Pünkösd két ünnepén megtartandó második or­szágos dalosünnepélyét, amelyre nem­csak a jelentkező dalostestületek, de a magyarság is nagy lelkesedéssel ké­szülődik. A Magyar Dalosszövetségnek ez az ünnepe a magyar dal ünnepe Lesz nemcsak művészi vonatkozásban, hanem magyar nemzeti kisebbségi szempontból is, mert ezen az ünnepen az ország különböző részeiből össze­­sereglő dalosokon kívül meg fognak 1933. június 3-án, szombaton. Délután 5 órakor a Komáromi Dalegyesület működőkára megkoszorúzza M o 1 n á r Á d á m alapító elnöknek a református és K o p e c z k y F e r e n c első kar­nagynak a róm. kath. temetőben levő sírját. Délután ti órakor a vasuti állomáson az érkező dalosok és vendégek fogadása és elszállásolása. Este 8 órakor a komáromi dalárdák felvonulása a Dalegye­sület helyiségéből a Nádor uccán át a Klapka térre. a Szerenád a városnak. Szabolcsivá M.—Pogátschnigg G.: Dal a dalról. Előadja a Dalegyesülel működőkara Schmidt Viktor karnagy vezetése mellett. Csizmazia György városbíró üdvözlő beszéde. Balázs Árpád—Schmidt Viktor: Magyar Dalegyveleg. Előadja a Dalegyesülel működőkara cigányzenekar kíséretével. b) Szerenád Kováeli Ti ha mérné úrnő, zászlóvédő tiszteletére. Petőfi S.—Huber K.: Nem nézek én... Demény Dezső: Szerenád. Előadja a Dalegyesület mű­­ködőkara. c) Gill er János dr. dalosszövetségi országos elnök üdvözlése. Lányi Hoppe: Régi nóta. Előadja a Dal­egyesülel működőkara. A Komáromi Róm. Kath. Egy­házi Énekkar, a Komáromi Egyetértés Munkásdalárda, a Zsidó Egyházi Énekkar és a Dalegyesület jeligével köszöntik az országos elnököt. Este fél 10 órakor ismerkedési est a Dalegyesület nádor uccai kerli helyiségében. Június 4-én, Pünkösd első ünnepén. Reggel és délelőtt az érkező dalcgvésületek és vendégek fogadása. Délelőtt 11 órakor a Komáromi Dalegyesület jubileumi díszközgyűllése az egyesület nádor uccai szín­háztermében. A díszközgyűlés sorrendje: 1. Molnár Á.—Beliczay Gy.: Szívből jöjjön dalod... (Jelige) Énekli a jubiláló egyesület működőkara. 2. Elnöki megnyitó. Mondja E ülöp Zsigmond egye­sületi elnök. 3. Visszapillantás a Dalegyesülel történetére. Előadja ifj. Nagy János egyleti titkár. 4. Indítvány a thetvenéves évforduló megörökítésére. Előterjeszti Kovách Tiliamér ügyv. elnök. 5. A megjelent hatóságok, testületek, egyesületek képvi­selőinek üdvözlő szavai. G. Zászlóavatási díszbeszéd. Mondja G i 11 c r János dr tartgy. képviselő, dalosszövelségi orsz. elnök. 7. Az új zászlót átveszi az elnök. 8. Iíovácb Tiliam é r n é úrnő, zászlóvédő felszala­­igozza a zászlót. 9. Az új zászló és a jelenlevő egyesületek zászlóinak felszalagozása. 10. M o 1 e c z Tivadar örökös t. karnagy, P a t h ó Flóris, Kálnay Jenő, Kollár Lajos míí­­ködőtagoknak koszorús emlékéremmel, Király Ká­roly, Hodossy Károly, ifj. Nagy János, Goldring Samu és Gold Benő működőtagok­nak ezüst emlékéremmel való kitüntetése. 11. A zászlószegek elhelyezése a zászlórúdba. 12. Elnöki zárszó. Délután fél 2 órakor ebéd a kijelölt vendéglőkben. Délután fél 4 órakor összpróba a sétatéri katonai lovardában. Este 7 órakor vacsora a kijelölt vendéglőkben. Esle fél 8 órakor a díszhangversenyen közreműködő dal­­testületek gyülekezése a sétatéren levő lovarda előtt Este fél 9 órakor díszhangverseny a katonai lovardában. A díszhangverseny műsora: I. ítész. 1. összkar. Thorn Károly: Dalünnepen. Előadják az összes jelentkezett dalegyletek tagjai. Vezényel Simkó G u s z t á v országos karigazgató. 2. Komáromi Dalegyesülel. a Farkas Nándor: Magyar hangulat, rapszódia, b) Ady—Schmidt: Halk bánatos szökés. Karnagy: Schmidt Viktor. 3. Komáromi Egyetértés Munkásdalárda, a) Demény D.: Kar-rapszódia, b) Blobner: Munkás üdvözlet. Kar­nagy : Kransz Mór. 4. Komáromi Róm. Kaih. Egyházi Énekkar. Zúg az erdő... (Dalegyveleg.) Karnagy: Tóth Géza.v 3. Komáromi Zsidó Egyházi Énekkar, a) Schubert: Fo­hász a Teremlőhöz. b) Sztojanovics—Lányi: Népdalok. Karnagy: Krausz Mór. G. Dunaszerdahelyi Dalárda. Vegyeskar. Felician Davorin- Búcsú. Karnagy: Dóbler Kálmán. 7. Garamsallói lief. Földmíves Énekkar. Várföldi Elek-Felhők mennek... (Népdalegyveleg.) Karnagy: Schmögner Zoltán. 8. Érsekujvári Gazdadalárda, a) Népdalegyveleg. b) Szendrei István: Bármerre száll... Karnagy: S z c n d­­rei István. 9. Lévai Kér. Munkásdalárda. Gáspár: Vigasz a dalban. ' Karnagy: Forgács Mihály. Ií. Rész. 10. Cs.-Aranyosi Ref. Énekkar. Deák Gero: Népdalegyveleg. (Száraz ágon bús gerlicc...) Karnagy: Viz vary Vilmos. 11. Szlovenszkói Magyar Közin. Egyesület Nyílra! Csoportja. a) Petőfi—Lányi: Szülőföldem, b) Hoppé R..- Sűrű erdő ... Karnagy: Szőke József. 12. Érsekujvári Vasasok Olvasó és Dalköre, a) Metz: Ballada, b) Horváth: Magyar népdalok. (Kilencet ütött...) Karnagy: Szendrei István. 13. Rimaszombati Magyar Dalárda. Koudelka Géza: Babv­lonnak vizei mellett. Karnagy: Halász József. 14. Lévai Dalárda. Sztára Sándor: Hegyi beszéd. Karnagy: Heckmann I s t V á n. 15. Losonci Magyar Dalegylet. Lányi E.: A mi dalunk. Kar­nagy : R i s z n e r E d c. 1G. Lévai Dalárda. Vegyeskar. Kodály—Bartók: Magyar nép­dalok. Karnagy: Heckmann István. 17. Bartók Béla Dalegylet Pozsony, a) Haydn: Ékesszólás.. b) Németh István: Négy régi magyar népdal. Kar­nagy : N érne I h I s t v án László orsz. karigazgató. 18. összkar. Gaál Ferenc: Balatoni nóták, dalegyveleg. Előadják az összes jelentkezett dalegyletek tagjai. Vezényel Simkó Gusztáv országos karigazgató. Az országos díszhangversenyre ülőhely-jegyek előre vált­hatók 20, 13, 10 és G koronás árban Spitzer Sándor köny­vesboltjában, Komárno—Komárom, Nádor ueca 29. sz. Este 11 órakor a Dalegyesület kerti helyiségében táncestéíy. Belépőjegy személyenként 5-j—1 Ke, működőtagoknak díjmentes. Június 5-én, Pünkösd másodünnepén. Reggel és délelőtt az elutazó dalosok kikísérése az állomásra. Délelőtt 19 órakor a Csehszlovákiai Magyar Dalosszövetség nagyválasztmányi ülése a Dalegyesület termében. Délelőtt 10 órakor a Dalosszövetség évi rendes közgyűlése a Dalegyesület nagytermében. Délután 1 órakor a közgyűlés tagjainak közös ebédje., A rendezőbizottság ezúton is kéri, hogy a dalosün­nepélyre szánt önkéntes adományokat »Csehszlovákiai Ma­gyar Dalosszövetség Pozsonyi I. Takarékbank, Bratislava — Pozsony, Lőrinc-u. 1. címre szíveskedjenek küldeni. Az ün­nepélyen résztvenni óhajtó vendégek elszállásolási, élelme­zési és hangverseny-jegyek ügyében szíveskedjenek ifj. Nagy János dalegyesülcti titkárhoz (Komárno—Komárom, IÍIapka­­tér 2.) fordulni. Elmúlt a fehér lelkek fehér ünnepe, de emlékét őrökre őrzi az a kis szív, amely 6 hétig hallgatta az egész életre kiható, legfontosabb oktatást. Tudja most már, hogy lelkének szárnyai is vannak, s neki igen magas a rendeltetése. Érzi, hogy nincs oka a csüggedésre, el­keseredésre. Fényes egyházi szertartások és dr. Ma jer Imre prelátus buzdí­tó beszédei között telt el a 265 boldog gyermek fehér napja, de nem múlt el a kis szivek nagy há­lája, mely égi áldást kért azon 70 nemesszívű jótevőre, kik fillé­reiket összeadták, hogy ebből az 1838 Ke-ból 12 leányka és 18 fiúcs­ka ruhát, cipőt, harisnyát, 26 pedig cipőcskét, harisnyát kaphasson. Isten fizesse meg annak a 40 léleknek bőkezűségét, kik élelmi­szereket hoztak, hogy ebből 265 gyermek pompás reggelit kaphas­son. (Csokoládé kávé, kalács, 4 drb. sütemény.) Majdnem mindenki Isten szt. nevében küldte, hozta adomá­nyát, igen kérve bennünket, hogy azt az újságban ne közöljük. An­nál inkább soroltuk fel az Ur oltá­ra előtt. Elmúlt minden! Búcsúzóul mit kívánjunk nektek, fehérlelkű gyer­mekek? Csak azt, amit a templom­ban énekeltetek: »Édes Jézus, óvd meg kérlek szí­vem liljomát, hogy majd egykor hófehéren nyújtsam Néked át . Zárda. Kis irka-firka A londoni fizető hét. Olcsó hetet hallottunk, könyvhetet is, hősök hetét is, nyomorék gyerme­kek napját, — de fizető hetet még nem 'hallottunk. A gazdasági válság öröme hozta meg ezt a különös hetet is, ami még nem volna baj, ha Közép­­európában, a Balkánon, vagy Kisázsiá­­ban szülte volna az ötletet egy köz­gazdász, hiszen a keleti ember fizetni nem igen szenet s a közjó érdekében jó, ha figyelmeztetik erre a köteles­ségére is. Nagyobb baj azonban, hogy a fizető hetet Londonban találták ki, Londonban, ahol a fair play elve mindmáig társadalmi erővel a háta mögött volt kénytelen minden vona­lon érvényesülni, Londonban, ahol még pénzt sejtett a jámbor középeuró­pai kisemmizett, Londonban, ahol az ember azt hinné, minden fenékig arany. Londonban nagy előkészület kezdte meg a fizető hetet: először »mosolygó hetet«, aztán »udvariassá­gi léptet rgndeztek a hétrendezők, hogy ne legyen meglepetés ezek után a fizető hét sem. Ezen a héten minden vevőnek készpénzzel kell fizetnie és lehetőleg ki kell egyenlítenie számla­­tartozását is. Szegény londoni keres­kedelem! Két szál cérnánál és fél­pohár sörnél többet vájjon ki fog vásárolni ezen a héten? Senki, mert a logika szigorú törvényeinek értel­mében nemsokára kitalálják az adós­ság hetét is, akkor pedig hajrá, lon­doniak! Még az is adósságba keve­redik, akinek a mellényzsebe is ezres­bankóval van kipárnázva... Május: a szerelem hava. Még csak kommentárt sem kell fűz­nünk ehhez a két kis esethez: Missis Ballard asszony volt, komoly asszony, majdnem tizenötéves. Nem értendő félre: nem tizenöt év óta asz­­szony, hanem egész életkora a hölgy­nek tizenöt esztendő. Más hölgy ilyen­kor lesz bakfis. Mrs. Ballard éleme­­dett asszony lett erre a korra. Mrs. Ballard. — Louisiana államban, USA — csekély tizenegy éves korában ment férjhez. Házasságát azonban csak két évig élvezte boldogságban, mert 13 esztendős korában már elvált. Jog­erősen pedig. Az elválás körülményei viharosak voltak, Mrs. Ballard nem is tudta kiheverni soha. Olyannyira, hogy 15 esztendős korában már főbe is lőtte magát. Szerelmi csalódásnak miatta. Mindig is mondtuk, szeren­csétlen számi a 13-as. Tizenhárom­esztendős asszonykának nem szabad elválni. A másik szerelmes pedig, a szeren­csétlen. nem tudta szerelmét mással bizonyítani, mint azzal, hogy elhatá­rozta: négykézláb keresi fel jövendő­belijét. Az idők és a szokások vál­toznak. Bayard lovag páncélbaburkol­­tan vívott szíve hölgyéért, Romeo az erkély alatt epedezett és a világtörté­nelem megemlékezik olyan szerelmes­ről is, aki szívesen sikkasztott na­gyobb pénzösszeget, hogy szive bál­ványát kellő formában s összeggel imádhassa. Ez a fiatalember azon­ban eredeti akart lenni s négykézláb vánszorgott a jövendőbelije elé. Oda s vissza. Ez még nem lenne baj, ha csak egy udvarról vagy egy szobáról lenne szó. A négykézlábas história ott kezd veszélyes lenni, hogy a fiatal­ember tizenötkilométert vánszorgott négykézláb az országúton. Meg is kapta érte a jutalmát. Mire szive hölgye elé érkezett, a hölgy már másnak adta a kezét. Hát érde­mes volt? (szv.)

Next

/
Thumbnails
Contents