Komáromi Lapok, 1933. január-június (54. évfolyam, 1-51. szám)
1933-05-20 / 40. szám
1933, május 20. »KOMÁROMI LAPOK« 5. oldal. Ha jél nem szeretsz, vigyázz a szemedre! A bátorkeszii Habanéra dal. — Az elhagyott lány szörnyű bosszúja. — A hűtlen legényt mind a két szemére megvakitolta az elhagyott leány. Saját tudósítónktól. Komárom, május 19. Szörnyű szerelmi dráma játszódott le Bátorkeszi községben, amely ugyancsak fölverte a község megszokott csendes nyugalmát. A nemcsak elhagyott, hanem szégyenben maradt leány szörnyű boszszut állott hűtlen kedvesén. Régóta szerelmi viszonyt folytatott Kétyi István bátorkeszii legény régi szerelmesével, a 22 éves Nyers Anna, ugyancsak bátorkeszii leánnyal. A hosszas szerelmi viszonynak következményei leltek és a leány áldott állapotba jutott, gyermeket szült. A legény, aki (,'lőbb minden szépet és örök hűséget, házasságot Ígért szerelmesének, a gólya néni látogatása után kezdett elhidegülni a leány iránt. A szégyenben maradt leány egy darabig várt és bízott abban, hogy régi szerelme majdcsak visszatér hozzá és nem hagyja végképpen el. Várt, várt, de a legény csak nem akart visszatérni hozzá. A szerelem gyermeke már hat hónapos volt és a gyerek apja mit se akart se a gyerekről, se az anyjáról tudni. Ez aztán végleg elkeserítette a szerencsétlen leányt és kis gyermeke életére esküdött meg, hogy rettenetes bosszút áll a hűtlen kedvesén. Nem hallotta ugyan a Carmen operát és nem ismerte abból a Habanéra dalt, amely úgy kezdődik, hogy: »Ha nem szeretsz, jól vigyázz a szemedre! Nem ismerte, de re.tenetes tosszújábajn a hűtlen legény szemeire gondolt és azt mondotta, hogy ha már én rám nem ákarsz nézni, hát ne nézz más leányra se. Elhatározta, hogy kioltja a legény szemevilágát. Megleste a hűtlen legényt és a legerősebb lugköoldattal egyenesen a legény szemébe öntött. A borzalmas bosszú sikerült, a legény mindkét szemére megvakult. Kétyi Istvánt beszállították a kórházba. A leányt a csendőrség letartóztatta, de kihallgatása után szabadon engedték. Súlyos testi sértés címén indul meg ellene az eljárás. oto cikkek gépek, fiim, lemez és papír legolcsóbb bevásárlási forrása Wojtovicz E fényképészeti műtermében Komárom, Klapka tér 7. Filmek, lemezek hívását, copiák készítéséi jutányos áron vállalom Vevőimet díjtalanul tanítom! 2o< A komáromi szegény ember kabátja. Egy újabb komáromi példázat, hasonlat és találós mese. — Komáromi mese, ami mesés kincsekbe kerül és még sejmese. Saját tudósítónktól. Evlia Cselebi, török világutazó, amikor az 1664-iki szégyenletes vasvári béke után erre mifelénk járt, egy érdekes följegyzést tett Komáromról, illetve egy komáromi szegény emberről. Ez a föl jegyzés azért is érdekes, mert Evlia Cselebi útleírásainak újabb kiadásaiban már nincs fölvéve. Él Komáromban — a hitetlenek városában — írja Cselebi, — egy nagyon szegény ember, akit üldöz a sors és akit még az ág is húz, ami szószerint is értendő, mert a szegény ember foglalkozása rőzsefavágó, és így a rozsé ága nem egyszer beleakad a ruhájába és azt összetépi, szaggatja. Rongyosan is járna ez a komáromi szegény ember, ha nem volna néki szorgalmas felesége,. aki este pislogó mécs világánál összefoldozza a rongyos ruhát. Egyszer az uccán találkozik egy jószívű gyaur ezzel a szegény emberrel és nagyon megsajnálta, hogy olyan foltos a ruhája és azt mondta néki: — Én posztókereskedő vagyok és szívesen adok néked ajándékban kabátra való posztót, de azt csak ünneplőre hordd. Adok azonban foltnak való posztódarabokat, hogy legalább a foltok ne üssenek el a kabátod színétől. Komárom, május 19. Nézzük, hogy milyen is a kabátod eredeti színe. Ekkor tűnt ki, hogy a kabát eredeti szövetéből már semmi sem maradt, mert már az egész kabát foltokból állott. Ilyen szorgalmas feleséget adjon minden igazhitű muzulmánnak, aminő ennek a komáromi szegény embernek a felesége, fűzi tanulságképpen a történet végéhez Evlia Cselebi, a nagy török világutazó. Ilyen szorgalmas komáromi asszony már nincs igen és ilyen agyonfoltozott kabát sincsen már, de azért mégis fehl jut emléke ennek a régi komáromi történetnek éppen most, amikor a drága, milliókba kerülő komáromi aszfalt repedéseit, kopásait, kavicselőtöréseit ilyenkor tavasszal toldozzák, foldozzák. A nádoruccai aszfaltot már annyiszor ki kellett javítani, hogy a régi anyagból már nem maradt más, mint annak a szegény komáromi ember kabátjának anyagából se. Az aszfalt foltozás azonban sokkal szomorúbb a szegény ember kabátjának foldozásánál, mert a szegény ember felesége jó foltokat rakott a kabátra, de a nádoruccai aszfalt foltozásai se tudnak dacolni az idők vasfogával, mert már ott tartunk, hogy a foltozások se bírják ki az egy-két évi forgalmat, pedig ugyancsak kímélik a Nádor ucca aszfaltját. Eddig csak viccelődtünk ezzel a történettel, de mivel ez az aszfaltozás milliókba kerül Komárom adófizető és már a terhektől roskadozó polgárainak, kérdjük, hogy ki ellenőrzi, hogy legalább ezek a foltozások legyenek jók és kitartók és kérdjük, hogy mi lesz, ha a vállalkozó jótállási kötelezettsége lejár és a kavicsréteg az egész vonalon előtör és milliós költséggel megkapja Komárom az aszfalt helyett a kavicsos utat. Kavicsozott út lesz az egész Nádor uccából és minden adófizető vissza fogja sírni a nádoruccai flasztert. És hogy már a jövő nemzedék is hozzászokjék a reávárakozó és az aszfaltozás okozta terhekhez, jó lesz, ha az elemi iskolák olvasókönyveiben Találós kérdések rovatában azt a találós kérdést: »Mi az: Folt hátán folt, javítsák ki oly képen, hogy a felelet erre nem káposzta fej legyen, hanem: »a komáromi aszfalt...« Kis irka-f Könyvek máglyahalála A jelszavak, amelyekkel a német könyveket tűzbe vetették, vajmi hangzatosak voltak, a hang azonban nem göthei szellemből fakadt, a porosz gőg diktálta a jelmondatokat. A porosz gőg, amellyel, — ahogy a háborúból megtértek mesélik, — jámborabb magyar katonáink sehogysem tudtak megbékélni, ha történetesen egy vonalban szolgáltak a poroszokkal. A könyveket sem az osztrákok, de nem is a bajorok, sem pedig a békés szászok nem dobálták máglyára, hanem porosz kéz vetette tűzre őket. s vájjon mit használnak vele? Csak jó reklám ez az írónak, hiszen, akinek szellemi művét füstté eresztette a máglya, nem az irodalmi közlegények sorából való, hanem az élcsapat elejéről s mindenesetre tudni fogja tovább is módját annak, hogyan nyilatkozzon meg a világ számára tovább. Külföldön már alakulnak új német kiadócégek, amelyek a máglyahalált halt írók munkáit fogják szerteszórni világgá, mert nem utolsó reklám az: máglyatűzre vettetni ordító Burschok kezétől s lenni híresség Európában. Máris halljuk a méltatlankodó hangokat: »engem miért nem égettek el, vagyok én is olyan író, mint a többi!« Furcsa, hogy 1933-ban az irodalom előkelőségének, európai szellemének mértéke egy máglyarakás a berlini téren, — de hát a poroszok akarták így s valószínűleg ők fognak csodálkozni legjobban, ha ez a szellem mégis utat talál magának és elküldi követét minden békeszerető házba. A tűz elhamvad, a szellem él. Megnyugtató, hogy a könyvek szerelmesei nem mindenütt adták ki a »veszélyes« könyveket s annál jobban dédelgetik könyvszekrényükben a máglyahalálra Ítélt műveket, minél inkább kutatja őket a máglyás porosz szellem. Egyen azonban csodálkozunk! Hogyan történt az, hogy a porosz kéz nem találta meg az ótestámentomot és nem Ítélte azt is máglyahalálra? Mert kelbe zsidóbb könyv, mint ez, tehát kell-e veszedelmesebb? S az ótestámentom mellett az újteslámentom nem a legpacifistább könyv-e, nem a legteljesebb szeretetet hirdeti-e, tehát nem a legbotrányosabb munka-e a porosz szellem értelmében? Kelbe veszedelmesebb két könyv, mint ez, amely az Istenbékét, a szeretetet hirdeti? S amellett, zsidók írták mind a kettőt, próféták, királyok és egyszerű, gyalogemberek, — hát mért nem vetik tűzre ezeket is? Díszsírhelyet az Írónak ! Az irodalommal általában sok a baj mostanában. Németországban a jó írónak máglyatűz jut. Némely magyar írónak pedig legfeljebb gyertyaszál. Kell-e tragikusabb sorsú író Krúdy Gyulánál, aki addig álmodott Szindbádok útjáról és podolini kísértetekről, amíg a szó igaz értelmében vissza nem tért a faggyúgyertyák ÉTELZSÍR HELYETT A felnőtt dolgozó embernek napi 3100 kalóriára van szüksége. Hogy ezt megkaphassa, ilyen mennyiségekre van szüksége: kg ÉÉ 4,7 i 4,É 2,3 É 1,15 fi 0,62 É 0,-34 kalória 3100 3100 3100 3100 3100 3100 3100 Legnagyobb tápérféke a legkissebb mennyiség mellett a Ceresnek van. világához és kölcsönkért gyertya pislákoló fényénél nem írta bús visszaemlékezéseit? Gyertyafénynél, mert a villanyt kikapcsolta a Város, a Város, amely előtt minden polgár csak adófizetésének mértékéig számít embernek, — ami az emberi zseben és anyagi teljesítőképességen túl van, ami szellem, ami álom, ami mesevilág, — az már hiába suhanna be a számsorok és hivatali asztalok közé, száműzi a számsorokat író kéz. Villanyt nem kapott Krúdy Gyula és egy, kis nyugalmat sem attól a társadalomtól, amelyet mesevilágba ringatni szeretett volna s amelynek az olvasás és a betű gyönyörűségét ajándékozta az alkotás óráiban. Csak gyertyát kapott s ez a pislákoló gyertyafény jelképezi azt a világot, amelyet a magyar író gyújtani tud a maga társadalmának homályos piacán. Díszsírhelyet azonban kapott Krúdy Gyula, mert a magyar írónak életében gyertyacsonk és előszoba jár, de a halál meghozza a díszsírhelyet, a Jókai-leplet és a könnyekig ható gyászbeszédeket: ez az az apotheózis, amiért érdemes élni, nyomorogni, harcolni és lelkesíteni az olvasót. Milyen megnyugtatás! Az író száraz kenyerét és fárstalanságát, — költői gondolat, — megédesíti az a tudat, hogy halála után ki utalványozzák számára a díszsírhelyet. Boldog társadalom,, amely így becsüli nagyra saját szellemének inkarnációját,.. (szv.) — Hová fejlődik a film? Párizsban meghívott közönség előtt bemutattak egy plasztikus filmet. Az előadás után megkérdezték Tristan Bernardtól, a hires humoristától, hogy mi a véleménye a film fejlődéséről. — Szenzációsan fejlődik a film — mondotta a népszerű színpadi iró. — Húsz esztendővel ezelőtt még rezgett a kép, néhány éve már tökéletes a beszélőfilm és most a plasztikus film már majdnem azt az illúziót adja, hogy élő emberek mozognak előttünk. Még néhány esztendő és — akár hiszik, akár nem — azt is fel fogják találni, hogy miképen lehet a színpadon húsból és vérből való, igazi és élő színészeket közvetlenül bemutatni a közönségnek . ..
