Komáromi Lapok, 1933. január-június (54. évfolyam, 1-51. szám)
1933-05-20 / 40. szám
1983 május 20. »KOMAROMI LAPOKi 3. oldat. Ruha teszi az embert! Az utols° n?pok esemenyei! » Elkészítettük Önnek a legszebb modelleket, amit a divat e „ nyárra hoz. II I ■ / !■ I r 11 Dolqoztak rajta gyakorlóit mo-Neheracsinaljaaruhat! -«“;r Látogasson meg! H eH e**** ruhaszolgálat Komárom Bat’a palota losszus lábainál egy római oltárt találtak, amelyen valamikor a napistennek mutattak be áldozatokat. Az angol kormány régészeti osztálya egyben restauráltad is az ősrégi alkotást, mert a fej már nagyon omladozott a kincskeresők rombolásai miatt Az igy támadt üregeket cementtel töltötték ki. Az előrenyuló oroszlánkarinokat is kijavították. Ez a restaurálás és a homokból való kiásás negyvenezer dollárba került. Mi tehát olyan szerencsések voltunk, hogy ezt a hatalmas alkotást (hosszúsága a kinyújtott oroszlánkarmokat is belemérve 57 méter) teljes nagyságában, pompájában láthattuk. Negyven-ötven év múlva újra a kiásására kell majd gondolniok a régészeknek. Az előbb említett oroszlánvadászat kapcsán megjegyezzük, hogy detronizálni kell az oroszlánt, mint a sivatag királyát. Nem is értjük, hogy hogyan juthatott ehhez a névhez az állatok e hatalmas királya, mert hisz a homoksivatagban sohase élhetett ez a bőséges vaddal megáldott területeket szerető állat, ahol ezrével élnek az antilopok, szarvasok, zsiráfok és egyéb állatok. Felejthetetlen élményünk volt a régi Egyiptomnak ősrégi fővárosába) Memphiszbe tett látogatásunk. A régi csodálatos épületeknek már semmi nyoma. Elhordták nz arabok mecsetek és paloták építésére. Aini még megmaradt, azt bevitték a cairói egyiptomi múzeumba, ahol bámulatba ejtik a nézőket. Eltűnt az egyiptomiak csodálatos fehér fala, amely nemcsak a Nilus áradása, de az ellenség ellen is védett. Eltűnt a Ptah templom is, amelynek az alapjait még Mena, az eiső ismert egyiptomi faraó rakta le. Az ötezeréves emlékekből mindössze a csodálatos alabástrom szphinx maradt meg és a Ramszesziszoborkolosszusok. Az alabástrom szphinx sokkal kisebb, mint a gizehi szphinx, amely valóságos félelmetes nagyságú, ez kedves és szelíd, mint az a pálmaliget, amelynek árnyékában évezredek óta pihen, mert minden romba dűlt, minden elpusztult, csak a pálmaligetek maradtak meg és olyan kedvesnek, mint gyakornoknak, csak dicséretére válik, hogy a medencék súrolására is vállalkozik. Arató Ferenc most már azt hitte, hogy elájul. Szeretett volna elpárologni és már csak dadogni tudott. Ebből a dadogásból azonban már maga sem értett semmit. A vendég meg előre libegett, őt maga után intette és a kérdések özönével árasztotta el cgy-egy ritka pálmafajta, vagy páfrány előtt, ő felelt, beszélt, de már maga sem tudta, hogy mit. A négyszázéves páfrány tulajdonságait összecserélte a Cereskaklusz tulajdonságaival és a gummifáról úgy beszélt, mintha bambuszfák leltek volna. Néha-néha maga is észrevette a tévedéseket, de miután már túl volt rajtuk, nem akarta az egészet újra kezdeni s így például, amikor a bambuszfákhoz ért, úgy beszélt róluk, mintha gumniifák lettek volna. így egyre jobban belezavarodott a dolgokba s a végén már egyetlen szót sem tudott dadogás nélkül kimondani. Közben a tekintete egyre gyakrabban siklott le az előtte táncoló, eszményien karcsú bokákra, aminek következtében nem győzte eléggé hangsúlyozni magyarázatában még a legtörpébb pálmafaj karcsúságát is. A pálmaháznak éppen abban arnelléktermében voltak, amelyben az orsek ma is, mint öt-hatezer évvel ezelőtt. Itt láttuk II. Ramszesznek két szoborkolosszusát a földön fekve. Valamikor Ptah isten templomának a bejáratánál álltak. A király fogadalmi ajándékai voltak egy tiizveszedeiemből való szerencsés megmenekülés emlékére. Az egyik fölé hatalmas faház van építve és hogy az arcvonásokat jobban ki lehessen venni, fahíd vezet föléje. Mintha nem is fehér mészkőből volna faragva, hanem mintha élne, vonásai olyan élethüek, legszembetűnőbb a jellegzetes Ramszesz orr. Erőteljes nyugalom, erő, egészség, intelligencia sugárzik ki az arcból és az ajkak körül bizonyos érzékiség nyilvánul meg. Maga a szobor szédületes nagyságú és huszonöt lépcső vezet a hidra, amely a földön fekvő szobor feje mellett halad el. És micsoda kilátás nyilik innét Memphiszbő!?! Nem kevesebb, mint tizenegy piramist lehet innét látni szabadszemmel és olyan pompás látcsővel, aminő az enyém, még többet. Ide-oda jártunkban lesüpped lábunk alatt a sivatag selymes homokja és arra gondolunk, hogy hány ember csontja keveredett össze ezzel a homokkal, hiszen millió és millió embert temettek el egyszerűen úgy, hogy beásták a sivatag izzó homokjába. Kedves jelenetnek voltunk itt tanúi. Az alabástrom szphynxet övező pálmaligetben legelészett egy tevemama, bájosan kedves és tófehér kis teveborjával. A ritka látványt az összes amatőrfönyképészeink levették. Felejthetetlen kedves jelenet volt az is, amikor a baksist kérő 14—16 éves fellah leányok csoportja vett körül bennünket. A baksiskérők rendesen kellemetlenkedni szoktak, de ezek olyan bájos, aranyos kis lányok voltak, hogy nem lehetett rájuk haragudni. Mind csinosan, tisztán voltak öltözve, hatalmas fülbevalókkal és a nyakukban rengeteg gyöngyfüzér. A világ majd minden művelt nyelvén köszöntötték az idegeneket. Azt mondtam az egyiknek, a legcsinosabbnak, nem tudván megállni, hogy napbarnitotta kedves pofikáját meg ne cirógassam: chideák pompáztak, amikor a szép ismeretlen úgylátszik megsokalva a gyakornok egyre növekvő, kétségbeesett zavarát, hirtelen feléje fordult. — Mondja, gyakornok úr, maga mindig ilyen zavart? Arató Ferenc levegő után kapkodott. — Hiszen összevisszakever mindent. Mi baja? A kérdésben volt valami fölényes kacérság ... Valami ösztönös asszonyi kajánság. A gyakornok úgy érezte, elájul. Le kellett ülnie a mellettük lévő padra és zavart tekintettel nézett maga elé, A szép leány megsajnálta. — No, jöjjön, magyarázzon nekem valamit az orchideákról. Arató Ferenc összeszedte magát, fölemelkedett és eleinte akadozva, értelmetlenül, de lassan egyre biztosabban beszélt a ritka növényről. Kitért természetesen azokra a legendákra is, amelyek szerint az orchidea már embert is ölt volna. A szép leány hitetlenül csóválta meg fejecskéjét. — Ugyan, virág embert ölt volna? S a gyakornok ajkáról forró meggyőződéssel ömlött a szó: — Vannak virágok, amelyek nagyon ritkák és szépek. Amelyek varázsa földöntúli erővel bír s amelyek örökre el tudják kábítani az embert. Ilyen virágok az orchideák... Virágzásuk, — Én adnék neked baksist kis bogaram, ha magyarul köszöntöttél volna, de csak angolul, németül, franciául, olaszul köszöntöttéi eddig — szóltam magyarul. És mit tesz Isten? Az én sivatagbéli virágszálom idegen, de végtelen kedves kiejtéssel azt mondja magyarul: — Jónapot kívánok! Annyi magyar jár már erre, hogy magyarul is tudnak már köszönni. No persze, az édes kis csöppség duplán megkapta a baksist. Dr. B. J. Hitlerék hivatalos lapja szerint Zita or ősén zsidóbarát irányzatot követ. Éles támadás az osztrák püspökök ellen. Ismeretes, hogy Hitlerék úgy népgyűléseken, mint különösen lapjaikban állandóan a Habsburgok visszatérése ellen dolgoznak, meri azt mondják, hogy Ausztriának Németországgal való egyesülését a leghevesebben a legitimisták és az egyházi méltóságok ellenzik. Minden eddigi támadásukat felülmúlja azonban Hit lerék lapjának tegnapelőtt! számában Milyen táborban van Ausztria? címmel megjelent közleménye, melynek lényege az, hogy Ausztriában még a régi monarchia idejében is a zsidó befolyás volt uralkodó és ezt a befolyást a dinasztia és a katolikus egyház egyaránt növelte, mert annak több tekintetben használ látta. Értlielö tehát, ha a dinasztia és a katolikus egyházi méltóságok megint a régi Ausztriát és a régi dinasztiát akarják visszavarázsolni. Ezl a folyamatot az osztrák zsidóság irányítja. Ez a zsidóság nemcsak gazdasági és pénzügyi téren, hanem társadalmi összeköttetések révén is növeli hatalmát és befolyását. Nem csoda — mondja Hitler lapjának, a Völkischer Beobachter-nek cikke, — ha ilyen körülmények között Zita császárné legitintista politikája a kifelé hangoztatott katolikus színezete ellenére is erősen zsidóbarát irányzatot követ. Fia, Habsburgi Ottó, az osztrákmagyar trónörökös, nemrég »tanulmányi célokból Berlinben tartózkodóit és házigazdája, Pereira báró, egy osztrák zsidó báró volt, akinek felesége osztrák legitimista grófnő... A cikk ismerteti a társadalmi kapcsolatokat is, amelyeket a katolikus püspökök, de főleg az osztrák arisztokrácia és annak is inkább legitimista része a zsidó nagytőkével létesített és megemlíti, hogy amikor báró Berger Lipót felesége legutóbb leánygyermeknek adott életet, a kislánynak Zita nevet adtak és Zita császárné volt az első, aki a zsidó bárót táviratilag üdvözölte. Seipel prelátus, a volt osztrák kancellár ugyanilyen szellemben dolgozóit. Támogatta a zsidó polgári sajtót. mindvégig legitimista volt és nagy-osztrák politikát folytatóit. »Az, hogy honnan jött a pénz, nem ide tartozik.« A mostani osztrák rendszer nem lesz tartható — így fejezi be cikkét Hitler lapja. — Hiába erőszakolnak vallási esküt a közalkalmazottakra, ez sem fog használni. A rendszer össze fog omlani és akkor a független Ausztriában is rendet fognak csinálni. Még pedig a régi osztrák jelszó, Viribus unitis alapján. Egyesült erővel de ez az egyesülés nem a légit ti - mista, arisztokrata, bürokrata, liberális, zsidó, marxista erők egyesülése lesz.« A Komáromi Lapok menetrend kivonata megjelent és kapható a Spitzer-féle könyvesboltban. Ára 7 korona 20 fillér. — ervényes május 15-től. — Heko gyermekkocsi, gyermek kerékpár, nyugágy, Tetra baba kelengye legolcsóbban ELBERT nél. szépségük csupa misztikum, csupa lehelclszerüség. Illatuk kellemes és iojtó. Kisebb szobában nem is bírja ki az emberi szervezet. Én roppant szeretem az orchideákat... Minden célom, minden 'Simoni azok nevelése és ápolása, eddig magam sem hittem, hogy egy-egy ilyen csodálatos virágnak a megpillantása végzetes is lehet ... Soha nem néztem senkire, soha nem láttam meg senkit-, soha nem törődtem mással, csak a virágokkal es most olyan ismeretlen csuda lépett az 'életembe, aminek a varázsa félelmetesebb az orchideáénál, aminek az illata halálos kábulatba ejtett örökre ... Ez a terem, az orchideák... Ez az illat... A misztikus légkör... És az, hogy ön itt van, elevenen, ragyogóan, mint a pálmaház tündére, elvette az eszemet... Alig tudok magamról, érzem, hogy végem van... A szép leány eleinte csak úgy mosolygott. mint eddig: vidáman, azután csodálkozott, az arca egyre komolyabb és komolyabb lett s a tekintete melegen, szeretettel pihent a gyakornok arcán. Csak akkor rázkódott össze, amikor észrevette, hogy a rajongással leli szempárból egy-egy könnycsepp buggyan ki és csendesen, lassan legördül a sovány, sápad! arcon. A fiúhoz lépett, puha, apró kezecskéjével végigsimította a fejét, azután gyorsan megfordult és lebegő járásával, alig érintve a földet, kisietett a pálmaházból... Arató Ferenc hosszan, megmagyarázhatatlan kábulatban nézett utána, úgy érezte, hogy sohase hallott dalia) van tele a lelke és csak* lassan tért magához. Csendes kábultságából a felügyelő szigorú, éles hangja rázta föl teljesen. Arató úr! Mit csinál itt? Nem tudóit eltűnni a pokol fenekébe? A gyakornok értelmetlenül nézett főnökére. No, mit bámul? Csak nem ütközött bele a fenségbe? Remélem, jó messze elkerülte a társaságát? Arató megdermedt.- Hogy tetszik mondani? Ki volt az, kérem, aki itt volt? A felügyelő maró gúnyba öntötte minden hangját: Ejnye, hát nem mutatkozott be magának? No, ele ilyen udvariatlanságot! Remélem, maga nem követte el ugyanazt Mária hercegnővel szemben? Mi?! Arató Ferenc maga sem tudta, hogy hogyan támolygott vissza az orchideák termébe, ült kiürült, kongó lélekkel bámult a ritka virágokra és kél szomorú szeméből úgy hullott a könny, mintha azzal akarta volna megöntözni ezeket a ritka misztikus virágokat...
