Komáromi Lapok, 1933. január-június (54. évfolyam, 1-51. szám)

1933-05-13 / 38. szám

1933, május 13. > KOMÁROMI LAPOK« 5 oldal. Őszinte beszélgetés a boldog és vidám új sziámi ikerpárral. Daisy menyasszony Violet nem irigy Az új angol sziámi ikrek, akikről nemrég az egész világsajtó közöli fényképeket és híreket, e pillanatban még Angliában tartózkodnak, nem­sokára azonban elhagyják a sziget­országot és világkörüli útra indul­­nak. Az ikrek, akik angol származásúak, de igen korán kikerültek Amerikába, huszonöt esztendősek. Határozottan kedves arcúak, csinosak, s ha az ember az egyikkel beszélget, egyszerre elfelejti, hogy — egy másik személy is jelen van, aki szervesen hozzátarto­zik a beszélőhöz. Hilton Sisters — így hívják őket. Én vagyok Violet — mondja a baloldali. És <pi Daisy — teszi hozzá a jobboldali. Megtévesztően hasonlítanak egymás­hoz. Az életükről beszélnek, szíve­sen, szinte minden kérdés nélkül. Daisy, a jobboldali kezdi a beszél­getést : Violet, a testvérem, aki a bal­oldalon ül, — mondja — egyszer kö­högött. Én ebből nem éreztem sem­mit. Az ágyban kellett maradnia... azaz: maradnunk s mialatt Violet, szegényke, szenvedett a köhögéstől és szedte az orvosságokat, én nagyon jól éreztem magamat s örültem, hogy legalább egy darabig kipihenhetem magamat az ágyban. Most Violet veszi át a szót és — Daisy hibáiról kezd beszélni. Mialatt beszél, Dais}', a hibáztatott, nyugod­tan ül a helyén. Amikor készen van mondókájával, újra Daisy veszi át a szót s ő is elmondja véleményét a »szorosan mellette ülőről«. Ám hir­telen csengeni kezd az öltöző tele­fonja, mindketten, szinte ösztönsze­­riien felállanak és furcsa léptekkel — teljesen oldalra fordulva egymás­hoz, külső lábukkal egyszerre lépve, a másik kellőt húzva maguk után — odacsoszognak a telefonhoz. Nagy egyetértés a kellemetlen szituációban- Újra visszatérnek a pamlaghoz, a­­melyon az előbb ültek a testvérek. És ekkor újra Violet szólal meg: — Mi már egészen korán, gyermek­korunkban szembenéztünk a »szituá­ció -val. És már akkor elhatároztuk, hogy nem változtatunk rajta. — Szüléink és az orvosok is aján­lották, hogy választassuk széj jel ma­gunkat, de mi jól megtárgyaltuk a dolgot és — nem váltunk el egymástól. Egyébként is csak egyetlenegy esetre emlékszem az életünkben, hogy egy­mással veszekedtünk.- Akkor egy pillanatra arra gon­dol lám, hogy mégis csak elválok tőle. Ez is gyermekkorunkban történt meg. Az okra már nem is emlékszem. A viszály azonban nagyon hamar elmú­lott. Azután már mindenben meg­értettük egymást. Ha Daisy történe­tesen játszani akart, én vele tartottam, de a legtöbbször nem vettem részt játékában. Egészen más dologgal fog­lalkoztam, többnyire könyvet olvas­tam. Sokszor azonban olyan dologban is részt vettem, ami iránt nem volt semmi érdeklődésem, pusztán testvé­ri szeretetből. Egész napi együttlé­­tünk zavartalanul múlott és múlik el ma is ,annak ellenére, hogy — én sohasem tudom, hogy ő meg akar mozdulni és ő sem tudja, ha én aka­rok mozogni. Erről előbb mindig fel kell világosítanunk egymást. — Sokszor vannak olyan problé­máink, hogy egyikünk fel akar kelni az ágyból, a másik azonban még — aludni szeretne. Ilyenkor sem veszek­szünk: egy-kettőre megegyezünk egy­mással s tovább soha egy szó sem hangzik el közöttünk. Violet azután olyan témára tér át, amelyet én magam, — bevallom — nem mertem volna érinteni, bár — a legjobban érdekelt. A szerelem — Daisy, velem ellentétben, ko­moly természetű, igen szereti a csen­det, a komoly embereket. Én magam sokkal impulzivabb és vidámabb ter­mészetű vagyok. Igen természetes, hogy neki is van­nak barátai és ismerősei és — nekem is. S mindketten, saját ízlésünk sze­rint választjuk meg őket... Bevallom, egyszerre lettünk — sze­relmesek. Termésszetesen: két fiúba. Az egyik Los-Angelesben él, a má­sik — San Franciscóban. Akkoriban igen sokat dolgoztunk, háromszor is felléptünk egy nap, közben azonban sikerült egyszer hatnapos pihenőt kapnunk. Ekkor úgy osztottuk be, hogy — három napot Los Angeles­ben, három napol pedig San Fran­ciscóban töltöttünk. És egészen jól meg voltunk egymással. — Egyébként Daisy már menyasz­­szony. igen, igen, akárhogy is meg­lepődik ... Rendes, formális meny­asszony. És azt hiszi, hogy ez enge­­inet bánt? Egy cseppet sem! Igen fo­gok örülni, ha ő boldog lesz, a leg­kisebb mértékben sem vagyok és nem is leszek féltékeny rá. — A vőlegényem — vette át most a szót Daisy muzsikus. E pillanat­ban Csikágóban játszik, jazz-band­­ben. Öt év óta ismerjük és szeretjük egymást, de csak akkor tartottuk meg eljegyzésünket, amikor, néhány hó­nappal ezelőtt, áthajóztunk Ameriká­ból Angliába. Remélem, hogy hama­rosan egybe is kelhetünk. Bár e pil­lanatban — színpadi karrierünk ki­alakulása folytán — egy darabig még szó sem lehet róla. A vőlegényem persze sietteti a dolgot, de... És Daisy itt elpirulva elhallgat. S most Violet kezdi újra a beszédet: — Én is szeretem leendő sógoro­mat, bár mint férfi, egyáltalán nem az én Ízlésem. Daisy és a vőlegénye szokásaikban és a jellemükben — ha­tározottan merem állítani — sokkal inkább testvérek lehetnének, mint mi ketten vagyunk. — Daisy-nek van egy rossz szoká­sa — folytatta ezután Violet. — Ha valami miatt gondjai vannak vagy szomorkodik, járkálni kezd a szobá­ban. Ilyenkor természetesen nekem vele kell járkálnom. De azért én nem haragszom rá, mert tudom, hogy né­hány percnyi séta után újra le­nyugszik, lecsendesedik, s minden rendbejön megint. Ez a séta persze, sokszor elfáraszt bennünket, de az­után olyan jól esik a pihenés. És az új sziámi ikrek színpadi pro­dukciója — valóban csodálatos. Jó félóráig tartózkodnak a színpadon, szavalnak, fanfároznak, énekelnek és — remekül táncolnak. Olyan remek foxtrottot járnak, majd balettet lejte­nek, mint kél remekül összetanult, de testileg »különálló« táncosnő. Egész színpadi produkciójuk arra van berendezve, hogy bebizonyítsák a közönségnek, hogy — mennyire bol­dogok. Produkciójuk után újra felkerestem őket öltözőjükben és befejezésül meg­kérdeztem tőlük: Fűzik mérték után is, haskötők orvosi rendeletre, melltartók, női kombiné és hálóingek, keztyű, harisnya " nagy raktára. | Mélyen leszállított áraki ) Pollák Juliska Utódánál Komárno, Nádor-u. 17. Keztyfik és fűzők tisztítása és javítása. — És sohasem gondolnak arra, hogy egyszer mégis — elváljanak egymás­tól? — Soha — hangzott egyszerre a válasz — külön nem lehetnénk olyan boldogok, mint így együtt vagyunk. És az ember szinte elhiszi nekik, amit mondanak, olyan meggyőzően mondják... Az Alsócsallóközi Ármentesííő Társulat rendkívüli közgyűlése. Komárom, május 12. Az Alsócsallóközi Ármentesítő Tár­sulat pénteken a városháza nagyter­mében igen látogatott rendkívüli gyű­lést tartott, amelyen a tagoknak mint­egy kétharmadrésze jelent meg, te­kintettel a tárgyalt ügyek fontosságá­ra. A gyűlésen megjelent a kormány képviseletében Wieszt Dusán, építé­szeti főtanácsos is. A gyűlést Nagy Nándor elnök nyitotta miég s a jegyző­könyv hitelesítőiül Ruttkay Bélát s Darányi Györgyöt kérte föl. Úgy az elnök, mint Gyalókay Miklós igazgató­főmérnök tájékoztatták a gyűlést a társulatot érdeklő új fejleményekről. Az elnök bejelentette, hogy az állam egymilliókétszázezer koro­nát utalványozott ki meliorizá­­ciós célokra a társulatnak, azzal a kikötéssel, hogy a társulat is já­ruljon egy bizonyos összeggel a munkáltatási költségek fedezésé­hez. így kölcsön felvétele vált szükséges­sé. A Társulat fel is vette a kölcsönt a Zemská Banka utján a Szociális Biztosítótól, elég előnyösen, ameny­­nyiben a kölcsön amortizációval együtt együtt hét és fél százalékba kerül. Összesen 600.000 koronát vettek föl. Ez összegből elsősorban a gútai bel­mUm Ne legyen elbizakodott. A legerősebb munkás ereje is megkívánja az izom és ideg felfrissü­lését. - Erre kiválóan szolgál az 1 A L P A SS . . sósborszesz. Él-■ «... füg vízlevezető körzet csatornázását fej­lesztik tovább. Az idei terv: főcsa­torna kiépítésére a csörgői Vágduná­­tól a (gútai határon keresztül az ekecsi határig. A munkálatokat a jövő hét folyamán máris megkezdik s ezzel a Társulat hatékonyan segít csökkenteni a munkanélkü­liek számát. Induláskor körülbelül kétszáz mun­kást vesznek föl s a Társulat ismét egyike lesz a Csallóköz legnagyobb munkáltatóinak. — A gyűlésen részt­­vettek a szlovák érdekeltek is, teljes megelégedésüket kifejezve. Végezetül az elnök köszönetét fejezte ki a város­­birónak a terem átengedéséért. A komáromi munkanélkülinek egy napja. — Meghitt beszélgetés a munkanélküli emberrel, aki „ide-oda szfdölög, Hg-lóg“ — míg munkát talál, vagy nem talál. .. — Komárom, május 12 Ez nem szabályos interjú, mégis érdekesebb annál, mert őszinte és em­beri, nem pedig nagyképű és- erősza­kolt, mint a jeles férfiakkal végzett beszélgetés. A jeles férfiak pedig mindig azt hiszik, hogy pódiumról szónokolnak. Öreg frázisokkal dobá­lóznak. Az egyszerű komáromi mun­kanélküli pedig nem szépíti a beszéd­jét ,nem is diskurál folyamatosan, — amit azonban mond, az mind van olyan éidekes. hogy feljegyezzük pél­daképen az utókor számára. Fentjelzett munkanélküli fiatalem­ber be-betéved néha hozzánk, hol jobb ruhában, hol rosszabban s előadja az ő kis világának mindennapját, a haverek dialektusában. Mindenféléről beszélgetve, fölkapja végül a kérdést: hogy telik el a komá­romi munkanélkülinek egy napja? Krákog egyet s elgondolkozik. — Hát, nízze: égisz nap szídölgünk, keressük a munkát. Komáromban ál­talában most nem sok helyen vesz­nek föl kétkezi munkásokat, ahol azonban felvesznek, ott tízszer annyi a jelentkező, mint ahányat felven­nének. Reggel hatkor már ott állunk az Apátyi szigeten, ahol a Vágót sza­bályozzák s ahol a bagger dolgozik. A földet kiássák s viszik a töltés szá­mára. Hát itt állunk reggel s várjuk, hogy felvegyenek. A munkavezető a mérnökhöz, a mérnök a műnké vezető­höz küld. Ennél fogva ide-odasétálünk, míg valakit felvesznek, mert három parti indul: hatkor, hétkor és fél­nyolckor. No, mikor a Szúnyog-csár­dánál kijárkáltuk magunkat, elme­gyünk a Vághídhoz, ahol a Lana-cég hajót épít a parton. Itt is kell egy-két munkás, de ha itt se keltünk, akkor megyünk az Angliába a parkköve­­zéshő. Hajnaliul szídölgünk. A kikötő nem ad munkát, ott csak tataroznak most, uszály nem érkezik, a daru is szünetel. Ki van az ember mérgibe, erre-arra elkószál, hallgassa a má­siktól, hol lehet felvétel. Később kén­­telen hazamenni, de otthon sincs ma­radása, gyün-megy, kiáll a sarokra, politizál, vár valami kis alkalmi mun- Kát, hátha valahol valami vau — Hogyan ebídölünk? Hát az vala­hogy kikerül, akárhogyan. Blokkért dolgozunk a cigánymezőn, meg az uccákon, közbe az ember líg-lóg ide­­oda, este meg elmegy igen olcsó pén­zért a moziba. Kettőnket engednek be egy koronáért, ha van hely. Az em­ber kártyázni nem tud, »sehol meg nem jelenhet«, mert nincs is mulat­ság. Lakásunk, az van bejelentett. Most jött haza egy csomó kiszolgált katona, de azok is csak támbolognak. — Az ember rászokik az utazásra, így hál sokan elmentek Nyitrára gya­log, hogy majd onnan Franciaország­ba mehessenek, de visszajöttek, no­ha az idegenlégióba is beiratkozna az ember szívesen. Pozsonyban is jár­tam munkát keresni, de ott sincs. Azt felelték, hogy majd írnak. Maga elé néz az ember. Egyideig tűnődik, aztán befejezi: — Hát ez az életünk. Az ember támbolog a városban. így aztán van­nak, akik el-elkövetnck egy kis »bal­hét«. s abból kell megélniük. Már, akit rajta nem csípnek. Mert nehéz üzlet ez is uram... — Áthelyezés. Bocent Jánost, aso­­morjai adóhivatal titkárát Dunaszerda­­helyre helyezték át ellenőri minőség­ben. Helyébe Fábián József került a szerdahelyi adóhivatalból. — Halálozás. Halmi Béla, néhai Halmi Béla dr. somorjai ev. lelkész fia, 17 éves korában Békésgyulán hirtelen elhunyt.

Next

/
Thumbnails
Contents