Komáromi Lapok, 1933. január-június (54. évfolyam, 1-51. szám)
1933-05-13 / 38. szám
1933, május 13. > KOMÁROMI LAPOK« 5 oldal. Őszinte beszélgetés a boldog és vidám új sziámi ikerpárral. Daisy menyasszony Violet nem irigy Az új angol sziámi ikrek, akikről nemrég az egész világsajtó közöli fényképeket és híreket, e pillanatban még Angliában tartózkodnak, nemsokára azonban elhagyják a szigetországot és világkörüli útra indulnak. Az ikrek, akik angol származásúak, de igen korán kikerültek Amerikába, huszonöt esztendősek. Határozottan kedves arcúak, csinosak, s ha az ember az egyikkel beszélget, egyszerre elfelejti, hogy — egy másik személy is jelen van, aki szervesen hozzátartozik a beszélőhöz. Hilton Sisters — így hívják őket. Én vagyok Violet — mondja a baloldali. És <pi Daisy — teszi hozzá a jobboldali. Megtévesztően hasonlítanak egymáshoz. Az életükről beszélnek, szívesen, szinte minden kérdés nélkül. Daisy, a jobboldali kezdi a beszélgetést : Violet, a testvérem, aki a baloldalon ül, — mondja — egyszer köhögött. Én ebből nem éreztem semmit. Az ágyban kellett maradnia... azaz: maradnunk s mialatt Violet, szegényke, szenvedett a köhögéstől és szedte az orvosságokat, én nagyon jól éreztem magamat s örültem, hogy legalább egy darabig kipihenhetem magamat az ágyban. Most Violet veszi át a szót és — Daisy hibáiról kezd beszélni. Mialatt beszél, Dais}', a hibáztatott, nyugodtan ül a helyén. Amikor készen van mondókájával, újra Daisy veszi át a szót s ő is elmondja véleményét a »szorosan mellette ülőről«. Ám hirtelen csengeni kezd az öltöző telefonja, mindketten, szinte ösztönszeriien felállanak és furcsa léptekkel — teljesen oldalra fordulva egymáshoz, külső lábukkal egyszerre lépve, a másik kellőt húzva maguk után — odacsoszognak a telefonhoz. Nagy egyetértés a kellemetlen szituációban- Újra visszatérnek a pamlaghoz, amelyon az előbb ültek a testvérek. És ekkor újra Violet szólal meg: — Mi már egészen korán, gyermekkorunkban szembenéztünk a »szituáció -val. És már akkor elhatároztuk, hogy nem változtatunk rajta. — Szüléink és az orvosok is ajánlották, hogy választassuk széj jel magunkat, de mi jól megtárgyaltuk a dolgot és — nem váltunk el egymástól. Egyébként is csak egyetlenegy esetre emlékszem az életünkben, hogy egymással veszekedtünk.- Akkor egy pillanatra arra gondol lám, hogy mégis csak elválok tőle. Ez is gyermekkorunkban történt meg. Az okra már nem is emlékszem. A viszály azonban nagyon hamar elmúlott. Azután már mindenben megértettük egymást. Ha Daisy történetesen játszani akart, én vele tartottam, de a legtöbbször nem vettem részt játékában. Egészen más dologgal foglalkoztam, többnyire könyvet olvastam. Sokszor azonban olyan dologban is részt vettem, ami iránt nem volt semmi érdeklődésem, pusztán testvéri szeretetből. Egész napi együttlétünk zavartalanul múlott és múlik el ma is ,annak ellenére, hogy — én sohasem tudom, hogy ő meg akar mozdulni és ő sem tudja, ha én akarok mozogni. Erről előbb mindig fel kell világosítanunk egymást. — Sokszor vannak olyan problémáink, hogy egyikünk fel akar kelni az ágyból, a másik azonban még — aludni szeretne. Ilyenkor sem veszekszünk: egy-kettőre megegyezünk egymással s tovább soha egy szó sem hangzik el közöttünk. Violet azután olyan témára tér át, amelyet én magam, — bevallom — nem mertem volna érinteni, bár — a legjobban érdekelt. A szerelem — Daisy, velem ellentétben, komoly természetű, igen szereti a csendet, a komoly embereket. Én magam sokkal impulzivabb és vidámabb természetű vagyok. Igen természetes, hogy neki is vannak barátai és ismerősei és — nekem is. S mindketten, saját ízlésünk szerint választjuk meg őket... Bevallom, egyszerre lettünk — szerelmesek. Termésszetesen: két fiúba. Az egyik Los-Angelesben él, a másik — San Franciscóban. Akkoriban igen sokat dolgoztunk, háromszor is felléptünk egy nap, közben azonban sikerült egyszer hatnapos pihenőt kapnunk. Ekkor úgy osztottuk be, hogy — három napot Los Angelesben, három napol pedig San Franciscóban töltöttünk. És egészen jól meg voltunk egymással. — Egyébként Daisy már menyaszszony. igen, igen, akárhogy is meglepődik ... Rendes, formális menyasszony. És azt hiszi, hogy ez engeinet bánt? Egy cseppet sem! Igen fogok örülni, ha ő boldog lesz, a legkisebb mértékben sem vagyok és nem is leszek féltékeny rá. — A vőlegényem — vette át most a szót Daisy muzsikus. E pillanatban Csikágóban játszik, jazz-bandben. Öt év óta ismerjük és szeretjük egymást, de csak akkor tartottuk meg eljegyzésünket, amikor, néhány hónappal ezelőtt, áthajóztunk Amerikából Angliába. Remélem, hogy hamarosan egybe is kelhetünk. Bár e pillanatban — színpadi karrierünk kialakulása folytán — egy darabig még szó sem lehet róla. A vőlegényem persze sietteti a dolgot, de... És Daisy itt elpirulva elhallgat. S most Violet kezdi újra a beszédet: — Én is szeretem leendő sógoromat, bár mint férfi, egyáltalán nem az én Ízlésem. Daisy és a vőlegénye szokásaikban és a jellemükben — határozottan merem állítani — sokkal inkább testvérek lehetnének, mint mi ketten vagyunk. — Daisy-nek van egy rossz szokása — folytatta ezután Violet. — Ha valami miatt gondjai vannak vagy szomorkodik, járkálni kezd a szobában. Ilyenkor természetesen nekem vele kell járkálnom. De azért én nem haragszom rá, mert tudom, hogy néhány percnyi séta után újra lenyugszik, lecsendesedik, s minden rendbejön megint. Ez a séta persze, sokszor elfáraszt bennünket, de azután olyan jól esik a pihenés. És az új sziámi ikrek színpadi produkciója — valóban csodálatos. Jó félóráig tartózkodnak a színpadon, szavalnak, fanfároznak, énekelnek és — remekül táncolnak. Olyan remek foxtrottot járnak, majd balettet lejtenek, mint kél remekül összetanult, de testileg »különálló« táncosnő. Egész színpadi produkciójuk arra van berendezve, hogy bebizonyítsák a közönségnek, hogy — mennyire boldogok. Produkciójuk után újra felkerestem őket öltözőjükben és befejezésül megkérdeztem tőlük: Fűzik mérték után is, haskötők orvosi rendeletre, melltartók, női kombiné és hálóingek, keztyű, harisnya " nagy raktára. | Mélyen leszállított áraki ) Pollák Juliska Utódánál Komárno, Nádor-u. 17. Keztyfik és fűzők tisztítása és javítása. — És sohasem gondolnak arra, hogy egyszer mégis — elváljanak egymástól? — Soha — hangzott egyszerre a válasz — külön nem lehetnénk olyan boldogok, mint így együtt vagyunk. És az ember szinte elhiszi nekik, amit mondanak, olyan meggyőzően mondják... Az Alsócsallóközi Ármentesííő Társulat rendkívüli közgyűlése. Komárom, május 12. Az Alsócsallóközi Ármentesítő Társulat pénteken a városháza nagytermében igen látogatott rendkívüli gyűlést tartott, amelyen a tagoknak mintegy kétharmadrésze jelent meg, tekintettel a tárgyalt ügyek fontosságára. A gyűlésen megjelent a kormány képviseletében Wieszt Dusán, építészeti főtanácsos is. A gyűlést Nagy Nándor elnök nyitotta miég s a jegyzőkönyv hitelesítőiül Ruttkay Bélát s Darányi Györgyöt kérte föl. Úgy az elnök, mint Gyalókay Miklós igazgatófőmérnök tájékoztatták a gyűlést a társulatot érdeklő új fejleményekről. Az elnök bejelentette, hogy az állam egymilliókétszázezer koronát utalványozott ki meliorizációs célokra a társulatnak, azzal a kikötéssel, hogy a társulat is járuljon egy bizonyos összeggel a munkáltatási költségek fedezéséhez. így kölcsön felvétele vált szükségessé. A Társulat fel is vette a kölcsönt a Zemská Banka utján a Szociális Biztosítótól, elég előnyösen, amenynyiben a kölcsön amortizációval együtt együtt hét és fél százalékba kerül. Összesen 600.000 koronát vettek föl. Ez összegből elsősorban a gútai belmUm Ne legyen elbizakodott. A legerősebb munkás ereje is megkívánja az izom és ideg felfrissülését. - Erre kiválóan szolgál az 1 A L P A SS . . sósborszesz. Él-■ «... füg vízlevezető körzet csatornázását fejlesztik tovább. Az idei terv: főcsatorna kiépítésére a csörgői Vágdunától a (gútai határon keresztül az ekecsi határig. A munkálatokat a jövő hét folyamán máris megkezdik s ezzel a Társulat hatékonyan segít csökkenteni a munkanélküliek számát. Induláskor körülbelül kétszáz munkást vesznek föl s a Társulat ismét egyike lesz a Csallóköz legnagyobb munkáltatóinak. — A gyűlésen résztvettek a szlovák érdekeltek is, teljes megelégedésüket kifejezve. Végezetül az elnök köszönetét fejezte ki a városbirónak a terem átengedéséért. A komáromi munkanélkülinek egy napja. — Meghitt beszélgetés a munkanélküli emberrel, aki „ide-oda szfdölög, Hg-lóg“ — míg munkát talál, vagy nem talál. .. — Komárom, május 12 Ez nem szabályos interjú, mégis érdekesebb annál, mert őszinte és emberi, nem pedig nagyképű és- erőszakolt, mint a jeles férfiakkal végzett beszélgetés. A jeles férfiak pedig mindig azt hiszik, hogy pódiumról szónokolnak. Öreg frázisokkal dobálóznak. Az egyszerű komáromi munkanélküli pedig nem szépíti a beszédjét ,nem is diskurál folyamatosan, — amit azonban mond, az mind van olyan éidekes. hogy feljegyezzük példaképen az utókor számára. Fentjelzett munkanélküli fiatalember be-betéved néha hozzánk, hol jobb ruhában, hol rosszabban s előadja az ő kis világának mindennapját, a haverek dialektusában. Mindenféléről beszélgetve, fölkapja végül a kérdést: hogy telik el a komáromi munkanélkülinek egy napja? Krákog egyet s elgondolkozik. — Hát, nízze: égisz nap szídölgünk, keressük a munkát. Komáromban általában most nem sok helyen vesznek föl kétkezi munkásokat, ahol azonban felvesznek, ott tízszer annyi a jelentkező, mint ahányat felvennének. Reggel hatkor már ott állunk az Apátyi szigeten, ahol a Vágót szabályozzák s ahol a bagger dolgozik. A földet kiássák s viszik a töltés számára. Hát itt állunk reggel s várjuk, hogy felvegyenek. A munkavezető a mérnökhöz, a mérnök a műnké vezetőhöz küld. Ennél fogva ide-odasétálünk, míg valakit felvesznek, mert három parti indul: hatkor, hétkor és félnyolckor. No, mikor a Szúnyog-csárdánál kijárkáltuk magunkat, elmegyünk a Vághídhoz, ahol a Lana-cég hajót épít a parton. Itt is kell egy-két munkás, de ha itt se keltünk, akkor megyünk az Angliába a parkkövezéshő. Hajnaliul szídölgünk. A kikötő nem ad munkát, ott csak tataroznak most, uszály nem érkezik, a daru is szünetel. Ki van az ember mérgibe, erre-arra elkószál, hallgassa a másiktól, hol lehet felvétel. Később kéntelen hazamenni, de otthon sincs maradása, gyün-megy, kiáll a sarokra, politizál, vár valami kis alkalmi mun- Kát, hátha valahol valami vau — Hogyan ebídölünk? Hát az valahogy kikerül, akárhogyan. Blokkért dolgozunk a cigánymezőn, meg az uccákon, közbe az ember líg-lóg ideoda, este meg elmegy igen olcsó pénzért a moziba. Kettőnket engednek be egy koronáért, ha van hely. Az ember kártyázni nem tud, »sehol meg nem jelenhet«, mert nincs is mulatság. Lakásunk, az van bejelentett. Most jött haza egy csomó kiszolgált katona, de azok is csak támbolognak. — Az ember rászokik az utazásra, így hál sokan elmentek Nyitrára gyalog, hogy majd onnan Franciaországba mehessenek, de visszajöttek, noha az idegenlégióba is beiratkozna az ember szívesen. Pozsonyban is jártam munkát keresni, de ott sincs. Azt felelték, hogy majd írnak. Maga elé néz az ember. Egyideig tűnődik, aztán befejezi: — Hát ez az életünk. Az ember támbolog a városban. így aztán vannak, akik el-elkövetnck egy kis »balhét«. s abból kell megélniük. Már, akit rajta nem csípnek. Mert nehéz üzlet ez is uram... — Áthelyezés. Bocent Jánost, asomorjai adóhivatal titkárát Dunaszerdahelyre helyezték át ellenőri minőségben. Helyébe Fábián József került a szerdahelyi adóhivatalból. — Halálozás. Halmi Béla, néhai Halmi Béla dr. somorjai ev. lelkész fia, 17 éves korában Békésgyulán hirtelen elhunyt.
