Komáromi Lapok, 1933. január-június (54. évfolyam, 1-51. szám)

1933-05-13 / 38. szám

4. oldal. »KOMAROMI LAPOK« 1933. május 13. Fekete Zsoltár. Irta: Kossányi József. Ti nem tudjátok mi a falu. Csak mondjátok: erő, dal, szépség, mondjátok: tulipán, rozmaring, muskátlis ablak, mondjátok: szántás, vetés, friss csikónyerítés, mondjátok: menyecske, gémeskút, fonó, szüret, mondjátok: aratás, lakodalom, búcsú, gulyás, paprikás és nyelvetek csámcsog furcsa, mesés Íztől. Én itt születtem, én itt élek benne... Ismerem a lelkét (Ő szülte enyémet) és zúgom bús, komor zsoltárosként: fuldoklunk munkában, könnyben, babonában, fuldoklunk éjben, szitokban, káromlásban, fuldoklunk átkos, emésztő paráznaságban ... Pipacs, szarkaláb virít a parton, az utak mellett erdők lobognak; virágos dűlők, mint szerelmes ének futnak a falu szivébe; látjátok ezt és mondjátok: — Szűzi, édes álom, bukolikus idill, csilingelő mese-bárányok, napsugár, dal, virágmezők, akácosok fehér kendőt lobogtatnak — s örültök, kápráztok, lelkendeztek, mert nem tudjátok, hogy élő temetők fölött jártok, mert nem látjátok mennyi itt a kín, mennyi itt az egymástmarás, kigyó-béka, mennyi itt a piszkos ágy, kenyértelen asztal, gyermektelen bölcső, meddő, beteg asszony .. . Kaszák pengenek, pacsirták dalolnak, piros rokolyák virítanak a határban szerte; arra jársz kényelmes hintón, gyors autón látod ezt és mondod: munkás, erős népség, vidám, arató akrobaták, óh falu, szűz falu, munkás falu, giling-galang ... És csemcsegsz és hencegsz benn a városban tükrös kávéházban s pontylelkű barátod naiv, nyálkás magad mesékbe ámítod ... laiMHgaaBBasKssíSEisggBaBwgagBWMBiaaBSiBia^^ A városi szegények ellátása 242 szegényt gondoz ebben az évben a város Kóborlások a Szahara sivatagban (Tízezer kilométer vizen és szárazon.) VIII. A végtelen szenvedések emlékei. — A rejtelmek földje. — Amikor a királyt várják — Zászlódisz a Szaharában. — Öntöző, autók a homoksivatagban — A legrégibb piramis tövében. — Mariette basa, a nagy egyiptológus. — Az Ápisz bikák kata­kombái. — A márványkoporsó óriások — A szentállatok. — Oziris, a holdisten. — Séta a homoksivatagban. — Amikor kőben botlik meg az ember. — Nem szabad bemenni. — A ma­gyarok lázadása a homoksivatagban — Kábel a homok alatt. — Fuad király és a magyarok. — Végre megjött a királyi üzenet. Komárom, — május 12. Komárom, — május 12. A város szegényügyi bizottsága a napokban tartotta ülését, amelyen Igó Aladár dr. rendőrkapitány, előadó is­mertette a városnak az 1932. évben a szegények gondozása és ellátása tekin­tetében végzett humánus munkáját. Az elmúlt évben összesen 200 egyént ré­­sesitett a város havi 50 korona segély­ben. Ezek valamennyien elaggott, mun­kaképtelen, vagy valami súlyos beteg­ségben sínylődő szegények voltak és a részükre kiosztott segély 119.300 koronát tett ki. Ezen felül a városbiró utalványára pillanatnyi segély cimén 2713 koronái fizetett ki a város több szegénynek. A koldulás megváltása cimén 9192 K folyt be a város pénz­tárába, amely összegből azok a kol­dusok kaptak segélyt, akik akár öreg­ségüknél, akár betegségüknél fogva nem voltak képesek a koldulással kö­­nyöradományokat gyűjteni. A segélyezettek közül a múlt évben 21-en haltak meg. A megmaradt se­gélyezettek mellé most 74 uj kérvé­nyező jelentkezett havi segély elnye­rése végett, amelyet a szegényügyi bi­zottság letárgyalt és ezek közül negyven kérvény figyelembevételét javasolja a tanácsnak. A tanács 42-re emelte föl a segélyezendők folyó évi számát. Amennyiben a képviselőtestület ezt a javaslatot elfogadja, ebben az évben 132 600 koronát fognak fordítani a havi segélyekre. A segélyben részesülő szegények télen a városi népkonyhá­ban ebédet is kapnak. A város Zámory-uccai szegényházá­ban 32 szegénynek ad lakást. Ezek a szegénynek is hozzátartoznak a város közsegélyezettjeihez, ezek a tél folya­mán nemcsak a népkonyha részéről jutottak élelmezésig hanem a város fűtőanyaggal is ellátta őket, a járási hivatal által kiutalt segélyből pedig burgonyát és lisztet kaptak. A város nyilvántartja ezeken kívül azokat a segélyezetteket is, akiknek az állam utal ki aggkori segélyt. Ezek 268-an vannak Komáromban és az államtól szintén havi 50 koronában részesülnek. ítlffffll'IWIMBMBMWMBM—— — Áthelyezések. Csillag Jánost, a dunuszerdahelyi járásbíróság tisztvise­lőjét felettes hatósága Vágujhelyre, a Dunaszerdahelyről nemrég elhelyezett Szokol Istvánt Galántáról Dunaszerda­­helyre hélyezték vissza. — Nagy tűzvész pusztított a ko­máromiak kedvenc kiránduló helyén, Dunaalmáson, ahol Lévay Ferenc és Harcsa János udvarán csaptak föl elő­ször a lángnyelvek. Bár az ottani tűz­oltóság példás gyorsasággal jelent meg a tűz színhelyén, a nagy szélben a tűz átterjedt öt szomszédos udvarra és ha­talmas tűz keletkezett, amelynek leküz­désére az ottani tűzoltóság képtelen lett volna, segítséget kértek a szom­szédos községektől és hamarosan meg­jelentek Neszmély, a neszmélyi tégla­gyár, Siittő, Szőny tűzoltói és Komárom tűzoltósága a hatalmas motoros fecs­kendővel és igy aztán hamarosan si­került a tüzet, amely hét ház udvarán lángolt, elnyomni. A tüzet valószinüleg gyújtogatás okozta. — Nagy magyar kerékpárver­seny. A Magyar Kerékpárszövetség nagy kerékpárveisenyt rendez, amelyen a magyar résztvevőkön kivül francia, német és olasz résztvevők is benevez­tek. A verseny junius hó 28-án kez­dődik és az ezer kilométeres ut öt napig fogtartani és főbb állomásai Pécs, Szombathely, Komárom és Budapest. Saját tudósítónktól. Szahara! Erre az egy szóra mennyi emlék jut eszünkbe! Amit csak köny­vekben olvastunk, mozikban, képekben és rajzokban láttunk erről a rejtelmes földdarabról, az a sok kaland, élet­­veszélyes utazások, szenvedések, azok mind eszünkbe jutnak ... Sose hittem volna, hogy én valaha öszvérfogaton, teveháton, gyalog és végül autón fogok barangolni ebben a rejtélyes sivatag­ban, amelynek minden részét, minden rejtekét ma sem ismerik. A régi álom valóra vált, három napot tölthettem a sivatag szélén, Cairóban és onnét többször berándultunk a végtelen ho­moksivatagba, Szélessége 1500 km, hossza mintegy 6500, területe 8,897.000 négyzet km. Furcsa alkotása ez a földnek, végtelen homokterületek, ki­száradt agyagföldek, áthidalhatatlan éles sziklahegyek, kőtörmelékkel tele­szórt terraszok váltakozva terülnek el benne, itt-ott oázisoktól tarkítva. A Szaharának a keleti része, a Libiai sivatag, amelyben mi jártunk, a leg­kietlenebb. Végtelen homoktenger bo­rítja, amelynek egyes részei a tenger színénél is mélyebbek vannak és a tengervíz odavezetésével viz alá lehetne süllyeszteni. Hogy ebben a sivár homok­­sivatagban igen sok az egyiptomi em­lék, a piramisok, a masztabák, a szphynxek, a faraószobrok, fényesen bizonyítja, hogy az egyiptomiak idejé­ben ez nem volt sivatag, hanem buja növényzettel bevont paradicsom, de az egyiptomi műveltség hanyatlásával megszűnt a sivatag tovaterjedését meg­­gátló növényzettel, erdőkkel, vizekkel való védekezés és a régi paradicsomot is elnyelte a homok. A sivatagok ugyanis, ha nem védekezik az embe­riség, tovaterjednek, amint ezt világ­hírű magyar tudósunk, Stein Aurél „Homokba temetett városok“ cimü munkájában megirta. Olyan gigászi építkezések, aminők a piramisok, a Szphynx, nem is létesíthetők forró homoksivatagban. A gizei piramisok környékén lehet látni, ahol a szél a homokot elhordta, hogy az altalaj szikla. Csakis igy képzelhető el,, hogy a piramisokat jól meg tudták a szikla­talajon alapozni. Homokra építeni le­hetetlenség lett volna. Maga a hatal­mas Szphynx is a földből kiálló szik­lából van kifaragva. Ez a végtelen sivatag nevét a Sza­­chara nevű piramistól vette, amely a Libiai sivatag szélén áll Ez a legrégibb egyiptomi piramis. Neve tulajdonkép­pen Szókar-Ra és az alvi ág memfiszi istenével áll összefüggésben. Meghatva álltunk ez ősrégi piramis lábánál, amely eltérően a gizehi és a többi piramisok­tól, lépcsőzetes és nem volt sima la­pokkal fedve. A tni ottlétünkkor éppen az olasz király volt Egyiptomnak vendége és a Szahara útjait két oldalt sűrűén betüz­­delték olasz zászlókkal, a homok utak­ról egyiptomi napszámosok a legkisebb kövecskét is elgereblyézték és ami még nem történt meg a nap alatt, hatalmas öntözőautók bőven ontolták a szomjas homokutakra a vizet. Mi idáig autókon jöttünk, de egy rövid sétát gyalog is tettünk a süppedő éles homoksivatag­ban Séta közben egy kődarabban bot­lottam meg Fölvettem és kitűnt, hogy egy Ápisz bika szobrának a szarva töredéke volt. Természetesen mohó sietséggel dugtam zsebre és vitrinem­nek méltó büszkesége lett. A Szachara piramis közelében van­nak az egyiptomi szent bikák, az Ápi­­szok katakombái is, amelyeket Mariette francia világhírű egyiptológus fedezett fel. Az egyiptomi kormány érdemei elismeréséül előbb bejnek, majd basá­nak nevezte ki a világhírű tudóst, aki több piramis rejtekét találta meg egyéb régészeti sikerei mellett. Az egyiptomi muzeutn kertjében hatalmas emlékmű jelzi az egyiptomiak háláját iránta. Az Ápisz bikák az Ozirisz, a holdisten kul­tuszával voltak szoros kapcsolatban, ezek a bikák voltak Ozirisz élő meg­személyesítői, tehát istenként tisztelték azokat. Ha egy ilyen szentállat kiadta a páráját, isteneknek kijáró tisztelettel temették el. Aki látott már embermu­­miát és visszagondol a múmia begön­­gyölésére és az egymásba rakott ko­porsó sorozatra, az elképzelheti, hogy mekkora szarkofág kell egy ilyen jól tartott, kifejlődött bika hullájának. Egy­­egy ilyen márványkoporsó akkora, mint egy kisebb fdlusi ház. Ezeknek a ko­porsó óriásoknak földalatti katakom­bákat építettek és a katakombák folyo­sójából jobbra, balra nyílnak azok a hatalmas fülkék, ahová a bikakoporső­­sókat elhelyezték. 160 ilyen bikakopor­sót falábak eddig. A márványkoporsók oldalai kivül, belül hieroglifekkel van­nak televésve. Itt van megörökítve Egyiptom hiteles története. E gigászi munkát igénylő katakom­bába hatalmas pincetorok vezet le a sivatagból. Amikor leértünk és a vas­rácsos kapun be akartunk menni, az őr azt mondotta, hogy nem lehet, mert minden pillanatban várják az olasz ki­rályt és a nagyközönség nem mehet a mai napon oda be. Madách Az ember tragédiájának egyiptomi jelenetében nem jajdulnak úgy föl a rabszolgák, mint ahogy mi erre a hirre. Itt vagyunk a csodák ka­pujában és nem mehetünk be. Réme­sen bosszantott bennünket a dolog és hangosan zúgolódni kezdtünk és a vezetőinktől köv teltük, hogy vala­hogyan igazítsák e! a dolgot. Valósá­gos magyarok lázadása volt ez ott benn a sivatagban. Végre is a vezetők jobb be áfásra jöttek és azt mondták, legyünk türelemmel, majd telefonálnak Cairóba, Fiiad király kabinetirodájába, hogy engedjék meg a magyaroknak még az olasz király látogatása előtt megnézni a katakombákat — Mit mesélnek ezek itt nekünk — törtem én ki —, innét a sivatagból akarnak telefonálni ? A vezetők azonban nem hazudtak. A katakomba közelében volt egy lapos­­tetejü sivatagi csárda. Annak egyik sarkában volt a telefon fülke. De hol a telefonhuzal? A huzal kábelszerűén a homoktengerben van beágyalva, mert telefonpóznát úgyis kidöntené a szél. Ügy látszik, Fuad király kabinetirodája rokonszenvez a magyarokkal, mert megjött a telefonüzenet, hogy a ma­gyar csoportnak még meglehet nézni a katakombákat.- Éljen Fuad egyiptomi király, a magyarok barátja — hangzott föl har­sányan az örömrivaigás — és pár perc múlva már kis gyertyácskával a kezünkben leszálltunk a sejtelmes ka­takombák misztikus mélyébe. Dr. B. J. If ennék Jé karban lévő berékp irt @ivam es tenosise * legjeiiö n**ysr tápéi « Komáromi Lapokat

Next

/
Thumbnails
Contents