Komáromi Lapok, 1933. január-június (54. évfolyam, 1-51. szám)
1933-05-13 / 38. szám
»KOMÁROMI LAPOK« 2 olchi tiísdk az államellenes és elégedetlen alkalmazottaktól. Ezeknek a tisztviselőknek azonban kivételes politikai áttekintő képességgel kell birniok, nemcsak erélyeseknek kell lenniük és tekintéllyel rendelkezniük, hanem arra is alkalmasnak kell lenniök, hogy különféle uton-módon jussanak el a célhoz. Krofta miniszter szerint a revíziónak következménye vagy háború, — vagy újabb égbekiáltó igazságtalanság. Dr. Krofta meghatalmazott miniszter, Benes dr. külügyminiszter helyettese a cseh bölcsészeti fakultás nagytermében előadást tartott a kisantant újjászervezéséről. Előadásában kijelentette, hogy különös fontossággal bir a kisantant védekező ténykedése a jelenben egyre erősbödő revizionista mozgalmakkal szemben. Nemcsak a békeszerződésekről van szó, hanem az egész uj európai rendről. Krofta véleménye szerint a nemzetközi igazságosság egyáltalá-Léva városában vasárnap tartja a magyar nemzeti párt országos nagygyűlését, amelyen a párt az aktuális politikai kérdésekkel foglalkozik és állást foglal mindazokban az ügyekben, amelyek a párt és a magyar nemzeti kisebbség életét és helyzetét közelebbről érintik. A naggyűlés, az előre látható jelekből ítélve, rendkívül látogatott lesz és impozáns módon fog megnyilatkozni azon a magyar egység. A lévai naggyűlésen Szent-Ivány József pártvezérrel a párt valamennyi törvényhozója meg fog jelenni, a pártvezetőség teljes számban jelen lesz és mindakét kerület körzeteinek nagyszámú képviselete érkezik a nagygyűlésre. A magyar nemzeti párt ez országos naggyűlésén megjelennek a történelmi országok német ellenzéki pártjainak, az országos keresztényszocialista pártnak, a szepesi német és a magyar nemzeti munkás és földmíves pártnak törvényhozói, illetve képviselői. Május 13-án, szombaton délután 2 Józsi. Irta Csathó Kálmán. Éppen valami sürgős munkám volt, amit reggelig el kellett végeznem, estére pedig meg voltam híva vacsorára. De addig még volt négy órám, reméltem hát, hogy addig elkészülhetek és nem kell az egész éjszakámat feláldoznom. Ez persze csak úgy lett volna lehetséges, hogyha egész délután zavartalanul dolgozhattam volna. Becsengettem a szobaleányt: — A telefont vigye ki, kérem és akárki keres, nem vagyok itthon. Látogatót pedig be ne eresszen senkit!... Érti? Senkit a világon! Nekiültem a dolognak, de éppen csak, hogy egy kicsit belémelegedhettem, mikor az előszobában hirtelen zaj támad, hangos szóváltás, majd felpattant az ajtó és belépett Józsi, és rámmutatva diadalmasan kiáltotta a magából kikelt képű szobaleánynak: — Na látja, hogy itt ül! Mondtam én, hogy engem nem lehet becsapni, Máskor fiam, jobb, ha meg se próbálja!... A leány fülig pirosán válaszolt: — Nekem azt parancsolta a nagyságos úr, hogy ne engedjek be senkit!... — Hát persze, hogy azt parancsolta! — felelte Józsi. — De azt már tudhatná, fiam, hogy én kivétel vagyok. Nekem, az én számomra a nagyságos úr mindig itthon van! Ezt tanulja meg! Nem igaz? — fordult hozzám. — Ugy-e nekem mindig itthon vagy? — Kivéve, ha csakugyan elmegyek hazulról! — morogtam. — Mint például most! Meghökkenve nézett rám: ban nem követeli meg a szerződések revízióját. Benesnek szemére hányták, hogy a revízió gondolatát nem utasította vissza kellő eréllyel és hangsulylyal. Krofta megjegyzi, hogy a felelőssége tudatában levő külügyminiszter a revízió teoretikus gondolatát, ahogy ezt a népszövetségi paktum 19 szakasza megengedi, eleve el nem utasíthatja. A külügyminiszter azonban megjegyezte, hogy erre még nem érkezett meg az alkalmas pillanat és még sokáig nem is fog bekövetkezni. Revízió csak az érdekelt államok hozzájárulásával volna elgondolható. Csehszlovákia részéről a hozzájárulás soha nem várható. Azzal, hogy mi rendíthetetlenül védjük államunk területét — mondja Krofta — és mindenféle revízió ellen vagyunk, nem veszélyeztetjük az európai békét, hanem ellenkezőleg jó szolgálatot teszünk annak. Mert bármilyen revíziónak a következménye vagy egy háború, vagy egy újabb égbekiáltó igazságtalanság, vagy pedig mindkettő volna. órákor a párt elnöksége tart előértekezletet, délután h órakor országos pártvezelőségi ülés lesz a református iskola nagytermében. Este fél 9 órakor a Lévára érkezett törvényhozók tiszteletére a lévai pártszervezet ünnepi vacsorát rendez. Május lí:én, vasárnap délelőtt 10 órakor a városi szálló nagytermében kezdődik a naggyűlés, amelyen Szent- Ivány József pártvezér beszámol a politikai helyzetről, mig a törvényhozói és vezető tagjai különböző aktuális kérdésekről tartanak előadást, így Törköly József dr. nemzetgy. képviselő elnöki megnyitót mond, Szilasy Béla dr. szenátor a mezőgazdasági kérdéssekről, Koczor Gyula kerületi elnök a kisiparról, Holota János dr. nemzetgy. képviselő a munkásságról, Jaross Andor tartgy. képviselő a párt ifjúsági mozgalmairól, Giller János dr. tartgy. képviselő egyházpolitikai kérdésekről, Sörös Béla teol. igazgató kulturális kérdésekről, Salkovszky Jenő dr. tartgy. képviselő a tartománygyűlésről, Vuko— Hogy érted ezt? — kérdezte sértődésre készen. Intettem a leánynak, hogy' kimehet, Józsinak meg azt feleltem, látva, hegy a szeme már kezd vérben forogni: — Sehogy! Ülj le! örülök, hogy látlak!... Ámbár tagadhatatlanul sürgős dolgom lenne, de azért pár percig... Az arca kisimult. Leült és kivett a dobozból egy szivart és gondolkozva vágta le a végét. — Nagyon fontos dologban jöttem hozzád! — szólott. — Fontos és sürgős dologban! Azt akarom, hogy nyugtass meg!... Érzem, ha nem beszélnék ma veled, nem 'tudnék aludni az éjszaka!... Arra gondoltam, hogy én pedig akkor nem fogok aludni, ha Józsi beszél velem, mert kénytelen leszek éjjel dolgozni. Ezt azonban nem mondtam meg, csak sóhajtottam, belenyugodva a megváltozhatatlanba. — Miről van szó? — kérdeztem aztán. — Vagyis kiről? — Bertáról! — felelte Józsi. — A feleségemről! — Beteg? — kérdeztem. Józsi legyintett és önzetlensége szép példájaként azt felelte: — Bár inkább beteg volna! — Szent Isten! — mondtam. — Hát mi a baj? Összevesztetek? — Még nem! — rázta a fejét Józsi. — Éppen azért jöttem előbb hozzád! Barátom! Én... én... nem tudom, mit gondoljak... — Miről? Beszélj világosan! Mi történt? — Kérlek, — mondta, — történni éppen nem történt semmi nevezetes... Csak... Tudod, az ember gondolhat mindent!... Ezt is, azt is! Végre egy nővel nem lehet tisztában soha senki! vies István dr. Szlovenszkó autonómiájáról és Fodor Jenő a szövetkezeti önsegélyről tart előadást. A naggyillés egyik pontját a tisztújítás és az országos pártvezetőség válassztása képezi IFollinus Árpád 1863-1933. Széles rendet vág a halál a komáromiak soraiban és nem fogyunk ki már régóta azoknak búcsúztatásában, akiknek emléke ehhez a földhöz fűződik. Most Follinus Árpádot siratjuk el, aki születése szerint nem volt komáromi, de emléket mégis itt épített magának, még pedig ércnél is maradandóbbat. 1899. évben Komáromban súlyos események történtek. A városnak árvapénztárában esztendők során átfolyó sikkasztások kerültek napfényre. A sikkasztásnak az akkori főispán, néhai Sárkozy Aurél elnökletével tartott pénztárvizsgálat alkalmával Komárom város fiatal alszámvevője Alapy Gyula jött nyomára, aki ezt a gyanúját nyomban közölte az akkori polgármesterrel, Tátray Józseffel, mire együtt mentek el a Komáromi Első Takarékpénztárba, ahol lesújtó valósággá vált a kezdődő gyanú, mivel a takarékpénztárból kivett pénz a gyámpénztári naplóban bevételben elszámolva nem volt. A vádlott pénztáros súlyosan bűnhődött visszaélései miatt s álig egy év lefolyása után a börtönben fejezte be életét. A város tisztviselő karában pedig nagy' változások történtek, Domány János lett a polgármester, aki a legmodernebb alapokon szervezte meg a számvevőséglet s laz újjászervezett számvevőség vezetésere Follinus Árpádot neveztette ki főszámvevőnek, miután Alapy Gyula megvált a városi szolgálattól. Follinus Árpád akkor Szatmárvármegye szolgálatában állott, mint vármegyei alszámvevő. Az ő idejéhez fűződnek a városi költségvetéseknek és zárszámadásoknak európai formájú kiadványai és ekkor alakult át Komárom város is a kis vidéki városkából modern várossá. Polgármestere megoldotta a csatornázás és a vízvezeték ügyét, de — sajnos — egy szavazattöbbséggel közvilágításul nem az akkor feltörekvő villanyt, hanem a gázvilágítást vezette be. Akkor épült a város dunajobbparti részében a Éreztem, hogy, ha ez így folytatódik éjfélig se leszünk készen. Máskép próbálkoztam. — Azt hiszed, hogy udvarol neki valaki? Hevesen vágott közbe: — Nem, nem! Arról szó sincs!... Azaz, hogy éppen... Nem! Nem ez! A fordítottja! Az illető maga jött el hozzám... Mert... Hát szóval, én most már igazán nem tudom, mit gondoljak! Vállat vontam: — Egy szót sem értek az egészből! És ha csak azért jöttél, hogy én találjam ki, hogy te mit gondolj, vagy ne gondolj, akkor igazán nem tudok rajtad segíteni. Mondj el elejétől végig mindent! Pontosan! Onnan, hogy hogyan támadt fel benned ez a gyanú?... Közbeszólt ismét, ideges, méltatlankodó hangon: — Gyanú? Na már kérlek! Bertához nem fér a gyanúnak még az árnyéka sem!... — Hát nem gyanú!... Kétség?.,. Vagy tudom is én, mi?! Nyugtalanság! Mert azt mondtad ,azért jöttél, hogy nyugtassalak meg! Vagy nem azért jöttél? — De! — felelte vontatottan. — Tulajdonképpen azért!... Csak tudod, most, mióta itt vagyok, magam is kezdem látni, milyen ostobaság az egész! Nem is érdemes elmondani!... — Hát akkor meg... Ne haragudj, de annyi a dolgom!... És ha nem sürgős, nagyon leköteleznél, ha most dolgozni hagynál... — Igen, igen! — felelte gyorsan. — Csak, tudod, azért mégis!... Mert most, hogy itt ülök, szemtől szembe veled, érzem ugyan, milyen ostobaság ez, ami idehozott, de ha elmegyek innen, anélkül, hogy kibeszéltem volna ma1933. május 13 Frigyes főheroegi- lovassági laktanya, amelynek ma senki sem akarja kifizetni az árát, felépült a közkórház is és mindez! betetőzte a főgimnázium. Mindezekben Follinus Árpádnak és számvevői gárdának is nagy része és nem csekély munkája volt. Ezek mellett Follinus ráért másra is. Az 1900. év nyarán a dunajobbparti katonai gyakorlótéren az akkori városi sportkedvelő fiatalság nagy labdát kezdett rugdosni és itt született meg a futball sport, amelyhez harminc esztendőnek annyi érdekes emléke fűződik. Follinus verekedte ki a mai »ráckert«-nek elnevezett területet, mely akkor elhagyott temető volt és abból egész kis paradicsomot csinált. A Komáromi Football Club, a mai népszerű KFG első elnökét tisztelhette benne, aki az azóta tragikusan elhunyt Beliczay Endre állami mérnökkel, utóbb a lelkes sportférfiúval, Höltzl Gyulával az egyesületet alapjaiban erősítette meg. Follinus Árpád akkor még legényéletet élt és a városi árvaházban lakott. Meleg barátság fűzte az ugyanabban a házban lakó Bíró Gyula polgári iskolai tanárhoz. A háború utolsó évében nyugalomba vonult és előbb a mai Magyar-Komáromban hivataloskodott, majd Győrszentmártonban vállalt hivatalt. 1912-ben kötött házasságot feleségével, Darnay Margittal, akivel boldog és megértő házaséletet élt, melyből három kis gyermeke: a most árvaságra jutott Klári, Hermin és János születtek. Follinus Árpád Magyar-Komárom sz .kir. városnak volt a nyugdíjasa és Budapest mellett, Albertfalva-Kertvárosban csendes visszavonultságban éldegélt Ids családjával. 70. évét is betöltötte, de az elmúlt hetekben veszedelmes betegség támadta meg a fején támadt rosszindulatú daganat alakjában, melyet operálni nem sikerült. Csendes apátiában várta a halált, mely a vérmérgezéstől elgyengült szervezetet mégis csak leterítette. Elhagyta szeretteit, hitvesét, akivel 20 évig a legteljesebb boldogságban élt és árváit, akik annyira szerették. Temetése kedden, május 9-én ment végbe Budán, a farkasréti temetőben. Komáromban is meggyászolják ezt a sokaktól szeretett, rokonszenves férfiút, aki ebben a városba beoltotta a sport rajongó szeretetét. Emléke itt él alkotásában és annak történetében neve minden időkre beírva marad. (y) gam, tudom, megint rám fog jönni ez az izé,., idegesség... és... Jaj! Kedves barátom!... Ne haragudj, de kimondhatalanul... Hát igen!... Nem vágjuk nyugtalan, mert hiszen arra nincs okom! A világon semmi okom sincs! De bosszant! Érted? Bosszant! Eg a a helyes szó! — De mi bosszant? Beletelt egy óra, amíg Józsit nagy nehezen rá bírtam venni, hogy végre elmondjon mindent. De még akkor is szinte harapófogóval kellett kihúzni belőle minden szót. — Először is, ki az az illető? Becsületszavamat kellett adnom, hogy nem mondom meg senkinek, és főleg, hogy az illető előtt nem árulom el, hogy valaha is hallottam a dologról, legfőbbképpen pedig, hogy tőle, Józsitól hallottam. Akkor megmondta végre a nevét: — Kerekes Péter. — Kerekes Péter? — képpedtem el. — De hiszen... — Elkezdtem nevetni. — Engedj meg, Péter nagyon csinos és kedves fiú, de az azért soha se jutott volna eszembe, hogy akármiféle asszonyhistóriában szerepet tulajdonítsak neki... Péterben van valami... valami naívság, vagy... Józsi bólintott: — Maflaság! Van! Határozottan! Van! — De hát akkor?... Hogy jut eszedbe mégis? — kérdeztem. Nagyot sóhajtott: — Szóval te se képzeled? Bertára gondoltam, a Józsi feleségére. Erre a nyugtalanvérű, érdekes, furcsa teremtésre, akinek a szikrázó szeme és a forró hangja, a széles álla és a ritmikus járása első pillanatra démont sejtettek ugyan, de akitől az A magyar nemzetipárt nagygyűlése Léván. — május 12.
