Komáromi Lapok, 1933. január-június (54. évfolyam, 1-51. szám)
1933-05-13 / 38. szám
1933. május 13. »KOMÁROMI LAPOKc 3 oldal. Tizenhat dalegylet hatszáz dalosa vesz részt a díszhangversenyen. Komárom, május 12. A Komáromi Dalegyesület hetvenéves fennállásának évfordulóján rendezendő jubileumi ünnepéllyel kapcsolatban Komáromban megtartandó országos dalosünnepélyre nagy lendülettel folynak az előkészületek. A különböző bizottságok lelkesedéssel buzgólkodnak azon, hogy ez az ünnepély a szövetség állal rendezett eddigi ünnepélyekhez teljesen méltó legyen és rendezés dolgában minden támasztható igény kielégítést nyerjen. Az idei Pünkösd kettős ünnepe nagyszabású kullureseménnyel lesz egybekötve s a Csehszlovákiai Magyar Dalosszövetség életében is kimagasló eseménynek Ígérkezik a komáromi dalosünnep. Tizenhat dalárda vesz részi a díszhangversenyen, ezek között két vegyeskar is szerepe] és közreműködnek Szlovenszkó legjobb és elismeri dalostestületei, köztük három jeles munkásdalárda és három gazdaénekkar. Az országos dalosünnepély résztvevői: Pozsonyi Bartók Béla Dalegylel vegyeskara, Losonci Magyar Dalegylet, Rimaszombali Magyar Dalegylel, Lévai Dalárda Férfikara, Lévai Dalárda Vegyeskara, Lévai Keresztény Munkásdalárda, Nyitrai SzMKE Dalárda, Érsekújvári Vasasok Dalegylete, Érsekujvári Gazdadalárda, Dunaszerdahelyi Dalegylet, Garamsallói Ref. Gazdaénekkar, Csal lóközar anyosi Gazdaénekkar, Komáromi Kath. Egyházi Énekkar, Komáromi Egyetértés Munkásdalárda. Komáromi Zsidó Egyházi Énekkar és a Komáromi Dalegyesület. A közös karokban (500 dalos vesz részt Simkó Gusztáv országos karigazgató vezetése mellett. A hangversen}' magas színvonalú műsorán valamennyi dalárda külön számmal is szerepel, hogy működésükkel bemutassák a magyar dalkultura művészi fejlődését és nívóját. Az ünnepély, mint már jeleztük, a Dal egyesük'! díszközgyűlésével kezdődik a Dalegyesület nádor-uceai színháztermében Pünkösd első ünnepén, június 4-én délelőtt 11 órakor a zászlók alalt felvonuló vendégdalárdák jelenlétében. A díszközgyűlés keretében avatja fel a jubiláló egyesület most ember, ha a hűvös mondatait hallgatta és tudta róla, hogy öt deka borjúhús miatt milyen jelenetet képes rögtönözni a szakácsnővel, bocsánatot kért gondolatban. Berta és Kerekes Péter? Ugyan kérem... Hogy egy ilyen asszony, egy ilyen nemes acél szikrát fogjon, ahhoz legalább is kovakő kell, nem pedig egy akármilyen, földről fölszedett, puha göröngy!... Ámbár?... Ilin? Maga Józsi se volt úgynevezett nőhódító típus. És a Berta leánykori nagy szerelme, az, akitől Józsi elhódította annak idején, az se igen dicsekedhetett más sikerekkel... Igaza van ennek a Józsinak: az ördög tud az asszonynépek gusztusán eligazodni!... Hanem azért persze csak azt feleltem neki, ha nem is sok benső meggyőződéssel : — Nem képzelem! Ezt igazán nem képzelhetem!... Csak mégis szeretném tudni, hogy hogyan jutottál erre a gondolatra? Nagy nehezen végre kinyögte: — Tulajdonképpen sehogy!... Csak úgy!... Maga Kerekes vezetett rá... — Hogy-bogy? — Úgy, hogy feljött hozzám és megkérdezte, nem tudom-e, Berta miért haragszik rá? — Nem értem! Mondd el hát részletesen. — Semmi! Ez volt! — Na és te megkérdezted Bertát? Elkomorodoll az arca: — Meg! Azaz nem egyenesen. Csak úgy. kerülővel! Szóbahoztam neki Kerekest. — Na és Berta? — Elkezdett nevetni. Aztán meg azt mondta, rájött, hogy Kerekes buta ember, akivel nem lehet dolgozni. Tudbeszerzelt gyönyörű fehér selyem egyesületi lobogóját, melynek védnökéül sikerült Kovách Tihamérné úrnőt megnyerni, a felavató beszéd megtartására pedig Giller János dr. dalosszövelségi elnököt, a kitűnő szónokot kérte fel a Dalegyesület. Ugyanezen alkalommal a Dalegyesülel működőkarának 30 és 25 éves buzgó tagjait emlékéremmel dekorálja lel az egyesület elnöksége. Az új zászló megkoszorúzása, illetve felszalagozása után a zászlószegek elhelyezése következik, melynek befejezésével közebéd lesz. Este 8 órakor kezdődik a díszhangverseny, mely a sétatéren levő katonai lovardában fog lefolyni, amelyet a helybeli katonai parancsnokság Vodickrt ezredes előzékenységéből a hangverseny céljaira szives készséggel rendelkezésre bocsátott a dalosszövetségnek. A hatalmas helyiségben már több ízben volt nagyszabású hangverseny, így több éviizeddel ezelőtt a szentpétervári orosz opera kórusa tartotta a lovardában nagyszabásúi előadását, 1899. június 25-én pedig a Dunántúli Dalosszövetség kerületi fényes sikerű dalversenye zajlott le ebben a helyiségben. Hangverseny után a Dalegyesület kerti helyiségében táncmulatság lesz a Komáromba érkező dalosok tiszteidére, amely az ünnepélynek egyben zárószámát is képezi. Pünkösd második napján a Dalosszövetség tartja évi rendes közgyűlését a szövetségi dalárdák képviselőjének részvételével s Giller János dr. szövetségi elnök vezetésével. A Komáromi Dalegyesület jubileumi ünnepe már június 3-án, szombaton megkezdődik. Délután 5 órakor ugyanis a működőkar az elnökség vezetésével kivonul a református temetőbe, ahol az egyesület alapító-elnökének, Molnár Ádám főügyésznek sírját megkoszorúzza. Ugyancsak testületileg vonul fel a róni. kalb, temetőbe is, ahol az első karnagynak, Kopcczkij Ferenc zenetanárnak emléke élőit rój ja le a hála adóját. Este 8 órakor lampionos felvonulással a Klapkatéren Komárom városának ad a Dalegyesület szerenádot, amely alkalomniillik az »Orvosságot a szegény betegeknek egyletben Berta a női elnök és olt próbálta Pétert is belevonni a munkába, mert ennek sok összeköttetése van, de hát, amint Berta mondja, nem ment vele semmire... Egy kicsit gondolkoztam, aztán még egy kicsiL gondolkoztam és végül azt mondtam: — Én nem értelek téged, Józsi! Mi nyugtalaníthatott téged ebben a világos és egyszerű dologban? Mi az, amire megnyugtatást akarsz?... Nem értem! Péter maga mondja el neked naivul |ai dolgot, Berta clneveti magát a Kerekes neve hallatára... Mi a gyanús ebben? Min lehet itt fennakadni? — Nem! Fennakadni nem lehet! Én is azt mondom! Csak... Miért kellett Bertának ahhoz, hogy erre rájöjjön, olyan hosszú idő? És ha Péter nem bántotta meg, miért mégis, hogy nem áll vele szóba többet és még a köszönését sem fogadja rendesen? Mindezt azóta, hogy' odahívta egy délutánra, hogy a jövőévi programmot megbeszélje vele... Fülelni kezdtem: Hová hívta?... És kicsoda? Beszélj már végre egyszer világosan! — Ej no! Hiszen már elmondtaih. — fakadt ki türelmetlenül. — Ezt a Pétert egy félévvel ezelőtt én mutattam be Bertának, mert egy olyan em bért keresett, aki az egylet dolgait a minisztériumokban el tudná intéztetni... Egy darabig nagyon tetszett is neki, bár alig találkoztak, többnyire csak telefonon beszélték meg, amire szükség volt. Most aztán, nemrégiben őt is beválasztották a választmányba és attól kezdve minden héten összejöttek. Péter azt mondja, neki mai Csizmazia György városbiró üdvözli a Komáromba érkezett dalosokat lés a jubiláló egyesületet. A városháza elől a zászlóvédő lakása elé vonul a működőkar, ahol két gyönyörű énekszámmal köszönti Kovách Tihamérné úrhölgyet. Majd a rendező-bizottság székhelyére a Kultúrpalota parkjába vonulnak a dalosok,ahol a Dalegyesület karénekkel, a többi helybeli dalárdák pedig jeligéjükkel köszöntik a szövetség köztiszteletben álló érdemes elnökéi, Giller dr.-t. Tehát már az ünnepély előestjén is mozgalmas dalos élet fogja Komárom lakosságának hangulatát emelni, amely a másnapi ünnepélyek és dísz hangverseny során bizonyára fokozódni fog. A dalosszövetség tagjain kívül az egyes dalárdákkal nagyszámú vendég fog Komáromba érkezni, akikkel szemben a város közönségének vendégszeretete az ismert hagyományos melegséggel fog megnyilvánulni. Rendőri krónika. Az építési anyagok tolvajai. A komáromi rendőrség nagyobbszabásu tolvajiási ügyben folytatott le nyomozást és adta át a terhelteket a biró Ságnak. Egy szervezett tolvajtársaság hosszabb idő óta fosztogatta néhány komáromi cég raktárát s különösen építési anyagokban okozott nagy kárt. Felkeresték a Fried Jenő cég Erzsébet-szigeti raktárát s onnan mázsaszámra emelték el a cementet, a kátránypapirost, valamint ponyvákat és körfűrészt vittek el. A Fried Miksa cégnek a gázgyár melletti raktárát is fosztogatták,hasonlóan nagymennyiségű cementet és egyéb építési anyagot lopva el. Az anyagokat a külvárosi építtetőknek adták el olcsó pénzért. Meglopták Grünhut tolikereskedőt is és itt 1200 korona értékű tollat loptak, amelyet 100 koronárt adtak tovább. A rendőrség kinyomozta a tetteseket, akiknek vezére Sarina Károly volt, hozzácsatlakozott Kiss Ferenc, Kiss László, Lisz Rudolf, Otyepka László, akiket a rendőrség szintén kihallgatott. Ügyüket áttették a bírósághoz, hozzácsatolván az orgazdaságért feljelentettek iratait is. A vádlottak egyébként bevallották tettüket. Az ellopott anyagok egyrésze megtérült, kivéve azt, ami már be volt épitve. Az emberi szervezetnek tüzelő-anyagra van szüksége, hogy teste melegét megtartsa és, hogy munkát végezzen. A hőt kalóriával mérjük. A legfontosabb élelmiszerek kilogrammonként tartalmaznak: f 891 KALÓRIÁT 1560 KALÓRIÁT . ({) 2400 KALÓRIÁT vv 3860 KALÓRIÁT 4860 KALÓRIÁT 9000 KALÓRIÁT A legkiadósabb (100 % tiszta növényzsír) Ceres. — Nyugalomba vonulás negyvenévi szolgálat után. Bendekovics András magyar-komáromi pénzügyőri felügyelőt negyvenévi szolgálat után a magyar belügyminiszter nyugalomba helyezte és példás működéséért a legteljesebb elismerését fejezte ki. A komáromi pénzügyigazgatóság tisztviselő karának jelenlétében Jánossy Károly miniszteri tanácsos, pénzügyigazgató könnyekig megható beszédben vett búcsút úgy a maga és a tisztviselő társai nevében a nyugalomba vonulótól, aki megindultan mondod köszönetét. több különféle terve volt, amiket Berta nagyon helyeselt és éppen ezeknek a megbeszélésére egy délután meg is hívta őt is, meg a Laci feleségét, Miéit oda, hozzánk. Én persze nem voltam otthon, de Miéi sem jöhetett el, lemondott az utolsjó percben. Kerekes egyedül volt ott... — No és? — És?... Semmi!... Csak nem gondolod .hogy emiatt féltékeny lehetnék!.. Nevetséges!... — Hát persze! — bólintottam. — Különben is, nem csináltak titkot belőle!... Hiszen te tudtál a .dologról, úgy-e? — Tudtam! Hogyne tudtam volna! És Péter is elmondta utólag... — Mit mondott? Ezt szeretném tudni pontosan! — Azt mondta, hogy ott volt Bertánál, aki nagyon kedvesen fogadta, sokáig elbeszélgettek az egyletre vonathoz ódolgokról, Berta mindenben egyetértett vele, aztán... aztán a legjobb barátságban elváltak és, hogy... Hát ez az éppen! Hogy Berta azóta szóba se áll vele és a köszönését se fogadja! Kezdett bennem valami derengeni. — Na és, — kérdeztem, — te mit következtetsz ebből? Felkapta a fejét. — Mit következtetnék?... Semmit! — felelte mérgesen, majd éles hangon megkérdezte: — Miért? Te talán következtetsz valamit? A meggyőződés legmélyebb mellhangján feleltem: — Semmit alvilágon! Éppen azl beszélem ! Kicsit hallgattunk, akkor azl mondta Józsi: — Kerekes, amilyen barom, ezt mind elmondta nekem és végül azt kérdezte tőlem, mit gondolok, mivel bántotta meg Bertát, hogy az megharagudott rá... Persze azt feleltem neki, hogy fogalmam sincs róla! Mit felelhettem volna egyebet? Nem igaz? — Hát persze! — szóltam. — Csak az igazságot! Miféle igazságot? — kérdezte idegesen. Hát ezl, amit feleltél! — mondtam. Hja, vagy úgy? — szólott megnyugodva. — Igen! Megint hallgattunk egy sort, mielőtt újra megszólalt. Akkor azl mondta: — Mégis szeretném tudni, hogy mit gondolsz inast magadban erről az esetről? — Ugyan kérlek! — feleltem műbosszúsággal. — Ne nevettesd már ki magad! Nem is értem az egészet! Mit panaszolsz? Azt, hogy nincs okod panaszkodni? Hagyj engem békén és menj a pokolba! Boldogan elmosolyodott: — Igazán azt gondolod? — Felszedelőzködött és indult. Az ajtóból viszszafordult mégegyszer: — Azért ez a Péter mégis nagy marha! — szólt nevetve. De hirtelen elkomolyodotl és hozzátette: — Azaz, látod... éppen ez az! Mert... Na mindegy!... Mindenesetre nagyon köszönöm! Szervusz! Elment. Ma sem tudom, meg voll-e nyugodva, vagy nem. Vannak aszszonyok, akiknek az uráról sohasem tudhatja az ember, ők maguk sem!
