Komáromi Lapok, 1933. január-június (54. évfolyam, 1-51. szám)

1933-05-06 / 36. szám

6. oiU'l >KOMÁROMI LAPOK« 1933. május 6 Soós Károly ref. esperes ünnepélyes beiktatása. A komáromi református egyházmegye rendkívüli közgyűlésén állást foglalt a Dérer-féle iskolareform ellen Az Egyházmegye 100 000 koronát szavazott meg a Komáromban felállítandó ref. tanítóképző építési költségeire. Komárom, május 5. Ünnepi közgyűlésre gyűlt egybe a komáromi református egyházmegye május 4-én Komáromban, hogy be­iktassa Soós Kái'olyt, az egyházme­gye új esperesét hivatalába és az egyházmegye új tisztikarától és ta­­nácsbíráitól kivegye a hivatalos esküt. A rendkívüli közgyűlés a Jókai uccai ref. templomban folyt le, ame­lyet az egyházmegye alkotó és' képvi­seleti tagjain kívül igen nagy közön­ség töltött meg. A méltóságteljes ko­molysággal lefolyt beiktató közgyűlés igazán lélekemelő hatást gyakorolt a jelenlevőkre, akik az áhíLat csarno­kát lélekben és szívben megerősödve hagyták el a beiktató ünnepség után. Az ünnepi aktus délelőtt 10 órakor kezdődött, amikor a Kollégium épü­letében felgyülekezett lelkészi és ta­nácsbírói kar Balogh Elemér dunán­­inneni egyházkerületi püspök és Gya­­lókay László egyházkerületi főjegyző, esperes vezetésével, a harangok imá­ra hívó hangjai mellett bevonult a templomba. A lelkészek palástosan vonultak be a templomba, mélyen megindító látványt nyújtva a szem­lélőknek. A templomban a szószék előtti zárt helyen foglaltak helyet az asztalnál a püspökön és régi espe­resen kívül Soós Károly esperes, Nagy Nándor világi elnök, egyházm. gondnok, Csekes Béla lelkészi és Fü­­löp Zsigmond világi főjegyzők, Csi­ba Imre tanácsbíró, lelkészegyleti el­nök, Boross Kálmán és Fekets Sándor rangidősb tanácsbírák, mögöttük pe­dig a következő tanácsbírák: Beke Kálmán, Galambos László, Galambos Zoltán, Kur Géza, Sándor Benő, Vágó Ede, Zsemlye Lajos lelkészi és Bariba János, Baranyay Dezső dr., Acsay Lajos, Kiss Jenő dr., Lelkes Lajos, Papp Elemér, Szijj Ferenc dr., Soós Imre dr., Banai T. Pál, Végit Jenő, Zsindely Ferenc világi tanácsbírák és Kenessey Kálmán dr. egyházkerületi tanácsbíró, egyházmegyei aljegyző. A szószékkel szemben levő padokban ül­tek az egyházmegyei közgyűlés alko­tó tagjai, a tanítóság képviselői, az egyházak kiküldöttei, valamint a ven­dégek. A közgyűlés a 74. dics. első versé­nek (lm, béjöttünk nagy örömmel...) eléneklésével kezdődött, majd a 37. dics. első versét (Jövel szentlélek Úr­isten...) énekelte a gyülekezet, mely után Zsemlye Lajos hetényi lelkész, tanácsbíró magasszárnyalású imát mondott, majd bibliát olvasott és ál­dást osztott. A szertartás után a ko­máromi ref. egyházi vegyeskar Ke­lemen Kálmán s. lelkész avatott ve­zetése mellett vallásos karénekeket adott elő igen szép, szabatos előadás­ban. Gyalókay László lelépő esperes nyi­totta meg a közgyűlést és a törvényes formaságok elintézése után bejelen­tette a közgyűlés rendeltetését, de mi­előtt az esperesi beiktatásra tért vol­na át a közgyűlés, mélyen megindító, szívekhez szóló szép beszédben vett búcsút az egyházmegye közönségétől. Majd felhívta Csekes Béla főjegyzőt, a szavazatbontó bizottság jegyzőkönyvé­nek előterjesztésére. A bizottság feb­ruár 14-én tartott ülésében bontotta fel az egyházmegye tisztikarának és tanácsbíráinak megválasztására beér­kezett szavazatokat. Annak eredmé­nye szerint egyházmegyei esperessé Soós Károly búcsi lelkészt, egyházke­rületi tanácsbírót és gondnokká Nagy Nándor nemesócsai földbirtokost, ed­digi világi elnököt választották meg. Megválasztották a tisztikarba és a tanácsbírói karba a fent említett lel­készeket és világiakat, tanítóképvise­lőknek pedig Győrífy Lajos, Tóth Mihály, Iványi Ferenc, Pethes Béla, Kovács Alajos, Osztényi József igaz­gató tanítókat. A választást a közgyűlés tudomásul vette, mely után Soós Károk espe­res letette hivatalos esküjét a köz­gyűlés színe előtt. Az új tisztviselők és új tanácsbírák tettek ezután esküt. melynek végeztével az egyházmegye részéről Csekes Béla főjegyző üdvö­­■ zölte mélyen szántó beszédben az egy­­házmegye új lelki vezérét, akinek mű­iig ködöse elé nagy bizalommal tekint az iiy egyházmegye egész közönsége. Az Isten áldását kérte munkájára. Ba­ross Kálmán legidősebb tanácsbíró a tanácsbírák részéről üdvözölte az új esperest, magvas beszédében méltat­ta azokat az érdemeket, amelyek el­­ismeréseképen e fontos hivatásra emel­tetett, mint legméltóbb férfiú, ki tu­dásánál ,képességeinél és eddigi mun­kálkodásánál fogva érdemelte ki a bizalmat. Az egyházmegye tanítótes­tülete nevében Györffy Lajos ma­­dari ig. tanító, egyházmegyei tanító­­testületi elnök fejezte ki jókívánatait és gondolatokban gazdag beszédben kérte az új esperest az egyház »vete­ményes kertjeidnek szeretetteljes párt­fogására. Az üdvözlő beszédek után Soós Ká­roly esperes emelkedett szólásra és tartotta meg székfoglaló beszédét. Az egyházi élet minden ágára kiterjedő, a lelkészi és tanítói kar fontos hiva­tását megvilágító nagy koncepciójú székfoglaló az esperesi feladatok egész komplekszumát foglalta magában és rámutatott mindazokra a teendőkre, amelyek az egyházmegyére várnak, mindazokra a feladatokra, amelyek a vallásos nevelés, a hithűség és az egyházhoz való ragaszkodás fokozá­sa érdekében úgy a lelkészi karra, mint a tanítóságra hárulnak. Majd emelkedett hangon jelentette ki, hogy esküjéhez híven fog lisztében eljár­ni és cselekedeteiben az evangéliumi tiszta hit és a törvény rendelkezései szerint fog cselekedni. Végül az Isten segítségét kérte munkájához. A hatalmas esperesi beszéd a temp­lom egész hallgatóságára igen mély hatást gyakorolt. Nagy Nándor világi elnök indítvá­nyára a közgyűlés a beszédet egész terjedelmében jegyzőkönyvbe foglal­ta, Boross tanácsbíró indítványára pe­­dik külön lenyomatban való szétosz­tását is elhatározták. Végül a köz­gyűlés az elnök indítványára Gyaló­kay László volt esperest, elévülhetet­len érdemei elismeréseképen az egy­házmegye örökös tiszteletbeli espere­sévé választotta meg, s érdemeit jegy­zőkönyvében is megörökítette. A templomi beiktató ünnepély a XC. zsoltár örökbecsű versének (Te benned bíztunk...) eléneklésével ért véget. A rendkívüli közgyűlést azután a Kollégium nagytermében folytatták, ahol két fontos tárgyban hozott a köz­gyűlés határozatot. Csekes Béla lelkész főjegyző ter­jesztette elő a Dérer-féle iskolareform elleni állásfoglalásra vonatkozó javas­latát a barsi egyházmegye megkeresé­se alapján. Mivel időközben az Egye­temes Konvent is állást foglalt ebben a fontos kérdésben, Nagy Nándor gondnok indítványára kimondotta az egyházmegye, hogy köszönettel veszi tudomásul a Konventnek e tárgyban hozott határozatát és azt teljes egészé­ben magáévá téve, tiltakozik a Dé­rer-féle iskolareform ellen. A református tanítóképezde felállí­tására nézve leendő ismételt állás­foglalásra nézve Fülöp Zsigmond vi­lági főjegyző terjesztett elő indítványt. Majd Nagy Nándor elnök ismertette az előzményeket és a Konventnek eb­ben a kérdésben hozott határozatát. Javaslatára Gyalókay László, Kenes­sey Kálmán dr., Galambos Zoltán és mások felszólalása után akként hatá­rozott a közgyűlés, hogy a komáromi ref. egyháznak azon ajánlatát, mely szerint a képezdéhez szükséges tel­ket díjmentesen felajánlja, az egy­házmegye köszönettel elfogadja, az építkezés költségeire 100.000 koronát megszavaz és a komáromi egyháznak a telek tulajdonjogára vonatkozó el­ismerését elfogadja, de a felépítendő épületnek tulajdonjoga az egyházme­gyét illeti. Köszönettel fogadja a Kol­légium két termének átengedését is arra az időre, amig az épület felépül és nyilvánossági jogát megkapja, mely után fogják csak az épületet felépí­teni. Végül a közgyűlés elismerte Mó­kás Kálmán madari lelkésznek ta­­nácsbiróvá történt törvény szerinti megválasztását, aki erre az esküt le­tette. A közgyűlés fél 2 órakor ért véget, melyei a Dózsa-féle Vigadó­ban sikerült közebéd követett. * A komáromi ref. egyházmegyének új esperese régi, fáradhatatlan, el­ismert vezetőmunkása a református közéletnek. Életrajzi adalait a követ-» kezőkben ismertetjük. Soós Károly esperes, búcsi lelkész Vácott született 1878. március 31-én. Elemi iskoláit Szokolyán, középisko­láit Nagykőrösön a ref. főgimnázi­umban végezte. A budapesti Tudo­mány Egyetemen jogot hallgatott, majd beiratkozott a pápai teológiára, ahol 1901-ben végzett és 1903-ban nyert lelkészi oklevelet. 1902-től An­tal Gábor dr. dunántúli református püspök mellett működött, mint püs­pöki titkár, 1905-ben a megyercsi ref. egyházközség hívta meg lelkészének, ahol 1908-ig működött. Ebben az év­ben nagy szótöbbséggel a búcsi ref. egyház választotta meg néhai Vörös Ede volt esperes-lelkész örökébe, ahol híveinek szeretetétől és becsülésétő] övezve, jelenleg is működik. Az egy­házi közéletben nagyobb intenzivitás­­sal 1922. óta vesz részt, amikor a ko­máromi egyházmegye tanácsbírájának és számvevőjének választották meg. Azóta állandóan nagy munkásságot fejt ki az egyházmegye vezetésében. 1924-ben Vargha Sándor helyébe egy­házmegyei főjegyzővé választották, egyházkerületi képviselő, majd 1932- ben kerületi tanácsbíró és konventi póttag lett. Az 1933-iki általános tiszt­­újítás alkalmával Gyalókay László nem vállalván a jelölést, az egyház­megye Soós Károlyt választotta meg esperessé. Soós Károly hűségesen szolgálta minden időben egyházát, amelynek boldogulását odaadó és kitartó mun­kálkodásával mozdította elő. Egyházi irodalmi téren, sőt újságírói téren is szép eredménnyel működik. Alapította és hat éven át szerkesztette a Dél­­szlovenszkói Magyar Lapok-at, 1929- lőt szerkeszti a Református Sión c. egyházi lapot. Megjelent művei: Isten és a haza mindenünk; Krisztus a mi életünk; Jöjjön el a te országod, pré­dikációk három kötetben; Bízzatok Istenben, egy kötet áhítatos ima. 1930- ban ünnepelte búcsi gyülekezetének meleg, ragaszkodó szeretetétől övezve lelkészkedésének 25-ik évét, amikor az egyházmegye külön képviselettel jelent meg az ünnepélyen. Az espe­resi méltóságra történt megválasztá­sa mindenképen megérdemelt volt, az egyházmegye élére az ő személyében kiváló férfiú került. 10—15.000 Kő óvadékkal, szlovák-magyar nyelvtudással, középiskolai képzettséggel állást keresek. Címem a kiadóban. ____________ _____ 179 — Telefon-interjú II. Vilmos sze­relmes unokájával és menyasszo­nyával. Londoni jelentés szerint a Daily Express szerkesztősége London­ból felhívta telefonon bonni lakásán Dorothea von Salviati kisasszonyt, II. Vilmos unokájának jegyesét — Igaz, hogy eljegyezte magát Vil­mos herceggel? — kérdezte. — Persze, hogy igaz Nagyon sze­retjük egymást. Ennyi az egész. — Hogy kérte meg a kezét a herceg? — Tudja, az úgy volt, — mondta nevetve a fiatal hölgy — hogy már hét éve ismerjük egymást, azóta, hogy a herceg Bonnba jött diáknak. Sokat járt hozzánk, aztán belém szeretett. Nem kérte meg formálisan a kezemet, hanem egyszerűen csak megállapod­tunk, hogy egybekelünk. — Mit szól ahhoz, hogy a császár nem adja beleegyezését a házassághoz? — Erről nem tudok semmit. Külön­ben is sok minden megváltozott a há­ború óta. Rendőri krónika. Akinek azonnal helyben volt a kórház. Lády lózsef komáromi kocsis az elmúlt napok egyikén jól felöntött a garatra. Mikor már igen vidám volt a kedve, megindult lovaival a bel­városban, de nem találta el a helyes utat és nekirohant kocsijával a Kór­háztér sarkán az egyik lámpaoszlopnak. Az oszlop bizonyult erősebbnek, mert ellenállott a rohamnak. A kocsis azon­ban összetörte az arcát az oszlopon, vérbeborultan esett le a bakról. Sze­rencse a szerencsétlenségben, hogy ép­pen a katonai kórház szomszédságá­ban történt az eset, a csappant kedvű kocsist azonnal bekötözték, elsősegély­ben részesítették. Cigányok májusi szórakozása. Tudvalevő, hogy Komáromba a kóbor­­cigányoknak nem szabad bejönni. A kóborcigányoknak meg van a maguk útlevelük, számmal, névvel, ujjlenyo­mattal ellátott igazolványuk, amely fel­tünteti illetőségi helyüket s az útvona­lat, amelyen nekik Szlovenszkón jár­kálni szabad. Természetesen, a nyug­hatatlan vérü cigányok nem tudnak a kijelölt utón megmaradni és be-be­­szabadulnak idegen területekre is. — Komáromból azonban egyáltalán ki vannak tiltva a sors vidám üldözöttjei. A napokban megjelent Komáromban tiz tardoskeddi, nyitrai cigány, akiket azonban letartóztattak, még mielőtt valami a kezükhöz ragadt voina. Több­napi elzárásra ítélte őket a rendőrha­tóság, ami nem nagy mulatság a ro­máknak májusi napokban. A büntetés kitöltése után kitoloncolják őket a városból. Letartóztattak egy körözött be­törőt. A párkányi rendőrség letartóz­tatta Rigó Mihály rovottmultu betörőt, akit a járásbíróság több lopás miatt körözött. Rigó Mihályt tiltott határát­­épés közben „csatolták“ le. Régi vendégek a rendőrségen Hétfőn hajnalban Gaál István és Go­­novics Sándor próbálkoztak betöréssel az Eötvös és a Polgár-ucca környékén. Koncz Lajos pincér lakásába is besur­rantak, de zajt csaptak s a háziak fel­ébredtek még időben. Koncz Lajosnét, aki segítségért kiabált, a két betörő kergetni kezdte az udvaron, majd kést is rántottak az asszonyra. E pillanatban érkezett haza Koncz Lajos, amire a két betörő igyekezett elfutni, de csak Go­­novics ugrott át a kerítésen, Gált rö­vid birkózás után Koncz a földre te­­perte és apósa segítségével megkötözte. A rendőrök Gál Istvánt, mint régi is­merőst üdvözölték. Nemsokára hurokra került Gonovics is. MHnanMaMnB&aaiaaaHHaaHHSEBaBKs Hangos Mozi Ben Húr A legnagyobb hangos film Ramon Novarro Quo vadis és Ben Húr volt a két néma film, mely világszerte feltűnést keltett. A hanyatló Róma klasszikus szépséggel és Jeruzsálem, a keresztény­ség bölcsője és a zsidóság ősi földje élednek fel a filmkockákon, hogy el­kápráztassák a nézőt Ez vonatkozott a néma változatra, most pedig a Ben Húr mindennél tökéletesebb hangos verzióját kapjuk, melyet az amerikai Metro Goldwin gyár 135 millió költ­séggel hozott létre. Nem csak a képek beszélnek, de a néma film minden nagyvonalúságának megőrzése mellett korhű zenei aláfestés, szent énekek, zsoltárok zendülnek fel és gondoskod­nak maradéknélküli művészi élményről. Ben Hur, Juda hercege kegyvesztett lesz Rómában, gályarabságra ítélik mert ifjúkori barátja Messala százados be­­áru!ja. Anyját és testvérét pedig bör­tönbe vetik. Ben Húr a kalózok elleni harcban kitünteti magát, sőt a római admirális életét is megmenti, aki hálá­ból fiává fogadja Közben anyjának és húgának is megkegyelmez a római hatóság, de nem örülhetnek a szabad­ságnak, mert betegen a bélpoklosok völgyébe küldik őket. Ben Húr vissza­vágyódik szülőföldjére Jeruzsálembe. Mint ismeretlen zsidó résztvesz a ha­gyományos kocsiversenyen. Ellenfelé­vel, Messala római századossal mérkő-

Next

/
Thumbnails
Contents