Komáromi Lapok, 1933. január-június (54. évfolyam, 1-51. szám)
1933-05-06 / 36. szám
4. oldal. »KOMÁROMI LAPOK« 1933 május 6. ablakokat és a fátyolt, de viszont a kávéházba járó és ott flörtölő, szemező, pletykázó és légyottoző, táncoló, semmit tevő lányokat, asszonyokat nem tűri és csak a jólnevelt házilányok és háziasszonyok kapnak tiszteletet Tö-A Honkong Governement rendeleté szerint — mint eg5rik számunkban már írtunk róla — minden kis cselédlány, öl-nyolcéves mui-tsai bejelentendő a rendőrségen és a bejelentett mui-lsaik felett a Secretary for Chinese Affairs gyakorol felügyeletet, cletektívjei es felügyelői útján. Természetesen a legtöbben igyekeznek a rendeletet kijátszani, nem jelentik be a mui-tsait, mert így elkerülik a felügyelőnők látogatását és kijátsszák a rendeletnek azl az intézkedését, hogy a inui-tsainak bért kell fizetni. Ha meggyűlik a bajuk a rendőrséggel, rendszerint azzal védekeznek, hogy a lányt nem vásárolták, nem muí-tsai, hanem »nevelt leányom«. A nevelt leányt ugyanis lehet élelem helyett veréssel traktálni és lehet fizetés nélkül dolgoztatni... Hongkongban az Anti Mui-Tsai Society a Secretary for Chinese Affairzal karöltve erős küzdelmet folytat a mui-tsai rendszer ellen. Aliiig azonban Cantonban virágzik a leányvásár, addig Hongkongban sem végezhet gyökeresen a mui-tsai rendszerrel. Az Anti M. T. S. megpróbálta, hogy Cantoiit jobb belátásra bírja, azonban nem sok eredményűvel. A kantoni kínai kormányzóság szerint a mui-tsai rendszer valóságos jótéteményt jelent úgy a szülőkie, mint a gyermekekre nézve. (!) Belső-Kinában oly nagy a szegénység, hogy a földhöz ragadl szegény szülők leánygyermekei — ha születésük pillanatában meg nem fojtották őket, — később úgy is éhenhalnának. Tehát sokkal jobb a szülőkre és a leánygyermekekre nézve is, ha áruba bocsátják őket. A kis mui-tsai addig él cselédsorban. amig annyira fel nem cseperedik, hogy gazdája jó pénzen túladhat rajta és ha gazdát cserél, rendszerint mint sing-song-yirl tengeti tovább cifranyomoruságos életét. A szerencsétlen teremtések leggyakrabban már tiz-tizenkétéves korukban lakói lesznek a sing-song házaknak, amelyeknek külsejéről, belső berendezéséről és a bennük folyó életről csak az alkothat magának kellő fogalmat, aki látta őket. Cantonban, de különösen Pekingben valóságos városrészeket foglalnak cl ezek a mulatóhelyek, amelyekben éjszakánként tombolnak a vad orgiák. Pekingi utam alkalmával két kínai barátom társaságában ellátogattam egy sing-song házba és így tapasztalásból tudom, milyen szánalomraméltó életet élnek ezeknek a tipikusan kínai mulatóknak a szerencsétlen lakói. Az európai városok örömtanyái legnagyobbrészt eldugott, sötét uccákban húzódnak meg, amelyekben üzletet hajszoló leányok és berúgott éjszakai mulalozók képviselik a forgalmat. Pekingben? Fényárban úszik a gazdagon kivilágított házak sora, amelyeknek homlokzatán hatalmas kínai betűkből álló villanytransparensek ontják a sokszínű fényt. A szűk utca egyik oldalán várakoznak az elegáns autók a mulatozásból visszatérő gazdáikra. a másik soron szerényen húzódnak meg a kétkerekű riksák, inig az ucca közepén egymást hajszolják a dudáló, szirénázó autók és a hangos hu-hu kiáltásokat hallató, rohanó riksa kulik. Koldusok, uccai árusok és kifőzök hangos szóval és kellemetlen rökországban. Ha nálunk is száműznék a kávéházból a nőket, mennyivel kevesebb boldogtalan házasságról traccsolhatnának a mi asszonyaink . . . Hiába! Khemal pasa mégis csak okos ember! Dr. B. J. illaüal árasztják el a csupán a világosságtól, de nem a tisztaságtól ragyogó nccákat. Azt hiszem, még a jó idegzetű, fegyelmezett európai rendőr is elveszítené a fejét abban a zűrzavaros, hajszás forgatagban, amely egv-cgy ilyen uccában uralkodik. A kínai rendőr meg sem próbálja, hogy rendet teremtsen. Úgy is hiába való volna minden igyekezete. Itt egy fiatal kínai emel be egy leánykát az autójába, a soff őr percekig tülköl, amig utat tud törni magának az autók és riksák forgatagában. Amott egy részeg matrózt segítenek be társai egy riksába. Belezuppan az ülésbe, feje lehanvatlik, már alszik is. »Hu-hu« — ordítja a kuli és már szalad is terhével, ügyesen kerülgetve az autók, riksák és gyalogosok tömegét. A házak kapui tárva-nyitva s az uecáról mindenki láthatja, amint a fényes kivilágítástól ragyogó előcsarnok falait borító tükrök előtt »sminkelik magukat a görlök. Magasnyakú, bokáig érő, j eszesen testhez simuló selyemruhái viselnek, anélkül azonban, hogy ez a viselet bármi formát is engedne sejtetni. A kínai leányok teste egyenes, mint a deszka, már gyermekkorukban szorosan lekötik a keblet, hogy ki ne fejlődhessék, mert a kínai a kifejlett női formákat nagy szégyennek tartja. Az előcsarnokból falépcső vezet fel az emeletre, ahol egy kis boy félrebillent egy függönyt és bevezet egy gazdagon kivilágított s színes zászlócskákkal, kínai tündérmeséket tárgyaló képekkel, fafaragásokkal és festett tükrökkel díszített szalonba. Rettenetes a füst, a lárma és az illat: Az asztaloknál legnagyobbrészt kínaiak isznak, pöfékelnek és köpködik a tökmagot, de sok a külföldi is, főleg az amerikai, nagyrészt hölgyek, kik nemcsak Peking csodálatos császári palotáira kiváncsiak, hanem látni és élvezni akarják Peking éjszakai életét is. A szoba egyik sarkában egy fiatal kínai fekszik egy pádon, az ópiumstoolon, láthatóan halálos mámorban. A szemben levő fal mellett három zenész húzza és egy igen fiatal leány énekel európai fül számára elviselhetetlen kínai nótákat. Amott részeg matrózok verekszenek, egyikük öklével úgy homlokon üt egy kis kínai girlt, hogy az véres fejjel támolyog ki a teremből. Ugylátszik, az ilyen jelenei megszokott lehet- a sing-song houseban, mert a zene és a kis énekesnő rendületlenül folytatják fülhasogató munkájukat. A szomszéd asztalnál egy öreg, de gazdag pekingi kereskedő mulat egy ti zenöt-ti zenhatesztendősnek látszó leánnyal. aki mindent megpróbál, hogy megszabaduljon a kellemetlen külsejű öreg kínaitól. Hol a zenészek mellé húzódik és énekel, hol egy másik asztalhoz telepszik le, de az öreg mindig visszahivatja, Végül magához rendeli a tulajdonosi — egy jól megtermett, szemüveges kinézert — és egy félóráig tartó izgatott tárgyalás után néhány bankót tesz az asztalra, majd feláll és int a leánynak, hogy kövesse. A leány térdreveti magát a tulajdonos előtt, összekulcsolt kezekkel rimánkodik, könyörög, hogy ne adja el annak a csúnya öreg embernek. Az öreg néhány pillanatig mosolyog a szomorú jelenetén, aztán még mindig mosolyogva belekap húsos ujjai•val a leány hajába és úgy ráncigálja ki az ajtón a kétségbeesetten kapálódzó. sikoltozó kis táncosnőt. A kis mui-tsaiból sing-song girl lett. S a sing-song girl elmerült a pekingi alvilágban. Úgy, mint tíz- és százezer társnője — évszázadok óta, — a könyörtelen ősi Kína rendje szerint^ Sz. L. lseánguására pekingi alvilágban. Tündöklő uillangtranszperensek és a legsötétebb fertő Kína ex-főuárosának mulatóneggedében. - Kalandos utiriporlok a Iáuol-Reletről. tő az újságírás és a reklám fontosságáról. valamint legutolsó keleti utazásáról tartott előadásokat. A közigazgatási ismeretek köréből pedig Tamaschek Dezső áll. jegyző tartott tanulságos előadásokat. A fentiekből látjuk, hogy a tanfolyam az iparos és kereskedő ifjúság nevelése terén igen értékes szolgálatot tett s hisszük, hogy az illetékes tényezők a jövő tanévben még nagyobb készséggel támogatják ezt a jószándékú és törekvő ifjúságot. (S) Kis irka-firka A határhid rémhirterjesztői eilen kellene egyszer már erélyesen fellépni. Nem a politikai rémhirterjeszíőket gondoljuk ezúttal, hanem azokat, akiknek az a legfőbb szórakozásuk, hogy vámkalandokat és csempészhistóriákat költenek. Nincs hét, néha azonban azt is mondhatjuk, nincs nap, hogy forgalomba ne kerülne egy-egy különös csempészhistória, hogy fel ne repülne egy-egy kövér hirkacsa. Ezek a csempészhistóriák rendszerint komoly komáromi férfiakról, vagy hölgyekről szólnak, akik, a hir szerint, „éppen most szenvedik a megmotozás örömeit“, akiknek hátához kötve találtak két rúd szalámit, akik eleven libákat hoznak a zsebükben, akiknek autójából éppen most szedik elő a csempészett valutát, akár olyan módon is, hogy felmetszették a pneumaíik hasát. Rendszerint komoly, társaságban is szerepet vivő személyeket tesznek köznevetség tárgyává a hirrel. A csempészhistóriáknak két földrajzi kiindáló pontjuk van: részint a „magyarok kutatták ki még a mellényzsebét is“ a békés utasnak, részint a „csehszlovák fináncok vetkőztették le“ a jámbor sétálót. Nincs Komáromban már utleveles lakos, akit hírbe ne hoztak volna ilyen módon s ha az ember utána jár a híreknek, a legparányibb alapot találja eredőül, amelyből kinőtt a szédítő hírek terebélyes fája. Egyizben valaki látott egy tisztes komáromi férfiút, aki valamelyik magyarkomáromi kocsissal tárgyi lt izgatottan, mert a kocsis meg akarta nyúzni a csehszlovák valutával fizető utast. Ezt az izgatott tárgyalást mások félremagyarázták s félóra múlva megjelent Komáromban a hir, hogy a nevezetes személyiséget éppen most tartóztatják le a fináncok, mielőtt még megszökött volna a kocsin. Az értesülések mindig úgy kerülnek forgalomba, mint a legmegbízhatóbbak, legpontosabbak. Ez sajátos komáromi cselekedet a hiddal s a hid körül lejátszódó hivatalos tevékenykedésekkel: rémmeséket költeni az átjárókról, csempészhistóriákat faragni, hogy megélénkítsük eseménytelen határéletünket... Az utóbbi évek leforgása alatt hány „milliós csempészés“ ügye került a hir szárnyára, amiből csak a legritkább esetben volt igaz valami! A komoly eseteket úgyse tudja meg a közönség, az legtöbbször rejtve marad, hivatalos titokká fagy Kétségkívül közrejátszik a rémhirköltésben a még mindig tartó vámháboru, a néha-néha szigorított kutatás, amikor nem a legeurópaibb módon érzi magát az átkelő utas, hiszen úgy tűnik, hogy magánéletébe léptek, ha egy könyvet, egy cigarettát hoz vagy visz, ha megtapogatják a zsebét, ha néhány koronányi valutáját fontoskodva bélyegzik és különféle nyomtatványokra irkálják. De az ember nyel egyet s hozzágondolja: Európa, 1933 ... Ezek a kényelmetlenségek az átkelés örömeihez tartoznak, ahogy hajdan való Umberto király mondta, aki ellen egy anarchista merényletet követett el: „Vér? — sóhajtotta a király, — ez a mesterségem rizikója ...“ Enyhe gúnynyal mi is mondhatnánk: zsebkutatás, gyanakvás? Ez az átkelés kockázata s hogy ez a kockázat néha erősebben nyilvánul, az hangulati dolog, vagy rendeletek eredménye. Ezeket a megszorításokat mi egyáltalán nem helyeseljük, hiszen az emberi önállóság s emberi önérzet hirdetői vagyunk, de tudjuk, hogy az államhatalmak általában kevéssé törődnek érzelmi dolgokkal, ha egyszer úgynevezett magasabb szempontokról van sző ... A magasabb Az ipari és kereskedelmi tanfolyam befejezése. Az ipari- és kereskedelmi továbbképző tanfolyamon az előadások befejeződlek. Mintegy 90 iparos és kereskedő ifjú ismeretekben meggazdagodva hagyta el a tanfolyam helyiségét, hálás köszönettel az ipari- és kereskedő iskola felügyelő bizottsága iránt, valamint mindazok iránt, akik előadásaikkal ismereteik gyarapításához hozzájárultak. A tanfolyam nyolc hónapon át tartott. Az ipari és kereskedelmi ifjúság egy tekintélyes és értékes rétege sielett napi munkája végeztével a tanfolyamra, hogy foglalkozásához szükséges elméleti és gyakorlati ismereteit öregbítse. Ez az ifjúság a jobb jövő záloga. Ez az ifjúság megérezte, hogy a tanulás és a munka a haladás alapja. Ez az ifjúság érzi, hogy a mai élet nem a meseországból való dédapáink csendesen folyó étele. Ez az ifjúság érzi, hogy a mai élet ideges, gyorsan lüktető, szövevényes, túlfinomult és számtalan szükséglettel felszerelt; azérL nagyobb felkészültséget kíván. Ezzel az ifjúsággal foglalkozni érdemes volt és érdemes lesz, mert a jobb jövő alapja a komolyan gondolkodó ifjúság, mely hivatására fáradságot nem kímélve, alaposan felkészül. A tanfolyam bezárásán a felügyelő bizottság képviseletében megjelent Szabó Lajos alelnök, aki a maga előtt látott tekintélyes számú és komoly ifjúságot lelkesen buzdította a további kitartásra, hangsúlyozva, hogy városunknak mily nagy szüksége van képzelt iparosokra és kereskedőkre, s hogy a [mai nehéz életviszonyok közöli csak az fűd sikerrel megállni, aki minél nagyobb tudással rendelkezik. Majd Telkes Mihály igazgató intézett hosszabb beszédet a hallgatósághoz. Visszaemlékezett azokra az intenciókra, melyek a tanfolyamot létrehívták. Kívánatosnak tartja, hogy a tanfolyam művelődési központja legyen a tanonciskolából kikerült ifjúságnak. Buzdította a hallgatókat a további tanulásra és megígérte, hogy tőle telhetőleg azon lesz a felügyelő bizottsággal együtt, hogy a jövőben a tanfolyam még szélesebb mederben és még több gyakorlati tárgyg\ral kiegészítve működjék. Az előadók közül Somogyi István tanár elismerését fejezte ki a hallgatók szorgalma és ügybuzgalma felett, továbbá elismeréséi fejezte ki a felügyelő bizottságnak és mindazoknak, akik az if jú nemzedék sorsát szívükön viselik, akiknek az ifjúság nevelése és magukhoz ölelése kellemes kötelesség, mert »csak a gyenge szereti önmagát, az erős egész nemzeteket hordoz szívében«. A hallgatók közül Spielberger Béla mondott köszönetét a felügyelő bízol Iságnak és az előadó tanároknak önzetlen, fáradságot nem ismerő munkájukért. A tanfolyamon a közismereti tárgyakat Somogyi István, Vásárhelyi Károly és Teleki/ Miklós tanárok adták elő. Szabadelőadásokat tartottak dr. Borka Géza főgimn. tanár, akinek érdekes előadásain a termet a hallgatók állandóan zsúfolásig megtöltötték, Szombatiig Viktor író előadásai is eseményt jelentetlek a hallgatóságnak, dr. Baranyay József szerkesz
