Komáromi Lapok, 1933. január-június (54. évfolyam, 1-51. szám)
1933-04-29 / 34. szám
1933 április 29 »KOMÁROMI LAPOKc 3. oldal A gizehi piramisok alatt, a Szphinx előtt. (Tízezer kilométer vizen és szárazon.) VI A gyerekkori álmok valóra váltak. — Palermótól a gizehi piramisokig. — Jő a halállal megbarátkozni — Nyolcezer halott egyrakáson. — Homokhegyóriások. — Nincs irgalom,: föl a tevére! — A királysírok kirablói. - Mit rejt magában á piramis? — A Szphynx — Álom vagy valóság? Komárom, — április 29. Budapesti Nemzetközi Vásár május 6—15. 141 Több mint ezer gyáros és iparos kiállító. — Tömegáruk. — Minőségi cikkek. — Magyar mezőgazdasági exportáruk bemutatója Exportüzlet pengő ellenében. Nagyszabású divatfelvonulások. — Kozmetikai kiállítás. — Repülőgép kiállítás. — Bélyegkiállitás és bélyegtőzsde. — Telepítési és építkezési kiállítás. — Mintatanya. — Öntözés, fásítás. — Baromfi és apróállat kiállítás. — Borcsoport. — Kisipari galéria. — Háziipari csoport. Nagyszabású utazási-, vízum-, szórakozási- és gyógyászati kedvezmények a vásárigazolványok alapján május 1-től 20-ig. Vásárigazol vány és felvilágosítás kapható Komáromban: Ivánfy Géza főszerkesztőnél. Járási Általános Ipartestüknél, Járási Kereskedelmi Grémiumnál. Ka Saját tudósítónktól. Gyerekkoromban sokat lapoztam egy régi heti képes folyóiratban, a Hazánk és a külföld címűben. Ebben három kép ragadta meg különösen a gyerek fantáziámat, a palermói kapucinusok katakombát, ahol nyolcezer halolt részint üvegkoporsóban fekszik, részint pompásan konzerválva, a falakra végre fölaggatva lóg, a másik kép a gizehi piramisokat ábrázolta, a harmadik a Szphynxet. Ezeket a képeket én egész délutánonkint el tudtam bámulni, szabad repülést engedvén gyorsiramu gyerekfantáziámnak. Már akkor vágytam ezeket a képeket a valóságban látn!. E gyermekkori álmaim aztán végre mégis beteljesültek. Kétéve, amikor Olaszországot kőrülhajóztam a Paganini motorhajón, Szicília szigetére és Palermóba is eljutottam. Így aztán megláthattam a nyolcezer halottat is, amelyek közül sok régi ismerőst találtam, akiknek hulláit abból a régi képeslapból ismertem olyan jól. Itt, a a nyolcezer halott között kezd az ember a halállal megbarátkozni és ez a barátkozás nagyon okos dolog, legalább nem lep meg bennünket, ha értünk jön. A gizehi piramisokról és a Szphyxről tovább kellett szőnöm az álmomat és nem igen volt rá remény, hogy a valóságban is eljussak oda A költség rettenetes nagy volt. Az idén aztán az olasz vasúti és hajóstársaságok szédületes utiköltségleszáilitása lehetővé telte, hogy szegényebb ember is eljusson a föld egyik legrégibb őskuiturájának a megszentelt földjére, Egyiptomba. Cairóban Ibrahim barátom, a már előbb említett cipötisztitó a Brisztol száiloda előtti kertben tükörfényesre tisztította az én s Rudi barátom cipőjét az indulás előtt. A föld legügyesebb cipőtisztítói a cairóiak Az utitársnőink vettek is tőlük tisztitószert. Előállt az autónk, Ibrahim barátom nyitott ajtót és fölsegitett az autóba. Bár a figyelElfordult. Intett Jánoskának, hogy üljön le. Maga is elhelyezkedett a díványra, aztán kétségtelen fölénye megbocsátó leereszkedésével nyugtatott meg. — Na, azért. Nem ajánlom, hogy másért nevessen. A zavar, a rémület teljesen megbélott. Időt akartam nyerni, amíg magamhoz térek. Cigarettával kínáltam Jánoskát. — Gyújts rá, fiam. Önagysága félrelökte a szivaros dobozt. — Nem bagózunk. — Kegyed sem él vele? Elfintorította a szájút. — Megutáltam. Az első uram rászoktatott. A füst ette meg a fogaimat. Ismét összevonta a szemöldökét.’ — Én nem tárgyalok senkivel. Én a hozomány végett jöttem. — A hozomány végett?- A. pénz végett. Az a kérdés, mit adnak ezzel a gilisztával? Jánoskára pillantottam. A gyerek elhal ványod ott. — Lajos bácsi, kérem. Margitka üzletet szeretne venni. A pillanat ütött. Egy életem, egy halálom, villant át rajtam, ezt a szörnyű nászt minden áron meg kell akadályoznom. Kihúztam magamat. Remegett a hangom, amikor megszólaltam. Én nem adok egy rézgarast sem. Vagy szerelik egymást, vagy nem. Én testestüHelkestül a szerelmi házasság híve vagyok. Önagysága vészijósló mozdulattal mes rendezőség kettőnknek adott egy au ót, szóval az ülés nagyon kényelmes volt hátul, én mégis a soffőr mellé ültem, hogy jobban lássak, és hatos nagyítású, pompás Zeiss látcsövemmel lestem azt a fölemelő pillanatot, amikor föltűnnek a piramisok. Cairőból kiérve, a Nílus hidján átrobogva, a legpompásabb, beolajozott autó utón repültünk, mint a szél. Pálmasorok, pálmaligetek, tevekaravánok, öszvérfogatok gyorsan maradoztak el mellettünk. Egyszerre önkénytelenül fölkiáltunk: A piramisok. Három hatalmas piramis, a gizehi piramisok, a Cheops, Chefrén és a Micerénus piramisok tűntek föl előttünk. Az ötezer éves kolosszális alkotások megpillantása kimondhatatlan, fölemelő érzéssel töltött el bennünket. Meghatottságomban azt kérdeztem magamban, hogy valóság-e mindez, vagy a gyermekkori álmaim édes folytatása? Most is, itthon is sokszor kérdem magamban, hogy nem volt-e mindez csak álom? A piramisok a sivatag egy kőszikhs magaslatán épültek és igy hatalmas, megsemmisítő nagyságuk még jobban érvényesül. Fenséges, isteni, csodálatos látvány, amelyet elfeledni sosem lehet, csak minél többször viszszagondolni rá! Mind közelebb repülünk a kőkolosszusokhoz, amelyeknek csodálatos hátteret nyújt a végtelen homoksivatag nem egyszer kétszáz méter magasságot is elért, szélhordta homokhegyeivel és mély völgyeivel. Majd véget ér a pompás autóul és kezdődik a végtelennek látszó homoksivatag. Oldalt százával állnak a tevék beduin kiséretíei. Leszállunk az autókról. A beduinok megrohamoznak és a vezényszóra letérdelt tevékre akarnak bennünket fölrakni. Én kézzel, lábbal kapálódzok ellene és végre is sikerül kimenekülnöm a teveveszedelemből és dr. Haiczl Kálmán, a szögyéniek népemelkedett föl a díványról. Mért csábítottak akkor ide? Én nem csábítottam ide nagysádol. Mindössze látni kívántam. — Kit? Kegyedet. Miért?' Hál... Istenem. Ki tudja? Magam is legényemben' vagyok. Tetőtől talpig végigmért. — Ilyen uram már volt mondta filymálóan. Keveset várt, aztán marokra fogta a napernyőjét. — Szóval? — nézeti velem farkasszemel. — Ez az utolsó szava? — Ez. Pénzt nem adok. Ajka megvonaglott. Könny szökött a szemébe. Akkor... Jánoska a keze után kapott: Margitka! Margitka ne sírjon! Iszonyodva rántotta el magát: — El tőlem! Megragadtam Jánoskát: — Hagyd! Ne bántsd. önagysága megindult. Úgy festett, mint egv egész gyászmenet. Válla megrokkant, a cseresznyék bánatosan lógtak a kalapja mellett. Az ajtó becsukódott mögötte. Jánoska túlvilági hangon rebegte maga elé. — Elment... örökre elment. Odaléptem hozzá. A fejéré tettem a kezemet. — El, fiam. Korán özvegységre jutottál, nagyon is korán, — hála annak a könyörülő Úristennek. szerű tudós plébánosával, végtelen kedves utitársunkkal felültem egy kis öszvérfogatra és igy igyekezünk a gizehi piramisokhoz. Megjegyzem, a tevére ülés és a teve-gelés benne volt az úti programban, de nekem tulmagasnak tetszett az a tevehát és nem kértem belőle. De mit tesz Isten? Rudi barátom délcegen arra lovagol, azaz tevegel és lehúz a kocsiról azzal, hogy muszáj nekem Is tevére ülnöm. Hiába tiltakozom, tevét hoznak, a tevét letérdeltetik és engem felültetnek a teve hátára. Ez még nem volna baj, mert térdeplő tevén csak elül az ember, de sajnos, a teve föl is áll, és akkor függőlegesen áll a háta. Tessék azon leesés nélkül ülni. A hajfai kikötőben elkapott tengeri viharban megfogadtam, hogy nem fogok többet hajóra ülni, de azt a fogadalmat biztosan meg fogom szegni, amint lehetséges Itt, a gizehi piramisok lábánál, a hatalmas Szphynx mellett szintén megfogadtam, hogy nem ülök többet a tevére, vagy amint egy arab költő einevezte, a sivatag hajójára. És ezt a fogadalmamat biztosan meg fogom tartani Rém kellemetlen a tevegelés, a magas háton ülni, amint a teve himbálva megy. Le is akartam szállni idő előtt, de zsarnok barátom, a Rudi nem engedett addig, amig egy amatőr fényképészt nem kerített. De az se jött mindjárt, és a tevém, amelyik szegény aznap tán százszor letérdelt, nyugtalankodott és hörgő hanggal, jelezte, hogy nincs valami jókedve. Én aztán, Anion Ré, Ozirisz és Izisz Istenek ne vegyék rossz néven, de ott a Szahara sivatagban el kezdtem magyarul káromkodni. Végre jött a megszabaditóm, a a fényképész, Steiner Jenő aradi műépítész személyében, aki levett, egyelőre nem a tevéről, hanem a fényképező gépével. Bár én is, meg a tevém is mozgott és a felvétel sikerében nem igen bíztam, a kép mégis pompásan sikerült és az ismerősöknek, a rokonságnak ilyen tevés képemmel kedveskedtem. Szinte föllélekzettem (valószínűleg a szegény teve is), amikor leszálltam róla és földet, azaz bokáig süppedő homokot ért a lábam. Aztán a legnagyobb, a Cheopsz piramis lábához siettünk. A tizenharmadik kősorban az alaptól mintegy 16 méternyire van e piramisba való bejárás, amelyet régente nagyon befedtek, elrejtettek, hogy a faraó sírját ki ne rabolják. A piramis belsejébe vezető szűk folyosókon a bejutás nagyon keserves dolog és nem éri meg a fáradságot. A Cheopsz piramis belsejében levő vörös gránit szarkófág már régen üres és töredezett. Valószínűleg az arabok rombolták össze, akik betörtek a sirüregbe, a feletti mérgükben, hogy előttük már kirabolták a sirt. Mikerénusz piramisának a kőkoporsóját az angolok vitték el, de a spanyol partoknál hajóstól a tengerbe veszett. A piramisok sirkamrái úgyszólván mind üresek. Első kirablóik a perzsák voltak, de utánuk következtek mások is, akiket ösztönzött a sírokban levő nagy kincs. A legnagyobb egyiptomi piramis, a Cheopsz magassága 146 méter volt, de a felső csúcsából pár lépcsőfokot lebontottak, hogy a piramisra fölmászóknak a tetőn legyen megfelelő sima terrasz. Így a mostani magasság 137 méter, oldalhossza 233 méter. Ezt a kőszörnyeteget Herodot szerint 20 évig százezer ember építette, akiknek élelmezésére mvstani értékben átszámítva 86 millió Ke értékű retket, hagymát és foghagymát fordítottak, egyéb élelmiszert nem is számítván. E piramis kőhalmaza 2,325 000 köbmétert tesz ki és ebből a kőanyagból Franciaország egész határa mentén lehetne egy öl magas és egy láb széles kőfalat emelni. Ebben a piramisban a római 131 méter magas Szent Péter templom kényelmesen elférne. A barbár emberiség már régen szét akarta rombolni ezeket a csodás alkotásokat, de a burkolat lchordásánál nem tudtak tovább menni. A sima burkolat lehordása viszont azt tette lehetővé, hogy az igy lépcsőzetessé vált felületen föl lehet menni a ptramisok tetejére. Veszedelmes vállalkozás ez is, mint a tevén való lovagolás. Két arab kell hozzá, egy huzza és egy tolja a szerencsétlen pasas*. Piramis óegyiptomi nyelven királysírt jelent. Mesebeszéd, hogy a piramisok csillagvizsgálók lettek volna és hogy magas tetejükről hadiszemlét tartottak a faraók. Hiszen akkor még a tetejük a piramisoknak hegyes csúcsban végződtek, onnét a faraók leestek volna. Az sem igaz, hogy a sivatag homokjának továbbterjedésének a meggátlására, vagy arra építették volna, hogy a bibliai József a bőternUs gabonafölöslegét oda rejtse el. A három gizehi piramis közelében van a Szphynx, amelynek megpillantása szintén csodálatos büverővel hatott ránk. Az ötezeréves piramisoknál ez sokkal résibb alkotása az embernek. Ez a Szphynx leghatalmasabb a hasonló alkotások között. Vonásai valamikor szépek lehettek, amikor még az orra megvolt ennek a homoksivatagba bámuló csodás rejtélynek. Az orra akkor esett áldozatul a romboló ember esztelenségének, amikor Mohamed A’i katonái ágyúinak célpontul szolgált. A hatalmas Szphinx előtt van egy gránit templom, amelynek még homokkal betemetett részét most ássák lri. A Szphynx körül is már nagyon felgyülemlett a homok és a hatalmas test egy homok mélyedésben fekszik. A Szphynx egéőz teste élősziklőból van kifaragva, ahol ez nein volt elegendő, ott falazással pótolták a hiányt. A nyugvó oroszlántesten férfi és nem nő fej lát ható. A keletfelé néző arc a művészi alkotás nyomait mutatja. Az arc szélessége 4 m és 15 cm, a fül 1 m 37 cm, az orr 1 m 70 cm, a száj 2 m 40 cm. Az egész alak 20 m magas és 50 hosszú. Ez a Szphynx régibb, mint a legrégibb piramisok A faraók sirja előtt őrzőnek tekintették ezt a szörnye-Komáromban, belvárosi uccában közvetlenül a háború előtt épült szabadkézből eladó. További felviládositást ad: dr. Vajda Andor ügyvéd, Király p. u.
