Komáromi Lapok, 1933. január-június (54. évfolyam, 1-51. szám)

1933-04-22 / 32. szám

1933, április 22. 5 oidai A hitlerizmus. »KOMÁROMI LAPOK« T avaszi A nénike aggodalma. A nénike Galántán szállt íöi, két batyuval és fekete fejkendővel. Jobb­­ra-balra integetett barátságosan, tele volt jóindulattal, szeretettel mindenki iránt, látszod rajta, hogy ritka ünnep számára az utazás. A batyukkal úgy el volt bástyázva minden ajtó, hogy mindig ugrosni kellett rajtuk keresz­tül. Szegény nénike izgatottan tette ide-oda a batyukat, de nem sikerült az elhelyezés. A néniké gondja azonban mégsem ez voll. A nénikének távoli céljai vol­tak: valahol Csacán ki akart szállni. Testvérek között is négy és félórai út odáig de a nénike már Galántán iz­guld Lipólváron kétségbeesett és nem volt egyetlen utasa, kalauza a kocsi­nak, akit meg ne kérdezett volna. .Mindenki megnyugtatta, hogy Zsol­náig szabadon maradhat a kocsiban. Zsolnán húsz percig áll a vonat, ak­kor csak lesz ideje kiszál land A néni­kéi ez természetesen, meg nem nyug­tatta és továbbra is szerencsétlenke­­dett a báty újaival. Emelted roppant szolgálatkész volt. Az utazást valami különös, nagy ese­ménynek tekintelle, minden utast elő­kelő, gazdag embernek, aki az utazás csinját-binját, minden tilkát tökélete­sen ismeri és jártas minden kaland­ban. Tőle lelhető fürgeséggel ugrált ide-oda, adod helyet, ugrott el az ab­laktól, esed el balyujaiban, riadt meg a kalauzlól, húzta föl az ablakot, egy­szóval nem akart ártani senkinek, csak hasznára lenni. Trencsénben kiszállt, hogy alig tud­ták visszanyomni utolsó pillanatban, Teplicen halálrasápadt, Vágbesztercén kiabált, mire azonban Zsolnára értünk, már beletörődőt! abba, hogy ennek az útnak sose lesz vége s Jnegadássál tűr­te a sorsát. így aztán Csacán elfelejtett kiszáll­ni. Apatikusan vitette magát a jab­­lonkai hágó felé ... Étkezőkocsi. Pöstyén. Több a hotelportás az állomáson, mint a leszálló vendég. Két sántikáló öregur biceg a kijárat felé, nyolc por­tás hadarja fülébe a szállóneveket. Egy család, gyógyultan és plédekkel, száll föl a vonatba. Poros autóbusz. Kietlen falu. A fürdő még nem ébredt föl s csak nekikesere­­dett betegek járkálnak, tavaszt várva a födött folyosón. Minden szürke, re­ményt váró, lombnélküli, hideg. Nincsenek még itt a zenészek, akik a parkban kanyarintanák a kürtszót, nincsen itt a fagyialtos, a ienniszpálya csukva, az üzletek ajtaja ritkán nyí­lik, — Pöstyén még alszik, csak két botra támaszkodó német hölgy pereg­ted a nyelvét. Trencsén. Az Erzsébet-liget fái alatt gyerekek játszanak valami bőrlabdával s fejen­­vágnak egy gyanútlan utast. Az utas ordít, egy rendőr előtör és nagy ker­getőzés következik. A TÁTRA-szálló ablakában eleddig nyugodtan ült egy japánpincsi, most szívesen közbelép­ne, de hárommétert kellene ugrania. A jóöreg Trencsén nem változott. Alig egy-két új épület, különben a régi maradt a város, ahogy már évek hosszú sora óla áll, nyakában a Csák Máté várával. E várnak tornya van, a torony tete­jén próbáltam ki egy régi időben először a fényképezőgépem és sze­rencsésen el is romlott minden felvé­tel. A torony tetejéről szép a kilátás: kilátni azokra az erdőkre, aminek a fáit most nem lehel értékesíteni, kilát­ni néhány leállított gyárra, a csök­kent vasúti forgalomra, a tutajnélküli Vágra s néhány fenséges sziklára, aho­vá már nagyban készülnek a turisták. Mégis milyen kedves város, ódon és behízelgő. Még mozija is öreg épü­letek közé húzódott, hogy ne rontsa al­kalmasint a stílust. Az öreg piackapu alatt álldogáltunk valaha és öreg me­sék romantikáját kerestük. Mi ma­radt meg vájjon a vágvölgyi mon­dákból? Mit beszél most a hricsói kőbarát, a lednici négyszögletű rom, a szulyói homokkőszikla, a manini hasadok, a beckói orom, a podhrágyj kastély és a szkalkai öreg kő? Van-e még aki ezeket keresi, mint hajdan a »Zászlónk« tutajosai és egy vidám íróember, akinek talán a ne­vére sem emlékszel, kedves olvasó: úgy hívták, hogy Sipulusz...? Még magyarul is hallottam beszélni Trencsénben.. . Zsolna. Kicsi, bús állomás háta mögött ha­talmas hotel és billiárdos kávéház. Kőlábas házok, árkádok a piacon, — stílusban és anélkül, — ostyepka-árus öreg szlovák és gazdag választék mo­dern ékszerekben ... Régi harangláb és legmodernebb pénzügyi palota, gaz­dag villasorok és öreg, szutykos há­zacskák. Leállított gyárak és bankok egymás hátán. Üzletek, műhelyek, ven­déglők. bárhelység és toprongyos, hü­lye koldus. Hitlerről ilt és Hitlerről olt. Valaki a dollár miatt roppant ideges a piacon és fennhangon kiabál. Keresek egy fiút, aki hatodikos gim­nazista volt s ezeken a köveken ült, aki én voltam. Keresem a város régi lelkét, a háborús Zsolnát, ahol raga­csos kenyeret kaptunk egy üzletben s ahol először hallottam ezt a szót: Piave... Most hét korona a menü és valaki ezt súgja a másiknak: pjetiletka... (tlujvi) Egy falni! lány* mint Hép« fáklyája. Borzalmas szerencsétlenség. — A vigyázatlanság, a nemtörődömség újabb szerencsétlen áldozata. Saját tudósítónktól. Komárom, — április 21. Komárom, április 21. A németországi kormányprogramm sokkal messzebbmenő célok felé ha­lad, mint az antiszemitizmus általá­ban, mert lehetetlenné akarja tenni a német zsidóság gazdasági és kultu­rális működését, ezen keresztül pedig egész egzisztenciáját. Lehet-e ezt he­lyeselni? Erre csak egy szó lehet a felelet: nem. Nem pedig azért, mivel megsérti az igazságot, a szerzett jogo­kat és évszázados együttélését akarja a két nemzetnek elemeire bontani. Németország hatvanmilliós németsé­ge számára bizonyára nem jelent ve­szedelmet, ha annak egy százalékát kitevő zsidósága békés, polgári fog­lalkozási folytat. A németek arra hivatkoznak, hogy a marxista szélsőséges pártokban a vezetés a németországi zsidók kezé­ben volt összpontosítva és Hitler kor­mánya ezek ellen vette fel a küzdel­met, ezeket távolította el a közbéke és a nyugalom érdekében. E felett bi­zonyára lehelne sokat vitatkozni, mi­vel az ilyen tisztogatási munkákat nem bírák és jogászok, hanem kisebb intel­ligenciájú elemek végzik, akik az ana­litikus munkának nem hívei. Egyéb­ként a közszabadságokat meg lehet intézményes úton is védeni a felfor­gató elemektől, amint az Amerikában is történik. Ehhez nem szükséges a proskripció és zsidóüldözés kétes ered­ményű fegyvereihez nyúlni. A huszadik században, amikor a humanizmus már felszívódhatott az emberiség leikébe, sajnos dolog, ha a müveit nemzetek egyike, vagy annak kormánya olyan dolgokra ragadtatja magát, amelyek ezeket az elveket tel­jesen megcsúfolják. Mindig azokra az ártatlanokra kell gondolni, akiket az ilyen tömegszenvédésektől fűtött el­járások folytán tesznek tönkre. Intő például szolgálhat erre az orosz Dol­­sevizmus rémuralma, ahol milliókat irtottak ki anélkül, hogy bármi vét­ket követtek volna cl, de egy jelszó kimondása elég volt arra, hogy éle­teket pusztítsanak el anélkül, hogy az illetőknek megadták volna a véde­kezés lehetőségeit. Az ilyenek rendítik meg minden érző lélekben az erőszak igaztalansá­­gai ellen a szimpátiákat, mert az erő­szak tényei mindenkorra vádak ma­radnak azokkal szemben, akik azt el­követik. Verdier párisi bíbornok szim­pátiája is lehet értékes, ha azt kihá­mozzuk a politika köntöséből, de ez mindenkire nézve kötelező, akiben a szeretet parancsai elevenen élnek. A németországi helyzetre nézve ezek a törvények a mértékadók. A gyűlölet talajából nem nőhetnek erények, mert az csak mérges növényeket terem. A hitlerizmus Németországnak nagy ká­lókat és helyrehozhatlan bajokat okoz, mert eltiporja a kultúra vetéseit épen úgy, mint a gazdasági kapcsolatokat, amelyek minden nép életében a leg­fontosabb adottságok. A német nemzet nagyságára vet árnyékot, hogy nemzeti megújhodásá­hoz felekezeti üldözés, igazságtalansá­gok és jogfosztások között vezetett az út. — Halálozás. A régi Komárom vár­megye ügyvédi karának volt népszerű tagja, dr. Fogassy Kázmér tatai ügy­véd, Komárom vármegye tb. főügyésze. Amint őszinte részvéttel halljuk, a nép­szerű ügyvéd 63 éves korában hosszas szenvedés után elhunyt. Holttestét haza szállították és Tatán temették el nagy részvét mellett. Magyarul a világért sem hirdetnék az ebédel, vagy az uzsonnát. Ennyire már nem terjed a hivatalos figyelem. Ennélfogva, keresve kell keresni egy valakit is, aki másképen beszélne a vendégek közül, mint magyarul. Két utazó írja nagy figyelemmel üzleti le­veleit, egy fiatal házaspár egymással enyeleg a sarokban kis gyerek dönti matrózgallérjára a kávét. Három utas pedig külön-külön ül és maga elé mered. v Mindig is csodálkozással nézem a maguk elé meredő embereket. Min gondolkoznak ezek, mit terveznek s hogyan van az, hogy szinte szempillá­juk sem mozdul, egyetlen idegük nem él, az elsuhanó tájra nem pillantanak, pedig kint fut előttük Szlovenszkó egyik legszebb völgye, kis városok, nagy hegyek, öreg omladékok, zúgó vizek, régi kastélyok rohannak a sí­nek mentén eléjük, — ezek az alakok pedig csak ülnek-ülnek, maguk elé merednek, mintha fabábok volnának, a sör előttük megmelegszik, a kávé kihűl, az ásványvíz szénsava elül. A kávéházban is ülnek ilyen vendé­gek, akik órákhosszat bámulnak ma­guk elé. Min gondolkodnak, mik a terveik, egyáltalán: mozog-e agyuk­nak kereke, van-e élet még bennük, hogy hívják őket, miért járnak erre, ki hívta őket? Csak ülnek, ülnek, tehetetlenül, bár­gyún. Félórája nem mozdulnak. A tükörbe pillantok: különös. Egy férfi bámul maga elé, már egy félórája nem mozdul. Én vagyok ez a férfi, egyik a há­rom közül, csak most veszem észre. Az pedig az a kéknyakkendős, a moz­gó étterem túlsó felén már egy fél­órája engem néz. Azt nézi, ki lehet az az ember, aki oly hosszú ideje mered maga elé. Egymáson tűnődtünk mind a hár­man. Ezt észrevesszük, idegesek le­szünk és fizetünk. Ki szereti, ha rajta nevetnek? Szinte fölborsódzik az embernek a háta, ha az alábbi borzalmas szeren­csétlenséget végiggondolja. Hányszor okozott már bajt, sérülést és kinos halált a robbanó anyagokkal való könnyelmű, meggondolatlan bánás. Nagyon helyesen cselekednének a tanügy élén állók az egész világon, ha elrendelnék a tanuló ifjúság figyelmét nyomatékosan és több­ször felhívni arra, hogy a robbanó anyagokra nagyon, de nagyon vigyázni kell. A legborzalmasabb kivégzési módok közé tartozott Néró kegyetlensége szülte u. n. Néró fáklyája nevű halálnem. Ilyen szerencsétlen vég jutott osz­tályrészül egy kőhidgyarmati leánynak. Volek Anna 22 éves kőhidgyarmati háztartási alkalmazott vasalással volt elfoglalva és mivel aznap egyik barát­­néját akarta meglátogatni, nagyon sie­tett a vasalással. Már régi tapasztalat, hogy éppen a sietős munka közben lépnek föl akadályok. Volek Annánál is igy volt. Amikor éppen átüzent hozzá barátnéja, hogy siessen őt meglátogatni, mert sok új­ságot tud, akkor akart éppen elaludni a szenes vasalója. Hogy a hunyó pa­razsat ájra fölszitsa, az a szerencsétlen gondolata támadt, hogy spirituszt önt­sön a parázsra. A vasaló szenére öntött spiritusz nemcsak hogy a parazsat szította újra föl, hanem maga az üveg spiritusz is meggyulladt és szétrobbant. A szétfröccsenő lángoló folyadék meggyujtotta a szerencsétlen leány ru­háját. A veszedelembe jutott leány ahelyett, hogy a földre vetette volna magát és a földön hemperegve igye­kezett volna a lobogó lánggal égő ruháját eloltani, Néró fáklyájaként meg­bomlott ésszel, őrült iramodással sza­ladgálni kezdett. A gyilkos égési fáj­dalom ostorozta szegény leányt a fu­tásra és ezzel még nagyobb légáram­latot kapott égő ruhája és amikor aléltan összeesett, már olyan borzal­masan összeégett, hogy a kórházba szállítás közben belehalt kegyetlenül fájdalmas sebeibe. Spanyol nyelvtanok és szótárak a kiejtés megjelölésével Lingua kéziszőt&rak: Spanyol. Teljes. Magyar—Spanyol és Spanyol—Magyar. Mindkét rész egybekötve, 400 old. 28.000 szótártor Ki 52.— Schenk zsebnyelvkönyvek: 16°. Spanyol zsebnyelvtan és társalgó Ki 18'20 Schidlot: Az >1000 szó* mód­szere. Spanyol nyelvtan, magán­tanulók részére. 10 füzetben teljes * nyelvtan egész vászondobozban Kő 52' — Kaphatók: Spitzer S. könyvkereskedésében Komárom, Nádor-u. 29. Olvasta ét terieme a legjobb »agyar lapot > Komáromi Lapokat i

Next

/
Thumbnails
Contents