Komáromi Lapok, 1933. január-június (54. évfolyam, 1-51. szám)

1933-04-22 / 32. szám

1933 április 22. »KOMÁROMI LAPOK« 3 oldal „ügy-e az úr komáromi?“ — ezt kérdezte tőlem Konstantinápolyban magyarul egy török fiatalember. (Tízezer kilométer vizen és szárazon) v. A világ legszebb viziutja. — Az Égéi, a Márvány- és a Fekete*ten­ger. — Da» daneliák — Az A ranyazarv öböl. — A Boszporusz. — Kon­stantinápoly. - Beszélgetés egy töröli kel a komáromi Sportegyletről. Komárom, — április 21. A DÁTUM-BÉLYEGZŐ KEZESKEDIK A JÓ BEVÁSÁRLÁSÉRT A mindennapi szükséglet élelmicik­keit meg kell vizsgálnunk, vájjon megbízhaióek-e. A margarinnál is vigyáznunk kell. A Vitello tartóssá­gáról meggyőződhetik. Ügyeljen a dátum-bélyegzőre, mely megmutatja, meddig kell a kockái elhasználnia. W STM lg© CSEMEGE-MARGARIN Saját tudósítónktól. Talán a világ legszebb viziutja kö­vetkezett, amikor a régi ródoszi ko­losszus helyéről, Ródosz szigetről Kon­stantinápoly felé vitt bennünket úszó városunk, a hatálmas Augusztus hajó. Az Egei, a Márvány-, a Fekete tenger, az Aranyszarv öböl, közben a Darda­nellák, a Boszporusz olyan változatos partszc géliyel bir, amelyet eddig csak színes álmainkban vagy mozifilmen láttunk. Különösen gyönyörű volt utunk a Fekete tenger felé a Boszporuszon, amelynek keskenysége lehetővé tette, hogy mind a két partot jól lehetett látni. Pompás kastélyok, nyaralók, viliák, kioszkok, minarettek, kerii há­zak, lugasok, várerődök, romok, cip­rus?, platánerdők, rózsaligetek, szökő­kutak, merész parti kanyarulatok, öblök, pompás gyümölcsösök, ligetek teszik a világ legszebb panorámájává Bosz­poruszt, amely 27 kilométer hosszú és a Fekete tengerbe torkollik. Szélessége fél és három kilométer között válta­kozik. A legnagyobb öble az Arany­­szarv öböl, amelynek európai oldalán fekszik Konstaninápoiy és Pera, az ázsiai oldalon pedig Skutari. Nem tu­dom; hogy véletlen, vagy a borús ég okozta-e, de amikor a Fekete tengert megpillantottuk, megállapítottuk, hogy a vize tényleg söíéiebb, mint a Bosz­­porusé. A Dardanellák partja már vad­­regényesebb és hatalmas parti erődök tarkítják és nagy 1 i erjedésü katonai temetők, ahol a nagyantant katonái álmát csak a tenger mormolása za­varja. Amikor a Márványtengeren vé­gig hajóztuk, megmutatták azt az irányt, amely felé Rodostó fekszik, ahol sokáig bírja. Tudta, hogy csak egy lehetősége vau a győzelemre, ha az angolt a markai közé kaphatja. Mit­­sem törődve a zuhogó ütésekkel, ren­díthetetlenül nyomult előre. Állta a csapásokat, megbódult egy-egy ke­gyetlen ütéstől, de nem hátrált, ha­nem egész testének súlyával folyton előrehatolt. Az ellenfél, aki fölény­ben volt, kénytelen-kelletlen hátralé­pett, hogy tere maradjon az akcióra. A kör hullámozva követte a küzdő­ket. Végre az indus a falig szorította az őrnagyot. Már csak a törhetetlen akarat, a rettentő elszántság tartotta fenn. Alig volt öntudatnál, a feje zú­gott, vörös ködben úszott előtte min­den de nem engedett. Az angol a fal mellett állt, nem hátrálhatott töb­bé. Ekkor a szikh egy utolsó, merész lendülettel belévetette magát a le­lecsapó öklök forgatagába s az ülése­ken át ellenfeléig nyomult. Mell mel­let éri s Bahádur Szingh kemény kar­jai megragadták az őrnagyot. Ilyen helyzetben, lest a testen, az angol már nem fejthette ki ökölvívó tudo­mányát. Még egy iszonyú ütést helye­zett el az indus gyomra táján, de ak­kor a barna kezek már megkapták a vállát. Az indus félkezével megragad­ta Townsend nyakát, a másikkal pe­dig ülést ülés után mért az ellenfél arcába. Pillanatokig tartott az egész. Az őrnagy, mint a zsák, súlyosan zu­hant végig a padlón. Az indus úgy félpercig még állt és összeszorított ököllel, bedagadó szemének utolsó vil­lanásával nézte leterítelt ellenfelét, az­tán ő is elvesztette az eszméletét. Ágyban fekve, bepólyált fejjel, tért öntudatra. Jó néhány napba betéteit, mire arca emberi formáját lassan­li. Rákóczi Ferenc, a magyarok dicső fejedelme élte le száműzetésének szo­morú napjait és ahol később a hűsé­ges Mikes Kelemen már egyedül hall­gatta a bujdosók közül a tenger mor­­molását. Szegény Mikes Kelemen, gondolatban visszaszálltunk a múltba és lelkünk szárnyaival megverdestük Mikes Kelemen sirhantját. Konstantinápoly, azaz törökösen Istambul ma már egészen elvesztette török jellegét és amióta Angóra lett az ország fővárosa, sokat veszített for­galmából ez a világ legszebb fekvésű városa. Sokat gyönyörködtünk hajónk fedélzetérői ebben a szép fekvésben, amelyet sohase lehet elfelejteni. Török öltözetet, lefátyolozott nőt itt már nem látni, de egész Török­országban se. Chemal basa eltörlött minden régi szokást, ami eltért az európaitól. Az üzletek feliratai is latin betűsek már. Török felírást csak a múzeumokban látni. A török nyelvet is megtisztította Chemal basa. Ugyan­is az eddigi tőrök nyelv minden volt, csak nem török, volt abban rengeteg arab, zsidó, tatár jövevény sző, úgyhogy a török nyelv tisztasága nagyon is rosszul festett. Chemal megalkotta a a tiszta, ősi irodalmi török nyelvet és most az a hivatalos nyelv és minden 40 éven aluli töröknek meg kell ta­nulni ezt az igazi, minden idegen be­folyástól megtisztított török nyelvet. Hogy az Aja Szófia, a kék és a többi mecsetek bámulatba ejtettek ben­nünket, az csak természetes. Itt az istambuli mecsetekhen értettem, hogy miért kell a mecsetekben papucsot ként visszanyerte. A klubbeli lisztek sorra látogatták. Becsülés, őszinte ba­rátság jutott kifejezésre szavaikban, gesztusaikban. Megtudta tőlük, hogy az őrnagy sokkal rosszabb állapot­ban van és még egy-két hét kell ah­hoz, hogy talpraálljon. Múltak a napok. Bahádur Szingh már fennjárt, kutyabaja volt, csak néhány zúzódás véraláfutásos nyoma emlékeztetett arcán a viadalra. Egy szép napon azután beállított hozzá Townsend őrnagy. Gyengén állt még a lábán, botra támaszkodva lépett be, de szemében őszinte jószándék, sőt lelkesültség világított: — Kedves kapitány, azért jöttem, hogy bocsánatot kérjek öntől sértő ki­jelentésemért. Nagyon helytelen volt a viselkedésem. Köszönöm az alkal­mat, amelyet Ön adott arra, hogy job­ban megismerjem az indusokat. Itt a kezem — ha nincs kifogása ellene, legyünk ezentúl jóbarátok! Azok is lettek. A kölcsönös becsülés férfias érzése fűzte őket egymáshoz és az egész garnizonban nem akadt kü­lönb, hűségesebb, tartósabb bajtársi kapcsolat, mint a szikh kapitány, és az angol őrnagy barátsága. — Well, — szólt egyszer mosolyogva Townsend őrnagy, amint a klub ár­nyas terraszán jeges whisky mellett ült barátaival — azért be kell vallani, kedves Kanvar Szahábom, hogy nem minden indus olyan önérzetes és ke­mény legény, mint Ön! — Készséggel elismerem, de hozzá­teszem: sajnos! Az őrnagy egyideig hallgatott, aztán így szólt: — Ha mind ilyen lenne — mi nem ülnénk ma itt... huzni a lábakra. A jeruzsálemi mecse­tek csupasz kővel voltak boritva, azok­­bnn igazán felesleges volt a papucs­­huzás, de itt milliókat érő szőnyegek borítják a padozatot, amelyet kímélni kell és emiatt szükséges a papucshu­­zás. De még igy is félve és áhítattal léptünk az értékes, csodálatos mű­vészettel megalkotott szőnyegekre, amelyek között voltak régiek, még a próféta idejéből valók, de olyan jó karban, mintha csak most készítet­ték volna azokat. Chemal az Aja Szó-, fia mecset régi keresztény freskóira meszelt vakolatot most fogja lekapar­­tatni, hogy a régi keresztény művészet alkotásait is láthassa a keresztény, igaz­hivő egyaránt. Ez is amellett szól, hogy Chemal modern ember és nem elfogult. Az utitársaim este, vacsora után nem igen hagyták el a hajót, pedig a part és a hajónk között a propeller éjjel két óráig közlekedett. Persze én azzal az indokolással, hogy ide én már sose jövök többet, hát kihasználom az idő­met, vacsora után elhagytam hajónkat és Konstantinápoly éjjeli életét is meg­néztem. Egyedül kóboroltam azuccákon,ahol még a késő éjjeli órákban is nyitva van az üzletek nagyrésze, a borbély, cukrász, gyümölcsüzletek és az éjjeli mulatók, ahonnét kedves, kacagós szi­­réni hangok szűrődtek ki. így bolyon-Saját tudósítónktól. A dolog ott kezdődött, hogy még a múlt év augusztus havában vakmerő rablótámadás történt a kamocsai ha­tárban, a kamocsai—érsekujvári or­szágúton. Úgy látszik, ez a rablótá­madás ragadós lett, mert csak a közeli napokban ismétlődött az meg ugyanott, hasonló körülmények között. |.f A tavaly nyáron történt rablótámadás tettesét a legerélyesebb nyomozás da­cára se lehetett a legutóbbi napokig elfogni. A napokban azonban fordulat állt be ebben az ügyben. Különböző és súlyos gyanuokok alap­ján letartóztatták Molnár Gáspár uj­­gyallai cigányt, aki alaposan gyanú­sítva volt azzal, hogy a kamocsai rablótámadást ő követte el. A cigány erősen tagadott, de azért előzetes le­tartóztatásba vették és bekísérték az érsekujvári járásbiróság fogházába. Már ügyének tárgyalása közeledett, de ezt a cigány nem várta be és igazi cigányos furfanggal sikerült neki meg­szökni a fogházból. A szökést olyan gok, amikor egyik cukrász üzlet nyitott ajtaja előtt álló török cukrász, moso­lyogva tekint rám és a mi zengzetes magyar nyelvünkön azt kérdezi tőlem: — Ugy-e, az úr komáromi?? Meglepetésemben biznny mindjárt nem tudtam szóhoz jutni. Nagyon meg­örültünk egymásnak, amikor kiderült, hogy az én török cukrász barátom pár évvel ezelőtt Komáromban töltötte a nyarat, mint uccai fagylaltárus és az Erzsébet szigeti Sport Egyesület elé gyakran kijött fagyialtos kocsijával hozzánk napozókhoz ésfürdőzőkhözés én rám, mint távfagylalt fogyasztóra nagyon jól emlékezett, no de élénken érdeklődött a komáromi szép leányok és asszonyok iránt is. Szívesen ajánl­kozott éjjeli kalauznak török barátom, aki a figyelem, előzékenység mintaképe volt. Mondotta, hogy nem lehetetlen, hogy visszajön ide hozzánk. A kedves fiútól szinte nehéz volt elbúcsúznom. Amikor már az Aranyszarvban hor­gonyzó hajónkon voltam, még akkor is ott állt a parton és kendőjével intege­tett. A néma, csendes éjszakába aztán­­bucsuzásképpen harsányan belekiáltot­tam néki, hogy — Viszontlátásra Komáromba!!! Mire ő is magyarul felelt a partról: — Viszontlátásra!! Viszontlátásra!! Ki tudja, hogy találkozunk-e még az életben ? Dr. B. /. ügyesen csinálta, hogy a reggel történt szökést csak délben vették észre. Nyomban széleskörű intézkedéseket tettek, hogy a szökevényt kézrekeritsék. Ez nagyon könnyen ment, mert estére már elcsípte Molnár Gáspárt az uj­­gyallai csendőrség ott Ujgyallán a saját házában. Éppen ölelgette a feleségét, amikor a csendőrök beléptek. A csendőrök láttára meg se lepődött és egykedvűen fogadta azokat. Arra a kérdésre, hogy hát mért szö­kött meg, azt felelte, hogy nem birt a szerelmes szivével, muszáj volt látni a feleségét. A szerelmes cigányt vasra verve vitték vissza Ujgyaliáról Érsekújvárra. — Presbiterválasztás. A magyar­komáromi ref. egyház most tartotta közgyűlését, amelyen 12 évre a kővet­kezőket választották meg presbiterek­nek: Sulacsik Lajos, dr. Csukás István, dr. Varga Mihály, Czike Imte, Mikes Károly, Karsay Miklós és Papp Zsig­­mond. A szerelmes cigányt vasra verve vitték el szive választottja karjai közül. A kamocsai határban történt rablótámadás epilógusa. — Amikor a szerelmes szív nem tud parancsolni érzelmeinek. Komárom, — április 21. i

Next

/
Thumbnails
Contents