Komáromi Lapok, 1933. január-június (54. évfolyam, 1-51. szám)
1933-04-22 / 32. szám
1933 április 22. »KOMÁROMI LAPOK« 3 oldal „ügy-e az úr komáromi?“ — ezt kérdezte tőlem Konstantinápolyban magyarul egy török fiatalember. (Tízezer kilométer vizen és szárazon) v. A világ legszebb viziutja. — Az Égéi, a Márvány- és a Fekete*tenger. — Da» daneliák — Az A ranyazarv öböl. — A Boszporusz. — Konstantinápoly. - Beszélgetés egy töröli kel a komáromi Sportegyletről. Komárom, — április 21. A DÁTUM-BÉLYEGZŐ KEZESKEDIK A JÓ BEVÁSÁRLÁSÉRT A mindennapi szükséglet élelmicikkeit meg kell vizsgálnunk, vájjon megbízhaióek-e. A margarinnál is vigyáznunk kell. A Vitello tartósságáról meggyőződhetik. Ügyeljen a dátum-bélyegzőre, mely megmutatja, meddig kell a kockái elhasználnia. W STM lg© CSEMEGE-MARGARIN Saját tudósítónktól. Talán a világ legszebb viziutja következett, amikor a régi ródoszi kolosszus helyéről, Ródosz szigetről Konstantinápoly felé vitt bennünket úszó városunk, a hatálmas Augusztus hajó. Az Egei, a Márvány-, a Fekete tenger, az Aranyszarv öböl, közben a Dardanellák, a Boszporusz olyan változatos partszc géliyel bir, amelyet eddig csak színes álmainkban vagy mozifilmen láttunk. Különösen gyönyörű volt utunk a Fekete tenger felé a Boszporuszon, amelynek keskenysége lehetővé tette, hogy mind a két partot jól lehetett látni. Pompás kastélyok, nyaralók, viliák, kioszkok, minarettek, kerii házak, lugasok, várerődök, romok, ciprus?, platánerdők, rózsaligetek, szökőkutak, merész parti kanyarulatok, öblök, pompás gyümölcsösök, ligetek teszik a világ legszebb panorámájává Boszporuszt, amely 27 kilométer hosszú és a Fekete tengerbe torkollik. Szélessége fél és három kilométer között váltakozik. A legnagyobb öble az Aranyszarv öböl, amelynek európai oldalán fekszik Konstaninápoiy és Pera, az ázsiai oldalon pedig Skutari. Nem tudom; hogy véletlen, vagy a borús ég okozta-e, de amikor a Fekete tengert megpillantottuk, megállapítottuk, hogy a vize tényleg söíéiebb, mint a Boszporusé. A Dardanellák partja már vadregényesebb és hatalmas parti erődök tarkítják és nagy 1 i erjedésü katonai temetők, ahol a nagyantant katonái álmát csak a tenger mormolása zavarja. Amikor a Márványtengeren végig hajóztuk, megmutatták azt az irányt, amely felé Rodostó fekszik, ahol sokáig bírja. Tudta, hogy csak egy lehetősége vau a győzelemre, ha az angolt a markai közé kaphatja. Mitsem törődve a zuhogó ütésekkel, rendíthetetlenül nyomult előre. Állta a csapásokat, megbódult egy-egy kegyetlen ütéstől, de nem hátrált, hanem egész testének súlyával folyton előrehatolt. Az ellenfél, aki fölényben volt, kénytelen-kelletlen hátralépett, hogy tere maradjon az akcióra. A kör hullámozva követte a küzdőket. Végre az indus a falig szorította az őrnagyot. Már csak a törhetetlen akarat, a rettentő elszántság tartotta fenn. Alig volt öntudatnál, a feje zúgott, vörös ködben úszott előtte minden de nem engedett. Az angol a fal mellett állt, nem hátrálhatott többé. Ekkor a szikh egy utolsó, merész lendülettel belévetette magát a lelecsapó öklök forgatagába s az üléseken át ellenfeléig nyomult. Mell mellet éri s Bahádur Szingh kemény karjai megragadták az őrnagyot. Ilyen helyzetben, lest a testen, az angol már nem fejthette ki ökölvívó tudományát. Még egy iszonyú ütést helyezett el az indus gyomra táján, de akkor a barna kezek már megkapták a vállát. Az indus félkezével megragadta Townsend nyakát, a másikkal pedig ülést ülés után mért az ellenfél arcába. Pillanatokig tartott az egész. Az őrnagy, mint a zsák, súlyosan zuhant végig a padlón. Az indus úgy félpercig még állt és összeszorított ököllel, bedagadó szemének utolsó villanásával nézte leterítelt ellenfelét, aztán ő is elvesztette az eszméletét. Ágyban fekve, bepólyált fejjel, tért öntudatra. Jó néhány napba betéteit, mire arca emberi formáját lassanli. Rákóczi Ferenc, a magyarok dicső fejedelme élte le száműzetésének szomorú napjait és ahol később a hűséges Mikes Kelemen már egyedül hallgatta a bujdosók közül a tenger mormolását. Szegény Mikes Kelemen, gondolatban visszaszálltunk a múltba és lelkünk szárnyaival megverdestük Mikes Kelemen sirhantját. Konstantinápoly, azaz törökösen Istambul ma már egészen elvesztette török jellegét és amióta Angóra lett az ország fővárosa, sokat veszített forgalmából ez a világ legszebb fekvésű városa. Sokat gyönyörködtünk hajónk fedélzetérői ebben a szép fekvésben, amelyet sohase lehet elfelejteni. Török öltözetet, lefátyolozott nőt itt már nem látni, de egész Törökországban se. Chemal basa eltörlött minden régi szokást, ami eltért az európaitól. Az üzletek feliratai is latin betűsek már. Török felírást csak a múzeumokban látni. A török nyelvet is megtisztította Chemal basa. Ugyanis az eddigi tőrök nyelv minden volt, csak nem török, volt abban rengeteg arab, zsidó, tatár jövevény sző, úgyhogy a török nyelv tisztasága nagyon is rosszul festett. Chemal megalkotta a a tiszta, ősi irodalmi török nyelvet és most az a hivatalos nyelv és minden 40 éven aluli töröknek meg kell tanulni ezt az igazi, minden idegen befolyástól megtisztított török nyelvet. Hogy az Aja Szófia, a kék és a többi mecsetek bámulatba ejtettek bennünket, az csak természetes. Itt az istambuli mecsetekhen értettem, hogy miért kell a mecsetekben papucsot ként visszanyerte. A klubbeli lisztek sorra látogatták. Becsülés, őszinte barátság jutott kifejezésre szavaikban, gesztusaikban. Megtudta tőlük, hogy az őrnagy sokkal rosszabb állapotban van és még egy-két hét kell ahhoz, hogy talpraálljon. Múltak a napok. Bahádur Szingh már fennjárt, kutyabaja volt, csak néhány zúzódás véraláfutásos nyoma emlékeztetett arcán a viadalra. Egy szép napon azután beállított hozzá Townsend őrnagy. Gyengén állt még a lábán, botra támaszkodva lépett be, de szemében őszinte jószándék, sőt lelkesültség világított: — Kedves kapitány, azért jöttem, hogy bocsánatot kérjek öntől sértő kijelentésemért. Nagyon helytelen volt a viselkedésem. Köszönöm az alkalmat, amelyet Ön adott arra, hogy jobban megismerjem az indusokat. Itt a kezem — ha nincs kifogása ellene, legyünk ezentúl jóbarátok! Azok is lettek. A kölcsönös becsülés férfias érzése fűzte őket egymáshoz és az egész garnizonban nem akadt különb, hűségesebb, tartósabb bajtársi kapcsolat, mint a szikh kapitány, és az angol őrnagy barátsága. — Well, — szólt egyszer mosolyogva Townsend őrnagy, amint a klub árnyas terraszán jeges whisky mellett ült barátaival — azért be kell vallani, kedves Kanvar Szahábom, hogy nem minden indus olyan önérzetes és kemény legény, mint Ön! — Készséggel elismerem, de hozzáteszem: sajnos! Az őrnagy egyideig hallgatott, aztán így szólt: — Ha mind ilyen lenne — mi nem ülnénk ma itt... huzni a lábakra. A jeruzsálemi mecsetek csupasz kővel voltak boritva, azokbnn igazán felesleges volt a papucshuzás, de itt milliókat érő szőnyegek borítják a padozatot, amelyet kímélni kell és emiatt szükséges a papucshuzás. De még igy is félve és áhítattal léptünk az értékes, csodálatos művészettel megalkotott szőnyegekre, amelyek között voltak régiek, még a próféta idejéből valók, de olyan jó karban, mintha csak most készítették volna azokat. Chemal az Aja Szó-, fia mecset régi keresztény freskóira meszelt vakolatot most fogja lekapartatni, hogy a régi keresztény művészet alkotásait is láthassa a keresztény, igazhivő egyaránt. Ez is amellett szól, hogy Chemal modern ember és nem elfogult. Az utitársaim este, vacsora után nem igen hagyták el a hajót, pedig a part és a hajónk között a propeller éjjel két óráig közlekedett. Persze én azzal az indokolással, hogy ide én már sose jövök többet, hát kihasználom az időmet, vacsora után elhagytam hajónkat és Konstantinápoly éjjeli életét is megnéztem. Egyedül kóboroltam azuccákon,ahol még a késő éjjeli órákban is nyitva van az üzletek nagyrésze, a borbély, cukrász, gyümölcsüzletek és az éjjeli mulatók, ahonnét kedves, kacagós sziréni hangok szűrődtek ki. így bolyon-Saját tudósítónktól. A dolog ott kezdődött, hogy még a múlt év augusztus havában vakmerő rablótámadás történt a kamocsai határban, a kamocsai—érsekujvári országúton. Úgy látszik, ez a rablótámadás ragadós lett, mert csak a közeli napokban ismétlődött az meg ugyanott, hasonló körülmények között. |.f A tavaly nyáron történt rablótámadás tettesét a legerélyesebb nyomozás dacára se lehetett a legutóbbi napokig elfogni. A napokban azonban fordulat állt be ebben az ügyben. Különböző és súlyos gyanuokok alapján letartóztatták Molnár Gáspár ujgyallai cigányt, aki alaposan gyanúsítva volt azzal, hogy a kamocsai rablótámadást ő követte el. A cigány erősen tagadott, de azért előzetes letartóztatásba vették és bekísérték az érsekujvári járásbiróság fogházába. Már ügyének tárgyalása közeledett, de ezt a cigány nem várta be és igazi cigányos furfanggal sikerült neki megszökni a fogházból. A szökést olyan gok, amikor egyik cukrász üzlet nyitott ajtaja előtt álló török cukrász, mosolyogva tekint rám és a mi zengzetes magyar nyelvünkön azt kérdezi tőlem: — Ugy-e, az úr komáromi?? Meglepetésemben biznny mindjárt nem tudtam szóhoz jutni. Nagyon megörültünk egymásnak, amikor kiderült, hogy az én török cukrász barátom pár évvel ezelőtt Komáromban töltötte a nyarat, mint uccai fagylaltárus és az Erzsébet szigeti Sport Egyesület elé gyakran kijött fagyialtos kocsijával hozzánk napozókhoz ésfürdőzőkhözés én rám, mint távfagylalt fogyasztóra nagyon jól emlékezett, no de élénken érdeklődött a komáromi szép leányok és asszonyok iránt is. Szívesen ajánlkozott éjjeli kalauznak török barátom, aki a figyelem, előzékenység mintaképe volt. Mondotta, hogy nem lehetetlen, hogy visszajön ide hozzánk. A kedves fiútól szinte nehéz volt elbúcsúznom. Amikor már az Aranyszarvban horgonyzó hajónkon voltam, még akkor is ott állt a parton és kendőjével integetett. A néma, csendes éjszakába aztánbucsuzásképpen harsányan belekiáltottam néki, hogy — Viszontlátásra Komáromba!!! Mire ő is magyarul felelt a partról: — Viszontlátásra!! Viszontlátásra!! Ki tudja, hogy találkozunk-e még az életben ? Dr. B. /. ügyesen csinálta, hogy a reggel történt szökést csak délben vették észre. Nyomban széleskörű intézkedéseket tettek, hogy a szökevényt kézrekeritsék. Ez nagyon könnyen ment, mert estére már elcsípte Molnár Gáspárt az ujgyallai csendőrség ott Ujgyallán a saját házában. Éppen ölelgette a feleségét, amikor a csendőrök beléptek. A csendőrök láttára meg se lepődött és egykedvűen fogadta azokat. Arra a kérdésre, hogy hát mért szökött meg, azt felelte, hogy nem birt a szerelmes szivével, muszáj volt látni a feleségét. A szerelmes cigányt vasra verve vitték vissza Ujgyaliáról Érsekújvárra. — Presbiterválasztás. A magyarkomáromi ref. egyház most tartotta közgyűlését, amelyen 12 évre a kővetkezőket választották meg presbitereknek: Sulacsik Lajos, dr. Csukás István, dr. Varga Mihály, Czike Imte, Mikes Károly, Karsay Miklós és Papp Zsigmond. A szerelmes cigányt vasra verve vitték el szive választottja karjai közül. A kamocsai határban történt rablótámadás epilógusa. — Amikor a szerelmes szív nem tud parancsolni érzelmeinek. Komárom, — április 21. i
