Komáromi Lapok, 1933. január-június (54. évfolyam, 1-51. szám)

1933-04-22 / 32. szám

2 oldal.

»KOMÁROMI LAPOK«

1933, április 22.

felelő reális fedezetről, azonban egyik komoly feltétele a kölcsön elnyerésének az, hogy olyan közmunka kiviteléről lehet csak szó, amelynek tervét már előzőén valamely arra hivatott felsőbb hatóság jóváhagyta.

Ebből az következnék, hogy amely városok vagy községek nincsenek ilyen előzetesen már jóváhagyott munkaterv birtokában, nem számíthatnak kölcsönre. Minthogy a bejelentések rövid határidőhöz vannak kötve, kevés autonóm testület lesz abban a szerencsés helyzetben, hogy igénye kielégítés! nyerjen. De ezenkívül a felhívás megszabja azt is, hogy milyen természetű közmunkákról lehet szó, ami szintén bizonyos nehézségeket támaszt az igények kielégítése tekintetében. Hogy a városok mégis megkísérlik a kölcsönkérést, igen helyesen teszik, mert végre is számolni kell azzal a kormánynak, hogy a fciunkakölcsön egy részét Szlovenszkó területén végzendő közmunkákra kell elköltenie és az itteni beruházásokra fordítania. Ha nem jelentkeznének a városok és községek, akkor elveszítenék igényüket is.

A belügyminiszter leirata a járási hivatal útján elérkezett Komárom városához is, a leirattal, mint értesülünk, a városi tanács keddi ülésén foglalkozik. Szükségtelen hangsúlyozni, hogy a városra nagyon is ráférne egy olyan kölcsön, amely évek óta levegőben lógó különböző beruházási terveinek keresztülvitelét biztosítaná. Véleményünk szerint a városnak meg kel] tenni a kellő lépéseket, hogy a kölcsönhöz hozzájusson, mert városépítő programjának dús tárházában bizonyára akadnak olyanok is, amelyek nemcsak közhasznúak, hanem a kívánt feltételek szerint igénnyel bírnak a munkakölcsönre is. Nagy szolgálatol tehet a kölcsön elnyerésével a városban uralkodó munkanélküliségnek, amely még mindig olyan nagy arányokat ölt, hogy még az áldozattól sem lehet visszariadni annak csökkentése céljából.

— Szenzációs olcsóság ELBERT- nél. Női mosóbőrkeztyü 13.90, gyikbőr ritikül3), sport fiuing 6, lérfi 8, fénytelen bemberg harisnya 10. Női iélharisnya 2, Poupplin ing 39. stb.

A járási választmány megsemmisítette a városnak mozgúszinház építésére

vonatkozá határozatát.

A járás zárószámadását a választmány nem tárgyalhatta, mert a szoedem. tag az ülésről eltávozott

Saját tudósítónktól.

A komáromi járás választmánya április 19-én Novotny Richard közigazg. főtanácsos elnökletével ülést tartott, melyen a Választmány hal tagja jelent meg. Az elnök a napirendre tűzött 1932. évi járási zárószámadást később kívánja tárgyalás alá vétetni, mert annak tárgyalásához kvalifikált többségre van szükség.

Komárom város 2500 Ke segélyt szavazott meg a kereskedelmi tanonciskola továbbképző tanfolyamára. A választmány a határozatot azzal hagyja jóvá. hogy minden évben külön jóváhagyás szükséges a segély kiutalásához. Majd a város telekvásárlásait és egy telekeladást hagyott jóvá.

Nagyobb érdeklődést keltett a városi mozgószinház ügye, amelynek felépítését a város elhatározta. Ez ellen Lóránd István mozibérlő, városi tanácstag adott be felebbezést. — Az ügyel Fodor dr. közigazgatási főbiztos adta elő és a város határozatának megsemmisítését javasolta. A megokolás szerint nincsen meg a szükséges pénzügyi fedezet, nincsen építési terv, a lakók nincsenek kilakoltatva az igénybeveendő házakból, a szomszédos katonai kórház tiltakozást jelenteti be, nem lenne a vállalkozás rentábilis és a város csak olyan vállalkozásokba kezdjen, ahol nincsen meg a konkurrencia.

A javaslat ellen Király József (keresztényszocialista) szólalt fel, akinek az tűnik fel, hogyha olyan kilátástalannak látszik az üzlet a város részére, akkor miért ragaszkodik hozzá a városi képviselőtestület? Talán mégis

Komárom, április 21.

meg tudna élni — hiszen nem lesznek örökké ilyen rossz viszonyok — és a városnak szüksége van újabb bevételi forrásokra.

A löbbsé(g helyi adott Lóránd felebbezésének, mely bizonyára foglalkoztatni fogja az országos választmányt is. (Előttünk csak az érthetetlen, hogy miért van a járási hivatal a mozgó-monopólium mellett? Szerk.)

A munkakörcsönből való részesítés érdekében egyetlen község kívánja azt igénybevenni, ez Hodzsovo. A járási választmány nem lesz kifogást a kérelem ellen, de megállapítani kénytelen, hogy a község, mely egymilliós utat szeretne ebből építeni, sem a kölcsön kamatait, sem törlesztési részleteit fizetni nem lesz képes.

Király József vál. tag azt kérdi, hogy az április 20. záros határidő miatt sok község nem volt képes műszaki előkészítés hiánya miatt kéréséL benyújtani, vájjon ezek később kaphatnak-e a kölcsönből? Az elnök válaszában kijelenti, hogy az első kiosztásból már nem. de a későbbiekből igen.

Király József (keresztényszocialista) előadja, hogy a most megnyitni tervezett új autóbuszjáral (Tany—Komáromfüss, Kolozsnéma—Csicsó) csak úgy járhat, ha a Komáromfüss—Kolozsnéma útszakasz megjavítása sürgősen megtörténik. Kéri a választmányt, hogy az országos hivatalhoz írjon fel ennek érdekében, ez azért is fontos, mert a helyi munkanélküliek ilyen úton keresethez juthatnának.

Novotny elnök szerint ezt az érdelében másról beszélgettek. Egy őrnagy vitte a szól. Major Townsend. Tapasztalatairól beszélt, amelyeket az indiai garnizonokban szerzett. Az indus katonákról, általában az indiai népről volt szó. Mint a legtöbb angol, Townsend őrnagy is csak a maga különleges helyzetének szempontjából szemlélte az exotikus környezetet és nem volt éppen hízelgő véleménye az indusokról. Nyilván nem vett tudomást arról, hogy indus is van a társaságban.

Egyszerre fülébe csattant a szikh lisztnek az őrnagy hangja:

— Az indusokban nem lehet megbízni. Egytől egyig hazug fickók! És gyáva, hitvány alak valamennyi!

Az indusok nem tudnak kipirulni, de elsápadni igen. A Kanvar arca szinte szürkévé vált, egészséges színű, halványbarna bőre megfakult. Fölkelt a helyéről és az őrnagy elé lépett. Hangja nyugodt, de nagyon erélyes volt, keményen pengett minden szava:

— Uram, gondolja meg, mit mondott. Talán mégsem állíthatja, hogy minden indus hazug, gyáva és tisztességtelen! Én is indus vagyok!

Az őrnagy arca, ellentétben a szikh kapitányéval, rákvörösre gyulladt. Kétségtelenül kellemetlennek érezte a helyzetet. Tudata mélyén talán be is látta, hogy elvetette a sulykot, de felébredt benne az álbüszkeség, a presztízs dölyfös önhittsége. Fölállott és merev tekintettel az indus tiszt szemébe nézett. A közelükben lévők felfigyellek.

— Amit mondtam, azt állom! — pattogtak az őrnagy szavai, valami arrogáns mellékzörejjel, amint a szinte mozdulatlan szájból előtörtek.

Kanvar Bahádur Szingh mozdulata olyan gyors volt, hogy az őrnagy nem térhetett ki előle. A halványbarna ököl belecsapott a rákvörös arcba. A

mérték után is,

haskötők

orvosi rendeletre,

melltartók,

női kombiné és hálóingek, keztyű, harisnya " nagy raktára.

| Mélyen leszállított árak! )

Pollák Juliska

Utódánál

Komámo, Nádor-u. 17. Keztyűk és fűzök tisztítása és javítása.

kelt községeknek kell kérelmezniök és akkor tárgyalás alá veszi a járási választmány.

Az elnök közlése szerint a csallóközi ármentesítő társulat munkálatai a lehetőségek szerint haladnak előre. Kamocsa községben új szivattyútelep épül. A Csiliz szabályozására azonban egyelőre nem kerülhet sor, mert az erre vonatkozó tervek még nem készültek el.

A tárgysoron levő 1932. évi zárószámadás — miután Hacker szociáldemokrata választmányi tag az ülésről időközben eltávozott — napirendre nem kerülhetett, mivel a választmány határozatképtelenné vált.

— Áthelyezés. A magyar belügyminiszter dr. vitéz Vida Elemér rendőrtanácsost, a komáromi magyar államrendőrség vezetőjét Pápára helyezte át az ottani államrendőrség vezetésére.

— Nyugalomba. Az ácsi vasútállomás főnökét, Schalter Gyula főintézőt nyugdíjazták és helyette ácsi állomásfőnöknek Fülöp Ferenc főintézőt helyezték oda, aki eddig a moson-magyaróvári vasútállomáson teljesített szolgálatot.

tisztek felugráltak. A játék félbeszakadt.

Az őrnagy torkából rekedt hang tört elő, hátralépett és ökölvívó állásba helyezkedett. Nem is várta, mig ellenfele is felveszi a szabályos testtartást, mint az acélrugó pattant el helyéről és ökle nagyot csattant az indus állán. A szikh egy pillanatra megszédüli, de összeszorította a száját és nekiment az őrnagynak. Nem tanult boxolni, de bízott izmaiban, kisportolt testében, amellett a felháborodás és a sértés tudata elszánttá tette.

Az angolok nem ismerik a fegyveres elégtételadás intézményét, de az ellen semmi kifogásuk sincs, hogy segédek és becsületbírák helyett maguk az ellenfelek intézzék el az ügyüket, még pedig azonnal, amikor a természetes indulat váltja ki az akciót. A tisztikar is ezt a formáját fogadja el a párviadalnak. Az urak kört formáltak és senki sem próbált beavatkozni az angol őrnagy és a szikh kapitány dolgába.

Nyomban nyilvánvaló volt, hogy az őrnagy, mint a legtöbb brit, kitűnő ökölvívó, mig a szikh liszt egyáltalán nem ismeri a boxolás fortélyait. Az angol öklei zuhogva csaptak le az indus arcába, mellére; a szikh azonban fejjel magasabb volt ellenfelénél és nem sokat törődött az angol ütéseivel. Szeme égett és egyetlen gondolat töltötte el: megbüntetni az arcátlan sértegetőt. Szabálytalanul vetette magát az angolra, erejét az ökleiben egyesítve, iszonyú ütéseket mért reá. Az őrnagy ideoda táncolva, gyors mozdulatokkal védte ki a csapásokat, közben jól kiszámított ütéseket helyezett cl Bahádur Szingh arcán. A szikh ajka felrepedve vérzett, fél szeme bedagadt, egész arca olyan volt már, mintha nyers hús véres tömege lett volna. Az indus érezte, hogy nem

Az indus kapitány.

Irta Baktay Ervin

Egy északindiai katonai központ tisztikaszinójában történt. Néhányan még délutáni teájuk mellett ültek az étkezőben, mások lapokat olvaslak a dohányzó kényelmes, nádfonatú karszékeiben elnyúlva.

Ezek az indiai heverőszékek nagyon ügyes alkotmányok. Az öblös karszék támlája jól hátradől, az alacsony, széles kartámasztólécek pedig emberhossznyira előrenyulnak. A heverő gentleman a lábait is felteheti ezekre az előrenyúló kar-, illetve lábfákra. A széles, sima karfa amellett még igen alkalmas arra is, hogy az ember — akit éppen az különböztet meg az állattól, hogy iszik — a whiskys-poharát rátegye.

A tiszlikaszinó urainak legnagyobb rézse a nagy billiárdteremben tartózkodott. Két hatalmas asztal állt a terem közepén, sötétzöld selyemmel ernyőzött, hosszúkás villanylámpák vetettek fényt a zöld posztóra. A szokásos angol lekeasztalok voltak, négyszer akkorák, mint az európai kontinensen használt billiárdasztalok. Néhány tiszt javában billiárdozott a két asztal mellett, a társaság többi tagja a terem két oldalfala mentén felállított hosszú, magas üléseken foglalt helyet. Lépcsőfok vezet ezekhez a kakasülőféle alkalmatosságokhoz, a nézők jó magasan ülnek és kényelmesen áttekinthetik a billiárdasztalokat. Conroy őrnagy játszott Winfield kapitánnyal, ezt a játszmáL érdemes volt figyelni.

A teremben csupa angol tiszt volt. Szálas, erőteljes alakok, legtöbbjük szőke, kékszemű brit. Arcuk vörösen világlott, mint a trópusokon élő angoloké általában: a dél napja nem barnítja meg a bőrüket, hanem nyers

beefsteak színére cserzi. Csupán egyetlen arc ütött el ettől a tónustól. Barna arc volt, de nem sötét. Komoly, nyugodt tekintetű, fekete szemű, magas, szélesvállú, domború mellkasu férfi volt, pompás példánya a pandzsábi szikh nemesnek. A szikhek évszázadokon át haroosok voltak, az indus tiszt arcán, egész külsején is valami marciális erő, az igazi katona magabízó nyugalma ült. Amellett joviális derű áradt el vonásain, szemében pedig Olykor a humor kedélyes bölcsessége csillant fel.

Az angol tiszt iklub exluziv társaságában az avatatlan szem bizonyára különösnek találta volna egy »benszülött« jelenlétét. Az urak csaknem kivétel nélkül polgári ruhát viseltek: a brit tisztek ritkán járnak egyenruhában a szolgálaton kívül. A szikh úr választékos eleganciával volt öllözve. Remekbe szabott, könnyű szürke öltöny födte alakját, finom fehér selyeminggel, nehéz drága nyakkendővel. Hosszúkás, finom keze, keskeny lába előkelő emberek generációinak öröksége lehetett. A mellette ülő angol kapitány »Kanvar«-nak titulálta az elegáns indust. Karivar Bahádur Szingh. Hercegi cím, előkelő név. Indiai fejedelmi család leszármazottja volt. Ez már megmagyarázta jelenlétét. Nem tartozott a brit-indiai hadsereg ama benszülött tisztjei közé, akik az alkirálylól nyerik kineveztetésüket. »King’s commissioned« tiszt volt, mint az angol tisztek; az angol király — India császárja — nevében nyerte el kapitányi rangját az egyik északindiában lévő szikh lovasezredben. Ritka dolog! A különbség tiszt és tiszt között, angol és indus között az indiai hadseregben, régi sérelme India önérzetesebb fiainak.

Mjg a játék folyt s a nézők jórésze érdeklődéssel figyelte a golyók cikkcakkos útját, a szikh kapitány köze-