Komáromi Lapok, 1933. január-június (54. évfolyam, 1-51. szám)

1933-01-14 / 4. szám

2. oebi

1933 január 14

»KOMÁROMI LAPOK«

öltve az egészségügyi minisztériummal, rendszabályokat készít elő a munkanélküliek és azok családtagjainak egészségügyi gondozásáról. A rendszabályokban gondoskodni kíván a két minisztérium arról, hogy a munkanélküliek megbetegedés esetén orvosi ápolásban részesüljenek és ingyenesen kaphassanak gyógyszereket. A szabályrendelet előkészítése már olyan stádiumba jutott, hogy az akciót még ebben a hónapban életbe fogják léptetni.

Uzsora- és kartell törvényjavaslatot készített az igazságügyminisztérium.

Az igazságügyminisztériumban elkészült az uzsora megakadályozásáról szóló törvényjavaslat, amelyet a napokban terjesztett be az igazságügyminiszter a kormánynak. Az uzsora letörésére érvényben van ugyan most is egy törvény, amely az állam megalakulásának idejében készült, de ez a mai viszonyoknak már nem felel meg. Az uj törvényjavaslat szerint az uzsorát üldöző apparátus továbbra is a rendőrhatóságok szerveiből fog állani és azt csak átszervezik. Elkészült a kartelltörvény javaslata is, amelyet az igazságügyminisztérium a közeljövőben terjeszt a kormány elé.

Összeírják a köztársaság rozskészletét.

A gazdasági miniszterek bizottsága napokban tartott ülésén a rozstermés súlyos helyzetével foglalkozott és az ülésen jelenlevő Malypetr miniszterelnök többek között bejelentette, hogy a szövetkezeti raktárak túl vannak zsúfolva rozzsal, a malmok és pékségek nem vásárolnak, hanem várják a további áresést. A miniszterelnök kijelentette, hogy az állam érdeke megköveteli, hogy ebben az ügyben világosságot derítsenek és ezért azt indítványozza, hogy a rozskészleteket azonnal írják össze hivatalosan, községek szerint, hogy ilymódon áttekintést nyerhessenek a készletekről.

Az 1932. év története.

Irta: Memor.

3.

Az év eleje kommunista tüntetésekkel kezdődött. Az 1931. évi terméskatasztrófa után a mezőgazdasági munkásoknak téli megélhetése bizonytalanná vált és a téli munka hiányában igen sok helyen éheztek. Ez indította őket tüntetésekre, melyek főleg Gúla, Szímő és Nagymegyer községekben öltöttek nagyobb mérvet, de előfordultak Ekel, Nemesócsa, Csallóközaranyos és más községekben is, ahol nagyobbszámú földmívelési munkás lakik. A hatóság élelmiszerjegyek kiosztásával igyekezett a nyugalmat helyreállítani, ez azonban a gyakorlatban igen kétes eredményeket termett.

Hasonló természetű mozgalom fordult elő Marcelháza községben, ahol a munkanélküliek az uradalmi fát az erdőből elszállították. Ennek is bűnügyi folytatása lett és a tetteseket a bíróság elitélte. Komáromban julius 10-én, egy hétfői napon mintegy 500 tüntető csoportosult a városháza előtt, de a tüntetést a rendőrség feloszlatta.

Augusztusban egy kommunista népgyülésen használta először az államrendőrség a figyelmeztető kürtjelet, amely a fegyverhasználatot megelőzi. A népgyülés erre szétment. A tervezett vörös nap nagy ellenintézkedéseket provokált és mivel az hetipiac napjára esett, azt áthelyezték a következő keddi napra.

Hallatlanul megnövekedett a vagyon ellen elkövetett bűncselekmények száma. A közbiztonság a falvakon a lehető legrosszabb helyzetbe jutott, a betöréseknek, lopásoknak se szeri-se száma nem volt. Főleg az élelmiszertolvajlások öltöttek a vidéken nagy mérvet, ami a köznyomornak volt a következménye.

Az ógyallai járásban minden valószínűség arra mutat, hogy ott egy betörőbanda működik, amely a Mátyusföldön már rengeteg betörést és kaszszafúrást követett el. így Ógyallán Fesztje István lakásába akartak betörni, de onnan elriasztották őket. Ez a betörőbanda utóbb kézre is került.

wr~M~wr-^ryjB .tttc-T." mvm. m:j

Fehérfogak: Chlorodont

Egy másik sikertelen betörés Ógyallán ismét a banda létezéséről adott hírt. Egy harmadik betörés az ógyallai népbank fiókjába 15000 korona kártokozott a banknak. Naszvadon ugyanezek sikerrel dolgoztak és a község pénztárából 25000 koronát zsákmányoltak. Lelepleztek egy rablóbandát, melynek Madar volt a székhelye, egynek pedig Pered községig vittek a nyomai, ahol sok rablott holmit találtak. Nagymegyeren a vasúti pénztárt, Szímőn a községi pénztárt törték fel. Ordódy István pincéjében 40 hektoliter bort folyattak el elvetemült betörők. A betörőbanda sikeres betörést követett el Muzsla községben. Bagotán pedig kloroformos betörők dolgoztak, de eredmény nélkül.

Nagyszerű fogást csinált a komáromi államrendőrség, amikor Galántán lefogta Ackermann-Tirpák nevű sokszorosan büntetett betörőt, akinek Komáromban ugyan csak tyuk-ügyei voltak, de lelkiismeretét sok bűnügy nyomja. Mátyusföldén Adóm László nevű érsekujvári szélhámos csapta be »törlesztéses« kölcsönügyekkel a hiszékeny falusiakat. Hogy Ádám Lászlót korábban nem tették ártalmatlanná, az határozottan a csendőrségi szolgálat rossz értesülésére vezethető viszsza, mert ez a kölcsöncsaló körlevelekkel dolgozott és kerítette hálójába áldozatait.

Egy nagyobbstílű szélhámos is garázdálkodott Komáromban, Rebros József, akit azonban idejében ártalmatlanná tettek. Ivézrekerült lvanics Sándor személyében a komáromi Szt. András templom kirablója is, akit a nyitrai törvényszék ítélt el betöréseiért. Hetényen a postán sikkasztottak 20000 korona összeget.

Az automobilizmus terjedésével szaporodik a balesetek és bűnügyek száma is. Egy halálos gázolás Komárom mellett a benei házak közt egy kis gyermek életét oltotta ki. Zöldállás pusztán egy autó szintén gyermeket gázolt és tovahajtott. Komárom mellett egy autóbalesetnek halálos áldozata lett Hroch Ferenc szerelő.

Az emberi élet és egészség ellen számos nagy bűncselekmény fordult elő az év folyamán Komárom környékén. Bátorkeszi községben egy feleség' gyilkosság, Nagymegyer községben rablógyilkosság (Domonkos Gyula öreg gazdát gyilkolta meg gazdasszonya), Izsapon Takács Károly kovács Kiss Dezsőt ütötte le féltékenységből, Kürtön Lencse Sándor agyonlőtte haragosát Bújna Bélát, Ipolyszalkán Szajkó Lajos gazdát ütötték le éjjel. A közbiztonság lazulására jellemző a maroelházai utón előfordult rablótámadás. Udvardon egy ostoba tréfa a villanyárammal egy szegény kis gyermek életét oltotta ki, ugyanitt egy mulatság alkalmával esztelen revolverlövöldözés támadt.

Gúla községnek megint külön fejezetet szentelhetünk. Néveri Miklós önvédelemből sógorát, Kürti Ferencet ütötte le. Ugyanott meggyilkoltak és lefejeztek egy Mészáros József nevű embert, akit valószínűleg lopáson tetten értek és bosszúból meggyilkolták. A nyomozás sikertelen maradt. Egy rablógyilkossági kísérlet is fordult elő Vargha Ádámnéval szemben.

Komáromban nagyobbszabású bűnügy nem fordult elő. A rendőrség egy néma embert tartóztatott le, azonban hosszabb idő múlva megszólalt. Egy elmegyenge földbirtokos kémkedési ügyben keveredett többedmagával, akit azután a komáromi kerületi bíróság el is Ítélt. Súlyosabb baleset fordult elő a közkórház új pavilionjának építése körül, ahol a régi állványozás dőlt össze és több munkás balesetét okozta. Az év végén Gonovics Gyula rovottmultú kerítőt tartóztatta le a rendőrség.

A tragikus gazdasági helyzet következménye Vukán József szabó öngyilkossága, aki a vonat elé vetette magát, öngyilkos lett még Redniczky István kocsis és egy háztartásbeli leány.

Vasúti balesetek is fordultak elő: a csallóközi vicinális Ekecs állomásán kisiklott. Ógyalla állomás előtt pedig egy naszvadi asszonyt gázolt el.

Tüzesetek fordultak elő Komáromban a Hosszú uccában (Weltner Vilmos), a Klapkatéren (Raab Mihály), a KFC sporttelepén, a Polgár, Rákóczi és a Víz uccákban tetőtüzek fordultak elő. Nagyobb tüzek voltak a vidéken Gútán, ahol 9 ház, Kurtakeszin 5 ház, Imelyen 3 ház estek áldozatul, Naszvadon nagy kazal tűz pusztított, Madáron gyújtogatás volt, mert egy napon 13 gazdasági udvar gyulladt ki. Órsujfalun és Zsemlyékesen (Hodzsafalu) szintén tüzek voltak, a környéken a komáromi tűzoltóság gyorsan ott termett és a mentési munkálatokat példás önfeláldozással végezte.

Itt kell kiemelnünk a komáromi önkéntes tüzoltótestület fennállásának

A csallóközi haläHz»tt törtenet cliez.

34

zsér, se fisér praeemtiot (elővételt) ne űzzenek«.1

1714- ben hatóságilag állapítják meg a halak árát. vagyis limitálják. Ez a nemes vármegye hatáskörébe tartozott. 1723-ban kimondja a vármegye közgyűlése, hogy a halak árának limitálásával nem akarja megsérteni a vármegye a földesúri jogokat, vagyis a limitáció csak a halászok árusította halakra vonatkozik, a földesurak a saját eszközeikkel fogott halakat úgy adhatták, ahogyan akarták.* 2

A komáromi halpiacon azonban ebben az időben megjelenik egy újabb vevőtípus: a fisér, vagyis a halkereskedő. Eddig nem volt biztos az útja, de most kell a hal a pozsonyi piacra, mert a halászok nem győzik azt ellátni. Komáromban legott észrevették a veszedelmet, amely erről az oldalról fenyegette a komáromi érdekeket.3 Ezt a változást az új kormányszéknek, a helytartótanácsnak 1742-ben Pozsonyban való letelepülése okozta, amely a hal dolgában nem ismert tréfát. így lendült fel a komáromi halpiac, mely ekkor felvette kapcsolatait a pozsonyi fogyasztókkal. Meglátszik ez a halászok számán is. Mig

1715- ben mindössze 38 halászt írnak össze, öt év múlva, 1720-ban ezek száma 83-ra emelkedik.4 A város is megembereli magát és 1724-ben a városi tanács a Vágó ucca végén (ma Vársor) levő halpiac kikövezése felől rendelkezik.5

Komárom halászata ekkor már országos hírnévnek örvend. Pedig nem volt ekkor sem ez a foglalkozás még színig tejfel, hiszen a szegény komáromi halászok a hatalmas várparancsnok előjogainak is kénytelenek voltak eleget tenni, amelyeket régen megszüntettek. Panaszkodnak is emiatt a vármegyén.6 A komáromi halászok jóhírneve a Tiszáig is elhatol.

■Komárom város jegyzőkön}'ve. VIII.

2Pozsony. Orsz. levélt. Komáromvárm. közgy. jegyzőkönyve III. 814.

3Ugyanott. III. 875.

4Komáromvármegye monográfiája. 847 1.

5Komárom város jegyzőkönyve. XVIII. 65 1.

6Komáromvárm. jegyzőkönyve, IV. 105 1.

Károlyi Sándor gróf, korának legkitűnőbb gazdája 1725-ben a Tiszamentén nagyszabású halászatot kívánt létesíteni és a tiszai halat Komáromba akarta szállítani, mivel jól tudta, hogy ott vannak a legkitűnőbb gyalmos halászok és legélelmesebb halkereskedők. 1 Evégből Komáromban keresett olyan elkalmas embert, aki a halászathoz és a halkereskedéshez egyformán ért. Tervei azonban nem valósulhattak meg.

A szegény Komárom város ügyesbajos dolgaiban is nagy hasznát látta a jó halaknak. Alig hogy a kuruclesek ellen ilyen meggyőző érvekkel védte érdekeit, odahaza megint nagy baja támadt a várparancsnokkal való viszályaiban. Szerencse, hogy a helytartótanácsot elég közel érték Pozsonyban. A város emberei már 1724-ben ott kopogtatnak a kormányszék ajtain és amint írva maradt reánk, Meskó báró ügyigazgató 12 arany »discretion kapott és azt épen úgy elfogadta, mint a helytartótanács tagjai a jóféle halakat.2 Tíz év múlva megint fellángolt a harc a várparancsnok, Castelli gróf és a városi tanács között. Ez az erőszakos katona, épen úgy mint elődei is,! a város földesurának tolta föl magát, hogy ebben a minőségében a várost jobban zsarolhassa. Ezért azután a városi tanács személybiztonsága alig ért egy irgalmas kurjantást, mert a parancsnok egymásután fogatta és záratta el őkegyelmeiket.

Ezeket megsokalván, instanciát intéztek a parancsnok felettes hatóságához, a bécsi haditanácshoz és a panasz mellé néhány hordó besózott vizát is mellékeltek, hogy így jobban kidomborítsák Castelli üldözéseit és visszaéléseit.3 Eközben azonban találtak egy igen jó pártfogóra, aki minden bajuktól megszabadítani ígérkezett a komáromi polgárokat és ez volt az új várparancsnok, a szász Hildburghauseni herceg, III. Károly kegyence. Az új parancsnoknak

■Takáts Sándor. Emlékezzünk eleinkről. 228 1.

2Magyar Szulpic. Komárom város törekvései a szabad királyi jogért. XIII.

3U. o. XXIII.

a városi tanács 10 forint áru hallal kedveskedik,1 őhcrcegsége azonban kiadósabb ajándékokhoz volt szokva, de hát a kis halakat sem vetette meg egészen!. Megzsarolta a várost is, még a céheket is, akikre mind kivetette kegyelmének árát, aranyakban szabván meg azt. A város utóbb »kegyes jóltévőjének« nevezi a herceget, aki 12.000 arany ellenében hajlandónak mutatkozott a szabad királyi városi jogot kijárni Mária Terézia udvari kancelláriájában. Az óvatos város azonban előre nem fizetett, hanem előbb látni akarta a privilégiumot.

Meg is kapta a város 1745-ben hallatlan anyagi áldozatok árán a szép címét és ezzel elérte, hogy most már nem basáskodhattak fölötte a várparancsnokok. A privilégium egyik pontja a halak limitatiója, melyet eddig a vármegye gyakorolt. Az illető pont szerint: A halak árának limitatiója a várost illeti, ehhez a katonaság is tartozik alkalmazkodni.2 Végre egyszer a város is ur akar lenni a maga portáján, igaz, hogy el is adósodott érte évtizedekre. A hálás komáromiak a királynénak a következő 1746. évben két szép 4 mázsás vizát küldenek Bécsbe, még pedig élő állapotban. Abban az időben nagyszerű ajándék.3Mondanunk sem kell, hogy a privilégium a halászokra nézve valóságos áldást jelentett. Nem hatalmaskodtak velük ezek után a vár kicsiny és nagy zsarnokai, mint ezelőtt. 1730-ban panaszt tesznek a komáromi halászok a vár tiszttartói ellen, hogy királyi adókivetés címén adóztatják őket, holott a maguk porcióját a városnak amúgy is megfizetik. 4 1738-ban Kemenszky János, Kelecsényi Gergely és Mátyás Péter komáromi halászmesterek kérik a várhoz tartozó Lacuna (nagy vízborította terület a Vág balpartján a mai Aranysziget, Madzagos dűlők és Várfölde egv részén) bérletét, valamint a Széki ér (Szegér), Szent Pál, Tóth Vág (Todt-Vag, Dód Vág)

■U. o. XXVIII.

2U. o. XXXIX.

3Takáts i. m. 154 1.

4Komáromvármegye közgy. jegyzőkönyve. IV. 145.