Komáromi Lapok, 1933. január-június (54. évfolyam, 1-51. szám)

1933-04-15 / 30. szám

1 Sä3. úprili3 15. »KOMÁROMI LAPOK« 3. OHlhi. Utam a Szentfoldön. (Tízezer kilométer vizen és szárazon ) ív. Jeruzsálem. — A Via Dolorósa. — Az Ecce Homo ív. — Vero­nika háza. — A Szent-sir temploma. — A Gethszemáne kertje. — Az Olajfák hegye. — A sirató fal. — A mecsetek. — Ná­­záreth. —- Bethlehem. — Ahol Krisztus Urunk született. — Ráchel sirja — Amikor a tenger haragszik. Saját tudósítónktól. . Komárom, — április 14 Ueheln-e-e húsvéti számban megfele­lőbb témáról írnom, mint arról a pár napról, amelyet a Szentföldem töltöt­tem. Mennyi széni hagyomány, hit és szent emlék teszi ezt a földet az áhítat földjévé keresztény, zsidó és mohamedán előtt! Ennek a földnek minden röge, göröngye és porszeme beszélni tudna a régi, széni időkről és minden keresztény, zsidó és moha­medán lelkében oil él a vágy kitöröl­hetetlenül, hogy egyszer életében el­zarándokolhasson erre a megszentelt földre. A mi hatalmas óceán]áró hajónk a jaffai kikötő csekély vízállása miatt uem köthetett ki Jaffáhan, hanem a hajíai kikötőben, de itt is pár kilo­méternyire állhatott meg a parttól, a mély vízben, mert hajónk víz alatti része tizenkét méter volt. Kis propel­lerek hajóztak ki bennünket a hajfai kikötőbe, ahol először láttunk színes népséget és tevekaravánokat. Itt a ki­kötőben kellemetlen meglepetés ért bennünket. A hajóról való leszállásnál késlekedtünk és mi lizenketten elma­radtunk a főcsoporttól, amely már vígan autózóit Jeruzsálem felé. Ta­nácstalanul állottunk ott a messze idegenben, amikor valaki beszól hoz­zánk a kikötőbe, hogy jöjjenek már az Istenért, bent a városban már vár­nak bennünket az autók. Egyik bu­dapesti utitársunk volt ez a derék em­ber, Dunajecz József Máv. főintéző, aki megérdemli, hogy nevét itt meg­örökítsem, mert az ő figyelmessége nélkül talán még most is a hajfai ki­kötőben ücsörögnénk. 0 már fönn ült az egyik, Jeruzsálemig; vivő autón, amikor észrevette, hogy mi lizenketten nem vagyunk velük, inkább lemon­dott az előbb Jeruzsálembe való ju­tásról, leszállt az autóról és elsza­kadva a főcsoporttól, visszajött ér­tünk, keresett bennünket és nem tö­rődött azzal, hogy miattunk esetleg félnapot késik. Autón bevill bennün­tott be hozzám. Olyan derülttel, hogy azt hittem, egy kinevezést fog előhúzni a zsebéből. — Na, — mondom, — hát mi újság, öcskös? Elpirul erre a haja tövéig és azt feleli: Azt szeretném bejelenteni bá­tyámnak. hogy vasárnap tartom az eljegyzésemet. Ezerkilencszázlizennégy óta megle­hetősen leszoktam arról, hogy bármin is csodálkozzam. A háború kitörése óta annyi valószínűtlen dolgon men­tünk keresztül valamennyien, hogy azt hiszem, a mi nemzedékünket bajos meglepetések elé állítani. A mi szá­munkra igazán kevés új van a nap alatt. Seregély Pistának erre a beje­lentésére«, mégis elképpedtem. Azt hittem először, hogy nem jól hallok. — Mit tartasz vasárnap'.' Kissé bizonytalanabb hangon felelte; — Az eljegyzésemet. Ezalatt, annyira, amennyire, sike­rült magam összeszedni. Megálljunk csak, gondoltam, valószínűleg arról van szó, hogy elkeseredésében be akar házasodni valahova. El akar venni valami öreg pénzeszsákot, vagy vala­mi púpos leányt, akinek az ap ja gyár­tulajdonos, mert hiszen, ha pártit csi­nál is, rendeset aligha csinálhat. Hi­szen alkalma sincs olyan társaságba járni... Na, szegény gyerek! Vájjon miféle kétségbeesett kísérletre akarja magát rászánni, hogy az élete szeke­rén lódítson egyet? — Hm? — kérdezte óvatosan — az­tán, hogy gondolod ezt a te helyzeted­be n? Mire akarsz házasodni? — Éppen azért! —• felelte. —A hely­zetem miatt. Hogy álláshoz jussak. Megkeseredett a szám íze. Hát jól sejtettem! El akarja adni magát a két a kikötőből a városba, a száraz­földi utazást lebonyolító Munári irodá­ba, ahol aztán útnak indítottak ben­nünket gyorsiramú autókon a szent város, Jeruzsálem felé. Ez igazán de­rék cselekedet volt utitársunktól. Gyö­nyörű, vadregényes vidéken vezetett utunk. Az angolok csodálatosan pom­pás autóulakat építettek, merész ka­nyarulatokkal. föl a hegyre, le a völgy­be, fantasztikus sziklatömb óriások szegélyezvén a szerpentin utakat. Mi­csoda hegyszakadékok, meredekek, hasadékok, mélységek és hegycsúcsok! Mintha Ciklopszok, Gigászok hány­ták volna össze-vissza a hatalmas szik­­latömböket. Mindegyik rész festő ecset­jére való. Az Ígéret földjét azonban nem ilyennek képzeltem. A tájak fes­­töiek, vadregényesek, de kopárok, ter­méketlenek. A kevés fűszál gyér táp­lálékot ád a juh. kecske és a szamár­nyájaknak, tevéknek. Néhol egy cl­kényszeredett olajfa teszi változatos­sá a tájat. Amikor az Üdvözítő itljárt ezen a földön, buja növényzet zöldült hegyen-völgyön, de aztán az emberi kapzsiság kiirtotta a hegyekről a cip­rus, cédrus, olajfaerdőt, a kopáran maradt hegyekről aztán az eső le­­mosta a termőtalajt. Az ember újra vissza akarja foglalni ezt a területet és újra fásítanak, de ez nagyon las­san megy. Végre egy hegymagaslatra kapasz­kodik föl az autónk és lent a völgy­ien elénk (árul a szent város, Jeruzsá­lem látképe. Itt a szent város fölött a gyermekkorunkban lelkűnkbe vésődött csodás tűt, áhítat, vallásos kegyelet újra feltámadt bennünk és valóságos álomvilágba ringatott bennünket. Jeruzsálem felé haladtunkban úl­­baejlettük Názáreth városát, ahol meg­néztük Mária házát, amely fölé most bazilika emelkedik és megtekintettük azt a zsinagógát, amelyben Jézus ta­nított. Az autóból való kiszállásunk­kor a,képeslapot, déli gyümölcsöt áru­tók színes és lármás csapata vett ben­nünket körül. Az üzleti tevékenység igen élénk itt, dacára annak, hogy a vezetőnk állítása szerint a tízezer la­ikussággal bíró városnak nincs egyel­­'len egy zsidó lakosa sem. Itthon meg­néztem! a lexikont és az is azt állítja. Jeruzsálem külseje, habár nem is olyan rendetlen már, mint az utazók leírják, de elég rendetlen ahhoz, hogy a városról szőtt gyermekkori álmain­kat kissé megcibálja. A szűk, sötét uccákban elhelyezett bazárok nagyon is nélkülözik a keleti fényt és pom­pát, de mindenesetre új és érdekes látványt nyújtanak az európainak. A gyalogos nép között tevéken, szamá­ron, öszvéren lovaglók nagy száma teszi még tarkábbá a bazárokban ka­­leidosfkopszerűen változatos képet. A Szent sír templomhoz a Via Ha­tórásán, a Kínszenvedések útján men­tünk, amelyen Krisztus Urunk is ha­ladt a Golgothára, vállán a nehéz ke­reszttel. Ez az ucca ma Tárik-Báb- Szitli-Marjam (Mária asszony kapu­jának útja) nevet viseli. Ebben az uceában van a pretorium, ahová Jé­zust a római prétor elé vezették, az Ostorozás kápolnája, az Ecce Homo ív, a Lázár háza, ahol a Megváltó édes anyjával találkozott, a Gazdag Ember Háza, ahol Jézus ismételten összerogyott a kereszt alatt és Cirenei Simon segített néki a keresztet vin­ni, Veronika háza, ahol Veronika asz­­szony által adott kendővel Jézus letö­rölte a verejtéket. A Via Dolorosa, amely bazárokon is keresztül vezet, egy kilométer hosszú és a Szent sir templomához visz, amely köröskor ül be van építve. A Szent sir templomá­ban sorra következnek: a megkenés köve, az angyal kápolna, a Szent sir kápolnája, Arimáthiai József és Niko­demus sirja, a Föltámadás kápolná­ja, az Úr bilincsbe verésének helye, a Ruhaíelosztás kápolnája, a Tövisko­rona-, a Bűnbánó gonosztevő-, Ilona császárnő kápolnája, a Kereszt felta­lálásának és Krisztus föl feszítésének helye, slb. slb. Az egyik kápolnában lehel látni Bouillon Gottfried kard­ját és sarkantyúját és egyéb erek­lyéit. A Szent sir templomának egyes ré­szei, kápolnái többféle felekezeté és ezek között a súrlódások igen gyako­riak és ez nagyon kiábrándítólag hat azokra, akik ide széni áhítattal lép­nek. Á Szent sir templomához még a törököknek is közük van és érde­kes, hogy a Szent sírnak a kulcsait évszázadok óta szerzett jogánál fogva egy mohamedán család őrzi. fásait költői feltevésre alapította. Az érdekházasság tavaszi idillé kezdett zsugorodni. Tavaszi idillé a gyári iro­dában, ahol a fiatal mérnök úr, meg a gépírókisasszony beleszerettek egy­másba. Nagyot sóhajtottam. A fiú huszon­ötéves, a leány húsz. A nagyapáink ilyen korukban házasodtak össze több­nyire. Sőt akkoriban a húszéves leány már nem is számított egészen fiatal­nak. De ez volt a fészekrakás ideje és rettenetes elgondolni, hogy most ez a terv úgy hangzik, mint valami őrültség, amit minden eszközzel meg kell akadályozni. Mert ha ez a két gyerek most hozzákezd a fészeképí­téshez. abból csak nyomorúság le­het, szenvedés és pusztulás. Éhcnha­­lás és megfagy ás. Mint ahogy meg­fagytak a szegény szalonkák az idén, mikor szivükben a Természet paran­csával nekivágtak, hogy átrepüljék azt a hómezőt, amelyik az egész Délvidé­ket elborította. De hát a szalonka oktalan állat, a gépészmérnök úr pedig értelmes ember, akivel okosan lehet beszélni. — Nézd fiam — kezdtem és meg­próbáltam neki megmagyarázni, hogy’ ebbe nem szabad belemennie, első­sorban azért nem, mert nem viheti neki a leányt egy bizonytalan jö­vőnek. Aztán megmagyaráztam azt is, hogy... De minek mondjam el, hogy mit magyaráztam? Éreztem, hogy mi­nél okosabb dolgokat mondok, annál vadabb erővel támad fel szívében a legyőzhetetlen ellenérv: a szerelem. Hiába emlegettem neki, hogy korai még az idő a fészkelésre, hiába, hogy a fagy még nem engedett fel, hogy éle­lem nincs, hogy a tavaszra még vár­ni kell, látom, hogy süket füleknek beszélek. Pista, ha hallotta is a sza-Joga van ellenőrizni! A dátum-bélyegző Családja iráníi felelőssége felha­talmazza, hogy bevásárláskor a margarint is tüzetesen megvizs­gálja. Azért van a Vilelión a dá­tum-bélyegző, hogy megmutassa, meddig kell a kockát elhasználnia. ? HW CSEMEGE -MARÓ ARIK Salamon templomának falmáradyá­­nyát, az úgynevezett sirató falat is megnéztük, ahová a le jutás nagyon zeg-zugos udvarokon keresztül törté­nik. Mi úgy látszik, korán jártunk ott, mert egyetlen egy siránkozót se találtunk a fal tövében. A Gethszemáne (olajsajtó) kertben hét öreg ,hatalmas olajfát Krisztus idejéből valónak mondanak. E régi, vaspántokkal összeabroncsozolt tör­zsű olajfákhoz közel az a barlang, ahol az Üdvözítő így imádkozott: Atyám, ha lehetséges, múljék e po­hár tőlem. Az Olajfák hegye is tele van meg­szentelt emlékekkel. Ilyen pl. az a hely, ahol a Megváltó a Miatyánkjra tanította tanítványait. III. Napoleon rokona, Latour d!Auvergne hercegné 1866-ban apácazárdát és templomot építtetett ide. A kolostor oszlopsoros folyosója falába elhelyezett márvány­­táblákon 33 féle nyelven magyarul is — be van vésve a Miatyánk. Egyik délután kiatóztunk Bethlc­­hembe. Útközben megállottánk Rä­chet sírjánál, ahonnét a látogatók szent földet visznek magukkal azok részére, akiknek nem engedte meg a sors, hogy eljöhessenek a Szentföldre. Krisztus Urunk születési barlangját három nagy kolostor veszi körül és hatalmas bazilika épült föléje. Aszü­­letés kápolnájából lépcsők vezetnek le a születési barlangba. A barlang három oltára közül legnevezetesebb a márványasztal oltár, ez alatt színes lámpák égnek, amelyek megvilágít­ják az oltár alatt levő márvány lapot, amelyen -egy 14 ágú ezüst csillag ja­vamat, legfeljebb csak annyit értett meg belőle, hogy én nem érzem, nem látom és nem is tudhatom, hogy ta­vasz van, mert öreg vagyok; és hogy már nem emlékszem rá, hogy nem az a tavasz, amikor a nap kisüt, hanem az, amikor a szív csordultig megtelik. Néztem Seregély Pistát és egyszer­re megértettem a fákat, a füveket, a bokrokat, a virágokat, megértettem a költöző madarakat és a fülemüleszót, amely akkor is felhangzik a májusi éjszakában, ha az északi szél fagyasz­tó lehellete seper végig a virágzó bokrokon. És abban a percben rájöttem, hogy hiába van Seregély Pislának gépész­­mérnöki oklevele, hiába tudja kiszá­mítani. hogy hány méterkilogramm eleven ei'őt lehet produkálni nem tu­dom milyen körülmények között, édes testvére ő a fáknak, a füveknek, a madaraknak és az Isten minden egyéb eleven teremtményeinek, akik a tavaszt az ostoba kis szivükben hordozzák, ahonnan az minden józan bölcsesség ellenére is kifakad, kivi­rágzik, amikor az ideje elérkezik. És akkor azt mondtam neki: — Különben, tudod mit? Hátha ne­ked van igazad? Lesz, ahogy lesz! Tartsd meg azt az eljegyzést... Hát­ha csoda történik és ... csakugyan ki­tavaszodik? Vagy talán tiltsuk el a házasságtól és a szerelemtől a gazdasági válság miatt ezt az egész nemzedéket? Olyan lenne, mintha a fecskéket akarnék lebeszélni róla, hogy fészkeljenek, a fákat meg arról, hogy kihajtsanak. Ugy-e, hogy nem is lehetne? Hát ak­kor meg miért legyen Pista rosszabb helyzetben, mint az édes testvérei? szerencsét len ! Na és kit akarsz elvenni ? Mondott egy soha nem hallott ne­vet és hozzá tette: Hivatalnoknő ott a gyárban, ahol dolgoztam. És a szülei? Az apja a telekkönyvnél van. Kezdtem a dolgot nem érteni. — Hát szegény leány'? Szégyenlősen felelte: — Igen. Fellélekzettem. Tehát a választott mégse púpos és nem is öreg.- De hát akkor — kérdeztem, — hogy jutsz ezen a réven álláshoz? Elvörösödött a haja tövéig és össze­vissza kezdett dadogni:- Tudniillik, a bátyja, illetőleg nem a bátyja, hanem az anyjának egy ro­konának az ismerőse szerezhetne ne­kem állási... esetleg. De így ő nem is kérheti erre, mert nincs rá jog­címe. De ha volna ... Láttam az egészen, hogy ez csak arra való. hogy praktikus magyará­zatát lehessen adni annak, hogy va­laki a Pista helyzetében házasságra mer gondolni. Hány éves az a leány? — kér­deztem. Most lesz húsz! — felelte. És nyomban hozzátette: — De nagyon komoly leány! — És micsoda hivatalnoknő? — Gépírónő. Havi százhúsz pengője van. — Értem, — bólintottam. — Szó­val ilyen érdekházasságot akarsz köt­ni. Vagy talán szereted is? Most már olyan piros lett az arca, mint a láng. Olyan piros, amilyen csak egy önhibáján kívül munkanél­küli okleveles gépészmérnöké lehet, ha ráolvassák, hogy technikai számi-

Next

/
Thumbnails
Contents