Komáromi Lapok, 1933. január-június (54. évfolyam, 1-51. szám)

1933-03-25 / 24. szám

1933. március 25. »KOMÁROMI LAPOK« 5. óidul. Komáromi kulturest a pozsonyi Katolikus Körben. A pozsonyi Katolikus Kör szomba­ton este színvonalas kuliurestet ren­dezett Lőrinckapu-uccai helyiségében. Komáromi szereplőket látott vendégül akkor, akik a katolikus akció jelentő­ségét világították meg több oldalról igen tartalmas és vonzó formában. A kulturestet a kör elnöke, Ochaba József dr. nyitotta meg. Utána Alapy Gyula dr. tartománygyülési képviselő értékes sza­badelőadása következett a katolikus akcióról, amely a pápa kezdeménye­zésére indult meg és egyik legfőbb célja, hogy a világi elemeket is bele­kapcsolja a katolikus munkába és megvédje ez egyházat az ellene tor­nyosuló támadásokkal szemben. A részleteiben is tartalmas előadást nagy tetszéssel fogadta a közönség, majd utána a komáromiak „csalogánya“ Molec Margit hangversenyénekesnő mutatkozott be és két olasz dalt éne­kelt kellemesen csengő hangján. Sze­replésével teljesen megnyerte a pozsonyi közönség tetszését. Schalkház Sára szociális testvér, a katolikus magyar nőszövetség szervezetét ismertette ugyancsak szabad előadás keretében. A szövetség átfogó szerv kiván lenni a katolikus nőegyesületek között anél­kül, hogy azoknak autonómiáját érin­tené, csupán a mozgalom egységes és hatásos föllépését akarja bizlositani. A nagyhatású előadás után ismét Mo­lec Margit énekelt oly sikerrel, hogy ráadást kellett adnia. Biró Lucián ko­máromi bencéstanár az ifjúság és a katolikus akció viszonyát fejtegette. Páratlanul közvetlen és színes előadás­módja, amelyet finom humorral szőtt át, mindenki érdeklődését lekötötte és különösen akkor hangzott fel általános helyeslés, amikor hangsúlyozta, hogy a katolikus férfiak és az ifjúság közötti kapcsolatokat szorosabbá, közvetle­nebbé kell tenni és az idősebbeknek jellemes életmódjukkal kell jó példát szolgáltatniuk. A komáromiaknak Ochaba József dr. mondott köszönetét értékes és a mai idők szempontjából nagy jelentőségű közreműködésükért. Az est után közös vacsora volt a ven­dégek tiszteletére, amelyen számos fel­köszöntő hangzott el és a fiatalság az idősebb generációval együtt lelkesen ünnepelte Komárom katolikus társadal­mának legkiválóbb képviselőit. Felszó­laltak Ochaba József dr, Alapy Gyula dr., Aixinger László dr., Biró Lucián, Schalkház Sára, Cottely István dr., Vargha Iván, Virsik Sándor dr. és Pálfi Gyula dr. A kulturest egyik kez­deményezője, Oszeszla László, fáradha­tatlan munkát fejtett ki a rendezés tö­kéletes lebonyolítása érdekében. Bonyolult bünpör, amelyben részint tolvajok, részint pedig magzatelhajtók szerepelnek. Bonyolult és sok vádlottal szereplő bűnpört tárgyalt a kerületi bíróság dr. Soós-tanácsa. Józsa Jusztina, Fitus Lajosné, Benkóczi Antal, Krascsenils Gyula, ekecsi lakosok és dr. Cliemez Pál nagymegyeri orvos állottak a bíró­ság előtt vádlottként, különböző ügyek miatt. Józsa Jusztina ellen az volt a vád, hogy Bitter Ferenc nevű munka­adójától másfél év alatt mintegy hét­ezer koronát lopkodott el hamis kulcs segítségével, közben pedig törvényte­len magzatát elhajttatta, amit állítólag dr. Chemezzel vitetett véghez. A többi­ek mint felbúj tók és orgazdák szere­peltek. Józsa Jusztina, a főbűnös beismerte a lopásokat a tárgyaláson s bevallotta, hogy alaptalanul gya­núsította meg az orvost, akit egy­általán nem is ismert. A magzatelhajtást egy Görcsné nevű asszony végezte, de azt sem tudja biz­tosan, hogy valóban más állapotban volt-e? Az orvos tiltakozott az ellen, hogy belekeverjék a bűnügybe s Kras­­csenitssal együtt a bíróság dr. Chemezt fel is mentette. A bíróság csak lopás­ban mondotta ki bűnösnek Józsa Jusz­tinát s ezért hathónapi börtönre ítélte, míg Titus Lajosnét kéthavi, Benkóczi Antalt négyhavi fogházra Ítélte. Lehetne Komáromban szép amatőrfotografiákat készíteni ? Röpke futam a városon keresztül, idegenek szemével nézve március 21. A Jókai Egyesület tervezett amatőr­­fényképki állításával kapcsolatban, mint Komáromban minden kezdemé­nyezésnél — azonnal pesszimista kéz­­legyintés, nagy adag fáradtság, jó­kora életunalom és világfájdalom nyi­latkozott meg, mivelhogy minálunk nehéz eltalálni azokat a célokat, amik egyképen lelkesítik a benszülötteket s a bevándoroltat. — Minek az, — mondta valaki fá­radtan s yisszabujt a kávéházi újság­ja mögé, — hiszen nincsen Komá­romban semmi, amit fényképezni ér­demes volna! Az illető bebizonyította, hogy nem ismeri a saját városát és mivel a ko­máromi ember sajátsága a szives itt­­honülés, ennélfogva nem ismer sok­más várost sem, hogy az összehasonlí­tást megtehesse. Ezzel szemben kijelentjük, hogy Ko­márom tele vjpi fotografiailag érde­kes és igen érdemes részletekkel, akár építészeti, akár tájszempontból. Vegyük elsősorban a régi Komá­romot. Ha Komáromban nincsenek is hatalmas, öreg és újabb reprezentáns épületek — a templomok, a megye­háza, törvényszék és a Kultúrpalota kivételével, — az ősi Komárom any­­nyira jellegzetes, hogy még a lebon­tás előtt érdemes volna fényképeken megörökíteni házait. Sajnos, nem kell félnünk ugyan attól, hogy az épít­kezési kedv egykettőre elfeledteti ve­lünk a régi Komáromot, mert a kül­város valószínűleg ötven esztendő múl­va is a mai arányokban fog állani, mégis itt volna az ideje, hogy ezeket az utókor számára megörökítsük. Ami Komáromban elsősorban jel­legzetes, azok az erődítmények. Eze­ket nagyrészben fényképezni nem sza­bad, — hisz nemrégiben is megtör­tént, hogy egyszerű érdeklődőket, akik a jól elrejtett kőszüzei nézték, kémek­nek tartott egy katonatiszt. Van azon­ban néhány részlete az erődítések­nek, a fecskefészkek táján, ahol fo­­lografálni lehetne. A görbe, falusias uccák is igen han­gulatosak. Építészetileg a tiszti pa­vilion nem ér semmit: az osztrák­­magyar katonai építkezés egy tipikus hodálya, a Vársor ucca maga azon­ban, görbült vonalával érdekes képet ad. Az Anglia sem ad különös képet: mint park, nagyon kedves, de mint kép, nem eredeti. Sokkal többet muLat a Szentháromság-szobor: téli hava­zásban, vagy forró nyári napon, itt még imádkozó szlaffázsokal is talá­lunk. Legvárosiasabb kép a Klapka-lér képe, három oldalról zárt formájá­val. De nem eredeti, fényképen sem­mi különös. Sokkal többet ad a Kul­túrpalota egészében, vagy részleteiben, a Szent András templom, azonban az a baj, hogy Komárom egy temp­lomának. — kivéve a Rozália-temp­­lomot, — sincsen távlata, csak rész­leteket lehet fényképezni rajtuk, perspektivikus képet kapni nem. Na­gyon szép a Szent András templom esti holdvilágnál, amikor még az ív­lámpák is égnek. így szép részlet­képet lehet kapni, ha valakinek van hozzá türelme. A megyeháza szintén szép épület, fényképezni nagyon érdemes. Ha kü­lönösnek hangzik is: a katonai kór­ház, a maga nagy térhatásával, sima oldalaival kitűnő kép ügyes fotográ­fus kezében. A Kollégiumot is nagyon érdemes megörökíteni, ferdén eső napfénynél. Általában: a Jókai emlékek iránt egé­szen bátran érdeklődhetnek a fotográ­fusok. Tímár Mihály háza nem so­kat mutat ugyan, de kuriózum. Töb­bet ér már az Aranyembernek a te­metőben levő síremléke. A görög temp­­templom érdekes volna, — ha nem lenne bezárva egy udvarba. Néhány középületünk nem jelleg­zetes. A törvényszék a kuriozitás szem­pontjából nem ér semmit. A belvárosi szűk uccákban már több a lencse elé kínálkozó. Érdekes, új épületeink nin­csenek. Néhány családi ház épült a modern vasbcton-kockaformában. de nem elég merészek ahhoz, hogy ér­dekesek legyenek. A Bata-palota csak Komáromban érdekes, egyébként Szok­ványos épület már. A városban néhány kitűnő zsáner­képre is akadhatunk: elsősorban a hetivásárok népe, a hetényi, martosi, szentpéteri emberek, a süveges, gom­bos magyarok és a cifraszoknyájú asz­­szonyok. Nagyon jó arcokat lehet ta­lálni köztük. Nem utolsó kép az sem, amit egy-két jóképű szekeresgazdáról vehetünk fel. A dunai halászok sem megvetendőek. Van néhány jellegze­tes koldusunk is, akiket hagyományos helyükön: a Nádoron, vagy a fogház körül lehet megtalálni. A komáromi uccának van néhány más, állandó alakja is, hogy például a helyi Rá­diót említsük, aki egészen sajátos je­lenség hirdető-táblájával és zöld ha­risnyájával. A »köpködő-sarok« szintén érdekes. A kivesző konfliskocsisok, a »galam­bászok«, mind. Aztán ne felejtsük el a Dunát: fény­­képészetileg hajnaltól alkonyaiig min­dig lehet benne és rajta érdekeset ta­lálni. A füzesek, a napkelte, a nap­lemente, a hajók, szigetek, a partok, csónakok, halászok, a kikötő, — ha ugyan ezt fényképezni szabad —, a formás hidak, a csárdák, a nyári für­­dőzők, — mind érdekes képeket ad­nak. A Duna ezer szépséget nyújt a fényképezőgépnek. Télen a jégzajlás, nyáron a finom víztükör; a nagy hajók és a regat­ták, a libák és a partra dobott fa­vázak. Az Erzsébet sziget csak a partról ad jó képet, belseje tömött és részle­tek nélkül való, legfeljebb a közép­utat lehet fényképezni. Szép: a táj a strand felé, a katonai lövölde árnyas útján, — egy-egy fa, tanya, füzes: nagyszerű alföldi képet ad, különös is, hogy a Kisalföldnek újabban nincsen szenvedélyes fényké­­pezője. A csallóközi táj a maga egy­hangúságában is tudja érzékeltetni a természet monumentalitását. Csak Komáromról, szűkebb határá­ról beszéltem, valószínűleg jószemű fotográfusok ennél sokkal többet tud­nak. Ha a messzibb vidékre mennénk: a martosi tájakra, az izsai partokra, ha valakinek eszébe jutna kiutazni a marcelházai öreg épületekhez, ame­lyek még száz év előtti mintát mu­tatnak, a gutái tanyákra: egészen új képet tudnánk magunknak alkotni a Kisalföldről, tájban és emberben. Komáromi fényképészek, fogjátok fel a kis masinát és induljatok fel­fedező útra. A fenti »tippek« koránt­sem teljesek, még akad száz, meg száz: e helyütt csupán a figyelmet akartuk felhívni. (sz. v.) Az Iparoskor szinielöadása Vasárnap, 26-án este 8 órakor saját helyiségében. Az Iparoskör saját helyiségében va­sárnap, f. hó 26-án este 8 órai kez­dettel építkezési alapja javára szini­­előadást rendez. Színre kerül: »A ket­rec« 3 felvonásos komédia Korcsmá­­ros Nándortól. Az Iparoskor színpadi építkezése miatt a műkedvelő gárda is fokozott ambícióval lát neki a sorozatos elő­adásoknak, melyet vasárnaponkint fog megrendezni. Belépődíj nincs, csak a műsor személyenkénti megvétele kö­telező, melyet már lehet kapni Czibor Géza kalapos mester Jókai uccai üzle­tében, valamint az előadás napján a rendezőségnél. A darabot valószínű­leg többször is előadják. Itt említjük meg hogy az Iparoskor husvét vasárnap nagyszabású »Piros­­tojás « estét rendez, szenzációs mű­sorral, valamint sok kedves apróság­gal tarkítva. A kör vezetősége ezúton is kéri a nagyközönséget, hogy eddigi lelkes tá­mogatásával továbbra is kitüntesse és a most rendezendő előadásain töme­gesen látogassa az előadásokat, annál is inkább, mert a cél az iparosok kul­túrotthon ának felépítése. Egy pillantás elég a dátum-bélyegzőre Egy pillantás — és tudja, meddig kell elhasználnia a Vitellót. Ügyeljen tehát a dátum-bé­lyegzőre, mely jó bevásár­lásának csalhatatlan jele. v m u o CSEMEGE-MARGARIN Kájerláj, avagy Egy Igaz Magyar. Ezt az esetet is csak Szlovenszkó termelhette ki. Nemrégiben néhány sorban megem­lékeztünk azokról az urakról, akik a hivatalokban nagy előszeretettel ke­verik! a fmagyar és a szlovák szavakat, akik sose mennek Érsekújvárba, ha­nem csak Novézámkyba, akik azt hi­szik, hogy a magyar nyelv orronbil­­lentésével az erkölcsi és az anyagi elő­nyök gazdag raktárát szerezhetik meg. Vannak, akik a nevüket is megta­gadják. Sőt, az alábbírt férfiú, aki menthe­tetlenül magyar nevet kénytelen hur­colni ezeken a földi téreken, — elan­­golosította magát. Tegyük hozzá, hogy nem délszlo­­venszkói, de az esel megérdemli, hogy néhány sori szenteljünk neki. Az illető úr sokat utazik a Tren­­csén—Zsolna—Tátra vonalon. Sokszor kell neki bemutatkozni. Kétkulacsos lévén, az ország déli részein fenenagy magyar, északra hol cipszer, hol szlo­vák, ahogy a körülmények diktálják. Bocsánatot kérek az összes Király nevű uraktól, de ezt a férfiút is Ki­rálynak hívják. Magyar vidéken így mutatkozott be: — Király ... Zsolna tájékán ekképen: — Kirali... 'Avagy így is: — Král... Végül már maga sem tudta, hánya­dán áll a nevével. Bizonyos idő múl­tán mégis előfogta a lelkiismeretfur­­dalás és egy pompás ötlettel megol­dotta a különféleképen hangzó bemu­tatkozások nehéz problémáját: Elan­­golosította ja (nevét. Uj ismerőseinek, akikkel németül is beszélhetett, akikkel csak egy rövid üzleti purparléja volt, így mutatta be magát: — Kájerláj... esetleg így is: Kájreli... Amely bűvös szó nem egyéb, mint a Király-nak jól-rosszul hangzó angol olvasása. Nagyon megtetszett neki ez mód. Általában így mondta be min­denkinek a nevét, nem kevés sikerrel. No most, — itt jön aztán a tavaszi gyönyör, — ha ezt . a Kájerláj-t ismét angolul akarom visszaírni, akkor na­gyon könnyen kaphatom ezt a nevet: — Carlyle... Ami pedig már tökéletesen angol név, tudja minden gimnazista, aki a francia forradalom történetét Carlyle tollából magánszorgalommal olvasta. így lett Királyból Carlyle. — Nem kellett most már neki félni semmitől, megoldotta egycsapásra a maga nehéz névproblémáját s ha akarta, egészen angolul is bemutatkozhatott: — I am Carlyle... Ami nem kis dolog ebben a válságos világban__ És nagy MacDonaldnak az ő tekintélye! (thyvi)

Next

/
Thumbnails
Contents