Komáromi Lapok, 1933. január-június (54. évfolyam, 1-51. szám)

1933-03-25 / 24. szám

»KOMÁROMI LAPOK« 1938, március 25. Dr. Vécsey Zoltán vasárnap délután 2 órakor sakkszimultán versenyt rendez, este 6 órakor a Kultúrpalotában előadást tart. Komáromi Ház és Telektulajdonosok Egyesületének közleményei Az ember lakóházát mindig bizo­nyos szeretettel védte, gondozta, mint amely a napi munkában kifáradt tag­jainak nyugovást, pihenést nyújtott, s amely másrészt megvédte a termé­szet viszontagságaitól, az állatok bes­­tialitásától. így van ez napjainkban is, legyen a' mi lakásunk akárcsak a legegy­szerűbb egyszobás ház is, avagy a leg­modernebb palota, azt az ember bol­dog öntudattal veszi körül, mert hi­szen a ház az, mely meleg otthont, békés, nyugodt helyet nyújt az em­bernek, ahol az élei jó és balsorsá­ban, családja körében éli le kicsiny világát. A régi ember, ha teljesen egyedül, embertársaitól elhagyatva, magára lett volna utalva, előbb-utóbb lakóhelyéből kiforgatva elpusztult vol­­sia s (nem tudott volna megküzdeni az ől minden oldalról fenyegető vesze­delmekkel szemben. Ámde ők is tud­ták és érezték, hogy össze kell fogútok a közös cél érdekében s egyesült erő­vel tudtak védekezni, s tudták fenn­tartani lakásukat s igy önmagukat is. Nekünk ma. a XX. században a villany, repülő, rádió igen kultivált korában nem kell mint őseinknek ilyen ellenségekkel harcolnunk, ha­nem igenis küzdenünk, dolgoznunk kell nemes eszközökkel, hogy lakóhá­zainkat felszabadítsuk a mai lekötött helyzetéből s hogy megérjük a hajnal pirkadását, mikoris a ház nemcsak terhet és gondot jelent, hanem meg­élhetést biztosító, jövedelmet nyújtó objektumot. De hogy ezt megérhessük, egy em­berként össze kell fognunk és addig kell kopogtatnunk az illetékes fóru­moknál, amig azok belátják igazunk voltát. Az országos ház- és telektu­lajdonosok egyesületének az a célja, az a fő feladata, hogy a háztulajdono­sok jogos panaszait, jogos sérelmeit az illetékes helyeken feltárja s ki­­küzdje, úgy mondjuk kiharcolja, hogy a lakóvédelmi törvény a háztulajdo­nosokat is védő törvény legyen. A helybeli ház- és telektulajdonosok egyesülete, mint az országos egyesü­letnek egyik munkás tagja, szintén csak a háztulajdonosok jogos érdekei­ért dolgozik. Ámde célját csakis akkor tudja el­érni, feladatának csak akkor tud meg­felelni, ha háta megett vannak egy táborban az összes háztulajdonosok. Éppen ezért felkérjük mindama háztulajdonosokat, akik még eddig nem tagjaink, hogy tartsák saját ér­dekükben kötelességüknek immár az egyesület kötelékébe belépni. ................................... & Brassói Ezüstember. 1637-et írnak. Johann Agricola lipcsei orvos, fáradságos utazással 'érkezett meg a szászok híres városába, Brassó­ba. Nagy utat tett. Végigbarangolta csaknem egész Magyarországot. Járt a Felvidéken, Horvátországban, azután körülményes utón eljutott Erdélybe, hogy honfitársait meglátogassa. Johann Agricola híres orvos volt ha­zájában, de személyre nem téveszten­dő össze az ugyancsak német Georg Agrioola-vat, a híres német bánj ásszal és kohásszal, aki jóval előtte élt. A betegek tolongtak hozzá. Ki saját lá­bán jött, ki targoncán tolatta magát. A betegek között volt egy laboráns is. Nem volt súlyos baja, hamar kihever­te betegségét. Agrioola hosszasan el­beszélgetett páciensével, aki csakha­mar bevallotta, hogy csodás dolgot tud; rézből ezüstöt csinál. Kezében van a bölcsek köve, amellyel eltöröl­hető az összes földi gond. Agrioola felkereste műhelyében is a sokat tudó afkémistát és végignézte az ezüst ké­szítését. De beszéljen maga Johann Agricola. Csodálatos műveletet láttam Er­délyben, Brassóban, vitriollal, egy la­­boránslól, aki olyan különlegesen dol­gozott ezzel az anyaggal^ hogy meg­hökkentem. Rövid időn belül kék za­fírrá alakította, amely termék színét 6. oldai a legerősebb tűzben is megtartottal Megolvadt, s ha kihűlt, kék maradt és nem kapott más szint. Nem akartam elhinni, hogy vitriolból készült. A ta­lálmányt ő is nagyra értékelte. Labo­ratóriumában nem láttam mást, csak vitriolI. Ezt a kékszinű anyagot a réz­hez keverte, jól fedhető tégelybe tette és három napon át erős tűzben heví­tette. Azután kivette. Én azl kérdeztem tőle, mi hasznot remél találmányától, ő azt felelte, mingyárt látni fogom. A rezet erre a tégelybe telte, elegen­dő ólmot kevert hozzá, majd az ólmot elűzte. Szépszínű ezüstöt kapott, amely minden vizsgálatot kiállt. Én nem akartam elhinni, hogy ez a kékkő vagy zafír vitriolból készült, ő azonban sza­vára állította. A módszert nem tudtam eltanulni, bármennyire is akartam/. Az ezüst finom minőségét saját sze­memmel láttam. Azt nem tudom, hogy az a tinktura egyedül csak vitriolból állt — amint ő mondta — vagy sémi Mindez sehogyan sem ment a fejembe, azonban ügy vélem, hogy az. az ezüst egy alkotórészét is tartalmazta, külön­ben nehezen keletkezett volna, vagy a réz tartalmazhatott ezüstöt, illanó természetűt, melyet a tűzben tett ál­landóvá. Amint mondta, módszerével három naponként 12 tallért állított elő, ami egy szegény teremtésnek ép­pen elegendő. Amint másoktól értesül­tem. a laboráns valóban megkapta ezt és nem szenvedett szükséget, jól élt és ami fő, ingyen. Ezt részben maga bizonyította be. Az egész vidék eziisl­­embernek hívta. Az ezüstje aranyat nem tartalmazott, amire magam is na­gyon kémleltem, ü azonban hitte, hogy addig fejleszti eljárását, amig azezüst­­ből ugyanannyi aranyat kap, mint rézből ezüstöl. Hogy elérte-e óhaját, nem tudom, mert azután hosszabb ideig nem láttam és nem is kerestem fel. A nyert ezüsttel magam is meg lel­tem volna elégedve, de módszerét nem közölte velem. Én nem áhítoznék arany után, mint ö, s életem végéig nem éreztem volna szükséget. Eddig tart a csodálatos ezüst-előál­lítás, vagy ahogyan az alkémisták mondják: »transmutatio . Amint látjuk, a »brassói ezüstem­ber , kinek nevét Agricola nem je­gyezte fel, kékszínű olvadékkal dol­gozott, amelyet állítólag vitriolból ké­szített. Akkori időben a vitriol vas­­gálic és rézgálic elegye volt. Ez a vitriol hevítve, előbb kristályvizét ve­szíti el, majd kéndioxid fejlődése mel­lett vasoxidra és rézoxidra bomlik. Ez a két anyag azonban nem olvad meg, tehát olvadékról nem lehet szó. A brassói ezüstember a vitriol mellett tehát tudatlanul vagy tudatosan más anyagot is használt Főként sóra, al­káli-karbonátra, esetleg boraxra kell gondolnunk. Ezek a vitriollal együtt adhatnak kék, zafirszínű olvadékot, bár ezek egyike sem tartalmazhat ezüstöt. Valószínűleg az alkalmazón réz volt ezüsttartalmu. amelyet az említett olvasztóanyagok előkészítettek arra, hogy az ólom felvehesse. A meg­olvasztott ólom a nemes fémeket fel­oldja. Ha most a nemesfémtartalom ólomötvözetet levegőn pörköljük, az ólom hamuszerű anyaggá, ólomoxid­­dá pörkölődik, a nemesfém pedig vál­tozatlanul visszamarad. A régi világ kohászai így szüntették éroekből az aranyat és ezüstöt. Az ezüst azonban, melyet a brassói ezüstember előállított, semmiesetre sem lehetett napi tizenkét tallér érté­kű Úgy vélem, ez az ezüst nagyon sokba került a laboránsnak, aki nem volt csaló, hanem félrevezetett. Félre­vezette hiányos kémiai ismerete, azt hitte, hogy vitriolból keletkezett az ezüst, pedig készen volt a rézben. Dr. Sz. L. — Mit doboltat a muzslai köz­ségi biró ? Párkányból irja tudósitónk: A csendőrség közbéke zavarása cimén inditott eljárást Vajda József müzslai kommunistapárti községi biró ellen. A csendőrségi eljárás oka az, hogy a biró a községi szolgával faluszerte kidobol­­tatta, hogy csendőrt, fináncot, vagy hasonló hatósági közeget senki be ne engedjen házába, ha azokat a községi tanács egyik tagja nem kiséri. A biró azzal védekezik, hogy az esetleges ha­talmi túlkapásokat akarta a különös dobolási szöveggel megakadályozni, ks. — március 25. Dr. Vécsey Zoltán, a Prágai Magyar Hírlap szerkesztője, érdekes előadást fog tartani a Jókai Egyesületben va­sárnap, március 26-án este 6 órai kez­dettel a modern újságírásról. A sajtó: nagyhatalom, ennek titkairól, érdekes­ségeiről, lázas munkájáról, a nagy napilapok bonyolult szerkesztési metó­dusairól, a riportázsról fog vonzó, ér­dekes előadást tartani dr. Vécsey Zol­tán. Az előadás méltó helyet fog el­foglalni a Kultúrpalota előadássoroza tában, felhívjuk erre mindenki figyelmét. Az előadásnak még vonzóbbá tételéről a Borka-féle szavalókórus és a gim­náziumi zenekar gondoskodik; ezeknek A chicagói Világkiállí­tásra tervezett utazásról Mivel a chicagói Világkiállítást ille­tőleg igen nagy az érdeklődés, meg akarjuk ismertetni olvasóinkat annak egyes részleteivel, melyeket az Észak­német Lloyd Prága, prospektusából mentettünk. Az összes vitelköltségek az Északnémet Lloyd közkedvelt kajütös hajóival 111. osztályban és táv utiautó­­buszokkal Amerikában, Prágából Chi­cagóba és vissza csak 6.200 Ke, a turistaosztályban meg csak 7 300 Ke; az óriási „Bremen“ és „Europa“ ex­press hajókkal a III. osztályban 6.700, a turistaosztályban pedig 7.800 Ke. Ha Newyorkból Chicagóba és vissza a táv autóbuszok helyett vasút lenne igénybe véve, a vitelköltségek 300 Ké-val ma­gasabbak. Azon utasok részére pedig, akik 10—20 nap alatt meg akarják tekinteni nemcsak Newyorkot és Chi­cagót, hanem Washingtont, Philadel­phiát, Pittsburgot, Buffalot, Detroit, Niagarai vízeséseket stb. is, az Észak­német Lloyd 5 társas expedíciót ren­dez s megállapított árakkal, melyekben bennfoglaltatnak a vitelköltségek hajó­val és vonattal, szállodával és ellátás­sal, borravalóval stb. együtt. Ezen utak egységes árai Prágából—Prágába a következőkben lettek megállapítva: III. osztályban 10,200—12.650 Ké-ig, a turistaosztályban pedig 11.800—14.200 Ké-ig. Ebből látható, hogy ezen uta­zások, melyek egész életen át az em­ber emlékezetében maradnak, — költ­ségei általánosságban eléggé hozzáfér­hetőek. Divam at tarteme s legjobb magyar tapsi« Komáromi Lapokat Az amerikai bankzárlat és a csecsemő. A nagy amerikai bankzárlat (amely egyébként már a napokban megszűnt) nemérte olyan váratlanul a közönséget, mint Európában gondolják. Az emberek már napokkal, hetekkelelőbb gyanították, hogy baj van és megrohanták a ban­kok és takarékpénztárak kasszáit. De az amerikaiak sportemberek és humo­risták: nem engedik át magukat a pá­nikhangulatnak. Erről tanúskodik az alábbi eset, amely néhány órával a bankzárlat előtt történt. Az egyik bank pénztára előtt fiatalasszony áll sorban a tömegben csecsemővei a karján. Kéri a körülötte állókat, hogy bocsássák a pénztárhoz, tekintettel a gyerekre. Az amerikaiak gyerekes anyákkal szemben mindig gavallérok, soronkivül a pénz­tár elé bocsátják az anyát, aki meg­kapja a pénzét. Két perc múlva egy másik fiatalasszony jelenik meg, megint csak csecsemővel a karján. Betüről­­betüre az történik, mint az előbb. A második után megjelenik a harmadik, negyedik és ötödik. A pénztáros szem­rebbenés nélkül fizet. A hatodiknál végre megszólal: szereplőit régen szivébe zárta már Ko­márom közönsége. Sakkverseny. Vasárnap délután pontosan 2 órakor a kiváló sakkjátékos, dr. Vécsey mutat­kozik be a sakkozók előtt egy sakk­szimultán keretében. — A verseny a Centrál-szálló éttermében lesz. Minden komáromi sakkozó jöjjön el, hogy résztvegyen az érdekes versenyen. Ne­vezési dij egy táblára 10 korona, aján­latos sakktáblát is hozni. Érdeklődőket szívesen lát a rendezőség. Reméljük, hogy a komáromi sakkozók megra­gadják a kínálkozó alkalmat, hogy egy érdekes szimultán versenyben részt­­vehessenek! — Mondja kérem, hányszor kell még ezt a szegény kis babyt ide­cipelni ? A tömegben nem háborodott fel senki, ellenben általános derültség tört ki. A derültség fokozódott, mikor meg­tudták, hogy a csecsemő anyja huszon­öt centért adja kölcsön a gyerekét — megindító és praktikus célokra. HÍREK — Kinevezték az új pannonhalmi főapátot. XI. Pius pápa Kelemen Kri­­zosztom eddigi koadjutort a Szent Már­ton hitvalló püspökről nevezett pan­nonhalmi szentbenedekrendi egyház­megye főpásztorává és ugyanazon rendi összes apátságok főapátjává és örökös elnökévé kinevezte. Az új főapát 1884- ben született Hahóton, középiskoláit Keszthelyen végezte és 1903-ban lépett a Szent Benedek rendbe, ahol osztály­társa volt Serédi Jusztinján dr. bíboros hercegprímásnak. 1910-ben szentelték áldozó pappá. Tanári működését a pápai rendi kath. főgimnáziumban kezdte, majd Nyalkán plébánoskodott és 1926-ban a budapesti rendi főgimnáziumba került tanárnak, 1928-ban a győri bencés gim­náziumnak lett igazgatója, ebben az állásában érte 1929. augusztns 24-én az apostoli Szentszék kitüntetése, ami­kor a beteg Bárdos Rémig pannon­halmi főapát mellé koadjutornak ne­vezték ki. A kinevezés úgy a Szent Benedek rendben, mint a katolikus tár­sadalom legszélesebb rétegeiben osz­tatlan örömet keltett. — Tanácsülés a városnál. Komá­rom város tanácsa március 28-án, ked­den délután 5 órakor, a városi szék­ház nagytermében ülést tart, melyen különböző fontos ügyek kerülnek tár­gyalásra. — Halálozás. A magyarországi Ko­márom—Esztergom egyesitett várme­gyéknek nagy gyásza van. Szentvici Palkovics László, az egyesitett várme­gyék alispánja, a Vármegyei Tisztvise­lők Országos Egyesületének elnöke március 19-én Esztergomban 56 éves korában elhunyt. Palkovics László esz­tergomi születésű volt, szülővárosában végezte középiskoláit, egyetemi tanul­mányainak befejezése után 1900-ban lépett megyei szolgálatba, ahol rövide­sen szolgabiró, majd a párkányi járás főszolgabirája lett. 1917-ben helyettes alispánnak választották, majd 1918-ban véglegesen elfoglalta az alispáni széket. Amikor felsőbb rendelkezés folytán el­rendelték a két csonka vármegye egye­sítését, ő lett Komárom vármegye al­ispánja is. A vármegye szolgálatában eredményes munkát kifejtő, közbecsü­­lésben álló alispánt a vármegyeháza dísztermében ravatalozták föl, és innen helyezték 22-én igen nagy részvét mel­lett a szentgyörgymezői temetőben örök nyugalomra.

Next

/
Thumbnails
Contents