Komáromi Lapok, 1933. január-június (54. évfolyam, 1-51. szám)

1933-03-25 / 24. szám

»KOMÁROMI LAPOK« 4 oldal házban a házasságkötések. A cég alig győzte szállítani a menyasszonyi ke­lengyét a házmesteri lakásba. A meg­állapodás ugyanis úgy szólt, hogy a rendelést, a lebonyolítást és a részle­tek behajtását, szóval az összes tenni­valókat a házmesterné vállalja magára. Az üzlet kitünően ment s volt olyan nap, hogy egyszerre két menyasszonyi kelengyét is szállítottak. Amikor már a cég úgy vélte, hogy annak a háznak valamennyi hajadona férjhezment, esedékessé vált az első váltó letörlesztése is. Nem kevesebb, mint tizenhat kelengyéről volt szó. Ekkor azonban kellemetlen meglepetés érte a céget. Kiderült, hogy a derék házmesterné nyomtalanul eltűnt. Ugyan-Saját tudósítónktól. Komárom. Győr, Hegyeshalom, Becs, Semmering, a Wörthi tó filmszerű gyorsasággal pereglek le előttünk, a vonatunk gyorsvonathoz illő sebesség­gel röpített bennünket a lagúnák vá­rosa, a szerelmesek Mekkája, Velence felé, ahol még a szellő is barkarolá­­kat, szerelmes gondoladalokat susog. Velencében cs \k annyi időm volt, hogy kisiethettem a .nagy csatorna part­jára és elsétálhattam az Unió hotelig, ahol olyan sok kedves emlékkel leli órákat töltöttem pár éve. Most már nem gőz-, hanem villamos mozdony röpít bennünket. Firenze, majd Ró­ma felé. A vonaton már az első ne­gyedórában összeismerkedünk az uti­­társakkal, Szlovenszkóból csak tizen­­ketten vagyunk, köztünk a szögyé­­niek végtelen kedves plébánosa, egy nvitrai orvos, tapolcsánvi fogorvos, slb., mind kedves utitárs. A budapesti utazási központ már kerek száz ma­gyart szállított, akikkel szintén ha­marosan összebarátkoztunk. Sok volt közöttük az amatőrfényképész és ugyancsak csattogtak a Kodakok út­közben. így igen sok képen meg va­gyok örökítve. Azt a ream nézve tör­téneti jelentőségű pillanatot, amikor én a gizehi piramisok, a hatalmas Sphinx előtt török fezzel a fejemen egy nagy tevére ültem (persze két be­duin és Rudi barátom segítségével) egy aradi műépítész örökítette meg a fényképezőgépével. Különben el se hinnék barátaim, 'hogy én tevén lo­vagoltam, azaz tevegeltem ki a pira­misokhoz. Messziről jött ember azt mondhat, amit akar és nem sok hitelre talál. Éppen azérf én minden állításomat fényképekkel és egyéb iratokkal iga­zolom. Ugyan ki hinné el, hogy a ha­jón reggelire büfszlekct ehettem két tükörtojással és délben hét, este kilenc fogást kaptunk. De én elhoztam ám a művészi kivitelű menükártyákat és azok mindent igazolnak. De tartsunk sorrendet, a tevékre és a menükre még úgyis visszatérek. Igaz, hogy sokan unalmasnak tartják a menükről beszélni, de egy három­hetes tengeri útnál, ahol tengeri be­tegség is előfordulhat (lévén szoros összefüggés a gyomor és a tengeri betegség között) és ahol mégis csak másképpen főznek, mint nálunk, ta­lán megengedhető téma a menü is. Igazi, enyhe tavaszi reggeli nap­sugár mosolygott ránk, amire Rómá­ba értünk. A félnapi időnket gazda­ságosan használtuk ki, nagyon sok mindent megnéztünk. így többek kö­zött a hatalmas méretű fasiszta kiállí­tást is, amelyet az olaszok és a kül­földiek százezrei tekintenek meg. Az utazási kedvezményeket éppen a fa­sizmus megindulásának tízéves jubi­leuma alkalmával nyújtják az olasz közlekedési intézmények. Mussolini most új időszámítást hozott be, amely jelzi a fasiszta intézmény megalakulá­sától elmúlt időt. Amint a rómaiak ab űrbe condita számítottak, Mussoli­­niék az idei ével így'jelzik: Anno XI/. akkor az is kiderült, hogy a házmes­terné visszaélt a házban lakó leányok nevével s minden megbízás nélkül rendelt részükre kelengyéket, amelye­ket aztán a saját céljaira értékesített. A párizsi cég feljelentésére a ren­dőrség megindította a nyomozást, amely eredménnyel is járt, mert Lecübenét, a derék házmesternét sikerült elfogni. A bíróság most tárgyalta le az ügyet, amelyet még az is komplikált, hogy a károsult cég a háztulajdonos ellen is kártérítési igényt jelentett be. A biróság azonban Ítéletében kimon­dotta, hogy a háztulajdonos nem fe­lelős a házmesterné csalásaiért, ellen­ben a házmesternét tizenháromhónapi börtönre Ítélte. Komárom, március 23. E. F., ami annyit jelent, hogy a fasiz­mus tizeneg\cdik esztendeje. Termé­szetesen mellette kiteszik a rendes időszámítást is. Megnéztük Traján fórumát, amely pár évvel ezelőtt füves térség volt. Most a duce rendeletéből rekonstru­álják az egész teret, a régi oszlopo­kat fölhasználják, az elpusztultakat újakkal pótolják. Ugyanez történik a Forum Románum egy részén is. Mus­solini dolgot, munkát ad a népnek és aj meglepetésekkel csalja oda a kül­földiek százezreit. Még fölszaladtunk a Viktor Emánuel hatalmas emlék­mű lépcsőzctérc és aztán vissza az állomásra, amellyel szemben áll Had­rian császár hatalmas fürdője. A vo­nal indulásáig még egy óránk volt és én vészeseim es uiitárs vagyok, nem engedek elszalasztani egy percnyi időt sem. Majd pihenhet az ember itthon. Nosza ál a Hadrián fürdőbe! Hiába jajgatott a társam, hogy ugyan mi látnivaló lehel otl? — csupasz falak? Melegen ajánlom, aki arra jár, nézze meg. meri amint kitűnt, a fürdő ia­­lai között egy hatalmas múzeum van, amit kevesen tudnak, ahol a szobrá­szati emlékek ezrei bilincselik le a nézőt. Bár az örökösen füstölgő és pöfé­kelő Vezúv oldalán hó fehérlett, Ná­polyban már az örök tavasz fogadott bennünket. Utazásunk első csodálatos dolga a s O nápolyi sok árbócú kikötőben ejtett bennünket bámulatba és önkénytele­nül azt mondtuk mindnyájan: — Már csak ezért is érdemes volt útra kelnünk! A nápolyi kikötőben egy hatalmas hajókolosszus várt bennünket, amely­nél nagyobbat még nem látott egyi­künk se és amelynek megcsodálására hatalmas tömeg állt a parton a nápolyiak közül, akiknek pedig ugyan­csak van elég alkalmuk nagy és szép hajókat látni. Ennél az Augusztus nevű hajónál Európában talán csak kettő-három van nagyobb és az olasz hajóépítés valóságos világcsoda szám­ba menő remeke. Ilyen hatalmas ha­jón lakni három hétig és ilyennel szelni az óceán hullámait olyan él­mény, amelyet soha elfeledni nem lehet. • A kétkéménvű hajóóriás Ncw-York­­ból jött és nem egy amerikai milliár­dost hozott magával a fejedelmi fény­nyel és pompával berendezett első osztályon. Mindjárt itt megírom, hogy a kémények kerületei egyenkinl hat­van lépést tettek ki, de ezekből a kémény óriásokból nem sötét füstgo­­molvgott ki, ami a fedélzeten való tar­tózkodási sokszor lehetetlenné tette volna, hanem nagyon ritkán könnyű gőzök, mert a hajó olajfűtésű. Szégyen bevallani, de az első napok­ban eltévedtünk a hajón. Ugyanis ne­künk szabad volt a hajó minden osz­tályán megjelenni és így," bizony be­jártuk annak minden zegél-zúgát. Egy széles ucca vezetett, végig a hajótest közepén, ahonnét nyílnak a le- és a följáratok tömkelegéi. Ili bizony ba­jos volt kezdetben eligazodni, liogy melyik lépcsőcsarnok vezet le laká­sunkba? Én hamarosan megjegyeztem magamnak és nem egyszer megkö­­nyörögteltem a barátaimat, akik kér­tek. hogy vezessem haza őket... Ezen az említett uccán, amelyet a villamos körték pazar fénnyel árasztottak el, olyan élénk volt a forgalom, mint ná­lunk jó időben vasárnap délután a Nádor uccán. Hiába, a személyzettel együtt közel négyezer ember élt a hajón, azok elég nagy sürgést-forgást okoztak. Látott ott az ember sok-sok féle nemzetbélit, még indiait is, két bájos indiai nő utazott velünk, per­sze Japán és Kina is képviselve volt és itt békésen megfértek egymással. Eslénkint bálok, mozielőadások szó­rakoztatták a közönséget, persze be­lépődíj nélkül. Micsoda csodálatos hangos filmeket mutattak be! A leg­felső fedélzeten lévő 26 fokos vizű strandfürdőnek állandó vendége vol­tam, persze itt egész dresszben kelteit furdenem. Itt láttam a legszebb ter­metű amerikai misszeket, akiknek ki­­sportott alakjuk a milói Vénuszt is túlszárnyalták. Ekkor is alkalmam volt megbánni, hogy csak magyarul tudok és nem tanultam nyelveket, nem tudtam velük beszélni, de azért így is nagyon kedvesek voltak. A gyermek játszószobában például még kisebb ringlispil is volt, nem beszélve a lobbi játékszerekről. A fe­délzeten levő tenniszpályán kívül kug­­liszerű játékok és egyéb szórakozások űzték cl az unalmat a ping-pongter­­meken kívül. Majdnem minden harmadik este ál­arcos cs jelmezbált tartottak. Ilyen­kor a vacsoránál mindegyikünk ka­pott valami bajazzó-féle sipkát száz és százféle alakban. Az első osztály báljai káprázatos elegancia és fény­űzés keretében zajlottak le. Az ame­rikai milliomos misszek és lédik toa­lettjei. ékszerei még a férfi szemeket is bámulatba ejtették. A naponkinli négyszeri étkezés ha­talmas éttermekben folyt le. Két­szer akkorák, mint a kultúrpalota nagy terme. Egy hosszában húsz asz­tal fért el. A menü kitűnőségét csak azzal jellemzőm. hogy naponta fagy­lalt. torta, idei dinnye, datolya és ananász is szerepelt az étlapon. Sok­szor gondoltam a szegény komáromi szivacsokra, mert este és délben bort annyit kaptunk, amennyi kellett. Ek­kor sajnáltam, hogy nem vagyok nagy ivó és hogy nem dohányzom, mert micsoda finom és olcsó cigarettákat lehet ott szívni. Az elegancia fok­mérői azok a művészi és naponta más menükártyák, amelynek képeit az it­teni ismerőseim kéregelik cl azzal, hogy berámáztatják azokat. Eltávo­záskor hatalmas díszalbumokkal és ezüst emlékéremmel leptek meg ben­nünket. El kell ismerni, hogy ezzel a figyelemmel és kényelemmel az ola­szok még az ellenségeiket is meg fog­ják hódítani és az idegenforgalom az emberi képzeletet túlhaladó arányokat fog ölteni. A mindenkinek kijáró tisz­telet és figyelem nekünk, magyarok­nak még hatványozottabb mértékben jutott itt és Törökországban, ahol szintén könnyekig megható kedvesség­gel fogadtak bennünket. Dr. B. J. Foghúzás - zenekísérette! Berlinben van egy fogorvos, aki­nek a rendelője súlyos gazdasági vi­szonyok és a nyugtalan idők elle­nére minden áldott nap tömve van. Népszerűségének egyszerű és köny­­nyen utánozható titka, hogy zenekí­­séreüel húz fogat. A rendelő fel van szerelve néhány száz gramofónlemez­­zel, amelyeket a zenész-fogorvos fél­­percenként kicserél és mindig a páci­ens lelkiállapotához alkalmaz. Az elő­szobában »Sztambul rózsája fogadja a vendéget, aki tánclépésben siet be a várószobába, miközben dagadt arcá­hoz szorítja a kezét. Most következnek a várakozás negyedórái, néha félórái. Ezalatt Beethoven nászindulójában és szimfóniájában gyönyörködhetik. Az ajtó kinyílik, a szorongó páciens be­sétálhat a félelmes gépezetekkel meg­rakott rendelő-terembe. Ebben a pilla­natban Schubert-muzsika harsan fel. A páciens leül a kínzószékbe, felhang­Augusztus, az úszó város-kolosszus. KomáromtólNápolyig.-Séla Velencében.- Délelőtt Rómában, délután a hatalmas óceánjáró fedélzetén zik a nagy ária a Bajazzókból. M«si már komolyra fordul a dolog, egy dal a Bibliás emberből híven festi a hely­zetet. A páciens azonban nem egé­szen ért egyet a dal szövegével, amely szerint boldogak, akiket üldöznek. Mast következik az érzéstelenítés Strauss Richárd kíséretében. Ideje kiöblíteni a szájat, ez a művelet többször megis­métlődik és minden alkalommal fel­hangzik a Dunakeringő. Strauss R. kitesz magáért, a Duna Volgává dagad és a messze távolból felrémlik a volgai hajósok dala: Ej, uhnyem, ami ma­gyarul annyi, mint: hó rukk! Kint van a fog. Ismét a komáromi uccáról. Múltkori cikkünk, — mely a komáromi uccák csinosításá­val foglalkozott, — lett a kiváltója az alábbi soroknak, melyeknek készséggel helyt adunk. További hozzászólá­sokat is szívesen közlünk. Akit ügyes-bajos dolga Komáromba irányít, nagyrészt vonattal érkezik. Az állomásról pedig gyalogszerrel megy a városba, mert autóbuszra, vagy pláne bérkocsira különösen most, a szűkös világban nem igen telik, A jámbor utas, amikor már átvergődött az Érsor hepehupás, sokszor locs-pocsos terüle­tén és megérkezik a Kossuth-tér felső részére: látja, hogy már kulturáltabb világban van. Illik, hogy ahová készül — hivatal, üzlet, vagy család — oda tiszta öltönyben állítson be. Első dolga tehát, hogy a Kossuth-tér első kocsmá­jában megtisztogatja magát a sártól, vagy a portól. Azután hetykén indul tovább a Kossuth-téri villasoron, min­denütt kövezett járdán, majd befordul a Kertész-uccába, innét pedig a leg­görbébb Kapitány-uccába. Itt azonban nagy a csalódása, mert újból a kül­telkeken érzi magát, vagy Szahara­­szerü porfelleg veszi körül, vagy pedig pocsolyák tömkelegébe merül, ahol a járművek is reázúdítják a port vagy sarat. Itt belátja az utas, hogy tiszto­gatási kiadása hiábavaló volt s kény­telen a Magyar-ucca sarkán lévő kocs­mába befordulni újból hasonló célból. Különösen a Kertész-uccának a Deák Ferenc-uccára néző része siralmas, in­nét hordják a szekerek naponta a sarat a fényes Deák Ferenc-ucca aszfaltjára s a kerékpározók a Kertész-uccának csak a gyalogjáróján tudnak közlekedni. A Kapitány-uccának a Kossuth-térre nyilő része kevésbbé forgalmas s köve­­zetlensége nem okoz sok kellemetlen­séget, — annál kétségbeejtőbb a hely­zet a Szénatérre néző részében, ahol nagy kocsiforgalom bonyolódik le, sár­ban vagy portengerben. Itt a lakók soha sem nyithatnak uccára nyitó ab­lakot, mert esősidőben a lovak patái, szekerek, autók kerekei bezuditják a sarat a szobákba, száraz időben pedig állandó porfelhő miatt lehetetlen a szellőztetés. Iparkodnak ugyan nyáron a lakók öntözni, de ez vajmi keveset segít a bajon, mert a nap heve gyor­san elpárologtatja a vizet, s marad a szaharai sivatag. Nem szabadna tűrni, hogy a város kellős közepében ilyen állapotok legye­nek. A háztulajdonosok szivesen gon­doznák uccai falaikat, de jelenleg ez. céltalan dolog, mert nedves időben egy szekér áthajtása elegendő ahhoz, hogy a falakat és ablakokat bepisz­­kitsa. A Szénatéren felhalmozott kőanyag szinte sürgősen kínálkozik a Kapitány- és Kertész-uccákra. A Szénateret pedig még e folyó év tavaszán parkírozni lehetne. Ez a munkálat elenyésző cse­kély összegbe kerülne, arányitva a Deák Ferenc-ucca horribilis költségei­hez. Mindezeket az illetékesek figyelmébe ajánljuk. 193 3. március 25.

Next

/
Thumbnails
Contents