Komáromi Lapok, 1933. január-június (54. évfolyam, 1-51. szám)
1933-03-04 / 18. szám
4. o da!. »KOMÁROMI LAPOK« 1933. m ár eins 4. erdőőrök rettenetes ordítást hallottak a csapóvas felől. Arra mentek a nehezeit megközelíthető terepen; s hamarosan azt vették észre, hogy egy hatalmas medve támadólag jön feléjük, óvatosan visszahúzódtak és akkor látták. hogy a nagy csapóvas egy fiatal medvéi fogott meg első lábánál fogva a csuklónál. A nagy medve anyja volt á veszedelembe jutott fiatal medvének. A csapóvasba került medvét ki akarták szabadítani, de anyja állandóan őrizte és megközelíteni lehetetlenség volt. A medve család tragédiáját naponta figyelték. Az anya élelmet hordott veszedelembe jutott fiának, akinek testvére szintén ott nyöszörgőit bajba jutott öccse mellett. Néhány héttel ezelőtt történt, hogy nekibuzdulásunkban teaest rendezését beszéltük meg a hölgyekkel, mert hiszen ezen a válságon már úgysem segít, sem pedig nem ront, ha egy csésze forró Icái megiszik az ember, három szendviccsel tarkítva. Az ember ennyi áldozatot meghozhat még a szegények érdekében, hogy este pogácsát vacsorázik... Nos, tehát erről a nevezetes teaestről volt szó és nagy szorgalommal meg is szerkesztettük a meghívót, amit szétküldöttünk. A meghívó egyike volt az utóbbi szezon legjobban sikerült meghívóinak, halványbarna papiroson fekete betűkkel nyomtattuk s általában mindent tartalmazott, csak kél dolgot nem: hol lesz tehát az a teaest és mikor. Az ember, sűrű dolga között apró, lényegtelen körülményekről hajlandó szívesen megfeledkezni és a meghívó szerkesztőinek sokkal nagyobb gondja volt inkább arra. hogyan szövegez.ze meg már a kél egyesület, a par excellence férfi Jókai Egyesület és a Nőegylet testvériesülését. Elvégre két jelentékeny egyesületről volt szó. amellyel diplomatikus tapintattal kell bánni s amelynek ilyen nyilvános barátkozásál nem lehel azonnal kompromittálni. Sokáig törtük a fejünkéi. mig végre megtaláltuk a szót: Karöltve! Igen! A Jókai nevét viselő egyesület a női társadalommal együtt csakis karöltve szövetkezhet, ez azonban anynvira diszkrét szövetkezés, annyira nem a külvilág elé való. hogy minden pletykát és felesleges szóbeszédet elkerülendő, csupa figyelemből hallgattuk el a nagy szövetkezés helyét és időpontját, nehogy a híres komáromi nyelvek kikezdjenek bennünket. hiszen titokról volt szó. karlkarbaöltésről s a randevú helyeit figyelmes ember nem köti ismerősei orrára még akkor sem. ha az oldalát furdalja a közlési vágy. A titok azonban alighanem kipattant. mert a kiváló diszkrécióval kezelt teaestnek mégis híre ment s felvonultak a látogatók, cl is fogytak a szendvicsek, kövér szerkesztőnk őszinte bánatára, aki minden félórában eltűnt egy-egy nagy staniclival az ajtó mögött s a földszinten levő egglegényi odújába, két ablak között raktározta el a narancsokat, süteményeket és szendvicseket, mert mindig attól fél. hogy a nagy válságra való tekintettel éhen fog halni egy szép napon... A második teaestet már nem leheteti véka alá rejteni, nagy garral hir«leltük tehát, szemnek és fülnek is adunk melléje szórakoztatót, farsang utolsó napjai lévén. Jó ürügy ez a tea az összejövetelekre és az unaloműzésre! Ritkán találtai« ki könnyebb szórakozási lehetőséget. mini a teázást, ámbátor a mi karöl lesi teánktól milyen messze van a japánok ünnepélyes teázószerlarlása... Azonban mi, Európában is fel tudjuk használni a magunk örömére és ha statisztikái csinálnánk a csábítás művészetébe tartozó, különféle előfordult módozatokról, a teának nagy és gonosz szerepe volna benne. Jöjjön egy csésze teára! — ez olyan ártatlan, különösen, ha női ajkakról hangzik el, ah. tie nagyon Egy reggelre azonban csoda történt. Elcsendesedett a csapóvas környéke. Nem voltak ott már a medvék, eltűntek. Odamentek és meglepődve látták, hogy a csapóvasban van a fogoly medve talpa a csuklótól kezdve. Úgy csinálták, mint a tanyi patkányok, levágták a fogoly lábát inkább, csak hogy szabadságát visszanyerje. A csapdába maradt medvelábon látható hatalmas fogmaradványok bizonyítják, hogy maga az édes anya rágta le a fia lábát és c kínos műtét alatt meg tudta értetni a tudatlan állat a tudatlan fiával, hogy csendben maradjon. íme, ilyenformán került össze a lányi patkány és a rachói medve. sokszor ebben a csészében párolog az az egij kanál víz, amibe a partner belefojtani szeretné a másikat. A teában a táncnak, a szerelemnek, flörtnek bacillusa van, a teában veszekedések csírái húzódnak meg ravaszul és előre nem látott veszedelmek ülnek a békés, fekete leveleken. Azonkívül igen jól tudjuk, hogy minden háziasszonynak meg van a maga különleges teareceptje. Erre mindenki büszke, mint az egyéni puderkeverékre, a mártásra, vagy a lelkikomplexumaira. Nekem magamnak is van egy igen finom teareceptem, ajánlhatom is mindenkinek, akinek a különleges felé erős hajlamai vannak. Úgy történt a dolog, hogy valamelyik elmúlt télen kiadták a rendeletét a kaszárnyánkban, hogy ünnep lesz. teát kell főzni a szakácsoknak. Ritkán van ünnep a kaszárnyákban, s az is öröm nélkül való. mert rendszerint eszeveszett súrolás előzi meg és káromkodás a vége. Valami nevezetes dátumra adott napiparanesot a generális az egész helyőrségben s ilyenkor, jutalmul, tejeskávéi, vagy teát szokott kapni az ezred. A tejeskávéval való szomorú tapasztalatok arra indították a felsőbbségel, hogy teával próbálkozzanak meg. lévén a tejeskávéban kávé helyett cikória, lej helyeit vizes lötty. Mivel senki nem akarta már meginni az ünnepi tejeskávét, kegyesen teái rendeltek számunkra, rummal és cukorral. A rumot külön vívmányként emlegette előttünk az őrmester és háromszor is kijelentette, hogy piszkosfülü mivoltunk nem érdemel meg ennyi jóságot: rumot a teába. Azzal rögtön hóna alá csapta a két rumos üvegei, nehogy a szakácsok elcsórjanak belőle egy félliterl. Nagy izgalom lett úrrá a konyhán. Mint a szakácsok testi-lelki barátja, magam is ott lebzseltem minden szabad időmben a kondorok között és a nevezetes nap délutánján személyesen segítettem kikergetni azt a macskacsaládot a fazékból, amelyik már három napja benn csücsült az edényben és igen jól érezte magát. Volt mindig néhány ilyen állandó vendége a konyhának, a mi ütegünk macskacsaládot tenyésztett, a harmadik ütegnek patkányai voltak, amit azonban kiegyensúlyozott a hatodik üteg ktityafamiliája. Nagy üggyel-bajjal kikergettük a macskákat és Balog Erázmus kínlódva mosta ki a kendért, nem különösebb igyekezettel azonban. A vasárnapi gulyásleves zsírfoltjai békésen úszkáltak a viz tetején. Nem baj, így erősödik a tüzérkalona! Javában potyogott már a víz. amikor a szakácsnak aggodalmai támadtak Uj szakács volt, nemrég tanult ki, civilben a mészároslegénységet űzte, határozottan • nagyobb tehetséggel, mint a szakácsságot. A bússal igen jól báni, de a teái nem értette. Bele is zúdított annyi tealevelet a kondérba. hogy vastag fekete massza ülepedett meg a kondér fenekén, egyszeribe tinlaszerű lett a főzet és Istenes Péter ugyancsak köpködött, amikor belekóstolt a lébe. Nem spenótot akarunk enni. le kétbalkezes! — csapta fejéhez a födő! a szakácsnak Istenes, — hanem teát... — Hát iszen azt csinálom, — ráncolta össze aggodalmasan a képét a szakács. — de látod, hogy nemigen sikerül. Azzal belemarkol a tealevelekbe s kicsapja a padlóra a felét. Istenes azonban takarékos gazda volt, szépen felkaparta a padlóról a félig kifőzött leveleket és beletette egy serpenyőbe rosszabb napok számára. A maradék tea vize zuborgott. Szivárványszinben ragyoglak tetején a zsírcseppecskék. Balog Erázmus. a szakács hol kivett egy csomó tealevelet a vízből, hol meg hozzácsapott egy csomót. Néha a vizet kanalazta ki félig a fazékból, máskor meg hozzáöntött egy csomó hideget. — No, most már jó lesz, — mondta egy félóra múlva elégedetten, — az ördög hitte volna, hogy ilyen nehéz a teaiőzés... Adjatok bele, ami még kell... Istenes Péter igen spórolósan szórta hozzá a cukrot. — Úgy jó a tea. ha keserű — morogta. — édesanyám is így gyógyítja a köhögést a herbateával... Cukor már lelt volna benne, hanem a rummal baj volt. Annak a felét az őrmester ellette nehezebb időkre s csak a fél adagot adta át. De ezt is sokallotta Istenes és inkább csak ugv gyalog, közvetlenül csucsorílotta a száját az üvegnek, jót szippantva belőle.- Ccccccc... — szisszented boldogan. — igyatok csak ... ! Mire Balog Erazmus is levelte a szájáról az üveget, akkor látta csak ijedten, hogy alig-alig kotyog valami a literes üveg fenekén. Teremtő Isten, oda a tea ... Ezt te tetted! — lökte oldalba Istenes Pétert. — Én? — méltatlankodott Istenes.- hát isz te vagy a főszakács! Lökdösődni kezdtek. Egyik is taszított a másikon, a másik is az egyiken. Olyan szerencsésen taszigálódtak. hogy végre is Istenes Péter nagy üvöltés között ült bele a forró teába, amelyik oil párolgott a földön. Nagy kínnal hempergett meg benne, kezét is odaforrázta, mire ki tudtuk huzni. éppen csak hogy egy pofont adhatott a barátjának, máris szaladt a kúthoz, hideg vizet húzni. — No, ezt megcsináltuk! — vakarta meg a fejét a főszakács, — ilyen teát se ivott még az ezred... Valami Ízesítőt kell bele tenni javasolta Schulz, akinek mindig voltak tartalékba eszméi. ízesítőt, de milyet! hunyorgott a szakács, aztán hirtelen a homlokára ütött: Megvan! És már hozta is. Hozta a teaízesítőt. Maggi-levesnek hívták a mi teánk Ízesítőjét s azért kapták a szakácsok, hogy a hamishuslevest valódi húslevesnek formálják, ha úgy adja a sors. Sose jobbkor! Fogla a Maggiizesílőt és belezúdította a teába. — Senki nem mondhatja már, hogy ez nem kitűnő tea! Éppen idejében cselekedte ezt. mert a folyosó túlsó sarkán máris felhangzott az őrmester üvöltése. Az őrmester az étel ki osztásra jött, nyomában a kapitány, áld ilyenkor szeretett cserkészni és lefülelni embereket. Mindenfelől jöttek a népek. A Lea kimérését az őrmester személyesen ellenőrizte. Odaplántálta magát az ajtófélfához és a keservesre húzódott arcokat nézte. Mert valahány katona belekóstolt a teába, mind elfintorította az orrát.- Mi az, — bőszült fel az őrmester, — talán nem ízlik? Nnna! — csemcsegelt Vaverka, illám már jobbat is. Az őrmester felkapott egy kanalat és dühösen kimert vele egy kortyinlásra valót. Megfujkállá jobbról-balról és felhörpintette. Jobb volt ezt az arcot nem látni. A pirosképű őrmester arcaszine egyszeribe fehérré változott, szája öszszehuzódott s a következő pillanatban már ordítani akart, amikor valami váratlan történt. Balog, a főszakács titkon intett az őrmesternek. Intelt ágyét és ez az intés kétségtelen jele volt annak, hogy a szakács tudja. hogy a rum másik fele az őrmesternél van. Csak egy hangot ordítson az őrmester és Balog azonnal bevallja, hogy. a tea csakis azért oly kegyetlen, mert az őrmester elvitte a féladag rumot. A kapitány pedig, aki igen pályázik hasonló esetekre, lesben áll. Egy pillanatig mutatott az őrmester fanyar arcot. Aztán kiderült az ábrázata, mint a nyári alma. A következő pillanatban metsző hangon szólt: Ez neked rossz tea? Ez neked rossz? Soha ilyen teát életedben nem ittál, te pávián... Ide egv bögrével! A főszakács már nyújtotta is a bögréi. Az őrmester megtöltötte és egy pillanatig kétségbeesve nézte a lötytyöt. Végül bátorságra kapott: Ide nézzetek* hogyan issza a finom teát a ti őrmesteretek ... És szemhunyorítás nélkül lenyelte a Maggi-kockás levet. Még kehhentett is egy jóízűek A kapitány elégedetten bólintott. Csak a háttérben röhögött irgalmatlanul Istenes Péter, a kukta. Ez az én receptem, igen tisztelt hölgyeim és uraim. Szép a citrom és jó a rum is. de az se utolsó, ha az ember Maggi-levet önt bele és meghempergetet- benne egy tüzérkatonát. Nos. azonban a karöl lőtt lea nem ilyen, ezekben legfeljebb csak a farsangi tánc és a jókedély kis bacillus« vannak, legyen is belőlük minél több ebben a krizises világban ... A komáromi kultúra margójára. A lókai Egyesületben igazán mozgalmas az élet. Vasárnaponként kulturdélutánok, a közönség fokozottabb érdeklődése, sok-sok szellemi újdonság: itt igazán másult és cselekvőbb aktualitások vannak. Szögezzük le: a Jókai Egyesület nemes veretű tradíciók háza. Aki az evolúciós fejlődés szempontjából nézi a kultúrát, az mindjárt tisztában van a Jókai Egyesület eddigi hivatásával. Ez a hivatás eddig a tradíciók megőrzése, a kegyelet, megbecsülés és értékelés megnyilvánitása volt. Az idősebb generáció tisztes, őszfejü munkája hirdette a maga korát és rendületlen hitét. De nőtt és munkára készült az uj embersereg is. S ennek az emberseregnek most szives kezet nyújtott a régi hit s — a jelekből látható — felajánlotta az együttmunkálkodás magasabb szempontú erkölcsi lehetőségét A halk és az évek törvényei alatt megfehéredett Jókaivirágok mellett szines, naptüzü virágzás indult, tavaszi vegetáció: uj dalok, uj hajók. S ugy-e, megférnek egymás mellett? A kapuk megnyíltak. Az érett csend és a kamaszkodó lárma összeér. Mit várunk ettől a találkozástól? Egy szóban összefoglalhatjuk: korszerűséget. Korszerűség: a mában küzködő élet teljes felismerését, igaz arcát, a „volt“ és a „lesz“ közötti őr abszolút biztonságú áthidalását erős talapzatu „jelennel“: irodalomban, zenében, festészetben, tudományban s minden égető kérdésben. Ezt mondta a nagyon értékes és a mai élettől nem menekülő, mai lelkiismeretű iróember: kitárjuk a Jókai Egyesület kapuját, jöjjenek s dolgozzanak a fiatalok. Evvel tudta nagyon, hogy mit mondott: hogy a fiatalság munkája lényegesen más lett, mint az idősebb generáció munkája, de a lényege ugyanaz: a tradíció hite. Az ut más. De az a lényég mellett legyen lényegtelen. A fiatalság vállalta a tradíciók megőrzését, az idősebb generáció vállalja a fiatalság egészen uj arcát: bizzon meg benne, ismeretlenségében is. * * Fehér Ariur szavalóestje a Jókai Egyesület és Deborah zsidó leányegyesület rendezésében. Fehér Artur előadóművész, szinész. Hatása ott tárul fel az előadás alatt. Az uj előadóművészek hatása: a teljes, súlyos egyszerűség: jóval az előadás után támad bennünk. Fehér Artur műsora uj írásokkal is bővült. Kiváncsiak vagyunk a mai Fehér Artúrra és szeretettel, de igazságosan állítjuk az idők kritikája elé. Erdöházi Hugó. Mva*** -->* ürpMm « <«gíubt) «»gyár '«w** Komáromi Lapokat (bj) Teafőzési viszontagságok. Irta és a kultúrpalotában tartott teaesten felolvasta Szombathy Viktor.
