Komáromi Lapok, 1933. január-június (54. évfolyam, 1-51. szám)

1933-01-04 / 1. szám

Ötrennegyedik évfolyam, 1. szám. Szerda, 1933. január 4. KOMAROMI LAPOK POLITIKAI LAP Előfizetési ár csehszlovák értékben i Helyben és vidékre postai szétküldéssé! egész évre 80 Ké, félévre 40 Ke, negyed­évre 20 Ké. — Külföldön 120 Ke. Efyesszám ára 1 korona. ■wiwiwmiiiMinwiiiTriTriTiPiwiirfi~iffrirnr--ii-r--ÉiwtiiitniTiw,i'iiTi(rir Alapította: TUBA JÁNOS. Felelős főszerkesztő: GAAL GYULA dr. Szerkesztő: BARANYAY JÓZSEF dr. ^munkatársak: ALAPI GYULA dr. és FÜLöP ZSIGMOND. Szerkesvtftség és kiadóhivatal Nádor-u. 29. Megjelenik hetenként kétszer: szerdán és szombaton Szerény kérdés a pénzintézetekhez. Komárom, január 3. E lap hirdetései közölt olvashat­tuk, hogy valamennyi komáromi bank és szövetkezet között meg­állapodás jött létre, hogy a betét kamatlábat január elsejétől kezdve fél százalékkal leszállítják.De meg­állapíthatjuk azt is, hogy más vá­rosok pénzintézetei is közzétették már különböző lapokban a kamatláb leszállítását. A pénz­intézetek tehát kartellben vannak a betevőkkel szemben és nem fizet­nek betéteik után ezentúl öt szá­zaléknál több kamatot. Ha tekin­tetbe vesszük, hogy a betétkínálat nem valami élénknek mondható és magánforgalomban is el lehet he­lyezni a pénzt jóval magasabb százalékra, akkor ez a betétkamat láb alacsonynak minősíthető főleg a defláció idejében, amikor amúgy is a pénzszűke a legnagyobb és leg 'J obi. kisérő jelensége az ál­talános gazdasági helyzetnek. Viszont ez az út a legbiztosabb a harisnyaszár és a szalmazsák ta­karékpénztárak felé, mert sokan inkább otthon őrzik a kis pénzecs­kéjüket, vagy valamibe belefekte­tik, amely nagyobb hozadékot biz­tosít a készpénz-tulajdonosok ré­szére. Ezek a vonatkozások azon­ban egyelőre nem érdekelnek, egé­szen más az, amelyre ki kell lyu­kadnunk a pénzintézetek hir­detményének olvasása közben. A bankok a betevőkkel szemben is kartellt alkotnak, nem fizetnek ne­kik magasabb kamatot öt száza­léknál, egyet azonban kifelejtettek a megállapodásból: az adósokat. Nem olvastuk sehol eddig, hogy a bankok és az úgynevezett altruis­ta intézmények, vagyis a szövet­kezetek kartellre léptek volna az adósok megsegítése érdekében, mert ma erről és csak erről van szó, amikor pénzintézetről beszé­lünk. Az adós szabad prédája a pénz­kínálat tevékenységének, ma azon­ban, amikor nem is kínálgatják a pénzt, sőt vannak olyan intézetek is, amelyek azt egyszerűen szüne­teltetik, az adósnak a betevővel nagy összefüggései vannak. A tisz­telt pénzintézetek bizonyára reví­zió alá veszik ez alkalommal a hi­tel-kamatlábat is. Mert felette egy­oldalii dolog lenne, ha a betétka­matlábat leszállítanák és a hitel­kamatláb a mai szinten maradna. Ez azt jelentené, hogy a részvénye­sek igen nagy, szociális értelemben őket meg nem illető nyereséget vágnának zsebre, ami a jogos köz­érdekbe ütközik akkor, amikor ez­rek és ezrek éheznek, fűteni nem tudnak és a ruházkodásra nem is gondolnak, csak ezen a környéken is. A legszerényebb hitel-kamatláb ez idő szerint tiz százalék. De en­nek a tiz százaléknak van egyné­mely helyen még sallangja is, a közvetítési jutalék, amelynek szá­zaléka nem egyéb, mint a kamat­lábnak a felemelése, azután van­nak egyéb címek is, miként az ér­tesítési vagy nyomlalványi dijak, amelyek szinten a pénzintézet nye­reségszámláját hizlalják. A pénz­intézeteknek, amelyek alapításai náí mindig a közérdekre szokás hivatkozni, most igen bőséges alka­lom kínálkoznék ennek a bizonyos közérdeknek a támogatására, hi­szen az, hogy a földműves, az ipa­ros és a kereskedő hiteti vesz igénybe, hogy ezzel gazdaságát vagy vállalkozását támogassa, a legnagyobb közérdek, mert ezekből tevődik összea nagy, kolleklívum, melyet közgazdasági életnek neve­zünk. Ha tehát a bankok kimondanák, hogy ettől és ettől az időtől kezd­ve nem szedünk mellékdíjakat, vagyis burkolt kamatlábemelésről lemondunk és megelégszünk pél­dául 3 tszázalékos nyereséggel, te­hát a hitelkeresőknek 8 százalé­kos kamatozású pénzzel állunk rendelkezésére: ezt a kartellt er­kölcsi tekintetben is teljesen kifo­gástalannak találhatnók, bár a kar­­tellekről nem lehetünk jó véle­­mmmmammmmmrntmmmmmBmmmmmBBm Komárom, — január 3. Csehszlovákia gazdasági helyzete nem olyan katasztrófán», — Írja Englis dr.volt pénzügyminiszter. Englis Károly dr. volt pénzügymi­niszter a Lidové Noviny vasárnapiju­bileumi számában cikket irt Csehszlo­vákia gazdasági helyzetéről és az új év auspiciumáról. Englis dr. szerint Cseh­szlovákia gazdasági helyzete nem olyan katasztrofális, mint amilyennek általá­ban mondják, mert például a munka­­nélküliek száma a tarifával szemben nem változott nagyobb mérvben, az árak stabilizálódtak és nem estek, ami­ből arra lehet következtetni, hogy az államháztartást nem fenyegeti veszély. Ezután a költségvetés egyensúlyának eléréséről nyilatkozik cikkében és azt irja, hogy a kormánynak minden áron el kellett kerülnie az inflációt, hogy a gazdasági életet katasztrófális csapás ne érje és ezért volt szükség u terhek emelésére. Az állam, amely védekezik az infláció ellen, kénytelen volt min­dent elkövetni, habár az elhárításnak igénybevett módja pszichológiailag és politikai szempontból fájdalmas is volt. Mindennek ellenére a kormánynak ezt az utat kellett választania, mivel az in­fláció nemcsak a tőkét sújtotta volna, hanem a munkásságot is. Englis dr. mennyel, mivel a legtöbb esetben árdrágítást űznek és így céljaik erkölcstelenek. Mi az adóst vesz­­szük figyelembe, ami ma fokozot­tan kötelesség, mert az adós leg­­többnyire a mélyponton vergődik, mig a bankoknál a kérdés legfel­jebb csak az, hogy öt, hal, vagy több százalékos osztalékot fizes­senek-e a megfelelő tartalékolás után. A lehető legsürgősebb a hitelka­matlábnak a rendezése. Sajnos, eb­ben a tekintetben a kormány nem tett semmit, hanem kiszolgáltatta a polgárokat a hitelkamatláb fel­­srófolásának minden védelem nél­kül. Sőt a kormány azt is beismeri, hogy Ruszinszkóban, a legtávolab­bi és legsötétebb keletén az állam­nak, húsz százalékos kamatokat is szednek. Legyen nyugodt a kor­mány, ezt a kamatlábat nyugaton is szedik a zugbankok és nagyon szívesen vennék az adósok a fel­hívást, hogy jelentkezzenek a ka­matláb bevallására. Szégyenfoltja ez közgazdasági életünknek, hogy az ilyen burkolt uzsoraügylctek a teljes nyilvánosság elölt folyhat­nak. A mi pénzintézeteink ilyen homályos üzletekbe nem bocsát­koznak és szem előtt tartják a bank­etika általános szabályait, de ezek csak jóleső kivételek. Azonban a mi pénzintézeteinknek is megfon­tolás tárgyává kell tenniük a hitel­­kamalláb rendezését. cikkében az inflációval szemben a defláció szükségességét hangoztatja. Az állam a deflációtól várja a gazda­sági élet megszilárditását és a helyzet megjavulását. A mai bizonytalan és inflációs hírekkel telitett közvélemény okozója annak, hogy a tőke félénk, a bankok nem merik kihitelezni tőkéjü­ket és ezt érzi az egész nemzetgazda­ság. Január 1-én életbeléptek az új törvények. Az elmúlt év utolsó napján jelent meg a törvények és rendeletek tárában a nemzetgyűlés által december hóban hozott új törvények gyűjteménye. A meg­jelent törvények között első helyen áll az állami alkalmazottak fizetésének leszállításáról szóló törvény, amely 1933. január 1-én lépett életbe. Meg­jelent a parlamenti takarékossági és ellenőrző bizottság megszervezéséről szóló törvény is, valamint az új vám­­tarifa-rendeletet is most adta ki a kor­mány a törvények gyűjteményében. Leszállítják az állami munkások bérét is Az állami alkalmazottak fizetésének leszállításával kapcsolatosan intézkedés történt az állami munkások bérének leszállítása iránt. Mint hivatalosan je­lentik, az állami birtokok és erdőségek igazgatósága, a takarékossági intézke­dések folyományaként 1933. január elsejével öt százalékkal leszállítja az állami birtokokon és erdőségekben fog­lalkoztatott munkások bérét. Ez a bér­­leszállitás egyrészt azért történik, mert az említett munkásokkal az állam még nem kötött kollektiv szerződést, más­részt pedig azért vált szükségessé a leszállítás, mert az állami költségvetés­ben szintén öt százalékkal csökkentet­ték a vonatkozó tételt. Miniszteri rendelettel meghosz­­szabbitották a felmondási időt. Az igazságügyminiszfer, tekintettel a gazdasági válság hosszú tartama alatt bekövetkezett tömeges üzembeszünte­tésekre, két törvényjavaslatot dolgozott ki, amelyeket már át is adott a mi­niszterközi eljárásnál és amelyekkel átmenetileg újra szabályozzák a szol­gálati viszonyban álló alkalmazottak felmondásának idejét. Az egyik javas­lat a magasabb állású alkalmazottakra, a másik a gyáripari, kisipari és bánya­­vállalatok többi alkalmazottaira vonat­kozik. A magasabb állású alkalmazot­tak eddigi legkevesebb hathetes fel­mondási idejét a szolgálati viszony hároméves tartama után három hó­napra és minden további három szol­gálati év után további egy-egy hónap­pal hosszabbítják meg. A többi alkal­mazottnál a legkevesebb 14 napos föl­­mondási idő három szolgálati év után három hétre és minden további három szolgálati év után további egy-egy héttel hosszabbodik meg. A törvény­­javaslatok hatályának tartamát mintegy három évre tervezik. Fölemelték a kávé, kakaó és tea vámját. A legutóbb tartott minisztertanács fölemelte a kávé, tea és egyéb gyar­matáruk vámkoefficiensét. Az emelés szerint a vámkoefficiens a kávénál az eddigi 10 helyett 13 lesz, a vám pe­dig métermázsánként nyers kávénál 1235 koronát, pörkölt kávénál 1560 koronát tesz ki. Eddig 950, illetve 1200 korona volt. A tea vámkoefficiuma az eddigi 10 helyett 15 lesz, vagyis a vám az eddigi 2400 korona helyett 3600 korona lesz. A kakaó koefficiuma az eddigi 0'7 helyett 1’5-re emelkedik, tenát a vám az eddigi 40'60 koroná­ról 87 koronára ugrik. Pörkölt kakaó­nál a koefficiumot fölemelik 4-ről 6-ra, a vám tehát 348 korona lesz az ed­digi 232 korona helyett. — Eltűnt egy szép asszony. Ho­mola István felsőgallai születésű és Tatabányán állomásozó közhonvéd fe­lesége, a falu legszebb menyecskéinek egyike, azzal a szándékkal, hogy be­tegállományban levő férjét a győri köz­kórházban meglátogatja, Felsőgalláról a szülői házból eltávozott. Férjét tény­leg meglátogatta a győri közkórházban és férje pénzt is adott neki a haza­utazásra. Ennek már egy hónapja és azóta nyomaveszett a szemre való fia­tal asszonynak. Eltűnésekor barnaszinü prémes kabátot, fehér-fekete csikós ru­hát, barna selyem harisnyát és fekete félcipőt viselt. POLITIKAI SZEMLE

Next

/
Thumbnails
Contents