Komáromi Lapok, 1932. július-december (53. évfolyam, 52-103. szám)

1932-12-17 / 99. szám

»KOMÁROMI LAPOK« 1932.december M . 3. Q dili., Esterházy János. Komárom, december 16. Az Országos Keresztényszociaiista Párt parlamentje ótátrafüredi gyűlé­siben megválasztotta új elnökét. Szüllő Géza lemondása a pártelnöki tiszt­ségről kétségtelenül nehéz helyzet elé állította a pártot, nem mintha az ;szegény lenne olyan alkalmas egyé­nekben, akik erre a tisztségre min­denképen méltók, hanem azért, mert ezek az egyéniségek nem állhatnak mindenkor százszázalékos lehetőség szerint a párt rendelkezésére. így azután többféle kombináció állott elő •és'-sűrűén emlegették a pártnak egyik magasrangú egyházi állást betöltő tag­ját is az elnöki tisztséggel kapcsolat­ban, de ez a megoldás több kívá­nalomnak teljesülését hagyta volna betöltetlen ül főleg a pártadminiszlrá­­ciő és a pártagitáció terén. Ilyen körülmények közöli esett a pártnak választása Esterházy János nyit ramegvei föld bi rtokosra, akivel szemben fiatal korát hangsúlyozták azok, akik a párt vezetését megszok­ták korban előhal adottabb kezekben látni. A párt túlnyomó többsége azon­ban nem tette magáévá ezt a felfo­gást, mivel a fiatalság lendületét és nagyobb munkateljesítményét fokozot­tabb mértékben várhatja az új elnök­től, akinek tettrekészsége és a mun­kában való példás vezetése máris a legjobb benyomásokat keltette azok­ban, akik működését közelebbről fi­gyelhették meg. Ezek a körülmények érlelték meg az egyhangú választásnak szép ered­ményeit. És a választás igazán méltó férfiúra cselt Esterházy Jánosban, aki fiatalságához illő szerénységé vei, meg­nyerő, modorával a társadalmi 'érint­kezésben lebilincselő hatást tud gya­korolni mindenkire. Ezek azonban az érintkezési formáknak a külsőségei. Sokkal súlyosabban esik a latba az uj elnöknek számos olyan lelki tulajdon­sága, amely egyenesen hivatottá le­szi a pártnak vezetésére. Ezek jellem­szilárdsága, amellyel minden jó és igaz ügy benne megtántoríthatatlan védőre talál; vallásos felfogása, amely tiszteli a másvallásúaknak meggyő­ződését, de viszont őt a katolikus val­lásnak hitvalló tagjává avatják. Nemzetéhez való ragaszkodása nem zárja ki, hogy az ezen a területen élő nemzeteknek és az egész őslakosság­nak ne lehessen előliarcosává, a ki­sebbségi jogoknak védőjévé és a gaz­dasági élet területén a kicsinyeknek támogatójává. Családi tradíciói elég­gé ismeretesek. Dédatyja 1819-ben Haynan kezétől szenvedett vértanú­­halált Pozsonyban. Ezek az emlékek köteleznek érzésben, gondolkodásban és példaadásban is. Esterházy János fiatal lelke tudja és átérzi mindezt, parancsszónak tekinti ezt magára néz­ve és életének irányítását illetőleg. A kor szellemét helyesen ismerve fel, szociális gondolkodásával tűnik ki kortársai közül. Tudja azt. hogy ti mai gondterhes napokban azok mellé kell állnia mindenkinek, akik a se­gítségre szorulnak. Erre nem csak a gyakorlati élet tanította, mint szorgal­mas és munkás gazdálkodói, hanem az ebből leszűrődő elvi és elméleti felfogás is. Megértve ilyenformán ko­runk szavát az itt élő magyarság épen olyan felfokozott várakozással tekint­het működése elé, mint a keresztény­­szocialista párt. amely szerencsésen méltó férfiúba helyezte bizalmát. A társadalmi segély-akció eredménye­sen működik a munkanélküliség okozta nyomor enyhítésén A Komáromi Járási Hivatal 10.000 koronát utalt ki az akció céljaira. Komárom, december 16. A város képviselőtestülete által a munkanélküliség súlyos következmé­nyeinek enyhítése céljából kiküldött társadalmi segélyakció bizottsága se­rényen működik az emberbaráti fel­adat megoldása érdekében és a bi­zottság önzetlenül fáradozó tagjai a mai nehéz viszonyok között eddig is szép eredményt értek cl. A karácsony előtti hetekben a kü­lönböző jótékonycélú egyesületek is szorgos munkában vannak és nemcsak az illető egyesületek anyagi eszközei­­val igyekeznek a támasztott igények­nek megfelelni, hanem a nemes gon­dolkozásukról ismert jó emberek, szí­véhez is appellálnak és ezek segít­ségével hajtják végre az ünnepek elöli lebonyolításra jutó ruhasegélyezése­­kel. Tagadhatatlan, hogy a város társa­dalmának az a része, amely minden ilyen szociális akcióból bőségesen ki­veszi a maga részét, ezekben a na­pokban valóságos ostromnak van ki­téve s mégis nagy elismeréssel ál­lapíthatjuk meg, hogy Komárom város nehéz viszonyok közöli élő közönsége nem zárkó­zik el a város segélyakciójától sem, amelyet valóban tehetségén fe lüli áldozatkészséggel pártfogol és készséggel támogat. Ezt bizonyítják a gyűjtőívvel dolgozó lelkes emberba­rátok, akik nem szűnnek meg egy pillanatra sem tevékenykedni a hu­mánus ügy érdekében s akik a jó­szívűség felemelő példáiról számol­hatnak be. A város társadalmi segélyakciós bi­zottsága hétfőn Csizmazia György vá­rosbíró elnöklete mellett tartott ülé­sén többen beszámoltak a gyűjtési akció eredményéről és többek között Soltész Pál közig, biztos. Barta Lajos dr. ügyvéd és a városbíró jelenté­seiből megállapította a bizottság, hogy az akció eddigi működése kielégítő és kéri a bizottság mindazokat, akik a gyűjtésben résztvesznek. hogy szíves­kedjenek a részükre kijelölt körzet­ben folytatni az adományok gyűjté­sét és hathatósan közreműködni ab­ban, hogy minél nagyobb eredményt érjenek el. A bizottság köszönettel vette tudo­másul, hogy a Járási Hivatal az ak­ció céljaira 10.000 koronát utalt át a városhoz, amelyet a Népkonyhára lógnak felhasználni. A helybeli fa­­kereskedők közül Lóránd Testvérek 12 mm. tűzifát. Funk Mór 8 mm. tűzi­fát, Fried Miksa havonta 10 mm. tűzi­fát és Sümeg Sándor egy kocsi tűzi­fát ajánlott fel az akciónak, öröm­mel értesült a bizottság arról is, hogy a Kereskedelmi Grémium saját helyiségében a társadalmi akció cél­jaira szolgáló kisebb-nagyobb pénz­adományok gyűjtésére perselyt állí­tott fel és ugyanezt telle a Járási Ipar­­társulat is, amelyek az így összegyűlt pénzt be fogják szolgáltatni a segély­akció részére. Ebből a gondolatból ki­indulva, a bizottság megkereste a ko­máromi egyesületeket, hogy hasonló módon indítsanak gyűjtési saját hatás­körükben tagjaik között a Nép­konyha céljaira. Az ilyen módon befolyó kisebb ado­mányok összegéből remélhetőleg szin­tén számottevő segély fog befolyni. Sándor Ernő főszámvevő jelentését hogy 'Földes Dezső színigazgató az akció céljaira előadást óhajt tartani, a bizottság köszönettel vette tudó másul. A személyes adakozások közül ki­emeli a bizottság Braun Andor nagy­­kereskedő 1000 koronás adományát, Grünfeld Adolf vállalkozó 400 koronás adományát, akik szép példával jártak elől a nemes emberbaráti mozgalom segítésében. Midőn az eddigi adako­zóknak hálás köszönettel adózik a bi­zottság, kéri a város társadalmát, hogy az akciót minél nagyobb áldozatkész­séggel karolja fel. toten teller lesik jut1. Méjf sohasem csalódtunk benne M, r.ctűfj fehér fogunk, és kellemes szá izück vo t, ál inkább, mert Chtorodont-száj vizet is basználtmk. Egész családunk Ghlorodonl-tőg­­keíével mossa fogát.“ C, Chucoba, !‘r. . . Csak valódi Chlorodont-fogpasztát fog adjon el ős utasítson vissza minden utánzatot, tubusa 4 és 6 Kc.<' Visszhang a „Komárom, a sziovenszkói Grác‘ cimű cikkre. Mint b. lapjuk hűséges olvasója, f. hó 3-án megjelent számukban olvas­tam a következő cimű cikket: „Komá­rom,. a sziovenszkói Gráclí (thyvi) jel zéssel A cikkírót egy jószemü barátja fi­gyelmeztette arra a megfigyelésre, — irja bevezetésében — hogy mennyi derék, jó nyugdíjas húzódik íe hozzánk csendben és lassan azt fogjuk észre­venni, hogy Komárom a penziósok fészke lett. Házat vásárolnak, építkez­nek, borozgatnak, sétálgatnak, egyben a város társadalmának alkotói lettek. Hónap elején a postás alig bírja a nyugdíjas pénzeket széíhordani és hoz­závetőlegesen havi félmillióra is rúg ezen tétel, ami bizony a város életé­ben jelentős összeget tesz ki a jelen­legi viszonyok között. Kedves cikkíró, utólagosan legyen szabad megjegyeznem, hogy mindaz, amire ezen jóhiszemű barátja figyel­meztette és ön ezt meg is irta, nagyon helyes és örvendetes a mi szegény városunkra nézve, de a megfigyelés hézagos. Ugyanis vannak ezen igen tisztelt nyugdíjas urak között elég szép számmal, úgy a helybeli, vagy vidék­ről jöttek között, kik az idejüket nem sétáigatással, borozgatással és jó köny­vek olvasásával töltik e), mint ahogy ez nyugdíjasokhoz méltó, hanem sza­bad idejüket arra használják fel, hogy állást vállalnak és igy talán ők nem is gondolják, hogy milyen nehézséget okoznak az itt élő magyar fiatalság­nak, akiket kiszorítanak az elhelyezke­dési lehetőségekből és igy ők is hozzá­járulnak, hogy oly nagy számmal van­nak az állástalan Szellemi munkások. Nem csoda azután, ha két, sőt három helyről is felveszik a fizetésüket és házat vásárolnak, építenek egy bizo­nyos idő múlva, vagy bankbetétet gyűj­tenek. Pedig szegény pénzes postások­nak épen elég dolguk van a hó elején, hogy a kis nyugdijakat ki tudják kéz­besíteni, ami hozzávetőlegesen félmillió koronát tesz ki. Szíveskedjen kedves cikkíró és ve­gyen magának egy kis fáradságot, te­kintsen körül a komáromi hivatalokban, karácsonyi i||§gf süteményhez csak Ír. Ö8íker-fé!e sütőpor hogy mennyi nyugdíjas bácsival fog találkozni, akiknek bizony van olyan nyugdijuk, hogy abból nagyon szépen megélhetnének, de nem, hanem ők mindhalálig akarnak dolgozni és az­után igy adódik az az eset elő, hogy mikor Komárom városa meghirdetett négy állásra pályázatot, akkor száz­­huszonöt jelentkező is van, akik mind fiatal, törekvő, munkaképes és munka­szerető szellemi magyar munkanélkü­liek. De egyben itt jegyzem meg azt is, hogy nagyon sok megüresedésben levő állást, melyet az itteni magyar fiatalság volna hivatva elfoglalni, idegen vidékről hozott munkaerők alkalmazásával töltenek be, ami tulajdonképen a fő oka a jelen­legi helyzetnek. Ezek volnának körülbelül azok, amit kedves cikkíró megfigyelője kifelejtett megfigyeléseiből és remélem, hogy a K. L. legközelebbi számának hasábjai között fogok találkozni levelem tartal­mával, mely bű tükörképe az itt élő magyar fiatalságnak és alkalmat fog adni, hogy egyszer már ezzel az üggyel is foglalkozzanak komolyan az erre hivatott személyiségek. Előre is nagyon megköszönöm, ha kérésem teljesülni fog, úgy az állás­­nélküli magyar fiatalság, mint a ma­gam nevében. Komárom, 1932. december 16. Igaz tisztelettel Lyj. A meggondolatlan tréfa megölt egy kis fiút. • A halállal végződő betlehemes játék. — A kilincsre vezetett villanyáram gyilkolt. Saját tudósítónktól. Majdnem minden faluban szokás­ban van a Mikulás, a betlehemes és a lucaszéke járás. Apró gyerekek bet­­lchemeseknek, Mikulásnak öltözve be­járják a falut és ismerősökhöz be­kopognak, verseket, mondóitokat mon­danak. Ez a szokás megvan Udvard község­ben is. A Mikulás járás után ha­marosan jön a betlehemes játék. Egy ilyen ártatlan gyerekszórakozásnak lett szomorú vége Udvard községben. Egy kis fiút követelt áldozatul ez a játék, illetve a játékot megzavarni akaró, meggondolatlan tréfa. A sze­rencsétlen kis áldozat és özvegy édes anyja iránt igen nagy a részvét ugyan, de sajnos, ez már nem támasztja föl a szegény gyereket a halálból. Egyik este gyerekcsoportok járták a falut, énekeltek, versikéket mon­dottak. Galla Béta módos udvardi gazda meg akarta tréfálni a gyereke­ket. Amikor látta, hogy az ő háza felé is közeledik ilyen gyerekcsoport, az a furcsa ötlete támadt, hogy a villanyáramot, amely a lakásába be-Komárom, december 16. voll vezetve, egy drót segítségével rá­vezette az egyik ajtó kilincsére. Azt akarta, hogy amikor a vidám gyerek­sereg ajtót akar nyitni, a villany egy kicsit megrázza őket. mire nagy ria­dalom lesz a gyerekek között és nem mernek bemenni, ő pedig egyre biz­tatni fogja, hogy gyertek csak gye­rekek, kaptok diót, mogyorót. Nem sejtette akkor még, hogy mi­lyen nagy szerencsétlenséget okoz a meggondolatlan tréfa. Galla Béla nagy érdeklődéssel várta, hogy mikor jönnek a kis betleheme­­sek. Amikor megérkeztek a mit sem sejtő gyerekek, barátságosan fogadta őket és udvariasan megmutatta, hogy melyik ajtón nyissanak be. Elsőnek a kis Galla Jani, 13 éves fiúcska nyújt a kilincshez. Amint rátétté kezét a kilincsre, iabban a pillanatban a szerencsét­len gyermek kétségbeesetten si­­koltotl és élettelenül zuhant a földre, de keze még mindig gör­csösen szorította a halált okozó kilincset.

Next

/
Thumbnails
Contents